„Engedelmeskedjetek a felettes hatalmaknak” – nekünk is szól?
- Részletek
- Kategória: Súlypont
Megjelent a Egyházfórum 2018/1. számban
Kókai Nagy Viktor biblikus teológus Pál apostol a hatalomról. Biblikus megfontolások a Róm 13,1–7 alapján címmel tanulmányt közölt az Egyházfórum 2017/3. számában.[1] A körültekintően szerkesztett, gazdagon jegyzetelt munka végén a Szerző így foglalja össze vizsgálódásának eredményeit:
A Róm 13,1–7 vizsgálata egyértelművé teszi az olvasó számára, hogy Pál, függetlenül a politikai hatalom minőségétől, annak pozitív vagy negatív voltától, egyetlen utat tart járhatónak a keresztyének számára: a hatalomnak való feltétlen engedelmességet. Ennek hátterében számos gondolat meghúzódhat, de a legvalószínűbbnek mégis az tetszik, hogy a keresztyének életét alapvetően nem a világ és az ezen belül megjelenő hatalom határozza meg. Éppen ezért valahol lényegtelenné is válik annak milyensége. Ami ennél sokkal fontosabb, hogy a közösség tagjai miként élik mindennapjaikat a világban és a gyülekezetben. Ez utóbbi azért válhat különösen meghatározóvá, mert a közösségen belül éppen azok a különbségek szűnnek meg a tagok között, amelyek a világban elválasztják őket, és mindezt a legfontosabb érték, a szeretet hívja életre. Ez a közösségi élet viszont feltartóztathatatlanul át tudja alakítani a keresztyének közéleti ténykedését, majd, noha roppant lassan, képes áthatni, átformálni a társadalmat is. Ennél jobb taktika pedig ma sem javasolható egy keresztyén embernek.[2]
Laudáció
- Részletek
- Kategória: Folyóirat
Megjelent a Egyházfórum 2017/4. számban
Tisztelt Egybegyűltek és legfőképpen kedves Márta!
Az én tisztem, hogy a Fidentia pro ecclesia (’Bátorság az egyházért’) emlékérem odaítélése alkalmából laudációval köszöntselek Téged. Teszem ezt jó szívvel, hiszen az Egyházfórum Alapítvány kuratóriumának megtisztelő felkérésén kívül összeköt minket a kollegialitás és a személyes barátság is. Mindketten – bár különböző egyházban –, de ugyanabban a kerületben szolgálunk, és mindketten – ha más-más élethelyzetben is –, de megéljük a lelkésznőség sajátos nehezeit és lehetőségeit. Nem szeretném és nem is tudom e többszörös kapcsolódásunkat szétválasztani, hiszen számomra Te nem a Magdolna negyed egyik tűzfalán grafittin is megörökített, Luther-kabátban buszt vezető Románné Bolba Márta vagy, hanem a Márti, akihez néha átszaladhatok a Karácsony Sándor utcába, akinek megszeretgethetem a kisfiait, és akinek az örömeiben és nehezeiben hol megélt közelségben, hol pedig az időhiány miatt töredékességben, de osztozhatom. Most, a laudációt fogalmazva, néztem a veled készült, rólad szóló videókat. Honnan van ebben a fiatal nőben ez a letisztult gondolatiság, ez a céltudatosság, ütésállóság? – kérdeztem magamtól. Hiszen elhíresült vitád a nyolcadik kerület polgármesterével – nevét nem mondjuk ki –, számos cikked, felszólalásod és tevékenységed a hajléktalanokért, a szegényekért, a menekültekért, az áprilisi önkormányzati választáson való indulásod, az az összefogás, amely körülötted kialakult, sokunk számára ismert.
Hála és spiritualitás a kutatások tükrében
- Részletek
- Kategória: Műhely
Megjelent a Egyházfórum 2017/4. számban
„Épp elég, ha az egész életedben
csupán egyetlenegy imát tanulsz meg
– azt, hogy köszönöm.”
ECKHART MESTER
Bátorítás a szabadság fölfedezésére és gyakorlására
- Részletek
- Kategória: Pasztrálpszichológia
Megjelent a Egyházfórum 2017/4. számban
AZ AUTOKEIRIKUS SZEMLÉLETŐ PASZTORÁLPSZICHOLÓGIAI GONDOLATKÖR ALAPELEMEI
Sokféle szabadságképpel rendelkezünk, következésképpen igen nagyszámú, sok esetben egymást kölcsönösen kizáró szabadításképzettel. Ki, mitől, mire szabadít meg, illetve föl? Ezek a kérdések gyakran ellentétes, sajnos, nem ritkán fájdalmasan egymásnak feszülő válaszokat generálnak. Jelen tanulmányomban a szabadság fogalmát az autokeirikus[1] szemléletű pasztorálpszichológia gondolatkörének központi rendező elveként kívánom bemutatni. Teszem mindezt abban a reményben, hogy a tanulmányomban kifejtendő gondolatok a velük párbeszédet folytatók számára a szabadság fogalmának pontosításán túl, olyan közvetítő hatást fejthetnek ki, amely által annak ereje megtapasztalhatóvá válik.
A gyakorlati teológia mint egzisztenciális tudomány
- Részletek
- Kategória: Súlypont
Megjelent a Egyházfórum 2017/4. számban
MI A GYAKORLATI TEOLÓGIA?
A gyakorlati teológia – vagy katolikus megfogalmazásban kissé pontatlanul pasztorálteológia – a 18–19. század fordulója óta azt a teológiai diszciplínát jelenti, amely Szabó Lajos értelmezésében „az Egyház életmegnyilvánulásaival és a szolgálatvégzők tevékenységével” foglalkozik mind egyéni, mind közösségi vonatkozásban.[1] A szakterület klasszikus felosztása a gyülekezeti lelkész (pap) feladatköreihez és az egyházi élethez igazodik. Ide tartozik a liturgika, a homiletika (igehirdetéstan), a kateketika (hitoktatás), a poimenika (lelkigondozástan), de egyes értelmezések szerint az egyházjog, az egyházi kommunikáció és a valláspedagógia is. Mindez nem jelenti azt, hogy a gyakorlati teológia a lelkipásztori feladatok ellátásának valamilyen technikai kézikönyve lenne, és használata egyfajta gyorstalpaló képzéssel is elsajátítható volna. A hit, a személyes elkötelezettség és a gyakorlati készség tehetnek ugyan valakit jó lelkipásztorrá, lelkipásztori munkatárssá, hitoktatóvá vagy újságíróvá, de önmagukban gyakorlati teológussá aligha. A gyakorlati teológia ugyanis elméleti, tudományos reflexió az egyházi cselekvésre, amelybe nemcsak a szűken értelmezett lelkipásztori tevékenység tartozik, hanem „az egyházi közösségek mai életformájának, kegyességi gyakorlatának és a társadalomban betöltött szerepének folyamatos kutatása” is.[2]
