Leírás
(280 old.)
Tulajdonképpen olyan reményteljesen indult minden. A zsinaton elsöprő többséggel fogadták el valamennyi dokumentumot. A püspökök közül sokan lelkesen tértek vissza egyházmegyéjükbe. A zsinat tanítása az egyház Magna Chartája lett, olyan kritériumrendszer, amelyhez az egyháznak történelmi zarándokútja jelenlegi szakaszán igazodnia kell. Egyeseknek azonban sok volt a változás. Biztos fogódzót kerestek, amit a betűben, a struktúrában és a jogszabályokban találtak meg. Fölállították a szembemiséző oltárt, de lélekben továbbra is háttal álltak a mai embernek; áttértek az anyanyelvű liturgiára, de ez lelkületében továbbra is latin maradt; megalkották a különböző tanácsokat, de ezeket nem egyszer csak bólogató Jánosok voltak. Az egyházjog rögzítette a zsinat utáni helyzet egy adott pillanatát, de nem adott teret a dinamizmusnak és fejlődésnek. A vigyázó szemek újra az „atyákra” meredtek, akik néha semmit sem értettek a zsinatból, de igyekeztek kalitkába zárni a Szentlelket.
