Kereszténységgel az illiberális demokráciába?
- Részletek
- Kategória: Egyház és Társadalom
A múlt század 80-as éveinek közepe táján egy egyetemi ifjúkommunista baráti társaság tagjai fölismerték az idők megváltozását, és az ELTE Bibó István Szakkollégiumában liberális politikai műhelyt alapítottak. Ebből nőtt ki 1988 tavaszán a magát liberális, radikális és alternatív erőként definiáló Fiatal Demokraták Szövetsége, a FIDESZ. Kezdettől meghatározó vezetőjük, Orbán Viktor, a következő évtizedekben nemcsak a liberalizmusnak fordított hátat, hanem az alapvető polgári értékeknek is, majd 2014-ben, immár harmadszor megválasztott miniszterelnökként meghirdette az illiberális – később keresztényre keresztelt – demokráciát, amelynek központi eleme a nemzeti függetlenség és a keresztény értékek védelme. Főleg az utóbbi zene számos egyházi vezető, pap, lelkész és világi keresztény fülének, akik ezért a rendszer feltétlen támogatóinak számítanak. Kérdés azonban, hogy összeegyeztethető-e egymással az illiberális demokrácia és a kereszténység. A válasz része az ide vezető folyamat is, ezért érdemes ezt röviden áttekinteni.
A terepen
- Részletek
- Kategória: Súlypont
„Ő etnikai tisztogatásból menekült, ő Moszulból érkezett – tudja, a bibliai Ninive városából, amelyet az Iszlám Állam letarolt” – kezdtem a fiúk bemutatását a körmendi Tescóban. „Aztán őt meg a tálibok akarták kinyírni, ő pedig politikai menekült Havannából, Castro börtönében ült.” Sorra bemutattam a helyi plébánosnak azokat a fiúkat, akiket december elején, a bicskei menekülttábor bezárásakor vittek át a körmendi sátortáborba. Kameruni, nigériai, kubai, iraki, afgán srácokat, mínusz 15 fokos hidegben az állítólag téliesített, bélelt sátrakba. Ez a bélés mindössze egy fólia volt belülről, amely csupán arra szolgált, hogy felülről ne szivárogjon be az eső és a hó – ha már alulról úgyis befolyik.
Hajléktalan Jézus
- Részletek
- Kategória: Más-kép
A fekvő ember arcát a lepel eltakarja, meztelen lábfején pedig a keresztre feszítés sebei láthatók. A Hajléktalan Jézus szobrot Timothy Schmalz kanadai szobrász készítette 2013-ban. Magyarország számára egy baráti társaság a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közösen készíttette el a kanadai művésszel a szobor másolatát. A Budapestre érkezett szobrot Erdő Péter bíboros 2017. április 11-én, a VIII. kerületi Horváth Mihály téren áldotta meg, majd a szobor bejárta az egész országot, és a legtöbb helyen ökumenikus áldásban részesült. Amikor a Hajléktalan Jézus visszaérkezett Budapestre, ugyanoda, ahonnan elindult, másnap reggelre csak egy valódi hajléktalant találtak hűlt helyén, arcát lepel takarta, meztelen lábfeje sebes volt. Háromszori rendőri figyelmeztetés után a magát Jézusnak nevező hajléktalant, mivel nem voltak papírjai, előállították, és a hatályos törvény szerint órákon belül bíróság elé került.
Antigenderista ima és a beginák imája
- Részletek
- Kategória: Világ-nézet
Templomi hirdetőtáblákon, plébániai honlapokon és lépten-nyomon a neten (pl. https://nemzeti.net/antigenderista-esku-11759307.html) olvasható Dr. Barsi Balázs OFM Antigenderista eskű címet viselő - műfaja alapján szerintem - imája: „Ígérem és elfogadom szent esküvéssel elkötelezem magamat, ó Emberszerető, hogy teljes meggyőződéssel, a Te dicsőségedre és az emberek megmentésére minden erőmmel, minden pillanatban megvetem, elítélem a gender ideológia minden tételét, és életem árán is harcolok ellene. Elítélem az ember leépítésének azt az átkos ideológiáját, miszerint az ember biológiai nemétől függetlenül választhat más nemet pszichéjének és társadalmi vonatkozásainak területén, hogy aztán ahhoz biológiailag is átalakítsa saját magát.” A jámbor hívők túlnyomó többsége, persze, nem tudja, mi is az a gender, ha csak nem hallott a gender szak megszüntetéséről; ugyanonnan, ahonnan Brüsszel ármánykodásáról és a migránspárti Unió elleni szabadságharcról. Az internetező hívő - a kezdők Sevillai Szent Izidornak, az internet védőszentjének szárnyai alatt - a megbízható („nemzetikeresztény”) webhelyekről megtudhatja, hogy „a genderelmélet szerint az ember nem a születésekor »kapott« nemnek megfelelően (lány, fiú) viselkedik, gondolkodik, él, hanem az általa választott nem szerint, aminek nincs köze ahhoz, hogy milyen nemiszerv van a lába között” (https://ask.fm/A_Bolcs_2/answers/143065279660).
Ajánlás 2018/3
- Részletek
- Kategória: Előszó
Vitaindítójában Deák Dániel személyes keresztényi szabadságunk, az igazságkereséshez való egyéni és közösségi jogunk alapkérdéseit feszegeti. Nézeteit így summázza: ha azt kérdezzük, hívőnek szabad-e a tanítóhivatallal szembeszegülnie, a válasz – természetesen – nem. Az engedelmesség azonban nem alárendeltséget jelent, hiszen az engedelmesség aktus, a Krisztusként elismert Názáreti Jézus követése. Az imitatio Christi üdvösség forrása minden ember számára, aki ezzel élni akar, kisugárzódik laikusra és elöljáróra egyaránt. Engedelmesség és lelkiismereti szabadság nem magánügy, hanem az Egyház működésének sarokköve, a hit átadásának, az örömhír terjesztésének alapvető feltétele. A tanítás minden egyes hívő emberi természetében rejlő képességek és hajlamok kibontakoztatásából jön létre a zarándokegyházban, amelynek tagjai egymást segítve közelítik a vágyott célt, remélve, hogy majdan el is érik.
Deák Dánielhez kapcsolódva Urbán József piarista abból indul ki, hogy a véleménykülönbség nem öncélú, hanem a személyes hitre jutás, a tanulás, az azonosulás útja. Az egész ember alakulása értelmében vett tanulás partneri kapcsolatban történik a nem felemészteni akaró, hanem párbeszédre hívó hagyománnyal, melyet a kölcsönös asszimiláció tesz élővé és érvényessé. Hozzá való hűségünk kívánja: új módon legyünk azok, akik vagyunk. Az olyan egyházi intézményi kultúra, amelyben nincs tere a hagyománnyal folytatott párbeszédnek és ezért nincs a másik újdonságának befogadására kész szándék, könnyen lesz a visszaélés terepévé, nem tud az emberi növekedés helyévé válni. Az igazságkeresés megköveteli a személyes alakulásáért, a tanulásért felelősséget vállaló, érett egyéneket, közösségi szinten pedig a kölcsönös meghallgatás és döntéshozás, a szinodalitás működésmódjának bevezetését.
Mártonffy Marcell a kérdés kapcsán áttekintést nyújt a katolikus teológia álláspontjának változásáról, amelyet meghatároz egy önértelmezését gyökerében érintő paradoxon: az újkori szekuláris társadalmak politikai és felekezeti pluralizmusában az Egyház csak a részlegesség jegyében (a vallási, politikai és társadalmi szereplők egyikeként) képviselheti hivatalos tanításának egyetemesség- és kizárólagosság-igényét. A római tanítás hegemóniáját nem csupán a kereszténység eltérő értelmezései kérdőjelezik meg: a katolikus teológián belül is megkerülhetetlenné vált a történeti és kritikai gondolkodásmód. Ez tette láthatóvá, hogy már az egyházatyák és a skolasztika kiemelkedő teológusai is különbözőképpen gondolkodtak a lelkiismereti szabadságról. A II. Vatikáni Zsinat a Szentíráshoz és nem mellesleg Aquinói Szent Tamáshoz kapcsolódott, amikor feltétlennek ismerte el a lelkiismereti szabadságot, szemben Joseph Ratzingerrel/XVI. Benedek pápával, aki egy kevésbé tekintélyes tradícióra hivatkozva felülvizsgálta a zsinati álláspontot. A katolikus hívők tehát nemcsak a jelenkor és a Zsinat szavára hallgatnak, hanem egyöntetű újszövetségi és meghatározó egyházi hagyományt követnek, amikor igényt tartanak a véleménynyilvánítás és a döntésekben való részvétel jogára.
Az Egyház és társadalom rovatban Wildmann János a létező, keresztény megalapozottságra hivatkozó, magyarországi illiberális demokráciáról nyújt látleletet, gondos anamnézissel egyetemben. Ugyanitt egy lapszámunk témájához illő, kedvcsináló fejezetet közlünk Kamarás István OJD Egyházam lábnyomában című, kiadásra váró kötetéből, amely – jóllehet mutat átfedéseket korábban megjelent írásaival – „krónikaféle, emlékiratféle, naplóféle”, de nem vitairat és nem dokumentumgyűjtemény: Isten vándorló népének lába nyomát vizsgálja az elmúlt 35 év Magyarországán.
Pongrácz Mária
