Sabino Chialà : A mai ember egy keresztény szemével
- Részletek
- Kategória: Recenziók
Akinek nincs ideje, türelme vagy kedve részletes, elemző műveket olvasni korunk társadalmi állapotáról, valamint nehézkes teológiai eszmefuttatásokat az áldatlan állapotok orvoslásáról és a keresztény életről, annak kapóra jöhet ez a könyvecske. Ebben a boséi szerzetes röviden, közérthetően, mégis kiegyensúlyozottan és keresztény szempontból is helyálló módon közelít a mai idők válságjelenségeihez és ezek keresztény kezeléséhez. Elmélkedésében korunk emberét, különösen a fiatalokat és a rajtuk megbotránkozó keresztényeket tartja szeme előtt.
Simon Róbertné Pesthy Monika: Ember, Sátán, Messiás
- Részletek
- Kategória: Recenziók
A KORAI ZSIDÓSÁG ESZMEVILÁGA ÉS A KERESZTÉNYSÉG
A nemzetközi viszonylatban is ismert szerző[1] személyes életpályája és helyzete beszédesen példázza, hogy ma Magyarországon a „munkaalapú társadalomban” mi az igazi értéke a tudásnak és a teljesítménynek. Semmi! Miközben ugyanis magasztos szólamok röpködnek a magyar éterben („az egyetem tükrözi az oktatáspolitika minőségét”; „az egyetem olyan oktatási intézmény, amely elsősorban azáltal nevel, hogy tudományos műhely”; „gondolkodó embert csak gondolkodó emberek tudnak nevelni, így mindennél fontosabb az egyetemi munkában a személyes tényező, az önálló kutatómunkában érlelt alkotó egyéniség”, állítja Klinghammer István), addig Pesthy Monika – habilitált egyetemi tanár, az MTA doktora – regisztrált álláskeresőként tesz le a magyar tudomány asztalára egy olyan művet, amely sok professzor és akadémikus számára elérhetetlen vágyálom marad. Hazai viszonylatban mintegy törvényszerű, hogy az, aki magas színvonalon műveli a tudományt és gondolkodik,[2] az lehetőleg ne neveljen. Minden bizonnyal a „konkurenciától” való félelemnek köszönhető, hogy az egyetemi, akadémiai és keresztény felekezeti körök összehangolt együttműködése sikeresen akadályozta meg az ugyancsak a Pesthy Monika nevéhez köthető tudományos igényű, a nemzetközi szakmai hálózatba is bekapcsolódni képes, bekapcsolható vallástörténeti alapon szervezett magyar vallástudományi képzés létrejöttét. Ez tehát az a magyar valóság, ha úgy tetszik a kontextus, amelyben Pesthy Monika legújabb figyelemre méltó műve megszületett.
Mi az ezotéria?
- Részletek
- Kategória: Folyóirat
Megjelent a Egyházfórum 2014/1. számban
Egy előadás reflexiói
(Kamarás István: Mi az ezotéria? Elhangzott a Nap-körben 2014. február 6-án.)
Az ezotéria görög szó. Azt jelenti: belső, rejtett, más szóval titkos információ. Ellentéte az exotéria, vagyis az, ami minden vallásban elérhető, nyilvánosan tanított, bárki számára megtapasztalható. Az exotériához könnyű hozzáférni. Exotéria minden, amit az összes világvallás hittanóráin tanítanak és szószékein hirdetnek. Ezotérikus információkhoz ezzel szemben csak személyes tapasztalat árán lehet eljutni.
Így indult a Nagyberegi Református Líceum 1993–2013
- Részletek
- Kategória: Cikkek
Megjelent a Egyházfórum 2014/1. számban
Elhangzott a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat 2013-as évi közgyülésén és konferenciáján Csákváron.
TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS
Magyar történelmünknek sokat szenvedett, sok hatalomváltást átélt kicsiny világa Kárpátalja, mely előtt jelen írásom tiszteleg, Istentől kapott második hazámmá, otthonommá vált, népében testvért, családot, felebarátot leltem az elmúlt húsz évben. Történelmi idő volt első református iskolánk indulásának időszaka is. Az 1990-ben darabjaira hullott Szovjetunió pénztelenséget, káoszt, bizonytalanságot hagyott utódallamaira, köztük Ukrajnára is. Megszűntek az addig termelő gyárak, kolhozok, hatalmas munkanélküliséget, szegénységet teremtve. A közös vagyont széthordták, új munkahelyek nem teremtődtek. A boltok polcai üresek voltak. A kárpátaljai magyarság a határon átjárva Magyarország piacain próbálta kis portékáját értékesíteni. Igazi szegénység fogadott, de az emberek szeretete mindent pótolt. Ladák és Zsigulik, Volgák és Kamazok közlekedtek a rossz utakon. A lepusztult városokban az elhanyagolt középületek, a siralmas állapotban lévő kórházak, a fejlesztés hiányában nélkülöző iskolák nagyon távol álltak attól a sárospataki, magyarországi színvonaltól, amelyből éppen kiszakadtam. Szülőföldem, Erdély szegénysége ütött szíven Kárpátalján is. Ettünk fekete kenyeret, tapostuk a sarat a sötét utcán, tanítottunk gyertyavilágnál, istentiszteletet tartottunk petróleumlámpa fényénél. Külföldre telefonálni a beregszászi telefonközponton keresztül lehetett, számítógép a környéken sem létezett.
Akinek átadtam pásztorbotomat
- Részletek
- Kategória: Világ-nézet
1988-ban jelent meg az Új Emberben Szálláscsinálás (egy lakótelepi plébánia) című szociografikus esettanulmányom (1992-ben pedig Egyházközség-építők című könyvemben) a Kövi Szűz Mária plébániáról, abban a sorozatban, amelyben ― Lukács László ötletére ― a jelenben a jövőt megjelenítő „mintaplébániákat” mutattam be. Vigassy Mihály és csapata nem akármilyen társaságba került: a gyáli Nagy László, a pestszentimrei Varjú Imre, a szombathelyi Horváth József és a füzéri Ács István mellé. Mihályra főmunkatársa, Gyöngyi hívta föl figyelmemet még 1985-ben a Hittudományi Akadémia tanácskozásán, ahol ő „egyházközségi adóbeszedőként” (így mutatkozott be) neves teológusok közé ékelődve arról beszélt, hogy igen is van esély arra, hogy az egyházközségek egyházi közösségekké váljanak. Bemutatkozó látogatásomon ― annak ellenére, hogy Blanckenstein Miki ajánlólevelével érkeztem ― hosszasan vizsgáztattak, puhatolgatták, mit is takarhat és akarhat a „vallásszociológus”. Végül megszületett a „nihil obstat”, és ettől kezdve beavatódhattam közösségükbe, és virtigli közösségre leltem.
