Megjelent az Egyházfórum 2005/3. számában
„Deus escreve direito por limhas tortas” (Isten egyenesen ír a görbe sorok között). Ez a portugál közmondás rávilágít a lényegre, hiszen a bencés rendnek nagymértékben köszönhető a klasszikus kultúra átmentése a mai világba. A kódexmásoló barátok számtalan világi görög és latin művet mentettek meg számunkra, és Szent Benedek Regulá-ja a szerzetesség megalapozója minden korban. Ezt a hagyományt folytatják a napjainkban élő bencés atyák is. Hiszen hazánkban is elég csak Czuczor Gergelyt és Jedlik Ányost említeni a bencések közül, akik maradandót alkottak a humán és a természettudományok területén. Ezen a nyomon haladt tovább Jáki Szaniszló is, aki először teológiai doktorátust, majd ezt követően fizikai (nukleáris) doktorátust szerzett. Miután ezeket a tanulmányokat befejezte, tanítani és írni kezdett, és így vált korosztályának egyik legkiválóbb tudománytörténészévé. Ezt írja: „A teológia iránti érdeklődésem először a modern fizika mélyvizeire vezetett, majd innen a tudomány történetének és bölcseletének még mélyebb vizeire vitt. A munka, amelyet végeztem, bizonyos tételek védelmére szolgált. Például az anyagtól független értelem létezése…, amely Isten létezése…, klasszikus bizonyítékaiban testesül meg: az egzakt tudomány vagy fizika korlátolt érvényessége vagy fontossága, a teremtésbe vetett keresztény hit döntő jelentősége a tudomány egyedülálló fejlődése során.”
A tudomány megértéséhez legjobban az segíthet hozzá, hogyha nemcsak „in statu nascendi” (keletkezésében), hanem fejlődési fokozataiban is szemügyre vesszük. Ez a gondolkodásmód nemcsak értékes része és átkötése természet- és humán tudományoknak, hanem a megismerésnek is lehetőséget ad. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy amikor bővítjük ismereteink körét, tulajdonképpen teológiát is művelünk, hiszen, ahogy Teillard de Chardin megjegyezte: „A teremtés műve napjainkban is tart.” Egy szerzetespap életébe szorosan beletartozik a hit alapjainak újra megfontolása és átélése.
Egy másik nézőpontból ez azt is jelenti, hogy hogyan részesült az ember Isten végtelen tudományából, és hogyan bánt a rábízott földi örökséggel. Éppen ezért munkásságában egybefonódik a szaktudós és a teológus tevékenysége. Elkerülhetetlen volt számára, hogy az egyik fejezetben helyet kapjon a Computers and the Brain (A számítógép és az agy). A tudománytörténész a tudomány elméleti problémáit ily módon belülről közelíti meg.
De nem kerülhetők meg a tudományok módszertani és elméleti problémái sem. Innen egyenes út vezet a filozófiába. A filozófiai megismerés ugyanis kétféle utat jelent: egyrészt a racionális ész válasza a Teremtő üzenetére, másrészt a tudomány eredményeiből leszűrt gondolatok esszenciája. Talán bejezésként idézzünk Szaniszló atya gondolataiból: „Az élet maga is purgatórium, sőt néha szinte már kegyetlenül égető tisztítótűz, melynek célja rejtve van előttünk. Néhány év vagy évtized távolából egyik-másik cél feltárul. A többi végleg rejtve marad…”
Kairosz Kiadó, Budapest, 2003.
Radnóti Róbert