(A teljes cikk az Egyházfórum 2022/3. számában olvasható.)
Teológia és mesterséges intelligencia
Egy teológus, aki mesterséges intelligenciával foglalkozik? Első pillantásra kissé furcsának tűnik, hiszen a teológiát mint a legrégebbi tudományt világok választják el az informatikától és a többi, technológiai jellegű tudománytól, s nemcsak időben. Kissé cinikusan feltételezhetnénk itt egyfajta opportunizmust, a „patkányok elhagyják a süllyedő hajót” elv jegyében. A vallás és annak intézményesült formái valóban nehéz időszakot élnek át. Az egyházak évről évre növekvő számú elvándorlást regisztrálnak. Feltételezve, hogy a tendencia folytatódik, 2030-ban a keresztények kisebbséget fognak alkotni társadalmunkban – kétségeink ne legyenek: ez a protestáns és katolikus hívőket egyaránt érinti. Egy metaforával élve, a hajó ez esetben el fog süllyedni. Ennek számos, változatos és összetett oka van. Mindazonáltal itt nem ezekre a mozzanatokra kell elsősorban összpontosítanunk. Ehelyett azt fogjuk dokumentálni és elmagyarázni, hogy ezek a fejlemények miként hoznak létre sajátos kapcsolatot a vallási eszmék és a modern technológiák között. A cikk alapvető tézise a klasszikus vallási formákból az új kvázi-vallások felé való elvándorlásról szól, a modern technológiák környezetében. Ez felveti az okok, a következmények, a teológiát és az egyházat érintő kihívások, de a megnyíló lehetőségek kérdését is. Így azt a tényt, hogy egy teológus a mesterséges intelligencián dolgozik, nem pragmatikus opportunizmusnak kell tekinteni, hanem a rejtett kapcsolatok meglétének jeleként és a teológia lehetséges új tevékenységi területeinek felfedezéseként.
Az Istenbe vetett hit tudományos megkérdőjelezése és technicista helyettesítése – e téma tárgyalását kaptam feladatul egy konferencia-előadáshoz, amely aztán egy könyv kiindulópontját képezte. A cím azonban nemcsak e hozzájárulás témáját vázolja fel, hanem fő tézisét is. Úgy vélem: a természettudományok és a tudományos technológiák az Istenről és a vallásról alkotott felfogásuk tekintetében nem hozhatók azonos nevezőre, ahogyan pedig ezt gyakran megteszik. Ugyanakkor egyetérthetünk azzal a megállapítással, hogy Istent a felvilágosodás óta a természettudományok és a később kialakuló műszaki tudományok tömegesen megkérdőjelezték. Ám funkciójukban e tudományok mégis különböznek: míg a természettudományok sokféleképpen és több ponton vitatták a keresztény vallás alapjait, addig a műszaki tudományok nem támasztanak ilyen igényeket. Ráadásul új tereket nyitnak meg, amelyek bizonyos szempontból kedveznek a sajátos vallási tapasztalatoknak, amint azt látni fogjuk. Provokatívan fogalmazva azt is állíthatnánk, hogy az istenhit tudományos tagadása teremtette meg azt a táptalajt, amelyben aztán új, kvázi-technológiai vallások csíráztak ki.
Birte Platow