Keresztény értékforradalom!
- Részletek
- Kategória: Világ-nézet
Egy átlagosnál jobb fővárosi plébánia átlagosnál színvonalasabb lapjának húsvéti kiadásába becsúszott - sajnos korántsem véletlenül - egy húsvéti kakukktojás, a Katolikus ellenforradalom című írás, mely egyenesen arra buzdítja a katolikus fiatalokat, hogy legyenek ellenforradalmárok. A szerző szerint „a forradalom szelleme megtagad minden felsőbbséget és minden tekintélyt, szabadon engedve a gőg és az érzékiség tombolását”. Úgy tűnik, a kiáltvány szerzője nagyvonalúan eltekintett olyan tényektől, mint, mondjuk, a 48-as, az 56-os, vagy éppen az 1986-os fülöp-szigeteki forradalom, mely utóbbi éppen az ottani katolikus egyház vezetésével döntötte meg Marcos diktatúráját. Természetesen a legszentebb célokat hirdető forradalmaknak (akad azért ilyen szép számmal!) is akadt hátulütője, vadhajtása, paródiája, ugyanis ezeket is emberek művelték.
Tanúságtétel egy „anonim keresztény” mellett
- Részletek
- Kategória: Más-kép
Ez év februárjában 88 éves korában elhunyt újdonsült jó barátom, Harsányi Iván, a munkásmozgalom-történetírás és a magyar hispanológia doyenje. 1944-ben (amikor még Hirschnek hívták) a spanyol követség menlevelével vészelte át húgával a holokausztot, 1945-ben nyomdászként folytatta, 1950-től a Lenin Intézet történelem szakos hallgatója, 1954–57 között tanársegédje. 1957–től két évig a Nap utcai általános iskola tanára, aztán három évig a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet adjunktusa, hat évig az MSZMP KB agitprop osztályának munkatársa, huszonegy évig az MSZMP Politikai Főiskola nemzetközi munkásmozgalom-történeti tanszékének, 1990-től egy évtizedig (nyugdíjba vonulásáig) pedig a Pécsi Tudományegyetem modern kori történelem tanszékének jeles professzora, majd haláláig aktív emeritusa. Több mint fél évszázadot töltött a legújabb kori spanyol történelem kutatásával. Életművének egyik kiemelkedő mozzanata, hogy felkutatta és bemutatta Ángel Sanz Briz, a budapesti spanyol nagykövetség ügyvivője nagyszabású zsidómentő akcióját, amiért a spanyol királytól a Polgári Érdemrend Középkeresztjét kapta.
Mit mond az Egyház: politizáljanak-e a papok?
- Részletek
- Kategória: Világ-nézet
Végh Endre írása vitaindítónak bizonyult, és engem is a kérdés továbbgondolására sarkallt. A kérdés hatására az ember önkéntelenül kutatni kezd a példák után. Az egyház kétezer éves története kimeríthetetlen példatárral szolgál jól-rosszul politizáló papokról, de saját közelmúltunk is bőséges anyagot kínál. Ötleteléseket megelőzően azonban célszerűbbnek látszik megvizsgálni mi a katolikus egyház felfogása ma, amikor a régi koroktól eltérően klerikus és értelmiségi nem azonos, nem egybevágó fogalmak. Legjobb forrásként a II. vatikáni zsinatnak a világ püspökei által megvitatott és elfogadott okmányaira, és az ezek nyomán kialakított jogi útmutatásaira támaszkodunk. Megengedve persze annak lehetőségét, hogy az élet, a gyakorlat felülírja, vagy finomítsa e szabályokat. Tegyünk hát egy rövid sétát e dokumentumok, paragrafusok és értelmezések világában!
Politizáljanak! De hogyan?
- Részletek
- Kategória: Világ-nézet
A válasz egyfelől egyszerű: amennyiben a keresztényeknek kötelessége a politizálás, a keresztény közösségek papjainak is az. Másfelől nemcsak az ördög, hanem az angyal is a részletekben van, ezekbe azonban ebben a műfajban természetesen nem lehet, nem is szabad belemenni, csak éppen belevillantani.
Kezdjük az első tézissel, a politizálás szükségességével! Ferenc pápa egyértelmű szavakkal („Be kell szállnunk a politikába, mert a politika a szeretet egyik legmagasabb formája, mert a közjót keresi”, „Csináljatok olyan rendetlenséget, amely felszabadítja a szívet, együttérzővé tesz bennünket, reményt ad nekünk!”) és félreérthetetlen gesztusokkal (például Bolíviában tüntetően beült a mindenféle kizsákmányolás ellen föllépő szakszervezeti és civil aktivisták közé) voksolt a politizálás mellett.
Politizáljanak-e a papok? 2.0
- Részletek
- Kategória: Világ-nézet
Ez az írás szerény továbbgondolása Végh Endre Világ-Nézet rovatban február 15-én közétett, ugyanilyen című, de verzió-szám nélkül írásának. A cikk megállapításaival általában egyetértek, csak a végső konklúziójával nem: azt a fél mondatot, hogy „Papnak nemcsak szabad, hanem kell is politizálnia” túl kategorikusnak érzem. Még akkor is, ha ott van a mondat második fele „de mindig annak tudatában, hogy ő Jézust képviseli”. Talán sikerül a kérdéskör vizsgálatát a – számomra szükségesnek tűnő mértékben – finomítani.
