Igazi választék
- Részletek
- Kategória: Világ-nézet
Mint gyakorló keresztény tankönyvírót roppant kellemesen érintett a hír, mely több változatban bukkant föl, mely szerint a kormány kétféle tankönyvet képzel el: a) egy állami és egy egyházi, b) egy állami és egy keresztény, c) egy állami és egy egyházi, keresztény szemléletűt. Az Emmi nem cáfolt, csak annyit közölt, hogy a koncepcióról a minisztériumi véleményezést követően széles körű társadalmi és szakmai egyeztetés kezdődik. Ha a kétféle tankönyvhöz még a széleskörű szakmai egyeztetés ígéretét is hozzávesszük, akkor a bizalmatlankodók szeme közé vághatjuk, hogy „akinek ennyi jó kevés, hadd érje gáncs és megvetés”. Egy ilyen remek hír hallatán természetesen merő kötözködés lenne megkérdezni, hogy vajon mely egyházakra gondolhat (és melyekre nem) az oktatásügyi vezetés, amennyiben csak az „egyházi” lenne az állami alternatívája. A másik két esetben nem számolhatunk mással, mint igazi ökumenikus keresztény tankönyvvel.
Ajánlás 2018/2
- Részletek
- Kategória: Előszó
Louis de Bonald filozófus és esszéista monarchikus érzelmű volt, és egyházhű katolikus. (Az ő nevéhez szokás kötni a „trón és oltár szövetsége” kifejezést.) A konzervatív gondolkodó Théorie du pouvoir politique et religieux (A politikai és vallási hatalom elmélete) című munkájában (1796) a felvilágosodás eszméit romboló hatásúaknak nevezte, a demokráciát „az egyéniségek anarchiájának”, a liberalizmust „a társadalom atomizálása elméletének”. De hol tartunk ma? Az állam és az egyház szétválasztását egyértelműen az európai társadalomfejlődés jelentős vívmányának tartjuk; országainkban többé-kevésbé meg is valósult, ám számos aggasztó jel utal arra, hogy léteznek az elmélettel ellenkező gyakorlatok. GABRIEL ANDREESCU politológia-professzor, a téma nemzetközileg elismert szaktekintélye szerint Romániára egyenesen „a teokrácia árnya” vetül. Noha a román törvényhozás az Emberi Jogok Európai Nyilatkozatának szellemében semleges jogi szabályozást alkotott, a gyakorlatban olyan részrehajló rendelkezések és intézkedések sora születik, amelyeknek egyértelmű kedvezményezettje a Román Ortodox Egyház. A tanulmány az elfogulatlan, kiválóan adatolt szakmai megközelítést konkrét példák ismertetésével teszi érzékletessé. Lengyelországra is kitekintünk. Ha szóba kerül, asszociációink rendszerint a következők: erősen katolikus ország, szent pápát adott, történelmi múltja és főként jelene sok hasonlóságot mutat a magyarral. Nézzük mindezt közelebbről, mélyebb összefüggésekben! Milyen a lengyel katolicizmus a mindennapokban, milyen szerepet játszik az Egyház az ország életében, milyen kapcsolata a politikával és a hatalommal? Hogyan viszonyul a ferenci reformokhoz? Ezekre és további kérdésekre találhatunk válaszokat az élete jelentős részét Lengyelországban töltött HEGEDŰS ZOLTÁN színes és lendületes írásában.
Nádszál a grániton
- Részletek
- Kategória: Világ-nézet
Vitán felül kompetens egyházi közszereplő kristálytiszta mondanivalóval kapcsolódott be a hajléktalan életvitel alaptörvényi szintű átszabályozásáról kibontakozott eszmecserébe. Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) társadalmi kérdésekkel foglalkozó Caritas in Veritate Bizottsága elnöke levélben fordult a jogalkotókhoz (a levél a Magyar Kurirban 2018. június 18-án reggel jelent meg).
Mai hiányzó: a prófétai lelkület
- Részletek
- Kategória: Világ-nézet
Orbán Viktor negyedik beiktatási beszédében egyszer sem mondta ki az „illiberális” kifejezést, helyette hangsúlyosan a keresztény demokráciát használta, rádiós nyilatkozatában pedig még azt is hozzátette, hogy egy „európai hagyományokban gyökerező, régi vágású” kereszténydemokráciára gondol. Ezzel, persze, alaposan belebonyolódott újdonsült demokráciájába, hiszen az Európai Unió alapításában oroszlánrésze volt annak a régi vágású kereszténydemokráciának, mely legalább annyira volt liberális mint keresztény, mellyel szemben a brüsszelezés nem csupán csak bocsánatos bűn.
Jézus meggyógyítja a bénát
- Részletek
- Kategória: Más-kép
A haverok, vagyis Colos Lali, Fineszes Dzsoni és Bunyós Fecó úgy tudták, hogy létezik egy Emberfia művésznevű venezuelai vagy ukrán alternatív gyógyász, aki energiával, mágnesességgel vagy hőterápiával képes kificamodott vagy teljesen lebénult végtagokat helyreállítani. Összeadták megtakarított pénzüket, bepakolták Dezsőt tolókocsistul a kombiba, és elvitték abba a városba, ahol az Emberfia titokban munkálkodott, mert az akadémikusok, a főorvosok és az írástudók nem jó szemmel nézték tevékenységét. A fülesért ötven lepedőt fizettek a Bánatos Hollóban egy szerző-mozgó ürgének, aki mint Nikodémus mutatkozott be nekik, holott egyszerűen csak Gipsz Jakab volt becsületes, pontosabban valódi neve. Szerencséjükre ezúttal nem verték át őket, ugyanis az Emberfia néven futó csodadoktor valóban ott tartózkodott, pontosabban a megadott városka művelődési otthonában, ahol már évek óta nem folyt művelődés, hanem leggyakrabban Hollandiából és Angliából érkező használt ruha és cipő vásárnak adott otthont, szombaton és vasárnap pedig techno-house partiknak.
