Megjelent az Egyházfórum 2006/6. számában
Tisztelt Szerkesztők!
Nem értem, hogy a www.katolikus.hu weboldalon a katolikus sajtónál miért lett törölve az
Egyházfórum, innen nem lehet elérni. Lehet, hogy a lap ideiglenes szüneteltetése miatt, de mivel a lista teljes, az is lehet, hogy már nem tartják katolikusnak a lapot a web-oldal szerkesztői vagy a püspökök és tudatosan nem szerepeltetik ott. Ennek jó lenne tisztázni az okát és viszakérni.
Én a lappal öszességében elégedett voltam, csak akkor kezdtem megijedni, amikor tematikus
számokat kezdtek csinálni és amolyan teológiai szaklap kezdett lenni a folyóiratból, a fórum rovat pedig eltűnt. Újabban örömmel észleltem a fórum jelleget, hogy külünböző véleményeknek hangot adtok.
Ami a formátumot illeti: több színes katolikus és ökumenikus lap van már, amelyek szép
kivitelűek, ezek is küszködnek a fennmaradásért. A magazinhoz tudósítói hálózat is kellene.
Javaslom a régi formátumra, a csak szövegesre való visszatérést. Az A/4-es formátum a jól
olvashatóságú betűméretek ellenére zavaró számomra, mert nem fér bele a postaládámba
és mindig gyűrötten kapom kézhez. A gyűrött lapok pedig nagyon zavarnak az olvasásában. Ha ez a forma a legolcsóbban megjelentethető, akkor legyen ilyen továbbra is, de a zsebméretű, régi forma jobban hordozható, elővehető.
Nekem a Jakab Attila írásai is nagyon tetszettek, nagyon alkalmasnak tartom a szerkesztői, írói munkára. Külön kiemelem, hogy még Máté-Tóth Andrással (MTA) való vitáját is lehozta a lap, ami nagy érdem, bár MTA válaszát élesnek tartottam. Amit Jakab felvetett, hogy a hazai vallástudományban sok a katolikus teológus és segédtudományokat művelő – az valós probléma, felveti a felekezeti semlegesség kérdését.
A 2006/4-es számról
MTA-val, az ő hozzászólásával csak részben értek egyet, Igaz, hogy a szerkezeti változtatások a katolikus egyházban komoly papi ellenállásba ütközik, de a progresszió szép csenben, a színfalak között mégis elérheti célját. A jelenlegi pápa sokkal demokratikusabban kormányoz, rendszeresen öszehívja a 6 dikasztérium vezetőit, amit II. János Pál pápa betegsége után jó 10 évig nem nem tett meg, sőt XIV. Benedek a bíborosi kollégium vezetőit is minden fontos döntése előtt összehívja.
Nem értek egyet azzal, hogy az Egyházfórum „marginális” volt és maradt a katolikus lapok között. Sokkal többen olvasták, mint ahogy egyes püspökök szerették volna. Sajnos a katolikus egyházban a szólásszabadság erősen korlátozott: nemcsak a pápáról nem lehet kritikát írni, de öncenzúrázni kell minden alapvető hitet érintő témát is. Az Egyházfórum ezeket a kereteket többször kitágította és ha ezzel „liberális” volt, akkor legyen továbbra is az.
Való igaz, hogy a lapot gyakran vádolták és vádolják azzal, hogy a bulányista lap, az „Érted
vagyok” meghoszabbított karja, populárisabb változata. Bulányi atya véleményére a lapról
kiváncsi lennék, mert az a tény, hogy csak egyszer publikált 1991-ben a lapban, Teréz anyára
emlékezve – önmagában hitelteleníti a vádakat.
Örültem Wildmann János írásának is. Azt hittem, hogy Paul Zulehner volt az alapító, holott valójában a jelenlegi főszerkesztő volt az. Csodálom a kitartását és áldozatos szolgálatát, amit a lap két évtizedes fenntartásával végzett. Az anyagi gondok ellenére – amelyek eddig is voltak és lesznek – kitartást kívánok. Nekem azok a zsinati atyák jutnak eszembe, akit XII.
Piusz pápa eltiltott a tanítástól, majd II. János Pál bíborossá kreált (például Henri Lubac). Nekik volt igazuk, az idő utólag igazolta őket.
Természetesen továbbra is figyelem a lapot, olykor írok is (nem nem feltétlenül azért, hogy nyomtatva megjelenhesen). A web-oldal fejlesztését nagyon fontosnak tartom, a főbb tanulmányokat tegyék teljes szöveggel fel, úgy, ahogyan a Mérleg is teszi. A közeljövő az, hogy a lapok digitálissá válnak és csak az előfizetőknek nyomtatják ki.
Üdvözlettel:
Papp Ferenc
Hálásan megköszönöm a hozzám is eljuttatott levelét, és a folyóiratukról valamint a könyveikről szóló tájékoztatójukat!
Jómagam Pannonhalmán végeztem teológiai tanulmányaimat, s ott találkoztam az Egyházfórum folyóirattal, melynek rendszeres olvasója voltam, illetve csaknem minden könyv-kiadványukat is olvastam ott. Ön is tudja, hogy Pannonhalmán, Istennek hála, egy olyan egyházszemléletet, szellemiséget szívhattam magamba, amely a mai magyar katolikus folyóiratok közül az Egyházfóruméhoz áll a legközelebb.
Tisztában vagyok azzal – s néhányan talán vagyunk így e kis hazában -, hogy a magyar egyházban sürgős reformokra van szükség, legfelülről kezdve…Jelenleg egyházi vagyok, s még közelebbről szembesülök azzal, hogy a II. Vatikáni zsinat „igazi” szellemét mennyire nem értette meg püspökeink, papjaink s a többi krisztushívő nagy része sem, s mennyire a két világháború közötti horthysta egyház újra feltámasztásában hisznek inkább még ma is; mennyire nem tudták levetni, vagy csak megpróbálni a népegyházi vallásosság gyakorlatát, s mennyire elnézik az általam „Jézus Krisztus-mentes kereszténységnek” nevezett „hívő életet”. Ahogy Szennay András ny. főapát úr szokta mondani nekünk fundamentális órákon: A II. Vatikáni Zsinatnak még csak a szele sem ért el hozzánk.”
Az elmúlt 16 pedig nem szólt másról, mint a sebeink nyalogatásáról, sérelmeink emlegetéséről, a „paphiányról”, s hogy a püspökeink – tisztelet a kivételnek – inkább elnézik, hogy papjaik elmagányosodjanak, mélydepressziósakká váljanak, alkoholistává legyenek, nőzzenek, fiúzzanak, csak a rendszer fennálljon, és kívülről minden szépnek hasson….
Folytathatnám a sort, amit nem panaszkodásnak, inkább csak ténymegállapításnak gondolok….
Isten áldását kérem hiánypótló tevékenységükre!
J. plébános