Társadalmunk fordulóponthoz érkezett, amit a cselekvés alkalmas idejeként ismerhetünk fel. A Jézus tanítványaira ma váró legfontosabb feladatok egyike a méregtelenítés halaszthatatlanságának felismerése. Intervenció szükséges: a szó szerinti toxikus ártalmak és a lelki mérgek értelmében egyaránt. Olyan „közegészségügyi” krízishelyzethez érkeztünk, amikor végre „toxikológus” szava is hallatszik a társadalmi kommunikációban. Helyes döntések előkészítésével, neveléssel, prevencióval, „terápia” megkezdésével és egyéni belátáson, szabad elhatározáson épülő védettség megépítésével tudunk elmozdulni. Szemléletünkhöz szükséges egyfajta epidemiológiai mozzanatot is társítani, mert maga a társadalom által „jóváhagyott” betegséget láthatunk tombolni.
Endreffy Péternek baráti szeretettel
„[…] ne legyen Mindenség, rohanó fáklya,
se kérdés, mely a szíveket rágja,
csak gyermekkor, hova visszamennék […]”
Dsida Jenő: Kéne valaki
Előszó
Társadalmunk fordulóponthoz érkezett, amit a cselekvés alkalmas idejeként ismerhetünk fel. A Jézus tanítványaira ma váró legfontosabb feladatok egyike a méregtelenítés halaszthatatlanságának felismerése. Intervenció szükséges: a szó szerinti toxikus ártalmak és a lelki mérgek értelmében egyaránt. Olyan „közegészségügyi” krízishelyzethez érkeztünk, amikor végre „toxikológus” szava is hallatszik a társadalmi kommunikációban. Helyes döntések előkészítésével, neveléssel, prevencióval, „terápia” megkezdésével és egyéni belátáson, szabad elhatározáson épülő védettség megépítésével tudunk elmozdulni. Szemléletünkhöz szükséges egyfajta epidemiológiai mozzanatot is társítani, mert maga a társadalom által „jóváhagyott” betegséget láthatunk tombolni.
A társadalom és a személy felnőttkorának betegségétől szenvedünk. A páciens pedig – természetesen magamat is beleértve – a felnőtt személy, aki szorong, kicsinyes és aggodalmaskodó. Szorong, mert halandó; kicsinyes, mert lelki egészsége számára valóban jelentéktelen dolgok miatt nyugtalankodik leginkább, és aggodalmaskodó, mert elszigeteltségében kezdi elveszíteni egészséges kapcsolatát az emberekkel és a világgal, kapcsolatrendszerét a ressentiment is terheli. A teremtettséget barátságtalannak, idegennek és fenyegetőnek érzékeli: saját embertestvéreitől fél, ezért gyáva, agresszív, diplomatikus; nem ismeri Teremtőjét sem, ezért árva, elesett, és rászorul a teológiára, tudományra, filozófiára és esztétikára.
Esszémben a művészet és a teológia segítségével kutatom a gyógyulás: az új gyermekség lehetőségeit. Eredendően bennünk rejtőző, de talán elfeledett erőforrásainkra szeretném felhívni a figyelmet. Az aktualizálást érdemlő és írásom témájául választott értékek szemléletem szerint esztétikai minőségben észlelhetők, erkölcsi erőtérben bontakoznak ki, társadalmi szinten pedig a személyben növekedve működőképesek.
Hidasi Márk
művelődési munkatárs