Megjelent az Egyházfórum 2005/3. számában
Korunkban, amikor a vallás területén az értelemmel szemben egyre inkább az érzelmekre kerül a hangsúly, akár merésznek is tűnhet a szerkesztő azon kitétele, miszerint „a tudományos teológia az egyház igehirdetését szolgálja” (7). A gondolkodási képesség és a tárgyi ismeretek elsekélyesedésével párhuzamosan ugyanis a társadalom és a keresztény közösségek tagjainak többsége számára mind kevésbé érthetőek az üdvösség sokkal korábbi korokban és különböző filozófiai eszmerendszerek segítségével megfogalmazott titkai. Ennek tükrében joggal lehet azt mondani, hogy a modern kor beszéd- és gondolkodásmódja olyan kihívást jelent, amelyet csakis egy tudományosan művelt és magyarázó jellegű teológia képes megválaszolni. Ezért is írja W. Beinert, hogy „napjainkban a teológia egyik alapvető feladata az, hogy pontos ismereteket közöljön. Ez a lexikon a katolikus dogmatika területén ennek a feladatnak a teljesítéséhez kíván hozzájárulni. Célja, hogy a személyes érdeklődésből vagy kötelességből a lexikont forgató művelt olvasó részére megbízható, tudományosan megalapozott és a mai ismereteink szintjén mozgó tájékoztatást adjon a leglényegesebb teológiai szakterület témáiról, problémáiról és kérdéseiről.” (7).
A kézikönyv a hagyományosan megszokott betűrendet követi (az „agnoszticizmus”-tól a „zsinat”-ig), ellenben a szócikkek különböző tömakörök szerint csoportosíthatók. Az egység biztosítása érdekében pedig az egyes témakörök szócikkeit ugyanaz a szerző dolgozta ki.
Ami a szócikkek szerkezetét illeti, az minden esetben azonos: a fogalom meghatározása után következik 1) a bibliai alapok, 2) a dogmatörténeti vázlat, 3) a tanítóhivatali megnyilatkozások, 4) az ökumenikus horizont és 5) a teológiai értelmezés kifejtése. Minden egyes szócikk tartalmaz egy bibliográfiai útmutatót is, amely segítséget nyújthat a kérdés további tanulmányozásához. Az áttekinthetőséget ugyanakkor táblázatok és grafikonok segítik.
Külön figyelmet érdemel az ökumenikus dimenzíó. Ennek keretében az olvasó megtudhatja, „hogy az adott témáról folynak-e viták a kereszténységen belül, milyen véleményt képviselnek a többi egyházi közösségek, és hol tart a felekezetek közötti párbeszéd” (9).
Mindenképpen ki kell emelni, hogy a lexikon egyben eligazítást is nyújt a katolikus dogmatikában. Ezt egyrészt a témakörök és a hozzájuk tartozó legfontosabb fogalmak meghatározása (10-13), illetve a Lothar Ullrich összeállította szisztematikus áttekintés (27-37) teszi lehetővé. Így a lexikon akár az egyes témakörök szerint is olvasható: 1. Teológiai ismeretelmélet (W. Beinert), 2. Istentan (W. Breuning), 3. Teremtéstan (A. Ganoczy), 4. Teológiai antropológia (B. G. Langemeyer), 5. Krisztológia/Szótériológia (G. L. Müller / L. Ullrich), 6. Mariológia (F. Couth), 7. Ekkléziológia (W. Löser), 8. Pneumatológia (K. H. Neufeld), 9. Kegyelemtan (G. Kraus), 10. Szentségtan (G. Koch) és 11. Eszkatológia (J. Finkenzeller).
Mindent összevetve, tartalmát és szerkezetét tekintve, kétségtelen, hogy ez a katolikus dogmatikai lexikon joggal tarthat igényt arra, hogy helyet kapjon a vallással, teológiával foglalkozók, illetve az az iránt érdeklődők könyvtárában.
Vigilia Kiadó, Budapest, 2004.
Jakab Attila