Megjelent az Egyházfórum 2006/2. számában
„JHWH, hozzád kiáltok, siess segítségemre!
Halld meg szavamat, amikor hozzád kiáltok!”
Az Új Mandátum Könyvkiadó egy új tanulmánykötetet jelentetett meg, melyet a jeles magyar professzor, protestáns ószövetségi kutató, Karasszon István írt.
A bibliai kánon minden műfajával találkozhat itt az olvasó. A szerző nyelvészeti, teológiai, történeti, etikai, dogmatikai kérdéseket feszeget, sokszor egészen meghökkentő szempontok felvetésével. A nemzetközi kutatási eredmények felhasználásával és a saját eredményeinek feltárásával pedig az olvasókat egy olyan útra vezeti, mely nemcsak a szaktudósok számára, hanem a laikus olvasók számára is élvezetes utazás.
Mindannyiunkban felvetődik a kérdés, hogy napjaink pluralizált társadalmában, világlátásában milyen módon közelítsünk a tudományos írásmagyarázathoz; hogyan egyeztethetők össze az ottani kutatási eredmények az egyházi tradícióval. Mit jelent a sola scriptura és a sola fide elve a mai protestáns teológiában? Tudjuk, hogy Luther Márton még meg volt győződve arról, hogy a Bibliának egyetlen értelme van, hogy az egyetlen igazság győzni fog. Ma láthatjuk egymás mellett a sokféle interpretációt, a magyarázatok sokaságát, s azt, hogy mindegyiküket ugyanolyan legitimációs jog illeti meg.
„A Bibliát az egész társadalom olvashatja és magyarázhatja, minél szélesebb körben, annál jobb!” – olvashatjuk a könyvben. Elengedhetetlen épp ezért a történeti és kritikai kutatás, a kutatás eredményeinek integrálása és teológiai rendszerének létrehozása.
Ez a gondolat hatja át az egész tanulmánykötetet.
Így lehet beszélni a keresztény és a zsidó bibliatudomány egymás melletti létéről, egymást kiegészítő, tudományos eredményeiket kölcsönösen segítő fejlődéséről. S ha áttérünk az ószövetségi etika területére, akkor felmerül a kérdés, vajon milyen szempontok szerint lehet beszélni róla, illetve lehet-e egyáltalán beszélni róla, hiszen csak azoknak az embereknek az etikájáról lehet beszélni, kik az Ószövetség szövegeit megírták. Csak princípiumok állapíthatók meg, s ha így tekintjük a kérdést, három princípiumot emelhetünk ki. Ezek a konfliktus kezelések, konfliktus megoldások, az átfogó rend megteremtése és egyfajta átfogó elvi, ideológiai tisztázódás. Mindez persze magába foglalja a kazuisztikus jog megjelenését az ószövetségi szövegekben, az államigazgatási törvényeket, egészen a bölcsességirodalomban megfogalmazódó általános világnézeti háttérig.
Ezek után az alapgondolatok után kerülnek elő az olvasót igazán izgalomba hozó kérdések. Napjainkban rendkívül nagy divatja van az angelológiai és satanológiai kérdések különféle megvilágításának. Könyvében a szerző a vallástörténeti megközelítés segítségével mutat értelmezési lehetőséget az Ószövetség szövegeinek isten, angyal és démon szerepeiről, fogalmi rendszeréről. Ki ne ismerné a „bűnbak” szerepét?! De már csak kevesen tudják, hogy ez a fogalom honnan ered, s mi lehet a magyarázata.
Eszter könyvének felépítése és teológiai üzenete, illetve Ezsdrás személye és teológiai műve a fogság alatti és utáni zsidóság identitáskeresését, megőrzését mutatja be. A történetkritikai vizsgálat rámutat e művek egyenetlenségére, tévedéseire, a szerzőség kérdéseire és a szerkesztés teológiai üzenetére.
Ezékiel könyvének történelemszemlélete, a személyes bűn és bűnhődés kérdése a fogság prófétáinak széles gondolatgazdagságáról tanúskodik.
Kiváló történetkritikai megközelítésből olvashatunk az ószövetségi gyülekezet fogalmáról, a Qáhálról, Dávid bibliai ábrázolásáról, trónutódlásának hipotéziséről, Dávidnak a keilai ütközetben vállalt szerepéről, valamint Dávid és Saul családjáról. És persze találunk itt formakritikai tanulmányokat is. Ilyen a 141. és a 29. Zsoltár, illetve Bálám és szamara szöveg vizsgálata, mely a szerző nyelvészeti területen való otthonosságát is elénk tárja. A formák és műfajok vizsgálatában, mely a bibliaolvasók körében ma is gyanakvást vált ki, ezek az elemzések megmutatják, hogy hogyan lehet mélyebb megértésre eljutni ezen megközelítés segítségével.
Végeredményben ez a tanulmánykötet hozzásegíti az olvasót ahhoz, hogy ismereteit gazdagítsa, valamint, hogy saját gondolatait árnyaltabban fogalmazhassa meg sok ószövetségi kérdésben.
(Kréné, 3), Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2004.
Szabó Julianna