Vatikáni kérdezz-felelek

Részletek

Kategória: Súlypont

Megjelent: 2013. szeptember 18.

 

Az 1960-as születésű Róbert Bezák redemptoristaszerzetesi elöljárót 2009 júniusában szentelték püspökké Nagyszombaton (Trnava). A szertartást Josef Tomko szlovák származású kuriális bíboros vezette, aki szentbeszédében arra hívta fel az új érsek figyelmét, hogy egyházmegyéjében folytassa a szlovák katolikus egyház új korszakának elődje, Ján Sokol érsek által kijelölt irányvonalát. Az új korszak a bíboros szerint a szlovák egyházmegyék újrarendezésével kezdődött. Ez nem vette figyelembe a magyar kisebbség saját egyházmegyére vonatkozó kérését. Bezák érsek azonban hamarosan elhatárolódott elődje egyes kijelentéseitől, mindenekelőtt a szélsőségesen nacionalista és fasiszta korszak méltatásától, amelyben Andrej Hlinka és Josef Tiso katolikus pappolitikusok meghatározó szerepet játszottak. Az új érseknek azt is szemére vetették, hogy kifejezetten jó viszonyra törekedett a szlovákiai magyar kisebbséggel. Amikor Sokol érsekkel kapcsolatban egyebek közt több mint 16 millió eurós (kb. 4,5 milliárd Ft) gazdasági visszaélés gyanúja merült fel, Bezák nem volt hajlandó elkenni az ügyet, hanem vizsgálatot kezdeményezett, és tájékoztatatta a Szentszéket. A könyvvizsgáló jelentése alapján a nagyszombati ügyészség büntető eljárást indított a nyugalmazott érsek ellen. Bezák érseket viszont Rómában jelentették fel, majd 2012 elején vizsgálat indult ellene, Marc Quellet bíboros, a Püspöki Kongregáció prefektusa pedig májusban 11 kérdést intézett hozzá, amelyekre ő írásban válaszolt. Az eljárás feltűnő gyorsasággal zajlott le, aminek végén a pápa az érseket lemondásra szólította fel. Megfelelő indoklás híján azonban Bezák nem tett eleget a kérésnek, ezért XVI. Benedek 2012. július 1-jén felmentette. Egy évvel később a pápaválasztáson részt vett Dominik Duka cseh bíboros úgy nyilatkozott, hogy Bezáknak nem erkölcsi vétség miatt kellett távoznia hivatalából. A jelek szerint Ferenc pápa újra megnyitja a Bezák-ügy aktáit, bár visszahelyezése korábbi hivatalába gyakorlatilag kizártnak tekinthető.

---

 

Alább Quellet bíboros 11 kérdését és Bezák érsek ezekre adott válaszait közöljük. (A szerk.)

Marc Quellet bíboros kérdései és Róbert Bezák érsek válaszai¹

1. Két nyugalmazott segédpüspök Nyitrára költözött át. Vajon az Ön személyes döntése volt ez? Igaz-e, hogy megtiltották számukra, hogy betegyék a lábukat a püspöki hivatalba és a nagyszombati székesegyházba?

Róbert Bezák válasza: Dominik Tóth és Štefan Vrablec nyugalmazott segédpüspökök, akik Ján Sokol nyugalmazott püspök tevékenysége folyamán 13 évig éltek és dolgoztak Trnava (Nagyszombat) érsekségben, ez évben lesznek 88 évesek. Nem tudtam, miként adhatnám meg nekik a koruknak megfelelő egészségügyi ellátást és ápolást. Mons. Dominik Tóth nyugalmazott püspök számára közösen találtunk megoldást. Minthogy sok éven át segített a verbita rendnek, így felajánlották neki, hogy a verbiták otthonában a neki megfelelő gondozásban részesül. Štefan Vrablec segédpüspök, akinek két lánytestvére a Páli Szent Vince Irgalmas Nővérek Rendjének tagja volt, ott részesülhetett teljes gondozásban, ami a teljes egyetértésével történt. Noha e rendek egyike sem folytat tevékenységet a Nagyszombati Érsekségben, mindkét püspöknek ma is bejárása van az Érseki Hivatal és a székesegyház helyiségeibe.

2. Igaz-e, hogy Excellenciád nyilvánosan a „pápa úr” megszólítást használja, a többi püspököt elmaradottnak, önmagát ugyanakkor „modernnek és liberálisnak” mondja?

A szlovák püspökök vagy velem egykorúak, legfeljebb pár év eltéréssel, vagy pedig életkoruknál fogva olyan nemzedékhez tartoznak, mely nagyjából inkább a saját apám életkorában van. Nem maradi emberek ők, hanem abban a korszakban nevelkedtek, amelyikben a tulajdon apám. Minthogy apámnál egyértelműen fiatalabb vagyok, így aztán eltérő társadalmi és kulturális tapasztalatokra tettem szert. Mindez természetes különbséget jelent köztem és némely püspök között. Egészen bizonyosan közelebb vagyok egy nemzedékkel a fiatalokhoz, nincs ebben semmi olyasmi, amiért bárkinek is oka volna megsértődnie. Közel állok a fiatal életkorban lévőkhöz, és igyekszem meg is érteni őket, ebben áll minden „modernségem” és „liberális mivoltom”.

Sosem neveztem magam „modernnek és liberálisnak”, és azt sem mondtam, hogy „modern és felvilágosult liberális püspök” lennék. Még három éve sem vagyok hivatalban. Kevés idő ez arra, hogy definiáljam önmagam.

3. Igaz-e, hogy az Érseki Hivatal 2008-ban komoly ráfordítással felújított helyiségeit elegáns étteremmé és tornateremmé alakították át, Excellenciád pedig az érseki hivatalból a kanonoki házba költözött át, ahol kétes hírű személyek laknak?

A nagyszombati Érseki Hivatal saját voltaképpeni és előirányzott célját szolgálja, erről bárki bármikor személyesen is meggyőződhet.

Az ebédlőn annyit változtattunk, hogy az érsek és valamennyi alkalmazott együtt étkezhetnek anélkül, hogy el kelljen hagyniuk az épületet. Ilyenformán nincsenek arra utalva, hogy egyéb, városi létesítményeket vegyenek igénybe. A konyhai berendezéseket úgy fejlesztettük, hogy sok étellel tudjunk szolgálni. Ezért további hívőknek is fel tudjuk kínálni gasztronómiai létesítményeink használatát. Az Érseki Hivatal bejáratát semmiféle akadály nem zárja el. Működőképes tornateremről egyáltalán semmiféle tudomásom sincsen, ám annak is bármikor utána lehet nézni.

Jelenleg a Szent Miklós téren, az Érseki Hivatalhoz tartozó helyiségekben lakom. A szemközti oldalon lakik 3 éve elégedetten Ján Sokol egykori püspök, ott lakik még öt apácarendi nővér, akik a püspöki hivatalban látnak el kisegítői feladatokat. Fogalmam sincs, ugyan miféle, kérdésében „kétes hírűként” említett személyek laknának itt.

4. Excellenciád csak civilben, farmerban, ingben, tréningruhában járkál, a reverendát pedig, amolyan varázslóruhaként, kikacagja? Igaz-e, hogy előszeretettel visel szabadidőruhát és a papi öltözeten gúnyolódik?

Püspöki ténykedésem során a megfelelő papi ruhát használom, amelyet a kereszt és a gyűrű egészít ki, illetve bizonyos alkalmakkor az a püspöki reverenda, amelyet Rómában készítettek. A püspökök és papok papi civilben járnak a hivatalba, aki akar, az pedig reverendában. Sem a reverendát, sem a civil papi öltözetet nem gúnyolom. Ellenkezőleg, fontosnak tartom az egyházi személynél a kellő megjelenést. Munkám végeztével a késő esti órákban civil otthoni ruhát szoktam felvenni.

5. Igaz, hogy nem tartja elengedhetetlennek a szentmise naponkénti ünneplését, arra buzdítja a papokat, hogy hetente egy napra zárják be a templomokat?

A Codes Iuris Canonici canon 905 1) arra hívja fel valamennyi pap figyelmét, hogy az eukarisztia ünneplése „frequenter celebrent; immo enixe commendatur celebratio cotidiana“ legyen. Ugyanakkor arra is figyelmeztet a 905. canon, hogy „non licet sacerdotes plus celem in die celebrare“. Vagyis egyértelmű, hogy a papnak naponta kell tartani misét, és hogy erre komoly ajánlás vonatkozik, ugyanakkor a hétköznapokon naponta csak egyszer. Találkoztam olyan esetekkel, amikor a papok hét közben duplán ünneplik az eukarisztiát, és ha halotti misét is tartanak, akkor háromszor is. Hihetetlen, hogy némely papok akár még három egymást követő szertartás keretében, három különböző helyen is húsvéti triduumot (szent három napot) tartanak/ünnepelnek. Ezért arra biztattam őket, igyekezzenek úgy beosztani, hogy hét közben naponta csak egy, ne pedig két misét tartsanak, hármat pedig soha.

Személy szerint nagyon örülnék neki, ha az érsekség minden egyes temploma naponta nyitva állna a hívők előtt, hogy személyes áhítatra betérhessenek, nem pedig csak röviddel a szentmisét megelőzően. A templom nyitva tartása azonban az egyes papok és az őket támogatók lehetőségeitől függ.

6. Látszólag kétes hírű munkatársakkal veszi körül magát, akik között homoszexuális hajlamú papok is vannak, sőt olyanok is, akiknek még gyermekeik is vannak.

Erre lehetetlen pontos választ adni, mivel nem derül ki a kérdésből, konkrétan mely papokra gondolnak, kik azok, akiknek esetleg homoszexuális hajlamaik vannak, vagy gyermekeik lennének. Legközelebbi munkatársam egyúttal segédpüspököm is: Ján Orosch helynök, rajta kívül pedig még kilenc pap van. Az Érseki Hivatal egyetlen irodájában sem találtam egyetlen olyan megfelelő iratot sem, melyben a papok „kétes hírnevéről” lenne szó.

Megjegyezném, valamennyi legközelebbi munkatársam hivatalba lépésemkor már a nagyszombati érseki egyházmegye papja volt, elődöm, Mons. Ján Sokol pedig elmulasztotta, hogy óva intsen bármifajta esetleges „kétes hírnévtől”. Minthogy tiszteletben tartom az ártatlanság vélelmét, így a címzett nélküli és körülhatárolatlan vádaskodások nem érdekelnek. Amennyiben létezik releváns bizonyíték, amely valaki birtokában van, úgy jelentkezzék, és én „lege artis” fogok eljárni. Ahol alperes van, lennie kell felperesnek is.

7. Látogatott Ön tornatermeket, szaunákat, fürdőket, nyilvános zuhanyozókat kétes hírű személyek társaságában?

Ezt a kérdést nem is értem. Nem óhajtom elfogadni a benne rejlő megalázó hangnemet. Fogalmam sincs olyan „kétes hírű” személyekről, kikkel valamikor együtt járkáltam volna. Fogalmam sincs, milyen az a „nyilvános zuhanyozó”, nincs időm rá, hogy uszodák és szaunák iránt érdeklődjem. A tornaterembe alapvetően egyedül járok, minthogy tornagyakorlatokat kell végeznem erős hátfájásom miatt, amely már évek óta gyötör. Mihelyt ezekkel végeztem, egyenesen hazamegyek.

Ezzel a kérdéssel tehát tényleg nem tudok mit kezdeni, és a benne rejlő különös vádaskodást sem óhajtom megérteni.

8. Javunkra válna, ha megismerhetnénk álláspontját a cölibátus, az eutanázia, az abortusz, a nők pappá szentelése tekintetében, valamint a házasság előtti kapcsolatokat illetően.

33 évesen választottak a redemptorista rend tartományfőnökének, és aztán ismételt választásokkal 12 éven keresztül szakadatlanul újraválasztottak. Emellett morálteológiát tanítottam, az első hét évben Banska Bystrica (Besztercebánya) papi szemináriumában, majd öt éven át a pozsonyi Aloisiana Akadémia Teológiai Fakultásán. Hat éven keresztül a rendi elöljárók konferenciájának, vagyis a férfi szerzetesrendek magasabb rangot viselő rendi elöljárói konferenciájának elnöke is voltam.

Amennyiben hibás és kétes nézeteim lennének, úgy azok nem kerülhették volna el ilyen sokáig a nyilvánosság figyelmét. Mivel nem vallottam ilyeneket, azért is voltam képes ezeket a bizalommal rám ruházott, felelősségteljes hivatalokat ellátni. Ma is ugyanezeket a nézeteket vallom.

Minden egyes papot nagyra tartok, aki derekasan betartja a papi szentelésekor fogadott cölibátust. A kérdésnek úgy kellene szólnia, megházasodhat-e a pap? Amennyiben így tesz, elveszíti hivatalát. Idáig világos számomra a dolog. Az, hogy egy hívő házasember képes rá, hogy pap legyen belőle, olyan tény, mely a bizánci rítusú katolikus egyházban érvényes, és amelyet a mi szlovák görög katolikus egyházmegyénkben is a gyakorlatban folytatnak és megélnek.

Hallgatóimnak mindig azt tanítottam, hogy a terhességmegszakítás, vagyis a létrejövő élet közvetlen kioltása, megengedhetetlen. Rámutattam, hogy ez egy nem kihirdetett erkölcsi dogma. Erkölcsi kötelességünk, hogy a fogantatástól kezdve védjük az ártatlan emberi életet.

Arra buzdítottam őket, hogy papi minőségükben lelkészi munkájuk során látogassák az időseket és a betegeket. Arra kell biztatniuk az embereket is, hogy cselekedjék a testi könyörületesség tetteit is, különösen, hogy legyenek ott a haldoklók közelében. Az eutanázia, vagyis az, hogy közvetlenül véget vessünk az életnek, megengedhetetlen. Lelkészi munkám során én magam is minden hónap elején látogatásokat tettem hitközségemben, és elvittem az eukarisztiát a súlyos betegeknek.

Lelkipásztori munkám során sok évig voltam apácák lelki kísérője. Gyóntató atyjuk is voltam, számos lelkigyakorlatot tartottan női rendeknek, és mindig igyekeztem kimutatni tiszteletemet vallásos életük, valamint ama elkötelezettségük iránt, amellyel kísérő személyzetként a fogyatékosok, idős emberek és betegek odaadó szolgálatát végzik. Mindez egy meglévő lehetséges út a megszentelt nő számára.

A nők pappá szentelésére vonatkozó próbálkozások számomra olyan témát képeznek, mely kívül esik a katolikus dogmatikán és teológián.

A házasság előtti kapcsolatok olyan állandóan jelenlévő témát képeznek, mely minden egyes papnak gondot okoz. Különböző egyetemeken tartott előadásaimon mindig arra biztattam a hallgatókat, hogy igyekezzenek betartani a keresztény erkölcsi elveket. Legyenek mindig szemük előtt az Istentől kapott normák határai, legyenek tartózkodóak, és őrizzék meg szexualitásuk méltóságát, mutassanak kölcsönös megbecsülést, készüljenek fel mindenekelőtt a házasságban töltött élet egyedülálló szépségére. A partnerkapcsolatnak a kellő, helyes időben kell szövődnie, és szükségük van Isten áldására a házasság szentségén belül.

9. Ismeri Excellenciád Huščavová asszonyt? Mi az illető hölgy feladata az érseki hivatalban, mennyi a havi fizetése?

Közvetlenül nagyszombati érsekként való hivatalba lépésemet követően olyan nehéz jogi, pénzügyi és gazdasági helyzettel szembesültem, melyre soha nem voltam képes igazán felkészülni. A can 212 2) és 228 3) CIC egyházi irányvonalak alapján (valamint a II. Vatikáni zsinat Lumen Gentium és Apostolicam Actuositatem kezdetű dokumentumai és a Kléruskongregáció 1997.12.8. keltezésű instrukciója szerint, ahol a hívő laikusok együttműködéséről van szó a papi tevékenység egyes kérdéseinek megoldásában) olyan hívő laikus segítségét igénybe vehetem, aki megfelelően képzett szakember, és a kellő szakmai hozzáértéssel rendelkezik, munkáját pedig komolyan veszi.

A CIC-cel összhangban tehát ehhez a megoldáshoz folyamodtam. Több olyan laikust is alkalmaztam, kik különféle területeken megfelelő tudásról, értelemről és feddhetetlenségről tettek tanúbizonyságot.

Közéjük tartozott D. I. Anna Huščavová CSc. asszony, akit már pozsonyi papi tevékenységem idejéből ismertem. Olyan példamutató életvitelű gyakorló katolikus asszonyt láttam benne, aki családjával együtt is rendszeresen látogatta rendi templomunkat. Készségesnek mutatkozott a gazdasági kérdésekben való segítségre.

Huščavová asszony ténylegesen pénzügyi és gazdasági szakértő volt. Legelőször a gazdaságtudományi egyetemen dolgozott, ahol tudományos fokozatát is szerezte, később pedig az UniCredit Banknál, Všeobecná Úverová Banknál (VUB), ezt követően pedig ügyvezető volt a Retail-Bank ING SR-nél, valamint volt az ING Életbiztosító elnöke is.

Hivatalba lépésemkor éppen kiemelkedő képességeire való tekintettel kértem segítségét és véleményét a Nagyszombati Érseki Egyházmegye gazdasági és pénzügyi dolgaiban.

Korábbi pozícióiban magas fizetése volt, valamint szolgálati luxusautót tarthatott sofőrrel. Csodálatra méltó és tiszteletet érdemlő az egyház oldaláról, hogy Huščavová asszony a számára nyitva álló egyéb lehetőségek ellenére az egyháznak dolgozik, ahol lényegesen csekélyebb összegű fizetést kap, mint korábbi munkaadóinál, és le kell mondania arról, hogy gépkocsivezetője legyen.

Huščavová asszony szakmai képességei már sok pénzt hoztak a Nagyszombati Érseki Egyházmegyének, mivel a korábbi szerződések előnytelenek voltak (minek következtében személyére irányuló szüntelen támadásoknak van kitéve). Kapcsolatai révén az egyházmegye komoly adományozóktól jutott számos adományhoz.

Huščavová asszony már régesrég megdolgozott a fizetéséért, amely sokkal csekélyebb annál, mint amilyen megfelelne a képességeinek. Ha neve már a püspöki kongregációig is eljutott, az csak annak a csalhatatlan jele, mennyire idegesek azok az emberek, akik elveszítették dotációikat, javadalmaikat és szerződéseiket. Ők aztán tudják nagyon jól, hogy ha Huščavová asszony már nem lenne szaktanácsadó, úgy minden mehetne tovább a korábbi mintára. Talán bizony az egyháznak továbbra is problémái vannak a pénzügyek átláthatósága terén?

10. Milyen indokkal hozott létre három korlátolt felelősségű gazdasági társaságot, a NINETT Kft.-t, a HUNT Kft.-t, és  HANALEX Kft.-t, miért olyan laikusok igazgatják őket, kik az érsekségen kívülről jöttek?

A NINETT Kft. cég 100%-os tulajdonosa a Nagyszombati Érseki Egyházmegye. Azért alapítottuk, hogy tisztázzuk az összes gazdasági, jogi és pénzügyi kérdést. Ezek közé tartozik az időszerű pénzügyi piaci feltételek vizsgálata, az üzleti partnerek megbízhatóságának ellenőrzése, a szerződés jogi kockázatainak ellenőrzése és hasonlók, mielőtt az érsekség valamely üzleti kapcsolatba lép. A NINETT Kft. nem tulajdonos és nem is diszponál az egyházi tulajdon fölött. A szakmai ajánlások szerint az ügyeket a Nagyszombati Érseki Egyházmegye gazdasági tanácsának terjesztik elő döntésre, amivel számomra, mint nagyszombati érseknek, aki az egyházi tulajdon szabályszerű igazgatásáért felelős, felelős és jó döntést tesznek lehetővé.

Azáltal, hogy így járunk el, az érdekelt felekkel nem kell közvetlenül tárgyalnom az egyházi tulajdon egyes területeiről: az ingatlanok bérbeadásáról, a földeladásokról, a vadászterületek kérdéseiről. Mindez csökkenti a kedvezőtlen üzleti kapcsolatokkal járó kockázatot is. Többen látnak így bele a folyamatokba, így azok transzparensebbek is. Nekem nem az a feladatom, hogy gazdasági szakértővé szakosodjam, és magam dolgozzak ki minden egyes pontot az üzleti kapcsolatokon belül. Nagyszombat érsekeként nem kívánom „pénzügyi intézet” igazgatójának bőrében találni magamat.

Azzal, hogy alkalmas jogi, pénzügyi, gazdasági szakemberekkel dolgozunk együtt, a gazdasági tanács illetékességi köreinek megtartásával és a CIC által előírt eljárásmódhoz igazodva gyakoroljuk a Nagyszombati Érseki Egyházmegye tulajdona fölötti felügyeletet.

Valamennyi üzleti ügyet szabályszerűen dokumentálunk a könyvelésben, a Nagyszombati Érseki Egyházmegye éves elszámolását pedig egy független számviteli ellenőr ellenőrzi az audit eljárás során. Munkatársként olyan hívő laikusokat hívunk meg és választunk ki, akikben egyaránt megvan a képzettség, az értelmi képességek és a feddhetetlenség ismérve: nem pedig az egyházmegyéhez való tartozás lényegtelen kritériuma szerint.

A HUNT nem korlátolt felelősségű társaság ugyan, hanem olyan vadásztársaság, melyre vonatkoznak a vadászati törvény előírásai. Az egyházi telkeken való vadászat céljait szolgálja, mely telkeket nem adtuk bérbe harmadik személyeknek.

A HANALEX Kft.-t pedig nem a Nagyszombati Érseki Egyházmegye alapította.

11. Milyen okkal bocsátottak el számos alkalmazottat az Érseki Hivatalból, mért voltak ilyen feltűnően sokan? Két év alatt 4 hivatal(iroda)vezetőtől, 2 könyvelőtől, 2 püspöki helynöktől és még az Érseki Hivatal papjai közül is néhánytól megváltak?

Azzal, hogy elfogadtam Nagyszombat érseki hivatalát, egyúttal megkaptam az arra irányuló mandátumot és felhatalmazásokat, hogy hivatalomat legjobb lehetőségeim, képességeim és valamennyi erre előirányzott előírás alapján vezessem. Voltaképpen egész idő alatt ezen fáradozom. Fontos nekem, hogyan döntsek olyan esetekben, ahol szükségét érzem, hogy előbbre vigyem a dolgokat, vagy változtassak rajtuk. Ha viszont folyton engedélyt kellene kérnem, és részletesen el kellene magyaráznom, mért teszek így vagy úgy, akkor bizony erősen gondban vagyok mandátumom és felelősségem komolyságát illetően.

Nem négy irodavezetőt bocsátottunk el, hanem egyetlen egyet, méghozzá saját kérésére. Olyan papról volt szó, aki még elődöm, a korábbi Ján Sokol érsek hivatali ideje alatt működött. Az illető papi hivatalát is elhagyta egy nőért, akivel ma is együtt él. Egyértelmű, hogy kellett valaki a helyére, a mai irodavezetőnk személyében.

Nem két közgazdászt (könyvelőt) bocsátottunk el, hanem egyet. Elődöm, Ján Sokol korábbi érsek közgazdászáról van szó, aki hivatalba lépésem előtt három nappal mondott fel, tehát még mielőtt egyáltalán hivatalomba léptem volna. Egy kapucinus baráttal oldottam meg közvetlenül utána a helyzetet, aki sajnos már régóta nem foglalkozott gazdasági ügyekkel, ezért aztán álláshirdetés útján jelenlegi közgazdászunkkal váltottuk fel.

Ami a helynököt illeti, az én hatáskörömbe tartozik, hogy kit jelölök ki a saját munkámhoz szükséges generálvikáriusnak, amennyiben saját egyházmegyémben találok is ilyen személyt. Meglehet, hogy a jelenlegi helyzettől és szükségképp megoldandó feladatoktól függően a jövőben is lesznek még változtatások az egyházmegyében. Az első helynököm oktatási és katekézis ügyekben illetékes.

 

MONS. RÓBERT BEZÁK CSSR
Nagyszombat érseke

Fordította: Himfy József

 

Az Eördögh Istvánnal készült interjúban a személyét érintő kijelentésekkel és Róbert Bezák érsek felmentésében játszott esetleges szerepével kapcsolatban szerkesztőségünk írásban megkereste Josef Tomko bíborost. Amennyiben választ kapunk tőle, és ehhez hozzájárul, úgy ezt a következő számunkban közöljük. (A szerk.)

 

A zsidók listázása - újratöltve

Részletek

Kategória: Világ-nézet

Megjelent: 2013. szeptember 12.

Roger Scruton angol társadalomtudós a Magyar Tudományos Akadémián ez év májusában előadást tartott az európai értékek és a nemzetállamok összefüggéseiről. Az előadásról a MTA honlapja is tudósított. Ezt követően azonban a vendég a Professzorok Batthyány Körében is előadást tarthatott, mivel mail-ben terjed „Az európai értékek és a nemzetállamok” című előadásának szövege, amelyet Lovas Rezső, a Kör elnöke fordított azzal a megjegyzéssel, hogy az Scruton „2013. május 27-én megtartott előadásának szövege”. Az európai integráció és a nemzetállamok viszonyát egyébként inkább színvonalas zsurnalisztika, mint tudományos igényű előadás szintjén taglaló gondolatmenet a végén kifejezetten a magyar viszonyokról szólva érdekes fordulatot vesz:

Bővebben ...

David Gregory: A következő szint - Megrendelhető!

Részletek

Kategória: Aktuális

Megjelent: 2013. szeptember 08.

 

---

Friss vállalatgazdálkodási diplomájával Logan Bell szervezetfejlesztési munkát vállal. Elemeznie és véleményeznie kell a jónevű Universal Systems székházának öt különböző szintjén, egymástól eltérő elvek alapján működő egységek tevékenységét. Milyen elvek követése vezet sikerhez? Hol mennyi nyereség képződik? Hogy képes egy kicsiny csoport nyereségessé tenni egy egész nagyvállalatot? Egyáltalán mi számít nyereségnek? Ki az a titokzatos Igazgató, akinek Logan jelent? És miféle tevékenységektől várható elégedettebb és boldogabb élet?

---

 

A könyvet megrendelheti kiadónktól!

Jozef Tomko szlovák bíboros Eördögh-űzése

Részletek

Kategória: Súlypont

Megjelent: 2013. szeptember 04.

INTERJÚ DR. EÖRDÖGH ISTVÁN EGYHÁZTÖRTÉNÉSSZEL

Ön az egyik írásában saját tapasztalatai alapján szlovák–magyar ellentétről beszél a Vatikánban, pedig úgy tudom, az Ön ősei között is vannak szlovákok.

Igen. Egyik ősöm egy Pirk nevű Turóc vármegyei szlovák jobbágy volt, aki 1250-ben kapta IV. Bélától a turóci vár Bobovnik elnevezésű földjét. Ivadékai még a 14. században is a Bobovniki nevet viselték. Bobovniki Lőrinc fia, Pál, 1422-től viselte először az Eördögh nevet. Eördögh János turóci alispán volt 1573-ban, akinek II. Rudolf császár és magyar király (1572–1608) 1595. február 1-jén adta azt a nemesi címert, amely máig látható a vármegye címerében és könyvtáram falán kifüggesztve. Családom azonban nem csak szlovák szállal rendelkezett. Anyai ágon a nagyanyám, Taschek Paula például pozsonyi sváb asszony volt, aki a máriakálnoki Varga János magyar pékhez ment nőül. Én az ötvenes években a szlovák határ mellett, Dunakilitin együtt nőttem fel a pozsonyi német és szlovák ajkú rokonaimmal. Barátaim között volt rajkai német, bezenyei horvát, oroszvári, ligetfalui, pozsonyi szlovák és magyar. Részükről sohasem tapasztaltam ellenszenvet családom szlovák vagy magyar szálai miatt. Első ilyen élményem 1985 májusában volt a Vatikánban, amikor a szlovák Jozef Tomko bíboros, a Népek Evangelizálásának Kongregációja frissen kinevezett pro-prefektusa nekem szegezte a kérdést: „Hogy és mikor került maga ide?”

Tényleg, hogy került oda?

1971-ben végeztem a Szegedi Hittudományi Főiskolán, majd segédlelkészként dolgoztam a veszprémi egyházmegye Mernye, Káptalanfa, Zalakoppány egyházközségekben az 1972-ben történt Brazíliába való kivándorlásomig, amit a São Paulo-i Santo Americo bencés rendház meghívása segített elő. Brazíliában lelkipásztor voltam a São Paulo-i Érsekség Casa Verde, São Gerardo és Itapecirica nevű negyedeiben, majd az Egyházmegye Történeti Levéltárának az igazgatóhelyettese lettem. Ott ismertem meg Agnelo Rossi bíborost, São Paulo korábbi érsekét, aki ebben az időben már a Népek Evangelizálásának Kongregációját (Congregazione per l’Evangelizzazione dei Popoli, vagy: de Propaganda Fide) vezette. Ő hívott Rómába 1981-ben, ahol a Pápai Orbán Egyetem tudományos munkatársaként kezdtem el dolgozni az Evangelizzazione e Culture Hivatalban egy később megjelent Missziók Enciklopédiája címszavainak a kidolgozásán.

Hogyan került összetűzésbe Tomko bíbrossal?

Az 1978-ban megszerzett brazil állampolgárságom és részben szlovák gyökereim ellenére magyarnak vallottam magam, amivel egy életre kiérdemeltem Tomko bíboros ellenszenvét. Hiába mondtam, hogy én nem a kommunista államvezetés nyomása alatt működő magyar hierarchia ajánlására kaptam állást a de Propaganda Fide-ben, hanem Agnelo Rossi bíboros jóvoltából. Elöljáróként Tomko arra utasította a Mons. Giovanni Marra vezette bizottságot, hogy az 1984. január 1-jétől, azaz a közel kétesztendős próbaidőben érvényes fizetési besorolásomat három szinttel csökkentse. Ez sértette a munkavállalói jogaimat, figyelmen kívül hagyta a munkakör ellátásához igényelt tudományos felkészültségemet (egyháztörténeti doktorátus és levéltárosi diploma), és súlyos anyagi károkat okozott. Tomko a Szentszék kifejezett utasítása ellenére nem az olaszországi Társadalombiztosítási Hivatalhoz (INPS) jelentett be, hanem a vatikáni nyugdíjalapba, ami azzal járt, hogy a Brazíliában nyolc és fél évet kitevő nyugdíjbefizetések folytonossága kárba veszett a nyugdíj megállapítása szempontjából. A vatikáni törvények ugyanis oly módon biztosítják a munkavállaló nyugdíjbiztosításának folytonosságát, hogy ilyen esetben, mint az enyém, a dolgozót az olasz INPS-hez kell bejelenteni, mert ez a brazil–olasz bilaterális szerződés értelmében elismeri a brazil nyugdíjbiztosítóhoz befizetett éveket. A Vatikánnak nincs ilyen megállapodása Brazíliával. Ezen túlmenően Tomko nem ismerte el azt a két és fél év szolgálati időt sem, amit 1981. július 1. és 1983.december 31. között a de Propaganda Fide Dikasterium Evangelizzazione e Culture Hivatalában töltöttem mint a Pápai Orbán Egyetem tudományos munkatársa.

Nem próbálta tisztázni a helyzetet Tomko bíborossal?

Kilencéves munkaviszonyom alatt a bíboros-prefektus úr csupán egy alkalommal adott lehetőséget a személyes találkozásra. Erre 1986-ban került sor, amikor is kijelentette: „Ha magának nem tetszik az adminisztratív besorolása, akkor a legjobb, ha másutt szolgálja az egyházat, mert nagy az egyház”. A szóbeli utasítások ellenére mégis maradt nyoma a visszaélésnek. A de Propaganda Fide irodaigazgatója, Mons. Tiziano Scalzotto ugyanis mit sem tudva a bíboros személyes intézkedéséről, írásban utasította a kongregáció gazdasági hivatalát, hogy állítsák helyre az engem megillető munkavállalói besorolásomat. Tomko természetesen tudomást szerzett erről, és megakadályozta ennek érvényre jutását.

A Regolamento della Curia Romana-ban biztosított jogokkal élve 1987. június 12-én, majd a kötelezően előírt írásos válasz elmaradását követően 1987. július 27-én ismét fellebbeztem, de a bíboros úr hajthatatlan maradt.

Miért nem próbált meg más fórumon érvényt szerezni jogainak?

Megpróbáltam. 1991. április 8-án feljelentést tettem az olaszországi INPS-nél az öregségi nyugdíjjogosultságomat súlyosan sértő eljárások miatt. Egy másik beadványomban pedig az Ufficio del Lavoro della Sede Apostolica-t (Vatikáni Munkaügyi Hivatal) kértem a fizetési besorolásom visszaállítására. Az utóbbi hivatal korábban már megpróbálta előmozdítani az ügy békés úton történő rendezését, de nem járt sikerrel Tomko bíboros ellenállása miatt. 1991. július 23-án a hivatal végül visszaállította eredeti fizetési besorolásomat, de a nyolcvanas évek elején leszolgált két és fél évemről nem hozott határozatot.

Úgy tűnt, hogy az INPS-nél tett feljelentésem is sikerrel jár, de Tomko bíboros ekkor arra utasított Braschi és Serafini ügyvédjei révén, hogy vonjam vissza a feljelentést, mert „minden vitás kérdés békés módon rendeződött” a Vatikáni Munkaügyi Hivatal jogorvoslása következtében. Ha nem teszek eleget a kérésnek, eltávolít hivatalomból.

Ilyen kényszerhelyzetben Leo Lelli ügyvédem által megfogalmazott nyilatkozatot küldtem az olasz INPS-nek, amelyben leírtuk, hogy tekintettel a kényszerítő körülményekre visszavonom a feljelentést. Persze ezzel egyszer és mindenkorra elveszettem a jogot ahhoz, hogy a brazil nyugdíjalapnak befizetett nyolc és fél esztendő beszámítson a nyugdíjamba.

Mindaz amit mond, felháborító ugyan, de mégiscsak személyes sérelmek, amelyek alapján nem lehet Tomko bíborost magyarellenességgel vádolni.

Tomko bíboros magyargyűlöletének híre volt a Vatikánban, erről kuriális ismerősök és kollégák is beszéltek. Mons. Csertő Sándor, a Hittani Kongregáció egykori levéltárosa, a római magyar emigráns klérus egyik kiemelkedő egyénisége már a hetvenes évek végén említést tett Tomko nacionalista és a magyarokkal szembeni hajthatatlan szemléletéről. Korábban ugyanis Csertő és Tomko is a Hittani Kongregációban dolgoztak. Csertő egyenesen „magyarfalónak” minősítette Tomkót. A kettőjük közti feszültségeket maga VI. Pál pápa próbálta elsimítani egy atyai figyelmeztetésbe burkolt fegyelmi eljárással. Erről a tényről Csertő 1982-ben bekövetkezett halála után testvére, János számolt be, aki a szintén pap volt.

Csertő és Tomko közötti ellentétek is lehettek személyes jellegűek…

Tomko magyarellenessége kiderül publikációiból is. Ezekben rendszeresen a szlovák nemzet tíz évszázados elnyomásával vádolja a magyarokat. Cirill és Metód evangelizációs tevékenységének központjaiként emlegeti Nyitra, Dévény és Velehrad városait, ezeréves Nagy Morva Birodalomról beszél, és megkérdőjelezi a 19. századig békés szlovák–magyar együttélés tényét.¹ Egyik tanulmányában azt írja, hogy „a Mojmir, Rastislav és Svatopluk ősöktől származó szlovák nép… felmérhetetlen kulturális és anyagi károkat szenvedett a magyar invázió következtében”², és méltatja egy nem is létezett „középkori Szlovák Állam gazdasági és kulturális nagyságát”.³ Ugyanebben az írásában minden forrás mellőzésével azt állítja, hogy a 19. század második felében „tíz év leforgása alatt Magyarország a nemzetiségek elnyomásának olyan pontjára érkezett, hogy árulónak minősítette mindazokat, akik Szent Cirill és Metód nevét csapán a szájukra merték venni.”⁴ Az igazság ezzel szemben az, hogy maga a Szentszék volt az, aki Cirill és Metód ünnepének alkalmával (1883. július 5.) ellenezte a paleo-szláv nyelvek használatát a liturgiában, mert így akart elhatárolódni a Horvátországban, Szerbiában és Dalmáciában fellángolt nemzeti megmozdulásoktól.⁵

A magyar katolikus sajtó nagyon óvatos az egyházi méltóságokkal, de az Új Ember katolikus hetilap 1990. március 4-i számának 5. oldalán mégis beszámolt róla, hogy Jozef Tomko a Nagyszombatban 1990. február 18-án elhangzott szentbeszédében a magyarokat a szlovák nép ellenfeleiként aposztrofálta, azonosítva a magyarok okozta kárt a tatárok és törökök dúlásaival.

Mondok még valamit. Dr. Borovi József egyháztörténész 1988 karácsonyán Budapesten nyilatkozatot tett közzé, amelyben gyakorlatilag plágiummal vádolta Tomko bíborost. Borovi ezt az állítását „Az esztergomi érseki egyházmegye felosztásának és a besztercebányai, rozsnyói, szepesi püspökségek alapításának története” (Eger, 1992) című könyvének előszavában is megismételte. Mivel én is egyháztörténész vagyok, személyesen kerestem fel Borovi Józsefet budapesti lakásán, és felvilágosítást kértem tőle. Borovi elmondta, hogy Jozef Tomko a Hittani Kongregáció alkalmazottjaként még a hatvanas években elkérte Borovi fenti könyvének kéziratát Rozsnyóról, ahol ő azt dr. Pobzsony József püspöki adminisztrátornál letétbe helyezte megőrzés céljából. Később Tomko Borovi kéziratával azonos témában adta be a saját doktori disszertációját (Dissertatio ad Lauream) Rómában a Pápai Lateran Egyetem Jogi Karán, amit publikált is, de ebben egyetlen alkalommal sem hivatkozik Borovi kéziratára.⁶ Borovi tudomást szerzett erről, és Rómában személyesen kért magyarázatot Tomkótól, hogy miért vette el kéziratát, használta fel a kutatását, és miért mellőzte a rá, vagyis Borovira való hivatkozásokat. Tomko a gyanúsítást visszautasítva kitessékelte a kényelmetlenné vált látogatót a Hittani Kongregáció fogadószobájából. A megsértett Borovi ezek után határozta el nyilatkozatának közzétételét és ismételt megjelentetését könyve előszavában. Én pedig olaszra fordítottam a nyilatkozatot, és 1990. április 6-án kommentár nélkül hivatali kötelességből elküldtem Jozef Tomko bíborosnak. Ő már másnap szintén írásban válaszolt, hogy Borovi munkáját nem is ismeri, mint ahogy a magyar nyelvet sem, és hogy a doktori disszertációja az ő önálló munkája.

A nyilatkozat olaszra fordításával és Tomko bíborosnak való megküldésével bizonyára megpecsételte saját sorsát.

Munkaviszonyunk azt követően került válságba, hogy a római La Sapienza egyetem Legújabbkori Tanszékének Kutatások és Tanulmányok Sorozatában (Collana di Studi e Riceche) megjelent egy oktatási segédanyagként használt könyvem.⁷ Ebben helyet kapott mind Tomko tendenciózus koncepciója a magyar történelemmel kapcsolatban, mind a plágiumgyanús doktori disszertációjára történő utalás is.⁸ A kötet a Római Magyar Akadémián került bemutatásra, amelyről a római Repubblica napilap is beszámolt. Dr. Keresztes Sándor, a Szentszékhez akkreditált magyar nagykövet, szintén jelen volt a zsúfolásig megtelt teremben. Keresztest még 1989-ben dr. Somorjai Ádám OSB mutatta be nekem, amikor a nagykövet Entz Gézával azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy levelüket és Antall Józsefnek az „Antal, G. László” pszeudonim névvel ellátott tanulmányát a magyar kisebbségekről (La situation de la minorité nationale hongroise de Roumanie) juttassam el II. János Pál pápának. Ezt meg is tettem a pápa környezetéhez tartozó lengyel kapcsolataim segítségével. A diszkrét akció sikeres kimenetelét igazolta II. János Pál pápa 1990. január 1-jén kiadott békeszózata, amelynek első sorai a nemzetekkel és a népekkel elkövetett igazságtalanságokra hívták fel a figyelmet.

Személyes sorsomra visszatérve a Dunakilitiben élő idős édesanyámról való gondoskodás okozott egyre nagyobb nehézséget. A de Propaganda Fide-től rendszeresen kérelmeztem, hogy a Dikasterium tulajdonát képező számos római lakásból bérelhessek egyet, hogy édesanyámat magamhoz vehessem. Ezt Tomko utasítására a gazdasági hivatala minden alkalommal megtagadta, ezért már a nyolcvanas évek végétől arra kényszerültem, hogy rendkívüli fizetetlen szabadságot vegyek ki, és ezen idő alatt próbáljam megszervezni édesanyám ellátását. Ezt használta ki Tomko arra, hogy Josip Uhač érsek-titkár bevonásával 1993 júniusában kezdeményezze dr. Szendi József veszprémi püspöknél veszprémi egyházmegyei szolgálatába történő visszarendelésemet. Szendi püspök nem mert ellentmondani egy befolyásos kúriai bíboros-prefektusnak, ezért levelében értesítette Josip Uhač-ot, hogy kérelmének helyt adott, és engem visszarendel magyar egyházmegyei szolgálatra. Az eljárás azonban törvénytelen volt, a visszarendelés tetemes anyagi, erkölcsi, és társadalombiztosítási kárt okozott volna nekem, ezért értesítettem Szendi püspököt, hogy a visszarendelést a Legfelsőbb Egyházi Törvényszéknél (Supremo Tribunale della Segnatura Apostolica) meg fogom támadni. A veszprémi érsek erre visszavonta határozatát.

Ennek ellenére hamarosan mégis Magyarországra került.

Édesanyám gyámság alá helyezésének ügyintézése időigényes és nehezen megoldható feladatot jelentett nekem, ezért és a vatikáni munkaviszonyom bármely percben bekövetkezhető megszüntetése miatt valóban megpróbáltam előkészíteni hazatérésemet. Végzettségemmel és jelentős tudományos munkával a hátam mögött szívesen mentem volna egyetemre, vagy teológiai főiskolára tanítani. Kapóra jött, hogy a Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium kitüntetett a Pro Cultura Hungarica emlékplakettel, amelynek ünnepélyes átadására a római Magyar Nagykövetségen került sor. Ez alkalommal kértem dr. Szörényi László nagykövet közbenjárását dr. Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszternél a vallás- és egyháztörténet diszciplína honosítására Magyarországon, illetve arra, hogy nevezzen ki oktatónak az engem fogadni hajlandó Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Ezért a római Pápai Gergely Egyetem Egyháztörténet Szakán szerzett summa cum laude doktori fokozatomat 1994-ben honosítattam, engem így a történelemtudomány kandidátusává nyilvánítottak. Így kerültem tudományos munkatársként és óraadóként ideiglenes státuszban az SZTE BTK Történeti Intézetébe, ahol az 1994/1995-ös tanév első szemeszterében, féléves fizetetlen római szabadságom alatt dolgozhattam. Szegeden a Kálvária úti Idősek Otthonában végre el tudtam helyezni édesanyámat is.

Mivel a fizetetlen szabadság összességében egy évig meghosszabbítható, ezt kérvényeztem Jozef Tomko bíborosnál 1994. december 16-án. Josip Uhač érsek-titkár elutasító válasza 1995. január 19-én érkezett meg, egyben közölte velem a szentszéki hivatalból történő elbocsátásomat is. A dolog érdekessége azonban az volt, hogy a határozatot a kérvényem megírása előtti napra, 1994. december 15-ére visszadátumozták. Így viszont kicsúsztam a fellebbezéshez rendelkezésre álló 30 napos határidőből. Ennek ellenére fellebbeztem Tomko bíboroshoz, a Római Kúria Fegyelmi Bizottságához (Commissione Disciplinare della Curia Romana) és a Legfelsőbb Apostoli Bírósághoz is. Természetesen valamennyi fellebbezést elutasították az illetékes szentszéki fórumok arra hivatkozva, hogy a fellebbezés nem a határidőn belül történt.

A Vatikánban több mint másfél évig szolgálatot teljesítő papként és elismert, legmagasabb minősítéssel rendelkező egyháztörténészként miért nem egyházi főiskolán vagy egyetemen helyezkedett el Magyarországon?

Megpróbáltam, de Paskai bíboros úr azzal utasított el, hogy Magyarországon sehol sem kell új egyháztörténész, mert már van egy minősített oktató Gergely Jenő személyében. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánja, Maróth Miklós, pedig azt mondta, hogy a Pázmányon ez a poszt már be van töltve. Ez igaz is volt, csak azt nem mondta, hogy nem egy egyháztörténetből minősített oktatóval. Próbálkoztam a Szegedi Hittudományi Főiskolán is, de dr. Turay Alfréd rektor, valamint Benyik és Sávai teológiai tanárok szintén elzárkóztak. Láttam, hogy a hazai egyházban továbbra is a szocializmusban karriert befutott és titkosszolgálatokkal együttműködő személyek töltenek be meghatározó tisztségeket, a rendszeridegeneket pedig elutasítják. Így aztán egyházi kapcsolataim megszakadtak, és két év után, bár már nem voltam fiatal, megnősültem, munkámat pedig a Szegedi Egyetemen folytattam. Az ottani tanárok ideológiai beállítottságuktól teljes függetlenül befogadtak, és szakmailag megbecsültek. Nyugdíjazásom óta Olaszországban élek, bár a vatikáni és brazíliai nyugdíjamért még mindig harcolok.

Ezzel pont került az Eördögh–Tomko viszály végére is.

Nem egészen. Egy feleségemmel közösen írt és 2002-ben megjelent könyvünkben ugyanis a II. világháború alatti szlovák papminiszterelnök, Josef Tiso személyével és a zsidókérdéssel foglalkoztunk.⁹ A kötet a római La Sapienza Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a Collana di Studi e Ricerche nº21. sorozatban jelent meg. A könyvbemutatóra a Római Magyar Akadémián került sor 2003. június 6-án. A bemutató előtt azonban dr. Kovács István, a római magyar nagykövet személyes megbeszélésre hívott, és közölte velem, hogy a Szentszékhez rendelt szlovákiai nagykövet a könyvbemutató betiltására kérte a Magyar Nagykövetséget. A magyar nagykövet hivatkozva a demokrácia és a vélemény kinyilvánításának szabadságára, elzárkózott ettől. Minden jel arra mutatott, hogy a bemutató meghiúsulását Tomko bíboros kezdeményezte, aki szintén meg volt híva a rendezvényre.

Jozef Tomko ugyanis elkötelezett támogatója és alapítója a római szlovák Institute of Saints Cyril and Methodius-nak, amely nemzetközi szinten terjesztette a fasiszta Jozef Tiso imázsával ellátott és boldoggá avatásáért szóló imát, különösen az észak-amerikai katolikus szlovák emigráció körében. Erre a tényre fel is hívtam a hallgatóság figyelmét a könyvbemutatón, a szlovák ima egy példányát átadtam Mons. Walter Brandmüllernek, a Történettudományok Pápai Bizottsága elnökének. A könyvbemutatón elhangzottakról a Panorama olasz hetilap adott tudósítást, és a kötetet, a hónap második legjobb történelem témából írt könyveként méltatta. Ezek után 2003. szeptemberben került sor II. János Pál szlovákiai látogatására, ahol a pápa Tomko bíboros minden igyekezete ellenére sem volt hajlandó említést tenni Hlinka és Tiso papok politikai életművéről.

Szlovák lapok beszámolója szerint Tomko bíborosnak komoly befolyása volt a szlovákiai egyházmegyék határainak újraszabályozásában is, amely nem vetett számot a magyar hívők igényeivel.

A Szlovák Püspöki Kar 2002 óta dolgozott az ország egyházmegyéinek újrarendezésén. A magyar nyelvű katolikus kisebbség egyre határozottabban adott hangot ama igényének, hogy létrejöhessen egy, a Szentszéknek alárendelt magyar egyházmegye Komárom székhellyel. Bizonyára sokan emlékeznek még a Lévából Rómába érkezett 42 magyar ajkú szlovákiai katolikus zarándokra, akik ez ügyben levélben fordultak II. János Pál pápához. Az olasz nyelvű kérelem megírásában én segédkeztem, és Deés Ferenc c. prépost, dunakilitii plébános kérésére az aláírások összegyűjtése után személyesen vittem el a kérelmet Mons. Zenon Grocholewski érseknek, a Segnatura Apostolica titkárának, aki azt a következő nap adta át a pápának.

Tomko bíborosnak nem tetszett a dolog. Ő rendszeresen és intenzív kapcsolatban volt a Szlovák Püspöki Karral, köztük Jan Sokollal, Pozsony-Nagyszombat érsekével, akiről újabban fura dolgok derülnek ki. Az egyházmegyék újrarendezésének szentszéki határozatát maga Tomko vitte Szlovákiába XVI. Benedek megbízásból. Tomkónak és Sokolnak köszönhető, hogy a Szentszék nem vette figyelembe a szlovákiai magyar katolikus kisebbség kérelmét egy horizontális területi felosztásra. XVI. Benedek pápa megbízott Tomko bíborosban, hiszen évtizedekig közeli munkatársak voltak. Jozef Tomko ezért is lett egyike annak a három bíborosból álló vizsgálóbizottságnak, amely a közelmúltban a vatikáni visszaéléseket volt hivatva átvilágítani. Persze könnyen lehet, hogy Benedek pápa a kecskére bízta a káposztát.

Köszönöm a beszélgetést.

 

WILDMANN JÁNOS