Könyvterjesztőt keresünk

Részletek

Kategória: Folyóirat

Megjelent: 2020. szeptember 20.

Az Egyházfórum Alapítvány könyvterjesztőt keres jutalékos rendszerben. Feladata az Egyházfórum gondozásában megjelent könyvek és folyóiratszámok terjesztése, számlázása és postázása. Kiadványainkról a www.egyhazforum.hu oldalon a Könyveink és a Folyóirat fül alatt lehet tájékozódni.

Érdeklődni és ajánlatokat küldeni az elérhetőség megadásával az alábbi címen lehet: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát..

Egyházfórum Alapítvány

A beskatulyázhatatlan Jézus

Részletek

Kategória: Világ-nézet

Megjelent: 2020. szeptember 03.

Egyházközségünk újdonsült fiatal plébánosa szinte mindenkit (többeket kínosan, néhányunkat kifejezetten kellemesen) meglepve Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című filmjét emlegette homíliájában, méghozzá kifejezette pozitív kontextusban, amikor a filmbeli keresztfán szenvedő filmbeli Jézus megkísértését idézte föl a „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen”-hez (Máté 16,24) fűzött elmélkedésében. Számos filmet támadtak már vélt keresztényellenességük miatt (például a Da Vinci-kód-ot vagy a Dogmá-t), de a legnagyobb felháborodást talán a Krisztus utolsó megkísértése váltotta ki, olyannyira, hogy fundamentalista keresztények Molotov-koktélokat dobtak egy párizsi moziba a film vetítése alatt. A filmet számos országban (a muszlim Törökországban ugyanúgy, mint a keresztény Mexikóban) betiltották, mert a film Jézusa a kereszten megkísértetve arról fantáziál, hogy leszállva a keresztről normális családi életet élhetne Mária Magdolnával. Nálunk 1997-ben egyházi tiltakozásra az RTL Klub vette le műsoráról Scorsese akkor már majdnem tízéves filmjét, melyet minden idők 25 leginkább ellentmondásos filmje közé is beszavaztak. Mindmáig gyanakvás árnya veszi körül, miközben Mel Gibsonnak a pornográfia határát súroló vériszamos Jézus-filmjére külön buszokkal szállítják a híveket, mely sok helyen szinte részét képezi a nagyheti liturgiának.       

Bővebben ...

„A jelek ideje”

Részletek

Kategória: Folyóirat

Megjelent: 2020. augusztus 16.

 _{30 ÉVES AZ EGYHÁZFÓRUM}

A jubileumi konferencia megnyitója

Amikor bő 30 évvel ezelőtt Paul M. Zulehner professzor úrral az Egyházfórumot megalapítottuk, a nyugat-európai egyházi közösségekben még érezhető volt a II. Vatikáni Zsinat szellemisége és lendülete. XXIII. János pápa arra törekedett, hogy az Egyház figyeljen az idők jeleire. A Zsinat egyik legjelentősebb dokumentuma, a Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció, bevezetőjében az Egyház kötelességének nevezte, hogy „szüntelenül vizsgálja és az evangélium fényénél értelmezze az idők jeleit, e nélkül ugyanis nem adhatja meg minden egyes nemzedéknek a korszerű választ az örök emberi kérdésekre az evilági és a túlvilági élet értelméről és a kettőnek egymással való összefüggéséről” (GS 4). Maga a dokumentum jó néhány ellentmondásos jelet sorol fel a gazdasági fejlődéstől kezdve a szegénység, az éhezés és a nélkülözés problémáján keresztül a különböző politikai, társadalmi ideológiai viszályokig.

Az Egyházfórum ebben a zsinati légkörben született. A mi célunk is az volt, hogy figyeljünk az idők jeleire, és azokra a magunk korlátozott lehetőségeivel próbáljunk választ adni. Különösen is az egyházak állampárti elnyomását és az ettől nem független, de ezzel egészében mégsem magyarázható feudális vonásokat mutató hazai katolikus egyház állapotát tekintettük az idők jeleinek, amelyekre frissen alapított folyóiratban választ próbáltunk adni. Egyrészt azzal, hogy szóhoz juttattuk az elnyomott egyházat, másrészt pedig azzal, hogy megpróbáltuk ápolni a zsinati szellemiségét. Az első feladat hamarosan okafogyottá vált, a második azonban mind a mai napig aktuális.

Most, amikor az Egyházfórum 30 éves fennállását ünnepeljük, újra feltehetjük magunknak a kérdést: melyek a mai idők jelei, és milyen válaszokat adunk rájuk. Csupán egyetlen példát, a menekültválságot említem, amelyre a pápa, a püspökök, a papok és a világiak meglehetősen különböző válaszokat adnak, nem egyszer elfogadhatatlannak vagy egyesen árulásnak tartva a másik álláspontját. Hogyan lesz ebből hiteles és Jézus Krisztus reményteljes üzenetét közvetíteni képes keresztény megjelenés a társadalomban? Márpedig az Egyháznak jelnek kellene lennie a világban! Erre figyelmeztet a II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium kezdetű dogmatikai konstitúciója: „Az Egyház pedig Krisztusban mintegy szakramentuma, vagyis jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének” (LG 1).

Jubileumi konferenciánk mottója: „A jelek ideje”. Ezzel azt kívánjuk kifejezni, hogy nem csak az idők jeleit kell kutatnunk, hanem azt is meg kell vizsgálnunk, hogy mennyiben vagyunk mi jelek. Mennyiben jel az Egyház Magyarországon a jelenlegi történelmi, politikai, gazdasági és társadalmi keretek között? Mennyiben jelek ma a keresztények, magunkat is beleértve, a mindennapokban? Mennyiben jel az Egyházfórum, amelyre Zulehner professzor úr azt mondta: „Felnőttél, fiam, mondd, hát mi lett belőled?” Ferenc pápa írja az irgalmasság rendkívüli jubileumát meghirdető bullájában: „Vannak pillanatok, amikor még sürgetőbb meghívást kapunk arra, hogy tekintetünket az irgalmasságra szegezzük, annak érdekében, hogy mi magunk is az Atya cselekvésének hatékony jeleivé váljunk.” Úgy vélem, a mostani – ilyen pillanat. Ez a jelek ideje.

WILDMANN JÁNOS

Megváltó nevetés

Részletek

Kategória: Világ-nézet

Megjelent: 2020. augusztus 07.

Peter L. Berger, az emberi élmény- és érzésvilág komikus dimenzióját tanulmányozó neves tudás- és vallásszociológus rendkívül fontos könyvet írt A megváltó nevetés címmel, elsősorban a „szomorú” és „komoly” vallások hívei számára. Különösen aktuális ez mai egyházunkban, ahol a leszögezett karú szenvedő Krisztus mellett még mindig eléggé ritkán bukkan föl az ölelő-szerető és az feltámadt-ujjongó Krisztus, a komoly Krisztus mellett jóval ritkábban a mosolygó, a tréfálkozó, a kánai menyegzőn táncoló, a velünk összekacsintó Krisztus. Túl sok még (és túlontúl édeskés) az „édes Jézus”, a vallási elit jelentős részét kitevő túlbuzgó hívők arcára ráfagyott „kötelező” mosoly, és – bár a karizmatikus mozgalom valamit javított a mérlegen – még elégé kevés egyházunkban az igazi derű, az önfeledt nevetés, a „szent bolondozás”.

Bővebben ...