Életmű Auschwitz után
- Részletek
- Kategória: Súlypont
Megjelent a Egyházfórum 2014/2-3. számban
VIKTOR E. FRANKL ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA A KONCENTRÁCIÓS TÁBOROK ÁRNYÉKÁBAN, A LOGOTERÁPIA ÉS EGZISZTENCIAANALÍZIS FÉNYÉBEN
Röviddel azelőtt, hogy Amerika belépett a második világháborúba, értesítették Viktor Franklt, a bécsi Rothschild Zsidó Kórház neurológus főorvosát, hogy az Egyesült Államok konzulátusán átveheti amerikai vízumát. Bár Frankl évek óta várt a kivándorlást biztosító úti okmányra, mégsem jelentkezett érte. A hír hallatán ugyanis komoly benső vívódáson ment át: meneküljön a szabadságba, vagy maradjon Bécsben. Tudta: ha elutazik, Amerikában komoly karriert futhat be, semmi nem áll pszichiáteri hivatása útjában, ha azonban marad, annak beláthatatlan következményei lehetnek, különösen a háborús bizonytalanság és az elhatalmasodott zsidógyűlölet miatt. Tudta azt is: amíg ő az országban marad és főorvosként dolgozik, szülei vele együtt deportálási mentességet élveznek. Ha elhagyná az országot, szüleit kitenné a deportálás veszélyének. A menni vagy maradni kérdés kapcsán kétségek mardosták: egyrészt a hivatástudatából fakadó felelősség, másrészt szülei iránt érzett felelősségének érzete. A megoldást otthon, a rádióasztalon megpillantott kődarab jelentette: édesapja délutáni séta közben a szétrombolt zsinagóga törmelékei között rátalált a Tízparancsolat kőtáblájának egyik darabjára, amelyen rögtön felismerte a negyedik parancsolat jellegzetes héber betűjét. A dilemmával küszködő főorvos egyértelmű üzenetet vélt felfedezni a megtalált szent kődarabban: Atyádat és anyádat tiszteld, hogy hosszú életű légy e földön! Viktor Frankl Bécsben maradt, ezzel ideig-óráig megőrizte szüleit a deportálástól.[1] 1942-ben aztán menni kellett: Theresienstadt, Auschwitz, Kaufering és végül Türkheim voltak Frankl életének borzalomállomásai.[2] Családját elveszítette a koncentrációs táborokban, ő azonban csodával határos módon megérte a felszabadítás óráját, és Soá-tapasztalatával életművet teremtett, amely a szenvedő ember legerősebb akaraterejét szólítja meg a legnagyobb borzalmak között is: az értelem feltétel nélküli akarását.
A győri Ranschburg Salamon rabbi és családja a magyar kultúráért
- Részletek
- Kategória: Súlypont
Megjelent a Egyházfórum 2014/2-3. számban
ÉVFORDULÓK ÉS SORSFORDULÓK
Amikor Magyarország német megszállásának drámai eseményeire kell visszatekintenünk, nemcsak a felelősökről tolulnak fel zaklatott kérdéseink. Arra is rá kell látnunk mindannyiunknak: milyen jelentős szellemi értékteremtők lehetséges további alkotásaitól fosztatott meg a magyar kultúra.
Sabino Chialà : A mai ember egy keresztény szemével
- Részletek
- Kategória: Recenziók
Akinek nincs ideje, türelme vagy kedve részletes, elemző műveket olvasni korunk társadalmi állapotáról, valamint nehézkes teológiai eszmefuttatásokat az áldatlan állapotok orvoslásáról és a keresztény életről, annak kapóra jöhet ez a könyvecske. Ebben a boséi szerzetes röviden, közérthetően, mégis kiegyensúlyozottan és keresztény szempontból is helyálló módon közelít a mai idők válságjelenségeihez és ezek keresztény kezeléséhez. Elmélkedésében korunk emberét, különösen a fiatalokat és a rajtuk megbotránkozó keresztényeket tartja szeme előtt.
Simon Róbertné Pesthy Monika: Ember, Sátán, Messiás
- Részletek
- Kategória: Recenziók
A KORAI ZSIDÓSÁG ESZMEVILÁGA ÉS A KERESZTÉNYSÉG
A nemzetközi viszonylatban is ismert szerző[1] személyes életpályája és helyzete beszédesen példázza, hogy ma Magyarországon a „munkaalapú társadalomban” mi az igazi értéke a tudásnak és a teljesítménynek. Semmi! Miközben ugyanis magasztos szólamok röpködnek a magyar éterben („az egyetem tükrözi az oktatáspolitika minőségét”; „az egyetem olyan oktatási intézmény, amely elsősorban azáltal nevel, hogy tudományos műhely”; „gondolkodó embert csak gondolkodó emberek tudnak nevelni, így mindennél fontosabb az egyetemi munkában a személyes tényező, az önálló kutatómunkában érlelt alkotó egyéniség”, állítja Klinghammer István), addig Pesthy Monika – habilitált egyetemi tanár, az MTA doktora – regisztrált álláskeresőként tesz le a magyar tudomány asztalára egy olyan művet, amely sok professzor és akadémikus számára elérhetetlen vágyálom marad. Hazai viszonylatban mintegy törvényszerű, hogy az, aki magas színvonalon műveli a tudományt és gondolkodik,[2] az lehetőleg ne neveljen. Minden bizonnyal a „konkurenciától” való félelemnek köszönhető, hogy az egyetemi, akadémiai és keresztény felekezeti körök összehangolt együttműködése sikeresen akadályozta meg az ugyancsak a Pesthy Monika nevéhez köthető tudományos igényű, a nemzetközi szakmai hálózatba is bekapcsolódni képes, bekapcsolható vallástörténeti alapon szervezett magyar vallástudományi képzés létrejöttét. Ez tehát az a magyar valóság, ha úgy tetszik a kontextus, amelyben Pesthy Monika legújabb figyelemre méltó műve megszületett.
Mi az ezotéria?
- Részletek
- Kategória: Folyóirat
Megjelent a Egyházfórum 2014/1. számban
Egy előadás reflexiói
(Kamarás István: Mi az ezotéria? Elhangzott a Nap-körben 2014. február 6-án.)
Az ezotéria görög szó. Azt jelenti: belső, rejtett, más szóval titkos információ. Ellentéte az exotéria, vagyis az, ami minden vallásban elérhető, nyilvánosan tanított, bárki számára megtapasztalható. Az exotériához könnyű hozzáférni. Exotéria minden, amit az összes világvallás hittanóráin tanítanak és szószékein hirdetnek. Ezotérikus információkhoz ezzel szemben csak személyes tapasztalat árán lehet eljutni.
