Megjelent az Egyházfórum 2010/6. számában
Miközben 2010 júniusában arról szóltak, adtak hírt a katolikus hírügynökségek, hogy XVI.Benedek pápa Castel Gandolfóban lévő nyári rezidenciájában nyári szabadságát tölti, írja a Názáreti Jézusról írt könyvének 3. részét – miközben a 2. rész megjelenése is csak idén karácsonyra várható és a gondozott parkokban sétálgatva élvezettel etetgeti kenyérgalacsínokkal a díszpontyokat, a nem katolikus hírügynökségek mint például a H2Onews vagy a National Catholic Reports vezető helyen hozták le az Amerikai Legfelsőbb bíróság döntését, mely szerint Vatikán és konkréten XVI. Benedek pápa jogosan perelhető a pedofil botrányok kárvallottjai részéről, mivel a bíróság indoklása szerint a szexuális bűncselekményeket elkövető papok nem csak közvetlen püspökeik és egyházmegyéjük alkalmazottai jogilag, hanem „legfőbb kenyéradó gazdájuk”, a pontifex maximus római katolikus pápáé is. Ezzel a későbbi katolikus részről írt reakciók, értelmezések szerint az amerikaiak a Vatikánt, mint önálló állami státussal rendelkező központot egyenlő jogi megítélés alá vonták bármely más multinacionális cég központjával, ahol a vezérigazgató, mint a legfőbb munkáltatói jogokat gyakorló személy anyagi és erkölcsi felelősséggel tartozik cége minden kártérítési ügyében.
Néhány nappal később a német püspöki kar elnöke jelzéseket küldött a Vatikánba, hogy a német pedofil áldozatok kártérítésére nem lesz elegendő a német püspöki kar korábban a holokauszt áldozataira létrehozott pénzalapja, ehhez külön pénzalapot kell létesíteni, majd bombaként robbant a hír, hogy az olasz hatóságok a Vatikáni Bankban zároltak kb. 20 millió eurónyi átutalást, mert az EU-s pénzmosást szabályozó törvényekkel szemben nem voltak megjelölve a feladók adatai. Az eset azért is különös, mert XVI. Benedek pápa épp tavaly váltotta le az IOR elnökét, utódjául egy olasz katolikus egyetemen gazdaságetikát tanító professzort nevezve ki, aki ezúttal azonnal magyarázkodni kezdett. Olyan Vatikán-szakértők, mint a magyar Érszegi Márk Aurél azzal magyarázták az esetet, hogy az IOR egyre kockázatosabb pénzügyi manőverekre kényszerül, mert 2000-ben a jubileumi ünnepségek alatt a nagyszabású rendezvények, a Szent Péter Bazilika külső-belső felújítása a pénzbeli tartalékok jórészének elköltésével jártak együtt. A Vatikán pénzügyi egyenlege 2 éve minuszban van annak ellenére, hogy a felújítási költségekbe nagy nemzetközi cégek is beszálltak, például a Sixtus-kápolna teljes restaurációs költségét a japán Sony állta.
Miközben a katolikus hírek a pápa pihenéséről szóltak, e jogi és pénzügyi fejlemények hatására XVI. Benedek pápa néhány nap alatt egy sor olyan jogi, pénzügyi és személyi döntést hozott meg, amely nemcsak rövid, de hosszú távon is alapvető befolyással bírhat a Vatikán működésére s így a mára már milliárdos létszámot is meghaladó katolikus hívők és intézmények életére, hétköznapjaira is. Ezen intézkedéseivel azt is jelezte, hogy mentalitása eltér az egykori VI. Pál pápa halogató és sokat hezitáló döntési gyakorlatától, szükséghelyzetben gyors és határozott intézkedések megtételére képes, 83 éves kora ellenére…
GYORSÍTOTT ELJÁRÁS A PEDOFILIÁVAL GYANÚSÍTOTT PAPOK ELLEN
Első intézkedéseinek egyike az volt, hogy utasította egyházjogászait, hogy emeljék törvényi szintre a korábbi pápai utasításait, melyek a pedofil papok áldozatainak jogi eljárásmenetére vonatkozik. Ez nem csupán a korábbi utasítások rendszerezésére és egyházi törvénykönyvbe való beillesztésére tett intézkedés, hanem korábbi utasításainak jelentős mértékű kibővítése. Ezidáig ugyanis a papi pedofilia ügyeit, mint egyházfegyelmi ügyeket, a papi kongregáció vizsgálta, és folytatta le a jogi perek eljárásait, ezután azonban a hittani kongregációra tartoznak ezek az ügyek. XVI. Benedek pápa indoklása még a legközelebbi munkatársait is meghökkentette: álláspontja szerint a pedofilia ügye nem csupán egyházfegyelmi ügy, hanem érinti a katolikus egyház hitletéteményét is azáltal, hogy a gyerekek elleni abúzusok nemcsak az áldozatok Istenbe vetett hitét, hanem az átlaghívőknek az Egyházba és a papi rendbe, mint szentségbe vetett hitét is alááshatják. Tehát szerinte ez alapjában véve hittani kérdés.
A probléma ezen intézkedés végrehajtásában rejlik. Már a papi kongregáció 2001 után, amikor II. János Pál pápa meghírdette az amerikai pedofil botrányok kirobbanása után a „zéró tolerancia” elvét, jelezte, hogy a jelen apparátusi létszámával képtelen megbírkózni a több évtizedes múltból előkerült esetek, feljelentések áradatával. A „rendes”, törvényes római eljárásjog ui. hosszas, több lépcsős eljárási rendet ír elő, ami nemcsak hosszadalmas és költséges, de kellő létszámú papi egyházjogász közreműködését igényli. Ezen kifogások ellensúlyozására XVI. Benedek pápa „gyorsított” eljárások lehetőségére adott utasításokat: a megvádolt, feljelentett pappal szemben az illetékes püspök „megalapozott gyanú” esetén azonnal élhet a pap felfüggesztésének lehetőségével, a jogi eljárás és bizonyítékgyűjtés helyi szinten akár nem pap egyházjogászok bevonásával is elkezdődhet. Az ügyek kivizsgálása után a helyi püspök véleményezésével kell felküldeniük elbírálásra a Hittani Kongregációnak, amely a végső ítéletet meghozza. Ez az eljárásmenet gyakorlatilag a „legkényesebb”, legnehezebb bizonyítási fázist a püspökök asztalára tolja, miközben a szexuális bűncselekmények látenciája köztudottan a bűncselekmények fajtái között a legnagyobb. Továbbra is fennáll így a veszély, hogy a püspökök a „mundér becsülete” vagy a „lónak négy lába van, mégis megbotolhat” keresztényi irgalmasságának jegyében eltussolják az ügyeket és így „bizonyítatlanság” címén Rómában felmentik a bűnösöket.
Másrészt XVI. Benedek pápa a papi felső vezetők (püspökök, kongregációvezető kuriális bíborosok, egyházi rendi vezetők) esetén lemondott az egyházi törvénykönyvben szereplő jogköréről, és a döntési kompetenciáit átruházta a Hittani Kongregáció amerikai származású vezetőjére. Ez a hatalom-átruházás példa nélküli, de egyben felelősség-átruházást is jelent, vagyis ha egy bíborost tévesen pedofíliával elítél a Hittani Kongregáció, a pápát nem terhelheti utólag semmilyen felelősség. A bécsi bíboros Groer tragédiájára gondolva ez a lehetőség korántsem hipotetikus. Harmadrészt felemelte a pedofil ügyekben az elévülési időt 10-ről 20 évre, ami számos régi eset előásását teszi lehetővé. Büntetőjogászok szerint viszont 5-10 év után a bizonyítékok felderítése szinte a nullával egyenlő. De a legtöbb pap mégis attól tart, hogy az ártatlanul ilyen eljárással felmentett papokat sem anyagilag, sem erkölcsileg nem lehet majd rehabilitálni, bármennyire is visszahelyezik korábbi plébániáikra őket, a gyanú és bizalmatlanság árnyéka ezután is rájuk vetül.
Hogy ezen aggodalmak nem egészen alaptalanok, arra jó példa az ugyancsak XVI. Benedek pápa által 2008-ban hozott intézkedés, mely megtiltja, hogy nemcsak a homoszexuális nemi életet élőket, gyakorlókat, de a „homoszexuális kultúra mellett nyíltan kiálló, azzal rokonszenvező” személyeket is kitiltsák a szemináriumokból. Vagyis itt már nem arról szól a dolog, hogy egy papjelölt növendék homoszexuális hajlamú vagy sem, hanem arról, hogy milyen szexuál-etikai nézeteket képvisel, vall magáénak, ami már egyenesen a gondolat-rendőrség abszurditását veti fel. (A szemináriumi spirituálisoknál így kitenyésztődhetnek a kétszínű, látszatra lojális papok.) A végrehajtásnál komoly fejtörét okozhat a Nevelési Kongregációnál és a szemináriumi elöljárók részéről az a kitétel is, hogy 3 év „hivatástisztázás” után az a kispap is visszavehető és felszentelhető, aki bizonyítani tudja, hogy felhagyott a korábban már bizonyított homoszexuális aktussal, vagy aktusokkal magyarán tetten érték egykoron , s így ebbéli cselekedete ifjúkori nemi eltévelyedésnek, erkölcsi botlásnak minősül, bocsánatos bűnnek.
5 ÉV VAGY 50 ÉV A FAKULTATÍV CÖLIBÁTUS BEVEZETÉSÉNEK IDEJE?
Ugyancsak meglepetést okozott XVI. Benedek pápának a papság évét lezáró beszéde is, amit júniusban a Szent Péter téren összegyűlt 15 ezer főnyi zarándok pap előtt mondott el a cölibátus értelméről és jelentőségéről. Ebben kifejtette, hogy egyenesen a Sátán ujját véli felfedezni a pedofil botrányok európai átterjedésében s abban, hogy ezek a botrányok éppen a papság évében bújtak elő. Leszögezte továbbá, hogy a cölibátus nem csupán egyházfegyelmi eszköz, intézkedés, amivel a papság természetes szexuális igényeit kalodába akarnák zárni, hanem egyenesen az evangéliumi hit szimbóluma, mely az egyház abbéli hitéből sarjadt ki, hogy van egy másik, túlvilági élet is, s ezért az eljövendő, nemiség nélküli országba vetett hitért vállalják a papok a cölebsz életformát, ami így a nem hívők számára botrány, felkiáltó jel, de a hívők számára jövőbe mutató felszólító jel.
A meglepetést számomra nem az okozta, hogy kiállt a cölibátus gyakorlata mellett, mert ez várható volt tőle, hanem hogy ezzel párhuzamosan, vagy inkább ezt megelőzően lépéseket tett a fakultatív cölibátus bevezetésének előkészítése fele, s erről nyilvános beszédében nem volt hajlandó említést sem tenni. Már tavaly a 4 évente összehívott püspöki szinódus napirendre tűzte a cölibátus kérdését, amelyet anno, a II. Vatikáni Zsinat idején VI. Pál pápa lesepert a zsinati témák közül. A tanácsadói jogkörökkel felruházott szinódus javaslatot tett nős diakónusok pappá szentelésének lehetőségére. A másik javaslat az volt, hogy ugyanúgy, mint a görög katolikus papok, a katolikus pap is választhassa a nősülést még a felszentelése előtt. A cölibátus „eltörlésének” még a lehetősége sem vetődött fel a püspököknél. Ezek után XVI. Benedek pápa megbízta a Papi Kongregáció elnökét, Claudio Hummanes bíborost, hogy a papi képzés ezen alternatíváinak lehetőségét, megvalósíthatóságának esélyeit kidolgozza. Amikor a püspökök megkérdezték, hogy mégis, mennyi időt vesz majd ezen előkészítés igénybe, Hummanes bíboros talányos választ adott: „Lehet 5 év, de lehet 50 év is, de a cölibátussal kapcsolatos egyházi gyakorlat megváltoztatható, nem dogmatikai kérdés.”
Ebből a röpke válaszból sok mindent ki lehet olvasni. Először is: Hummanes bíboros nem egy bíboros a ma élő kb. 170-180 bíboros közül, hanem az első számú papabilis. Bár Ratzinger bíborost abszolút többséggel választották pápává, utána ő kapta a legtöbb szavazatot a legutóbbi pápaválasztó konklávén, Carlo Maria Martini vagy Dionigi Tettamanzi hozzá képest jóval kevesebbet. A Brazil Püpöki Kar és a Latina-Amerikai Püspökkari Tanács elnöke volt, mielőtt kuriális bíboros lett. A brazil egyház a legnagyobb népességű katolikus egyház kb. 100 millió hívővel és kb. 350 püspökkel. II. János Pál pápa alatt a brazil püspökök a rendes, 4 éves ad-limina látogatásaik során többször azért lobbyztak, hogy a brazil papokkal tegyen a pápa kivételt, és engedélyezze a nős papok működését, mert a papság 40-50 százaléka ha nem is ágyast vagy szeretőt, de női élettársat tart el, és félig-meddig legalizált gyerekeik vannak. Ha valóban Hummanes bíboros lenne a pápa utódja, a cölibátus kérdése úgy tűnik hamar megoldódna.
AZ EURÓPAI PÁPAI MISSZIÓS TANÁCS FELÁLLÍTÁSA
A pápa másik fontos döntése volt az Európai Pápai Missziós Tanács felállítása. Ez a lépése egy fontos, a megválasztásakor adott ígéretének a megvalósítása. A bíborosok tisztában vannak azzal, hogy az öreg kontinensen a kereszténység komoly gondokkal küszködik, a szekularizáció kiterjedt, a katolikus egyház szinte csak Latin-Amerikában és Afrikában, azaz a fejlődő országokban mutat virulens képet. Ugyanakkor az egyház missziós egyház volt és maradt, küldetése a föld minden lakosához szól. A pápai missziós tanács pontos létszámát és összetételét nem ismerjük, egyes források 50, mások mindössze 10 főben jelölik meg létszámát. Állítólag vegyes összetételűek lesznek, azaz egyházi vezetőkből és világi szakemberekből, tudósokból fog állni.
25 ÚJ BÍBOROS KINEVEZÉSE
XVI.Benedek pápa már júniusban döntött 25 új bíboros kinevezéséről, akiket október közepe táján szenteltek fel. Többségük vatikáni tisztségviselő. Erre azért volt szükség, mert 103 főre csökkent a választó jogú, azaz 80 éves kor alatti bíborosok száma. Az új kinevezésekkel viszont szinte maximálisra, 120 főre nőtt a választó jogúak és közel 200-ra az összes bíboros létszáma. Az újonnan kinevezettek közül négyen 80 év felettiek, azaz eleve nem rendelkeznek pápaválasztó-joggal. Úgy tűnik, az ilyen „tiszteletbeli” bíborosi kalapok osztogatására van igény.
Egy apró szigorítás is történt, miszerint abban az országban, ahol a területi és történeti hagyományok alapján egy bíboros dukál, addig nem lehet új bíborost kreálni, amíg a régi be nem tölti a 80. esztendőt. Ezen szigorítás tükrében Magyarország valóban felülreprezentáltnak számít két bíborossal.
A bíborosi kollégium feltöltése a jövőbeni pápaválasztás szempontjából lényeges. II. János Pál pápa ugyanis alapos módosításokat hajtott végre a pápaválasztás menetében: a 16. választási menet után a pápa megválasztásához elegendő az abszolút többség, azaz 2/3 + 1 szavazat helyett csak 50 % +1 fő. Ezzel véget lehet vetni az elhúzódó választásoknak. A bíborosok általában az első menetben tiszteletből saját mentor-bíborosaikra szavaznak, csak azután jönnek a konbinációk, plattformok szerinti szavazások.
PAPP FERENC