A magányos Isten és a holokauszt
- Részletek
Sokan úgy gondolják, hogy a holokauszt csak a zsidóság legszörnyűbb tragédiája, pedig ez ugyanakkor a kereszténység történetének legnagyobb tragédiája is. A kereszténységé, amely nemcsak hagyta tombolni ezt az őrületet, hanem évszázadok során – bár akaratlanul – létrejöttéhez hozzá is járult. Nem könnyű felismerés, de másként csaknem felfoghatatlan, hogyan jutottak el ide olyan országok, amelyek lakósságának döntő hányada önmagát keresztényként határozta meg. Könnyű felmentést jelentene, ha azt képzelnénk, hogy sátáni erők által megszállt szadista őrültek tették az egészet. Azonban ez nem igaz. A legrettenetesebb annak a belátása, hogy a népirtásban résztvevők többsége egyszerű átlagember volt, aki „tette a dolgát”: irányította a vonatokat, begyűjtötte a törvényben előírtakat, vezette a kimutatásokat, és kezelte a Ciklon-B gázt előállító gépsorokat. Munka után hazament, és megsimogatta a gyereke fejét. És volt egy hatalmas tömeg, amely legalábbis sejtette, mi történik, de hallgatott és elfordította a fejét. Persze, hogy voltak szadisták is, de nem ez volt a többség.
Háborodjatok fel!
- Részletek
2010-ben egy 93 éves francia úr, Stéphane Hessel néhány oldalas röpiratot jelentetett meg a fenti címen.[1] Az írás hihetetlen sikert aratott: mind Franciaországban, mind Németországban milliós példányszámban kelt el. Számos nyelvre lefordították, így 2011-ben magyarul is megjelent. A magyar kiadás előszavát Göncz Árpád írta. Szerzője, aki egykor az Ellenállási mozgalom kiemelkedő harcosaként csak bravúros szökéssel kerülte el halálos ítéletét, tevékeny szerepet vállalt a háború utáni kulturális és politikai életben. Jelentős szerepe volt az ENSZ alapokmánya az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata megszövegezésében. Éppen ezen jogok érvényesülését látta veszélyben az életünket átszövő globális közöny által. „A kormányoknak – lényegükből fakadóan – nincs lelkiismerete” – írta mottóként Albert Camus szavait röpirata elejére. Éppen ezért kell az egyes embereknek összefogva kikövetelni jogaik érvényesülését. Felfogása szerint békés felkeléssel, mert az erőszak hátat fordít a reménynek, és nem ér célt. „Ma olyan egymásrautaltságban élünk, amely korábban nem létezett – írja. Ám ebben a világban tűrhetetlen dolgok fordulnak elő… Legrosszabb magatartás a közöny… Ha így viselkedünk, akkor az emberi lét egyik leglényegesebb elemét veszítjük el.”
Keresztény kampány
- Részletek
Dübörög a választási kampány! Akár a lánckerék, amely alatt a föld is sírva beomolhat.
Mint várható volt, valamilyen módon egyes egyházi személyek is részt kívánnak venni ebben a dübörgésben. Van, aki csak lélekbe markoló imát küldd szét, hogy az Úr legyen tisztelt politikusa előtt és mögött, fölött és alatt, mellett és körül. Mások talán kevéssé bíznak az ima erejében, és biztos, ami biztos, inkább a „rossz” személyeket és támogatóikat rekesztik ki, és erre buzdítják hittársaikat is. Mondhatnánk, hogy mindenkinek szíve joga amellett kardoskodni, aki mellett akar, és azért imádkozni, akinek győzelmét kívánja. Elvégre Jézus is azt mondta, hogy „aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak”. Igaz, a Názáreti azt is mondta, hogy „ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik” (Mt 7, 8kk). Lukács megfogalmazásában: „mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle” (Lk 11,17). A Miatyánkban pedig így imádkozunk: „legyen meg a te akaratod”, bár ezt gyakran úgy értjük, hogy legyen – amennyiben megfelel az enyémnek.
Az irgalmas kommunista
- Részletek
A közelmúltban egy kerekasztal-beszélgetésre kaptam meghívást. A téma érdekesnek tűnt, talán fontosnak is. Azzal, hogy ki a meghívó, vagy az illető(k) melyik szekértáborba sorolható(k), nem szoktam foglalkozni (hiszen akkor alig mehetne már valahová az ember), ha velem vagy álláspontom kifejtésével szemben nem támasztanak feltételeket, és a tisztességes párbeszéd lehetőségét biztosítják. Úgy tűnt, erről az oldalról rendben van a dolog, ezért igent mondtam.
Emlékezetgyalázás emlékművel
- Részletek
December 31-én, mélyen benne a szilveszteri pillanatokban, arról értesülhettünk, hogy a magyar kormány a budapesti Szabadság téren „felállítja Magyarország tragikus német megszállásának emlékművét”. A Magyar Zsidó Hitközségek Országos Szövetsége (Mazsihisz) által nyomban kifejezésre juttatott értetlenségre válaszolva később még azt is hallhattuk, hogy a kormányzatnak ezzel, illetve a magyar holokauszt 70. évfordulója alkalmából megtartandó emlékévvel az a célja, hogy követve az Alaptörvényben rögzített konfesszióját „minden magyar áldozat előtt lerója a kegyeletét”. (A jelen írás nyers változata másfél hete készült. Mondanivalómon és annak irányán az időközben támadt fejlemények nem változtattak. A szöveg véglegesítése során ezért ezekre már csak egy-két esetben tértem ki. Ungváry Krisztián két fontos írására mindenesetre külön is fel kell hívnom a figyelmet.)
