Ajánlás 2018/3
- Részletek
- Kategória: Előszó
Vitaindítójában Deák Dániel személyes keresztényi szabadságunk, az igazságkereséshez való egyéni és közösségi jogunk alapkérdéseit feszegeti. Nézeteit így summázza: ha azt kérdezzük, hívőnek szabad-e a tanítóhivatallal szembeszegülnie, a válasz – természetesen – nem. Az engedelmesség azonban nem alárendeltséget jelent, hiszen az engedelmesség aktus, a Krisztusként elismert Názáreti Jézus követése. Az imitatio Christi üdvösség forrása minden ember számára, aki ezzel élni akar, kisugárzódik laikusra és elöljáróra egyaránt. Engedelmesség és lelkiismereti szabadság nem magánügy, hanem az Egyház működésének sarokköve, a hit átadásának, az örömhír terjesztésének alapvető feltétele. A tanítás minden egyes hívő emberi természetében rejlő képességek és hajlamok kibontakoztatásából jön létre a zarándokegyházban, amelynek tagjai egymást segítve közelítik a vágyott célt, remélve, hogy majdan el is érik.
Deák Dánielhez kapcsolódva Urbán József piarista abból indul ki, hogy a véleménykülönbség nem öncélú, hanem a személyes hitre jutás, a tanulás, az azonosulás útja. Az egész ember alakulása értelmében vett tanulás partneri kapcsolatban történik a nem felemészteni akaró, hanem párbeszédre hívó hagyománnyal, melyet a kölcsönös asszimiláció tesz élővé és érvényessé. Hozzá való hűségünk kívánja: új módon legyünk azok, akik vagyunk. Az olyan egyházi intézményi kultúra, amelyben nincs tere a hagyománnyal folytatott párbeszédnek és ezért nincs a másik újdonságának befogadására kész szándék, könnyen lesz a visszaélés terepévé, nem tud az emberi növekedés helyévé válni. Az igazságkeresés megköveteli a személyes alakulásáért, a tanulásért felelősséget vállaló, érett egyéneket, közösségi szinten pedig a kölcsönös meghallgatás és döntéshozás, a szinodalitás működésmódjának bevezetését.
Mártonffy Marcell a kérdés kapcsán áttekintést nyújt a katolikus teológia álláspontjának változásáról, amelyet meghatároz egy önértelmezését gyökerében érintő paradoxon: az újkori szekuláris társadalmak politikai és felekezeti pluralizmusában az Egyház csak a részlegesség jegyében (a vallási, politikai és társadalmi szereplők egyikeként) képviselheti hivatalos tanításának egyetemesség- és kizárólagosság-igényét. A római tanítás hegemóniáját nem csupán a kereszténység eltérő értelmezései kérdőjelezik meg: a katolikus teológián belül is megkerülhetetlenné vált a történeti és kritikai gondolkodásmód. Ez tette láthatóvá, hogy már az egyházatyák és a skolasztika kiemelkedő teológusai is különbözőképpen gondolkodtak a lelkiismereti szabadságról. A II. Vatikáni Zsinat a Szentíráshoz és nem mellesleg Aquinói Szent Tamáshoz kapcsolódott, amikor feltétlennek ismerte el a lelkiismereti szabadságot, szemben Joseph Ratzingerrel/XVI. Benedek pápával, aki egy kevésbé tekintélyes tradícióra hivatkozva felülvizsgálta a zsinati álláspontot. A katolikus hívők tehát nemcsak a jelenkor és a Zsinat szavára hallgatnak, hanem egyöntetű újszövetségi és meghatározó egyházi hagyományt követnek, amikor igényt tartanak a véleménynyilvánítás és a döntésekben való részvétel jogára.
Az Egyház és társadalom rovatban Wildmann János a létező, keresztény megalapozottságra hivatkozó, magyarországi illiberális demokráciáról nyújt látleletet, gondos anamnézissel egyetemben. Ugyanitt egy lapszámunk témájához illő, kedvcsináló fejezetet közlünk Kamarás István OJD Egyházam lábnyomában című, kiadásra váró kötetéből, amely – jóllehet mutat átfedéseket korábban megjelent írásaival – „krónikaféle, emlékiratféle, naplóféle”, de nem vitairat és nem dokumentumgyűjtemény: Isten vándorló népének lába nyomát vizsgálja az elmúlt 35 év Magyarországán.
Pongrácz Mária
A „Bátorság az egyházért” 2018-as kitüntetettje
- Részletek
- Kategória: Uncategorised
Az Egyházfórum Alapítvány kuratóriuma a Fidentia pro ecclesia-emlékérmet 2018-ban
Beer Miklós váci megyéspüspöknek
ítélte a katolikus egyház zsinati szellemű megújítása érdekében végzett elkötelezett munkájáért.
Manapság hazánkban nem kevés szellemi-lelki erő és bátorság kell ahhoz, hogy egy egyházi vezető a semper reformanda elvet belső meggyőződésévé téve vallja és gyakorolja egyházunk zsinati szellemű, Ferenc pápa által követett megújítását. Beer Miklós számára a keresztény értékek nem harci jelszavak. Konkrét tettekben nyilvánulnak meg, mint például a szegények melletti elköteleződés, egy-egy ínséget szenvedő család vagy éppen menekült befogadása. A párbeszéd embere: Xavéri Szent Ferenc szellemében mindenkit elfogad útitársnak, aki szerepet vállal bármiféle békéltetésben. A „nehogy a mi legszentebb istenkeresésünket ideológiává lehessen változtatni” elv szerint politizál, amikor vallja: a szociális érzékenység, az empátia, a szolidaritás keresztény alapértékek. Habitusát jellemzi e megnyilatkozása: „Amikor szót emelek az elesettekért, a cigányokért, a menekültekért, a kiszolgáltatottakért, nem pártpolitikát folytatok, nem a kormányzati kampányokat bírálom, hanem Jézus és az evangélium tanításait követem. Sokszor egyedül érzem magam.”
Beer Miklós püspök a Názáreti nyitottságát, megközelíthetőségét állítja elénk példaként, szóban és tettben egyaránt hitelesen. Igyekezete szívós és módszeres, mindig szívből jövő: munkáját az evangélium derűjével végzi.
Az emlékplakett ünnepélyes átadására 2018. október 26-án, pénteken 17:00 órakor kerül sor a Wesley János Lelkészképző Főiskolán. (1086 Budapest, Dankó u. 9–11., MET-díszterem, a kapubejáró után balra az első lépcsőház)
A díjazott tevékenységét Kamarás István OJD méltatja. A díjátadást kerekasztal-beszélgetés követi az egyházak társadalmi felelősségéről Beer Miklós püspök, Gégény István, a SZEMlélek főszerkesztője és Scharle Péter, az Egyházfórum szerkesztője részvételével.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
Budapest, 2018. október 10.
Az Egyházfórum Alapítvány kuratóriuma
Igazi választék
- Részletek
- Kategória: Világ-nézet
Mint gyakorló keresztény tankönyvírót roppant kellemesen érintett a hír, mely több változatban bukkant föl, mely szerint a kormány kétféle tankönyvet képzel el: a) egy állami és egy egyházi, b) egy állami és egy keresztény, c) egy állami és egy egyházi, keresztény szemléletűt. Az Emmi nem cáfolt, csak annyit közölt, hogy a koncepcióról a minisztériumi véleményezést követően széles körű társadalmi és szakmai egyeztetés kezdődik. Ha a kétféle tankönyvhöz még a széleskörű szakmai egyeztetés ígéretét is hozzávesszük, akkor a bizalmatlankodók szeme közé vághatjuk, hogy „akinek ennyi jó kevés, hadd érje gáncs és megvetés”. Egy ilyen remek hír hallatán természetesen merő kötözködés lenne megkérdezni, hogy vajon mely egyházakra gondolhat (és melyekre nem) az oktatásügyi vezetés, amennyiben csak az „egyházi” lenne az állami alternatívája. A másik két esetben nem számolhatunk mással, mint igazi ökumenikus keresztény tankönyvvel.
Ajánlás 2018/2
- Részletek
- Kategória: Előszó
Louis de Bonald filozófus és esszéista monarchikus érzelmű volt, és egyházhű katolikus. (Az ő nevéhez szokás kötni a „trón és oltár szövetsége” kifejezést.) A konzervatív gondolkodó Théorie du pouvoir politique et religieux (A politikai és vallási hatalom elmélete) című munkájában (1796) a felvilágosodás eszméit romboló hatásúaknak nevezte, a demokráciát „az egyéniségek anarchiájának”, a liberalizmust „a társadalom atomizálása elméletének”. De hol tartunk ma? Az állam és az egyház szétválasztását egyértelműen az európai társadalomfejlődés jelentős vívmányának tartjuk; országainkban többé-kevésbé meg is valósult, ám számos aggasztó jel utal arra, hogy léteznek az elmélettel ellenkező gyakorlatok. GABRIEL ANDREESCU politológia-professzor, a téma nemzetközileg elismert szaktekintélye szerint Romániára egyenesen „a teokrácia árnya” vetül. Noha a román törvényhozás az Emberi Jogok Európai Nyilatkozatának szellemében semleges jogi szabályozást alkotott, a gyakorlatban olyan részrehajló rendelkezések és intézkedések sora születik, amelyeknek egyértelmű kedvezményezettje a Román Ortodox Egyház. A tanulmány az elfogulatlan, kiválóan adatolt szakmai megközelítést konkrét példák ismertetésével teszi érzékletessé. Lengyelországra is kitekintünk. Ha szóba kerül, asszociációink rendszerint a következők: erősen katolikus ország, szent pápát adott, történelmi múltja és főként jelene sok hasonlóságot mutat a magyarral. Nézzük mindezt közelebbről, mélyebb összefüggésekben! Milyen a lengyel katolicizmus a mindennapokban, milyen szerepet játszik az Egyház az ország életében, milyen kapcsolata a politikával és a hatalommal? Hogyan viszonyul a ferenci reformokhoz? Ezekre és további kérdésekre találhatunk válaszokat az élete jelentős részét Lengyelországban töltött HEGEDŰS ZOLTÁN színes és lendületes írásában.
Nádszál a grániton
- Részletek
- Kategória: Világ-nézet
Vitán felül kompetens egyházi közszereplő kristálytiszta mondanivalóval kapcsolódott be a hajléktalan életvitel alaptörvényi szintű átszabályozásáról kibontakozott eszmecserébe. Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) társadalmi kérdésekkel foglalkozó Caritas in Veritate Bizottsága elnöke levélben fordult a jogalkotókhoz (a levél a Magyar Kurirban 2018. június 18-án reggel jelent meg).
