Bocsánat – de hogyan lehetséges megbocsájtani?
- Részletek
- Kategória: Cikkek
Megjelent a Egyházfórum 2018/1. számban
Hiszen nem múlik el a legbelsőbb keserűség, mert a gyász az, ami legtovább megmarad. Pedig ez taníthatna elengedésre. Egyúttal ez az, ami emlékeztethet, és a megelőzést remélteti.
K itudja, tudok-e igazán megbocsájtani? Sokkal inkább csak tanulom, miképpen lehet felejteni, hogy akarni tudjak újrakezdeni. Hogy a mást látni, meglátni és megformálni képes legyek, hogy ne váljak meghívójává a Gonosznak, aki éppen az elvesztett pillanatokat lesi.
A fürdővíz, a leszivárgás és a gyerek
- Részletek
- Kategória: Egyház és Társadalom
Megjelent a Egyházfórum 2018/1. számban
AVAGY MELYIK GAZDASÁG ÖL?
Az alábbiakban azt elemzem: nem biztos, hogy az „öl”, amire elsőre gondolunk. Nekem az az érzésem, hogy sajnos, a mostani diskurzusban, Ferenc pápa gazdasági tanításában, de elsősorban annak interpretálásában, „a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntik”. II. János Pált idézve a „szabad piacgazdaság” olyan rendszert is jelenthet, amely „elismeri a vállalkozás, a piac, a magántulajdon és ebből következően a termelőeszközök felhasználásával járó felelősség, valamint a szabad emberi kezdeményezés alapvető és pozitív szerepét a gazdasági életben”. Sajnos, éppen ez a felelősség és szabadság veszhet el, ha kizárólag a piaci kudarcokra koncentrálunk, és elfelejtjük, hogy a túlzott centralizáció és a szabályozói (kormányzati) kudarcok is nagy-nagy károkat okozhatnak és gyakran okoznak is. Ferenc pápa tanítását pedig teljes körűen kell értékelnünk, megismernünk, hiszen ő maga sem kizárólag bezárkózásra invitál minket: „A globalizáció és a lokalizáció között is feszültség keletkezik. A hétköznapi középszerűség elkerülése érdekében figyelmet kell fordítanunk a globális dimenzióra, ugyanakkor nem szabad szem elől tévesztenünk a helyi adottságokat, amelyeknek köszönhetően két lábbal állunk a földön.”(Evangelii Gaudium [továbbiakban – EG] 224.) Ráadásul a hitünkre vonatkozó megállapításokról sokszor kevés szó esik, pedig Ferenc pápa megnyilatkozásai, így az Evangélium öröme arról is szól: „Ne gondold, hogy jó katolikus vagy attól, ha misére mész, gyakran gyónsz, és olykor jótékonykodsz, együttműködsz a karitásszal, ám azután a világ lelke szerint élsz.”[1]
A szeretet, az ember istenképmásisága
- Részletek
- Kategória: Teológia
Megjelent a Egyházfórum 2018/1. számban
A második teremtéstörténet – Ádám és Éva története (Ter 2,4–3,24) – nemcsak a teológusok számára szolgáltat örök kihívást és inspirációt, hanem a filozófiai gondolkodásban is kiemelt jelentőségű. A 18. század második felében például fontos szerepet játszott a romantikus látásmód kialakulásában. Herder, Lessing, Kant és Schiller is a bibliai narratíva újrafogalmazásával, kreatív átírásával öntötte formába saját vízióját az emberi sorsról.[1] Ádám és Éva története a 20. században is megtermékenyítette a filozófiai gondolkodást. A múlt század egyik legfontosabb filozófusa, Paul Ricoeur például a gonosz szimbolizmusáról írt könyvében központi helyen elemzi a második teremtéstörténetet.[2] Közös ezekben a filozófiai olvasatokban az, hogy a bűnbeesés momentumára koncentrálnak, vagyis a paradicsomi állapot elvesztésére, ami azután alapul szolgálhat az emberlét jelen tapasztalatának, megosztottságának, kuszaságának, kilátástalanságának értelmezéséhez. Vagyis ezek az olvasatok rendszerint figyelmen kívül hagyják a második teremtéstörténet első felét,[3] amely a nemek létrejöttéről, az első nő megformálásáról szól. A nemek szétválasztása többnyire a bűnös emberlét alapvető megosztottságát szimbolizálja ezekben az értelmezésekben, vagy – ahogy például Ricoeurnél – a férfi és nő kettőssége az ember bűnre való alapvető fogékonyságának struktúráját adja.[4]
Az erény után
- Részletek
- Kategória: Súlypont
AVAGY: „SEMMI HATALMAT SENKINEK!”
Megjelent a Egyházfórum 2018/1. számban
Az európai lét krízisének csak két kivezető útja van: Európa vagy elpusztul, mert elidegenedik életének racionális értelmétől, és szellemellenességbe, barbárságba hanyatlik, vagy újjászületik a filozófia szelleméből, az ész a naturalizmust végképp leküzdő heroizmusa által. Európa legnagyobb veszélye a fáradtság. Küzdjünk e minden veszélyek legveszedelmesebbike ellen, mint „jó európaiak”, azzal a vitézséggel, amely a végtelen harctól sem riad vissza, akkor a Nyugat emberi küldetésében való hitetlenség pusztító tüzéből, a kételkedés izzó lángjából, a roppant fáradtság hamujából az élet új bensőségének és átszellemítésének főnixe támad fel mint hatalmas és távoli emberi jövendő záloga: Mert csupán a szellem halhatatlan.[1]
Edmund Husserl
„Engedelmeskedjetek a felettes hatalmaknak” – nekünk is szól?
- Részletek
- Kategória: Súlypont
Megjelent a Egyházfórum 2018/1. számban
Kókai Nagy Viktor biblikus teológus Pál apostol a hatalomról. Biblikus megfontolások a Róm 13,1–7 alapján címmel tanulmányt közölt az Egyházfórum 2017/3. számában.[1] A körültekintően szerkesztett, gazdagon jegyzetelt munka végén a Szerző így foglalja össze vizsgálódásának eredményeit:
A Róm 13,1–7 vizsgálata egyértelművé teszi az olvasó számára, hogy Pál, függetlenül a politikai hatalom minőségétől, annak pozitív vagy negatív voltától, egyetlen utat tart járhatónak a keresztyének számára: a hatalomnak való feltétlen engedelmességet. Ennek hátterében számos gondolat meghúzódhat, de a legvalószínűbbnek mégis az tetszik, hogy a keresztyének életét alapvetően nem a világ és az ezen belül megjelenő hatalom határozza meg. Éppen ezért valahol lényegtelenné is válik annak milyensége. Ami ennél sokkal fontosabb, hogy a közösség tagjai miként élik mindennapjaikat a világban és a gyülekezetben. Ez utóbbi azért válhat különösen meghatározóvá, mert a közösségen belül éppen azok a különbségek szűnnek meg a tagok között, amelyek a világban elválasztják őket, és mindezt a legfontosabb érték, a szeretet hívja életre. Ez a közösségi élet viszont feltartóztathatatlanul át tudja alakítani a keresztyének közéleti ténykedését, majd, noha roppant lassan, képes áthatni, átformálni a társadalmat is. Ennél jobb taktika pedig ma sem javasolható egy keresztyén embernek.[2]
