Mi működteti a demokráciákat?
- Részletek
- Kategória: Egyház és Társadalom
Megjelent a Egyházfórum 2017/3. számban
A SZABADSÁGELVŰ ÁLLAM OLYAN FELTÉTELEK ALAPJÁN LÉTEZIK, AMELYEKET SAJÁT MAGA NEM TUD GARANTÁLNI
EGY ÁLLÍTÁS TÖRTÉNETE
Ötven éve publikált Ernst-Wolfgang Böckenförde német alkotmányjogász egy írást, amelynek címe éppenséggel nem tűnt falrengetőnek: Az állam létrejötte mint a szekularizáció folyamata. Tartalmazott mindazonáltal egy mondatot, amely a német nyelvű politikai gondolkodásban a 2. világháborút követő időszak leggyakrabban idézettnek számító mondatává vált: „A szabadságelvű, szekularizált állam olyan feltételek alapján létezik, amelyeket saját maga nem tud garantálni.”
Pál apostol a hatalomról – Biblikus megfontolások a Róm 13,1–7 alapján
- Részletek
- Kategória: Teológia
Megjelent a Egyházfórum 2017/3. számban
BEVEZETÉS
Az embernek és sajátosképpen az egyháznak a hatalomhoz fűződő viszonya mindig aktuális kérdés. Ezért nem véletlen, hogy azoknak a bibliai szövegeknek a hatástörténete, amelyek ezzel a problémával foglalkoznak, áttekinthetetlen. Ám ezen szövegek közül is kiemelkedik erejével és meglepő tanításával a Róm 13,1–7.
A reformáció nagy adóssága
- Részletek
- Kategória: Súlypont
Megjelent a Egyházfórum 2017/3. számban
2000-ben, protestánsok és katolikusok részvételével, sajátos légkörű kezdeményezés szerveződött. Az alapítók a reformáció 500. évfordulójára kívántak méltóképpen felkészülni. Leginkább a megosztottság, a Krisztus testén tátongó seb terhelte lelküket, és vágytak rá, hogy öt évszázad után balzsamot, gyógyírt leljenek a bajra. Azt tervezték, hogy végül Wittenbergben távolítják el a fájdalmas szögeket a kitárt karokból, vagy tovább forgatva e képet, az egymással szemben felhalmozott megosztó, kárhoztató adósságok listáját együtt szegez(tet)ik a keresztfához (Kol 2,14).
Az erdélyi unitarizmus korai időszakáról
- Részletek
- Kategória: Súlypont
Megjelent a Egyházfórum 2017/3. számban
A 16. század derekára kialakult nagy felekezetek képviselői a reformáció lemetszendő vadhajtásának tekintették azokat az általuk antitrinitáriusoknak nevezett vallási útkeresőket, akik nem tudták elfogadni a Szentháromságnak a nikaiai zsinaton kihirdetett dogmáját. Azt is meg kell említenünk, hogy e törekvés nem hunyt ki a kora újkori felekezeti küzdelmek elcsitultával, jelen volt a modern egyháztörténet-írás megszületése körüli vitákban a 19. század végén és a 20. század első évtizedeiben, s bizony, noha latensebb módon, jelen van még napjainkban is a reformáció történelmi hozadékát a református felekezetével azonosító megnyilatkozásokban vagy az olyan protestáns antológiákban, amelyek megengedhetőnek tartják e mozgalom, majd felekezet teljesítményének teljes elhallgatását.
Két reformátor: Luther Márton és Pázmány Péter
- Részletek
- Kategória: Súlypont
Megjelent a Egyházfórum 2017/3. számban
A protestánsok ebben az évben emlékeznek a Luther Márton (1483–1546) által elindított reformáció kezdetének 500. évfordulójára.1
1516–1517-ben Albert mainzi érsek búcsúcédulák segítségével próbálta összegyűjteni a szükséges források rá eső részét a római Szent Péter-bazilika felépítéséhez, illetve saját adósságai kifizetéséhez. Luther 1517. október 31-én levelet írt neki, amelyben tiltakozott a búcsúcédulák árusítása ellen. A levélhez csatolta a búcsúcédulák erejét és hatékonyságát kétségbe vonó vitairatát, amely később „95 tétel” néven vált ismertté. (A reformátornak ekkor még nem állt szándékában szakítani a római katolikus egyházzal.) Ezt a dátumot tekintik a reformáció kezdetének, és ünneplik minden év október 31-én, a reformáció napjaként.
