Megjelent az Egyházfórum 2010/6. számában
A közel 20 éves magyar bibliodráma-mozgalom méltó bemutatkozása a 2008 őszén Budapesten megrendezett konferenciára megjelent tanulmánykötet. A magyarországi bibliodráma több forrásból merítve mára önálló csoportdinamikai módszerré nőtte ki magát, saját képzési renddel, változatos kínálattal a különböző szintű érdeklődők számára. A kötet hűen tükrözi azt az integrálódási folyamatot, amely révén a külföldi minták és egyéni impulzusok beépülésével két önálló magyar szerveződés, illetve stílus alakult ki. A 2002-ben alakult Magyar Bibliodráma Egyesület (www.bibliodrama.hu), illetve néhány évvel később a Magyar Pszichodráma Egyesületen belül 2005-ben létrehozott, kifejezetten pszichodráma-alapú Bibliodráma Munkacsoport (http://bibliodrama.co.hu/) intézményesen is összefogja, megszervezi azokat az aktivitásokat, amelyek a bibliodráma magyarországi elterjedését hivatottak szolgálni.
Áttekintve a tanulmánykötet szerzőit és írásait, azt is láthatjuk, hogy a szövegek többsége a műfaj „nagy öregjeinek” tollából születtek: Sarkady Kamilla négy, Nyáry Péter öt írással szerepel önálló, illetve társszerzőként, míg Eisenbarth Krisztina, Frenkl Sylvia, Pásztor Antal, Marlok Zsuzsa, Héjj-Csizmazia Gyopár, Koczka Krisztina, Potzner Irén, Molnár Ildikó és Baják Gábor egy-egy írással mutatják be a bibliodráma különböző alkalmazási lehetőségeit, illetve saját tapasztalataikat.
A bibliodrámában járatlan olvasó számára nagyon fontosak a könyv ún. „alapszövegei”, amelyek a legnagyobb tapasztalattal rendelkező, iskolateremtő Sarkady Kamilla, Nyáry Péter és Eisenbarth Krisztina munkái. Az akár „tankönyv”-ként is használható írásokból konkrét ismereteket kaphatunk a bibliodráma lényegéről, európai elterjedéséről és magyarországi meghonosodásáról. Sarkady Kamilla módszertani írása kiváló összefoglalása a csoportokban alkalmazott technikáknak, de ezen túlmenően kirajzolódik előttünk a bibliodráma „lelke”, belső lényege is. Írásában érződik pszichodramatikus iskolázottsága, az elméletekben való jártassága és magabiztossága, illetve annak a sok-sok évnek a bőséges tapasztalata, amelyet pszichodráma – és bibliodráma – csoportokban eltöltött. Eisenbarth Krisztina, a magyar bibliodráma másik irányzatának, az ún. „biblikus” bibliodrámának képviselője. Írásában nem csak ennek az iskolának a lényegét írja le, hanem kitekintést nyújt az európai folyamatokra és a műfaj kialakulásának évszázados hagyományaira is, elhelyezve a bibliodrámát az exegézis, liturgia, az esztétika, mozgásművészet és a pszichológia erőterében. Imponálóan széles – főleg német nyelvű – irodalomra támaszkodva nem csak részletes és átfogó esszét írt a szövegközpontú bibliodráma-irányzatról, hanem saját csoportélményeit megosztva szemlélteti azokat a lényegi különbségeket, amelyek megkülönböztetik például a pszichodramatikus alapú bibliodrámától.
A kötet többi írásai jól mutatják azt a sokszínűséget, amely ma a különböző bibliodráma-csoportokban megtalálható. Különösen nagy érdeklődésre tarthat számot a bibliodráma pedagógusok, hittanárok körében (Marlok Zsuzsa cikke), illetve a gyerekekkel való foglalkozásban (Héjj-Csizmazia Gyopár – Földiné Koczka Kriszta). A 2010-ben tízéves fennállását ünneplő „Bibliai rögtönzések – Meglepetés színház” Potzner Irén nevéhez fűződik, nyilvános előadásaik révén sok százan ismerhették meg a bibliai történetek spontán-kreatív dramatikus feldolgozásának lehetőségét.
A könyv elolvasása persze nem helyettesítheti a bibliodrámacsoport egyszeri és megismételhetetlen élményét, a módszer és a technikák megismerése pedig senkit sem jogosíthat fel azok ötletszerű alkalmazására. Mindkét magyar bibliodráma-egyesület kialakította képzési rendjének kereteit, és folyamatosan hirdeti vezetőképző csoportjait, amelyekhez a könyv alapján minden bizonnyal kedvet kapnak az érdeklődők.
Harmat Kiadó, Budapest, 2008.
VARGA PÉTER PIUS