Érzékenyítés
- Részletek
- Kategória: Világ-nézet
Fogas kérdés, hogy a Coca-Cola szivárványos plakátjai a cég érzékenyítő programjának vagy csupán terméke rafinált reklámjának tekinthetők-e. Azt biztos, hogy a CitizenGo nevű szervezetnek (melynek fő tevékenysége a meleg jogok elleni kampányolás) a reklámok eltávolítására felszólító online petíciója világszerte 9 millió embert mozgatott meg. Magyarországi aktivistái pedig fel szoktak szólalni a kormány által szervezett rendezvényeken, illetve teret kapnak a kormányközeli sajtóban is. A hazai petíció szerzőjének a többi között olyan kezdeményezések fűződnek a nevéhez, mint az abortusz betiltásának (ami még rendjén is lehetne) vagy a genderszakok megszüntetésének (védhetetlen) követelése. Mindez, persze, nem meglepő annak tudatában, hogy a homofóbia még olyan országokban is jelen van, ahol a kormányzat nem szítja nyíltan a gyűlölködést. Az is tény, hogy reklámokkal leginkább azokra lehet hatni, akik eleve nyitottabbak az adott nézőpontra. (Egy amerikai statisztika szerint a népességnek csak a 13 százaléka venne szívesen olyan terméket, amit azonos nemű párokkal reklámoznak, 27 százalék nem vásárolna ilyen cégtől; míg 46 százalékukat ez nem befolyásolná.)
Engesztelő virrasztás hazánkért
- Részletek
- Kategória: Világ-nézet
Minap a11 órás mise után nekem is a kezembe nyomott a szórólapozó plébániai aktívánk egy
fél cédulát. Én, gyanakvó eretnek, aki rendre bojkottálom az imaláncokat, kiváltképpen azokat, amelyek balszerencsével fenyegetik a megszakítókat, ez alkalommal, bevallom, belelkesedtem, ugyanis ezen (betűről betűre) ezt olvashattam:
ORSZÁGOS IMA és ENGESZTELŐ VIRRASZTÁS
HAZÁNKÉRT,
A MAGYARSÁG LELKI MEGÚJULÁSÁÉRT
Nagyboldogasszony ünnepére,
készülődve Szent István király napjára,
a budapesti Szent István Bazilikában
augusztus 14. szerda este 8-tól csütörtök reggel 5-ig
Éjfélkor a Mennybe fölvett Boldogságos Anya miséje
Mindenkit szeretettel várunk!
mindazok, akik személyesen nem tudnak eljönni, egyénileg
vagy közösségben kapcsolódjanak be a virrasztásba!
Hívjál másokat is!
Párbeszédben maradni
- Részletek
- Kategória: Világ-nézet
A szabadgondolkodó Lengyel László és a bencés szerzetes Várszegi Asztrik húsz évvel ezelőtt megjelent Beszélgetőkönyvecskéje a hazai párbeszédtörténet kiemelkedő, történelmi eseménye volt, az egymástól tanulás egymás gondolataitól szempontjaitól megnyíló és megerősödő identitás dokumentuma. Ebben a beszélgetés-történetben Lengyel egyre otthonosabbá válik a szerzetesség-történetben és krisztológiában, Várszegi pedig a szabadgondolkodásban és a politikatudományban. Lengyel egyre inkább megbarátkozik a „misztika”, a „lázító liturgia” és a „forradalmár Krisztus”, Várszegi a „reformkommunista” és a „liberalizmus” kifejezésekkel. Hasonlóképpen mi is: olvasóik, beszélgetőtársaik.
Minden rendben?
- Részletek
- Kategória: Folyóirat
Évtizedek óta viszolyogtat a magukat reformált hitűnek gondoló, magasmellényes papok dölyfe. Mit nekik Hekuba? Meg van írva: egyedül hit által, kegyelemből, Jézus Krisztusért igazul meg az ember. Ingyen, végérvényesen, csak azért is, legyenek bármennyien a katolikusok, tegyenek bármit az ateisták, szocialisták és liberálisok, ők ismerik s recitálják is boldogan az apostolt: „Az igaz ember pedig hitből él.” Szegény Habakuk, ha tudná, mi mindenre szolgált már szállóigévé lett szava!
Jó húsz évvel ezelőtt a csillaghegyi evangélikusok elhitték vezetőiknek, hogy nekik is lehet templomuk, orgonájuk, létük és hitük értékeit megjelenítő alkalmaik és intézményeik. Itt, a város peremén, Közép-Európa legnagyobb lakótelepének árnyékában. A régiek közül a legtöbben nem érték meg hitük beteljesedését. Sokan még a templom fölszentelését sem, s talán két-három tucatra tehető azok száma, akik másfél évtizeden keresztül hittek és küzdöttek, és ma büszkén és örömmel tekintenek a hektárnyi erős várra, a Dunakanyar legjelentősebb egyházi létesítményére, a Magyarországi Evangélikus Egyház ötszáz éves történetének talán egyetlen olyan épületegyüttesére, amelyben mindent ugyanaz a néhány mérnök tervezett, szigorúan őrködve a mű prepuritán stiláris egységén. Testvéreinket, akik meghaltak, elsirattuk és méltóképpen eltemettük. Akik más kerületbe, városba, országba költöztek, számon tartjuk és hazavárjuk. A már ide születettekre pedig féltő gonddal vigyázunk. Ami nekünk hitünk próbája, küszködéseinket meghaladó öröm, az nekik Isten adta létük természetes tere. Tele a szeretetház, s látom, ahogy hétről hétre önfeledten nyüzsög a gyülekezet apraja-nagyja. És nem értem. Ebbe a boldogságba mi, e közösség őrizői majd belerokkantunk. Sőt akadt is néhány kiváló társunk, aki nem bírta az éveken át tartó gyűrődést. Elmaradtak, s a maguk módján reprivatizálták Isten országát. Legendák, néha jó, többnyire súsárló ráfogások televényében kényszerülünk minden héten megfogalmazni: mit hiszünk, kiben hiszünk, s mit jelent hitünk a másiknak itt, ebben a közösségben és a vörös és erős templomfalon kívül.
(...)
A cikk itt még nem ér véget!
Ha a teljes írást el szeretné olvasni, akkore rendelje meg a kiadó címén (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.) a teljes lapszámot nyomtatott vagy elektronikus (PDF) formában.
Donáth László
evangélikus lelkész
A reformációra váró egyház
- Részletek
- Kategória: Súlypont
A magyarországi református egyházban 1734. november 4-én tartott Bodrogkeresztúri Konvent azzal a döntésével, hogy az egyház fenntartható működése érdekében bevonta a nem lelkészi egyháztagokat is a kormányzás nehéz és terhes feladatai megvalósításába, újabb jelentős lépést tett a kor igényei által meghatározott reformáció jegyében abba az irányba, hogy az egyház valóban az azonos hitet vallók valódi közössége legyen. Jelentős és radikális lépés volt ez az adott korszakban, amikor az ellenreformáció kényszerítően akarta meghatározni, mit és hogyan higgyünk, hogyan és milyen formában gyakorolhatjuk vallásunkat. Bár akkor is erős ellenállásba ütközött, de elődeink meg merték tenni ezt a lépést, és szakítottak a kálvini elvekkel ellentétes, egyházunkban is általánossá vált lelkészi vezetés kizárólagosságával. Kérdés: milyen helyzetben vagyunk ma, alig egy emberöltővel a hasonló ideológiai állásponton álló kommunista törekvések bukása után, a 21. század korlátlan vallásszabadsági helyzetében, az individualizmus, a valláspiac teremtette kaotikus körülmények között? Egyházunk – más okok miatt – most is megújításra vár. Vezetőink pedig most is keresik az utat, amely a megoldáshoz vezethet. A most záródó zsinati ciklusban a lelkészi vezetés, a püspöki irányítás igénye felerősödött, a zűrzavaros állapotokból az egyházért felelősséget érző vezetőink közül többen is az erős kéz, a központi irányítás irányába való elmozdulásban látták, látják a megoldás kulcsát. Ahhoz, hogy ennek helyességéről s az esetleges más irányokról érdemben vitatkozni tudjunk, kezdjük helyzetünk értékelésével!
(...)
A cikk itt még nem ér véget!
Ha a teljes írást el szeretné olvasni, akkore rendelje meg a kiadó címén (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.) a teljes lapszámot nyomtatott vagy elektronikus (PDF) formában.
Szathmáry Béla
egyetemi tanár, igazgató
Tiszáninneni Református Egyházkerület
Egyházjogi Kutatóintézete
/Előadás Sárospatakon a Bodrogkeresztúri Konvent 280. évfordulója alkalmából, 2014. november 7. napján./
