Balogh Judit (1947−2018)
- Részletek
- Kategória: Folyóirat
Ne gyertek „fájdalomtól megtört szívvel”, talpig feketében, földig lógó orral! Olyan ruhában jöjjön mindenki, amilyet szívesen visel (én azt sem bánom, ha az éppen fekete), és úgy, a maga természetességében, jókedvűen emlékezzen rám! Ne hozzatok virágot! Egyetlen szálat se! Ha virágot vesztek bármikor is, adjátok oda annak, akit szerettek, vagy tegyétek be a lakásotokba, hogy a szépsége örömet szerezzen, amikor esténként hazamentek. Szerintem az élőt soha nem szabad feláldozni egy halott kedvéért. Szétszóratásom alkalmával egyházi szertartás nem lesz, de lefizetett hivatalos „siratóasszony” sem. Néhány barátom majd mond néhány kedves, emlékező szót rólam, imádkozik, verset mond, vagy énekel – ahogy azt a szíve diktálja. Lehet hozzájuk csatlakozni. De ennél sokkal jobban örülnék, ha a felszólalók nem rólam beszélnének, hanem egymást bátorítanák.
Beer Miklós üdvözlése
- Részletek
- Kategória: Folyóirat
Egy neves magazin nemrég – Fabiny Tamás evangélikus püspökkel együtt – feltette Beer Miklós püspököt a „legbátrabb magyarok” listájára, ő viszont azt kérte, vegyék le róla, és ezt azzal indokolta, hogy amiket mond „az nem bátorság, hanem lelkiismeret kérdése”. Amire mi mondhatnánk, hogy éppen ez a bátorság: megmaradni lelkiismeretesnek és „nem lenni játéka mindenféle szélnek”. Manapság hazánkban igenis szellemi-lelki erő és bátorság kell ahhoz, hogy egy keresztény hívő − különösképpen, ha egyházi vezető − a semper reformanda elvét komolyan véve vallja és gyakorolja Egyházunk zsinati szellemű megújítását, méghozzá a ferencpápista szellemű szegények egyháza jegyében. Ezt cselekszi a váci püspök. Számára a keresztény értékek nem harci jelszavak a „megvédjük a keresztény Európát!” jegyében, hanem olyan teendők, mint például örökbe fogadni egy-egy szegény családot, és ha szükséges − ahogyan ezt Ferenc pápa kérte −, menekülteket is. Josef Piper Aquinói Szent Tamás nyomán azt hangsúlyozta, hogy bátorság nem vakmerőség, nem az „ide nekem az oroszlánt” is provokatív mártírsága, hanem a sorrendben harmadik sarkalatos erényt az őt megelőző igazságosság és okosság informálja, vagyis − eredeti jelentésében − belülről formálja, és így a bátorság szabaddá teheti a jó megvalósulásának útját. Miklós püspök bátorságát éppen ilyennek érezhetjük, amikor a bátorság ellentétéről, hiányáról, a gyávaságról „bátran” kijelenti, hogy „minden történelmi korban, sőt minden ember életében előjön a gyáván »betű mögé bújás«. De hát Jézus éppen ezeket a falakat bontotta le, és azt tanította, hogy nem a szombatért van az ember, hanem a szombat van az emberért.” Nem véletlenül nevezi evangéliumi parafrázisában Mihail Bulgakov Jesuája − Pilátusra vonatkoztatva − a legnagyobb bűnnek a gyávaságot. A Mester és Margarita Pilátusa számára a betű mögé bújás Tiberius császár törvénye, az érték pedig, amelyet gyáván nem vállalt föl: maga Jézus, pedig a helytartó érzékenyen fedezte föl benne a nem mindennapit. Nos, éppen ide illeszthetőnek érzem Miklós püspöknek azt a megállapítását, mely szerint „nem szerencsés, ha az egyházak kormánytól függnek”.
Slachta Margit karakterisztikája az ügynöki jelentések tükrében
- Részletek
- Kategória: Folyóirat
Megjelent a Egyházfórum 2018/4. számban
BEVEZETÉS
„Megvallom, nem volt még a magyar parlamentben képviselő oly nehéz helyzetben, mint amiben én vagyok, mert még senki sem részesült abban a szerencsében, hogy egy nőképviselő után közvetlenül beszélhessen.”[1] Alig két hónappal a trianoni békediktátum aláírása előtt, vagyis a Nemzetgyűlés 33. ülésén, 1920. április 23-án hangzott el az első magyar női nemzetgyűlési, később országgyűlési képviselő, Slachta Margit[2] beszéde a Parlamentben. Felszólalásában vallási meggyőződéséhez híven a keresztény Magyarország újjáteremtésének szükségességét hangsúlyozta, kiemelve a nők társadalomban betöltött szerepét, a Horthy-korszak kezdő időszakának szociális-közerkölcsi problémáit, illetve az iskolareform kérdését. Személye a hazai közvélemény előtt ekkor vált ismertté. Közéleti munkássága azonban korábban kezdődött, hiszen 1908-tól a Szociális Misszió Társulatának tagja, a Társulat által kiadott Keresztény Nő című periodika alapító szerkesztője, amely később Magyar Nő címen működött tovább. A Társulatból kiválva 1923-ban megalapította a Szociális Testvérek Társaságát.
A segítő boldogsága
- Részletek
- Kategória: Műhely
Megjelent a Egyházfórum 2018/4. számban
AZ ARANY KÖZÉPÚT BIZTONSÁGA
Arany középút
Hogyan kerül időről időre a tibeti lélekgyógyászat témája egy keresztény közéleti folyóirat műhelyrovatába? A kultúrák találkozása, amelynek napjainkban tanúi, sőt nemegyszer résztvevői vagyunk, megérleli bennünk az igényt, hogy kiemelt témánkra, a segítők lelki fejlődésére is különböző kultúrák hagyományain keresztül tekintsünk rá. Hiszen több dolog van, ami összeköti a különböző szemléleti irányból érkező segítőket, mint amennyi elválasztja őket, miközben kölcsönösen gazdagíthatják egymást perspektíváik és tapasztalataik megosztásával. A tavaly Londonban megtartott, Balint Theory and Practice. Exploring Diversity című nemzetközi Bálint-konferencia éppen e sokszínűség jegyében zajlott. A megjelentek bizonyságát adták annak, hogy összeköti a segítőket az egyetemes felelősségvállalás a humanisztikus értékekért és egyéni felelősségvállalásuk saját életükért. Ez utóbbinak szerves része a testi-lelki egészség megőrzése. Mindezek hiteles vállalása nélkül megkérdőjelezhető a segítői kapcsolat hatékonysága. Egészséges fejlődés esetén a segítő élete bármely szakaszában felteheti a kérdést: „Ki vagyok én?” Mivel lélektanilag az egyén egy másik szubjektum által formálódik, és a különböző életkorokban más-más szempontok szerint alakul, a segítő életében különösen fontos a szakmai identitás és a személyes felelősségvállalás összefonódása, ezen belül pedig az „egészség” formálásáért érzett felelősségvállalás tudatos fejlesztése.
A szégyen mint betegítő érzelem
- Részletek
- Kategória: Pasztrálpszichológia
Megjelent a Egyházfórum 2018/3. számban
Előadás formájában elhangzott a Pünkösdi Teológiai Főiskola által szervezett szakmai napon, 2018. május 19-én a pestszentlőrinci Agapé Gyülekezetben.
BEVEZETÉS
„Abortusztúlélő vagyok” – kezdi történetét kliensem. Aztán így folytatja:
Mielőtt ezt megtudtam, csak annyit érzékeltem a világból, hogy a nagyszüleim nem szerettek. Úgy érezték: megszületésemmel én tettem tönkre az anyukám, vagyis az ő lányuk életét. Ezért kitagadtak az örökségemből is. A szüleim alkoholisták lettek, elváltak, és valójában nem is ismertem őket. Anyámnak nem kellettem. Később nevelőanyám, apám második felesége – amikor részeg volt – mindig a szememre hányta, hogy én tettem tönkre az életét. Tizennyolc évesen az utcára kerültem. Tehát két és fél szülőt elveszítettem – mert vagyok.
