Barbárokra várva
- Részletek
- Kategória: Világ-nézet
Megjelent az Egyházfórum 2019/1. számában
Egyesek szerint John Maxwell Coetzee, az Ausztráliában élő dél-afrikai író (aki az angol mellett az afrikaanst is beszéli) az 1980-ban megjelent A barbárokra várva című regényét az 1933-ban elhunyt Konsztantinosz Kavafisz hasonló című költeménye alapján írta, mely így zárul: „Mert itt az est, s a / barbárok nem jönnek. / Néhányan, kik a határról érkeztek, /azt állítják: barbárok nincsenek. // Mi lesz velünk most a barbárok nélkül? / Úgy hittük, ők hoznak megoldhatatlan / dolgainkra holmi megoldásfélét”. Mások, miként jómagam is, úgy vélik, hogy Coetze regényének ihletője legalább ennyire az apartheid volt, valamint - József Attila szavaival - az „örökkön fájdalmas az ember, örökkön kicsik a dolgok”.
Meddig hallgathat egy keresztény értelmiségi?
- Részletek
- Kategória: Uncategorised
A napokban minden választópolgár megkapja a miniszterelnök levelét, amely arról tájékoztat, hogy a brüsszeli bürokraták „most arra készülnek, hogy újabb intézkedésekkel ösztönözzék a bevándorlást. A migránsvízum és migránsbankkártya bevezetését követően több pénzt adnának Soros György bevándorlást támogató szervezeteinek.” Az utcákat ellepik az óriásplakátok, amelyen Soros György és Jean Claude Juncker arca alatt ugyanezek az állítások olvashatók. Az Európai Bizottság közleménye szerint viszont a „kormány állításai rossz esetben tényszerűen helytelenek, és a legjobb esetben is erősen megtévesztők. Soros Györgyhöz pedig az egésznek semmi köze.” Két állítás áll egymással szemben: Magyarország miniszterelnökéé valamint az Európai Bizottság elnökéé, és mindkettő keresztény politikus.
Ajánlás 2018/4
- Részletek
- Kategória: Előszó
Előző számunkban a véleményeltéréshez való jog kérdését állítottuk középpontba. Szerzőink egyetértettek abban, hogy a felelős igazságkeresésnek helye van az Egyház intézményi kultúrájában csakúgy, mint az egész társadaloméban. E gondolat jegyében foglalkozik mostani Súlypontunk a Magyarországon célkeresztbe került és mára hivatalosan is kegyvesztetté vált genderelmélettel. Hergell Mónika mentálhigiénés szakember az utóbbi időben megjelent, keresztény szellemiségűnek mondott, tendenciózusan genderellenes írások tartalmi hibáira reflektál. Nehezményezi és veszélyesnek tartja, hogy félrevezető, hibás információk alapján fenyegető rémként állítják be a genderszemléletet és a gendertudományokat. Korrigálja az írásokban szereplő hibás fogalmakat és szakmai tévedéseket, emellett bőséges, tudományosan megalapozott információval szolgál. Megvilágítja: sem a hagyományos nemi szerepek és patriarchális viszonyok megváltozása, sem a nemi és szexuális kisebbségek társadalmi elfogadása nem ellentétes a természet rendjével, nem veszélyezteti sem a családok reproduktív funkcióját, sem a gyermekek érdekeit, hiszen e változások egy már zajló társadalmi fejlődési folyamat szerves részei. Ennek – a nők és a nemi kisebbségek sok évszázados elnyomásából következően – lehetnek és vannak is szélsőséges kinövései, amelyek azonban nem általánosan jellemzők, és nem indokolhatják az alapjában pozitív folyamat megállítását, hanem szabad és érdemi vitákban kezelendők. A nők és a nemi és szexuális kisebbségek egyenjogúsítása, „a felebarátok közül kirekesztett embertársak visszafogadása” a Biblia igazi üzenetéhez illeszkedik, és nemhogy lerombolná, hanem teljesítené végre a szeretet parancsán alapuló keresztény etika követelményeit. Napjaink katolikus Egyházának történelmi feladata ennek felismerése.
Kereszténységgel az illiberális demokráciába?
- Részletek
- Kategória: Egyház és Társadalom
A múlt század 80-as éveinek közepe táján egy egyetemi ifjúkommunista baráti társaság tagjai fölismerték az idők megváltozását, és az ELTE Bibó István Szakkollégiumában liberális politikai műhelyt alapítottak. Ebből nőtt ki 1988 tavaszán a magát liberális, radikális és alternatív erőként definiáló Fiatal Demokraták Szövetsége, a FIDESZ. Kezdettől meghatározó vezetőjük, Orbán Viktor, a következő évtizedekben nemcsak a liberalizmusnak fordított hátat, hanem az alapvető polgári értékeknek is, majd 2014-ben, immár harmadszor megválasztott miniszterelnökként meghirdette az illiberális – később keresztényre keresztelt – demokráciát, amelynek központi eleme a nemzeti függetlenség és a keresztény értékek védelme. Főleg az utóbbi zene számos egyházi vezető, pap, lelkész és világi keresztény fülének, akik ezért a rendszer feltétlen támogatóinak számítanak. Kérdés azonban, hogy összeegyeztethető-e egymással az illiberális demokrácia és a kereszténység. A válasz része az ide vezető folyamat is, ezért érdemes ezt röviden áttekinteni.
A terepen
- Részletek
- Kategória: Súlypont
Megjelent a Egyházfórum 2017/1. számban
„Ő etnikai tisztogatásból menekült, ő Moszulból érkezett – tudja, a bibliai Ninive városából, amelyet az Iszlám Állam letarolt” – kezdtem a fiúk bemutatását a körmendi Tescóban. „Aztán őt meg a tálibok akarták kinyírni, ő pedig politikai menekült Havannából, Castro börtönében ült.” Sorra bemutattam a helyi plébánosnak azokat a fiúkat, akiket december elején, a bicskei menekülttábor bezárásakor vittek át a körmendi sátortáborba. Kameruni, nigériai, kubai, iraki, afgán srácokat, mínusz 15 fokos hidegben az állítólag téliesített, bélelt sátrakba. Ez a bélés mindössze egy fólia volt belülről, amely csupán arra szolgált, hogy felülről ne szivárogjon be az eső és a hó – ha már alulról úgyis befolyik. A sátor közepén álló vaskályhára folyamatosan rakni kellett a fát, hogy azt a kevés meleget, amely bent volt, megtarthassák. Amint bemutattam a fiúkat ott, a bevásárlóközpontban (ahova kihívtam őket a táborból, hiszen oda én nem mehettem be), a plébános úr számára nem volt kérdés, mit kell tennie. Már jó ideje bántotta, hogy ott vannak a közelében a fagyoskodó menekültek, de nem tudta, miként vegye fel velük a kapcsolatot, hogy is lehetne megoldani a befogadásukat. Aztán, amikor kezet nyújtottak egymásnak, minden olyan egyszerű lett. Már mentünk is együtt a plébániára, felcsavartuk a radiátorokat, leraktuk a földre a matracokat, és hamarosan mindenki enni is kapott.
