Milyen etikai tanulsággal szolgálhat a növényi élet tanulmányozása?
Hogyan vegyük észre a körülöttünk élő gazdag, de ismeretlen növényi világot? Milyen speciális jelentést hordoznak a Szentírásban az olyan szimbólumok, mint a kert, a fa vagy a tövis? Hogyan segíthet minket mindez az ökológiai válsággal való megküzdésben? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Szűcs Kinga – a témába vágó magyar nyelven eddig megjelent irodalmat tekintve hiánypótló – könyve.
A kötet elsőre azt a látszatot keltheti, hogy akadémiai közegnek, teológusoknak szól, pedig tartalma mindenkit húsbavágó módon érint, mivel azt a kérdést feszegeti, hogy az egyre inkább súlyosbodó ökológiai válság közepén mit kezdjünk a körülöttünk lévő növényi világgal. Lányi András író, filozófus így ajánlja a könyvet:
„Szűcs Kinga úttörő vállalkozása egy olyan etika lehetőségére hívja fel a figyelmet, melynek kiindulópontja nem az, amit ismerni vélünk, hanem az, ami tőlünk felfoghatatlanul különbözik, és értelmünk számára megragadhatatlan. Az élet tőlünk legtávolabb eső formái iránti szolidaritás és tisztelet segít, hogy jobban megértsük a saját léthelyzetünket egy több-mint-emberi világban, amelyhez és amelynek egész életünkkel tartozunk.”
Az ember természetéhez hozzátartozik, hogy keresi a helyét a világban, és a természetet mint az embertől „mást” képzeli el (az ökofeminizmus képviselői szerint ugyanez a szerves „másság” a nők irányában is megjelenik). Az emberközpontú gondolkodástól azonban csak úgy lehet eltérni, hogyha felismerjük: a természet nem más! Ehhez a belátáshoz az együttérzés, a koegzisztencia és az élet iránti tisztelet útján juthatunk el, amelynek megannyi elágazását ismerhetjük meg a könyvben.
Szűcs Kinga
Nyitottá válni
Növényi etika és teológia
L’Harmattan, 2023
Így annak végkicsengése leginkább az az üzenet, hogy a teremtett világban nincs olyan, hogy másodrendű vagy selejt, mert minden élőlény számára biztosítanunk kell a teret, ahol képes lehet élni és növekedni.
Szűcs Kinga könyvét olvasva minden etikai vagy teológiai eszmefuttatás mögött ezt a gondolatot láthatjuk visszatükröződni. Az állati világ kríziseivel csak-csak foglalkozunk, de a gondolkodásunkban a növényi világ egésze háttérben marad. Pedig a maga némaságával, szemkápráztató összetettségével, puszta jelenlétével dörömböl az ajtónkon, hogy hatalmas kincset hagyunk veszni, ha továbbra is ebben az ütemben haladnak a környezetpusztító folyamatok, ha ezután is „az örömtelen haszonszerzés, a kölcsönösség szempontjait messzemenően nélkülöző tárgyiasítás” uralja mindennapjainkat.
Nagy Szabolcs
Barátságos párbeszédben önmagunkkal a bolygóért
Nemcsak akkor élhetünk rosszul, ha nélkülüzünk, hanem akkor is, ha halmozunk. Lelkes Orsolya közgazdász és coach a boldog élet titkát keresi Fenntartható hedonizmus című könyvében. Azt a jó életet, amely sem pótcselekvésekkel, sem függőségekkel vagy túlfogyasztással nem pótolható, és amelynek alapja az, hogy saját alapszükségleteinkkel jóban legyünk. Ebből következhet az egyensúly, amiben sem magunknak, sem másnak, sem a természetnek nem ártunk. A kötet barangolás az ókori filozófia, a mai boldogságkutatás és a közgazdaságtan határmezsgyéjén. Barátságos invitálás egy párbeszéden és önismereten alapuló, virágzó életre.
Lelkes Orsolya
Fenntartható hedonizmus
Boldog élet, amely nem méreg(drága) a Földnek
HVG Könyvek, 2022
A szerző szerint három mély, emberi vágyunk van, amelyek mindannyiunkat mozgatnak. Szeretnénk egyfelől autonómok, szabadok és kompetensek lenni. Megélni azt, hogy mi magunk dönthetünk az életünk fontos kérdéseiben. Szeretnénk másrészt kreatív, alkotó módon lenni jelen a világban, és végül – ez a harmadik – szeretnénk valahova tartozni: megélni azt, hogy szeretnek, tisztelnek minket, és mi is képesek vagyunk másokat szeretni és tisztelni. Amikor ártunk magunknak vagy másnak, az sokszor abból ered, hogy nem jól kapcsolódunk ezekhez az alapszükségletekhez. A megoldás tehát nem az önostorozásban, nem is a túlfogyasztásban, hanem abban rejlik, hogy tudunk-e barátságos párbeszédet folyatni önmagunk ösztönös, örömkereső énjével is; felismerjük-e hogy vágyaink milyen ösztönzőkből erednek, és hogy valójában mire is van szükségünk, és mire nincsen?
Amikor minden az emberi túlfogyasztás súlyos következményeit nyögi, és ez klímaszorongásba csap át; amikor az elit felelőtlen életmódja és az aszketizmust hirdetők között örlődünk, akkor sokakban csak szorongás növekszik, és ez nem jó motiváció. Mert a szorongás – ahogy a szerző írja – eltávolítja az embert az ügytől és attól, hogy cselekvőképes legyen, vagy magát cselekvőképes tényezőként lássa. Mindez ismét olyasfajta hatalmi struktúrákat eredményezhet, amelyben tehetetlen szereplőként várjuk, hogy egy autoritás megmondja, mit kell tennünk. Pedig az, hogy lemondjunk valamiről, ami nem szolgálja a javunkat, nem megy külső kényszerrel, csak belső belátással. Ebben a sok elletmondásban, amelyet a klímaválság körül látunk és tapasztalunk, Lelkes Orsolya könyve igazán szimpatikus és felszabadító egyensúlyt kínál.
A hipotézis egyébként nagyon egyszerű: a szerző abból indul ki, hogy az már önmagában előrevihet, ha látjuk, megfogalmazzuk, megalkotjuk, milyen az a világ, milyen az az élet, amely számunkra vonzó. Ha mindezek feltárására, önismeretbe fektetjük az időt és az energiát, akkor kevesebb időt fogunk vásárlásra, fölösleges dolgok, furcsa törekvések vagy soha be nem tölthető hiányérzetek betöltésére pazarolni.
A könyv voltaképpen invitálás egy kíváncsi felfedezésre: arra, hogyan tudunk úgy kapcsolódni a saját legmélyebb vágyainkhoz, hogy ez a javunkat szolgálja, amelyben a szerző megmutatja azt a nyelvet és hangszínt, amellyel érdemes magunkhoz beszélni és egymáshoz szólni. A virágzó élet és a fenntartható hedonizmus filozófiája és gyakorlata abban segíthet, hogyan lehetünk egyszerre autonómok, kreatívak, kíváncsiak, tudatos hedonisták, és emellett szerethetünk másokat, élhetünk szolidárisan, érezhetjük magunkat egységben a természettel.
LD
A remény kezdete
Az amerikai szerzőpáros, Martin J. Hodson és Margot R. Hodson Teremtett világunk megóvása című könyve elsősorban gyülekezetek, keresztény közösségek számára nyújt segítséget a teremtésvédelmi témák feldolgozásához, ám nem rekednek meg a biblikus latolgatások és párhuzamok szintjén: gyakorlati tanácsokkal, ökotippekkel gazdagon tarkított, felhasználóbarát kézikönyvük abban lehet sorvezető, mi magunk milyen konkrét lépéseket tehetünk saját közösségünkben azért, hogy ne csak jelenünk, de jövőnk is legyen ez a bolygón. A naprakész információkat, a bibliatanulmányokat és hasznos tanácsokat pedig a szerzők személyes hangvételű beszámolói és tapasztalatai teszik még hitelesebbé.
Martin J. Hodson és Margot R. Hodson
Teremtett világunk megóvása
Környezetvédelem a Biblia szemszögéből
Harmat, 2021
A szerzők ugyan feltételezik, hogy olvasóik biblikusan megalapozott keresztény szemlélettel rendelkeznek, de nem rekednek meg a kegyes szólamok szintjén: őszintén és reálisan vizsgálják a klímaváltozással járó kihívásokat és kérdéseket, mint az ivóvíz és az élelem, a túlnépesedés és a túlfogyasztás vagy a fenntartható fejlődés problémái. Martin Hodson növénytudós és környezetbiológus, Margot Hodson pedig a St Mary’s Haddenham plébánosa, de maga is tanított környezeti etikát az Oxford Brookes Egyetemen. Korábban is írtak társszerzőként könyveket, és magabiztos előadóként jó hangvételt találtak ahhoz, hogy ismereteiket olyan csoportok és olvasók számára foglalják össze, akiknek az igényeit és nyelvezetét jól ismerik.
A kötetet erős bibliai optimizmus hatja át. „Az irányíthatatlan éghajlatváltozás jelenlegi fenyegetése az emberek, és nem Isten cselekedeteiből ered” – írják egy helyen, miközben bizonyos, hogy maga Isten „a végső beteljesedés felé mozdítja a teremtést” (58. o.). Isten azonban szerintük nem azt várja el az emberiségtől, hogy passzívan várjon a Teremtő közbeavatkozására, épp ellenkezőleg: a világgal való aktív foglalkozásra, művelésre és őrzésre szánja a Földet. Kötetük nem véletlenül „A remény szövetsége” című fejezettel ér véget, amelyben ezt írják: „…a valódi remény kezdete az irreális remény feladása. A remény kezdete a pozitív realizmus azzal kapcsolatban, hogy mit lehet elérni.”
LD
A cikk eredeti változata az Egyházfórum 2024/2-es „zöld” tematikájú lapszámában jelent meg, melyben értékes elemzések mellett többek között a teremtés hete mottójáról és a hazai teremtésvédelmi munkacsoportok munkájáról is olvashatnak.
A teljes lapszám megrendelhető itt:
