Megjelent a Egyházfórum 2019/4. számban
Nagy Töhötöm életei
Jegyzetek Petrás Éva könyvének olvasása közben
Ki volt Nagy Töhötöm?
Erre a kérdésre kívánt választ adni dr. Petrás Éva történész Nagy Töhötöm (1908–1979) jezsuita szerzetes életeiről írott monográfiájában. Könyve borítóján tömör jellemzést olvashatunk az álarcokat váltogató, több szerepet játszó jezsuitáról, aki – rendtársa, Kerkai Jenő mellett – a harmincas évek keresztény agrárifjúsági mozgalmának, a KALOT-nak fő szervezője volt.
„A múlt század egyik legsikeresebb katolikus mozgalmának jezsuita irányítója? Egyházi diplomata, aki 1945/1946-ban határokon átszökve vitt és hozott híreket Róma és Magyarország, a Vatikán, a szovjetek és a magyar katolikus egyház között? Vagy egy Alejandro Nagy Varga nevű argentínai magyar szabadkőműves, aki részt vett a Buenos Aires-i nyomortelepek felmérésében és a dél-amerikai egyház szociális missziójában? Netán írói babérokra törő, küldetéses ember, aki Jezsuiták és szabadkőművesek című könyvével megpróbált közvetíteni a katolikus egyház és a szabadkőművesség között? Esetleg a kommunista magyar állambiztonság „Kőműves Sándor” és „Franz Kirchenbauer” fedőnéven tevékenykedő ügynöke, aki 1979-ben bekövetkezett haláláig baloldali elkötelezettségét bizonygatta tartótisztjeinek? Vagy valaki más volt, esetleg mindez egyszerre? Kötetünk először tesz kísérletet Nagy Töhötöm fordulatokban és hajtűkanyarokban gazdag élettörténetének elbeszélésére. E kivételes életút egységét nem a címszereplő személyiségének állandósága, önazonossága adja, hanem paradox módon a változás állandósága. Egyén és történelem viszonyában így lesz a nagy alakváltó, Nagy Töhötöm a 20. század jellegzetes képviselője.”
Csupa kérdőjel. Szerény véleményem szerint mindez volt, ha nem is egyszerre, hanem folyamatosan – Töhötöm rendtársam szerepjátszása szerint váltogatta álarcait. Ezért találó Petrás Éva könyvcíme: Nagy Töhötöm életei. Hivatkozom a Szerzőre, aki az olvasóra bízta választ: „Nagy Töhötöm jezsuita, szabadkőműves, kommunista személye és élete mást jelent a személyes ismerős, a rendtárs számára, mint a tárgyilagosságra törekvő a történész számára.”
Ebben a rövid jegyzetben mint jezsuita szólok a volt jezsuitáról.[1] Nagy Töhötöm apostolságát – zalai „földim”, Kerkai Jenő jezsuita mellett – rokonszenvvel tanulmányoztam, minthogy az én gyökereim is a „puszták népébe” nyúlnak. Ismertettem szociális apostolságukat, amely a két háború között bontakozott ki XIII. Leó Rerum novarum kezdetű enciklikájának szellemében, éspedig Prohászka Ottokár szociális programja és forradalmi kezdeményezései nyomán. Később – ezt már Nagy Töhötöm Latin-Amerikában, Kerkai Jenő a kommunisták börtönében követte – a reformtörekvések új lendületet vettek az új idők jeleire figyelő II. Vatikáni Zsinat pápái – XXIII. János (Pacem in terris) és VI. Pál (Populorum progressio) – szociális tanításának szellemében.[2]
Személyes találkozásaim
Nagy Töhötömmel
1969-ben, a jezsuiták római központi székházában találkoztam először Töhötömmel. Már találkozásunk előtt elolvastam magyarul is megjelent könyvét, a Jezsuiták és szabadkőművesek című „vallomását”, amelyet a zsinati dialógust hirdető VI. Pál pápának ajánlott. Utána olvastam már Nyisztor Zoltán és P. Varga László SJ kritikáit[3] is, ők Budapesten személyesen ismerték Töhötömöt.
Töhötöm maga akart találkozni velem, mert akkor már hazai „küldetésben” járt – a titkosszolgálat megbízásából. 1967-től én a Vatikáni Rádiónál dolgoztam, Töhötöm pedig – „megbízásból” – különböző utakat keresett a Vatikánhoz, felhasználva jezsuita kapcsolatait, amint ez Petrás Éva kutatásaiból világosan kiderül.
Beszélgetésünk elején mindjárt a lényegre tértem: „Kedves Töhi, nagy érdeklődéssel olvastam könyvedet. Te nagy lelkesedéssel dicséred a jezsuita rendet, annak szervezetét, katonás fegyelmét. Bevallom, az én ideálom nem ez a »militarista« Társaság volt, amikor a rendbe felvételemet kértem. Könyvedben hitelesnek tűnik, amit átmásoltál korábbi naplódból hitellenes kísértéseidről, vívódásaidról.” – „Csak az hiteles?” – jött a meglepett Töhitől a válaszkérdés. – Folytattam: „Hát egyesek, akik közelebbről ismerik a Veled történteket, például rendtársunk, Pater Varga László, már megkérdőjelezték egyes állításaidat, személyek igazságtalan kritikáját vagy beszámolóidat, például „diplomáciai” futárszolgálatodat Budapest és a Vatikán között Mindszenty bíborosi kinevezése ügyében. Te még a Zsinat előtti szemléletet és gyakorlatot, a szigorú jezsuita kiképzést, katonás fegyelmet élted meg. Én, bár a Zsinat előtt léptem be, nem ezt a Társaságot választottam!” Erre Töhötöm – aki könyve szerint igen nehezen viselte a dicsért jezsuita fegyelmet, engedelmességet, majd megnősült és szabadkőműves lett – így reagált: „De most, a Zsinat után fellazult a szerzetesi fegyelem…”[4] – „Nem fellazulásról van szó – válaszoltam, hanem a szerzetesi élet korszerűsítéséről, az Alapító szelleme, karizmái szerint.”
Töhötöm említette, hogy éppen új könyvén dolgozik, ez lesz majd a Jezsuiták, szabadkőművesek, kommunisták. Ekkor is, később is, amikor Lékai László esztergomi érseki beiktatásakor (1976) még egyszer találkoztunk, ezt hangoztatta: felesége súlyosan beteg, halála után vissza szeretne lépni a jezsuita rendbe. Ehhez csak annyit fűztem hozzá, hogy ez bajosan történhetne meg, tekintve múltját és jelenlegi otthoni helyzetét.[5]
Ehhez kapcsolódik még „függelékként” egy különös epizód. Töhötöm halála (1979. február 21.) után pár hónappal Rómában, a Vatikáni Rádió portáján találkoztam özvegyével és leányával. Azért kerestek fel, hogy közvetítsek Casaroli bíboros felé: kérték, fogadja őket. Megtettem. Közben magamban, befelé mosolyogtam: „Lám, lám, Töhi! Feleséged túlélt (hála Istennek!); a nők szívósabbak a férfiaknál!”
Budapest–Pécs, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára–Kronosz, 2019, 312 oldal
Szabó Ferenc SJ
[1] Hosszabb méltatásom a Petrás Éva könyvéről, illetve a meghasonlott jezsuitáról a Távlatok című online folyóiratban olvasható: http://www.tavlatok.hu/net/cikkek.htm#petras_konyv (Letöltve: 2020. 01.23.)
[2] Vö. Szabó Ferenc SJ, Prohászka Ottokár időszerűsége, Kairosz Kiadó, Budapest, 2006.
[3] Varga László SJ, „Mit ér Nagy Töhötöm vallomása?” P. Varga írása először a külföldi magyar jezsuiták Anima Una című rendi tájékoztatójában jelent meg (1968. XI. 3. szám). Itthon újra leközöltem a Távlatok című folyóiratban (2000/1, 163–169.).
[4] Petrás Éva (255–260.) érdekes információja: Nagy Töhötöm ex-jezsuita, ügynök be akart férkőzni Rómában az 1975-ös jezsuita rendi Nagygyűlésbe: ajánlatot tett a belső fegyelem megszilárdítására is. Kerkai György SJ (Jenő testvére) segített neki a megfogalmazásban.
[5] Most utólag tudtam meg Petrás Évától (249.), hogy erről a lehetetlen tervéről az állambiztonsági szervekkel is tárgyalt.