Kockáztassunk!
- Részletek
A fülbemászó „Ne kockáztassuk Magyarország jövőjét, szavazzunk nemmel!” kampány látszólag a „népben, nemzetben” gondolkodás jegyében védi identitásunkat, biztonságunkat. Csakhogy a plakátokon egyfelől a minimum félretájékoztató, uszító és kirekesztő sugallatoknemzeti színekbe bugyolálása, másfelől pedig a „ne kockáztass!” hirdetése felkavaró üzenet is. Joggal mondhatnánk, hogy a hipokrita nemzeti színű kockázatmentesség hirdetésével szemben pártunk és kormányunk kockára teszi egészségpolitikájával egészségünket, oktatáspolitikájával az egyenlőtlenek, szociálpolitikájával a szegények felzárkózásának esélyét, ám én most egy még súlyosabb ügyre hívnám föl olvasóim figyelmét. Akik keresztény-nemzeti identitásunk épségét féltik a szűkebb és tágabb hazánkat lerohanó migránsoktól, beteg értékrendünket takargatják a vélt nemzeti egészség védőpajzsával.
Ferenc pápa, a botránykő
- Részletek
Katolikus imaközösségekben augusztusban terjedt egy levél*, amely azt állította, hogy XVI. Benedek pápát lemondásra kényszerítették, mégpedig „azért ’váltották’ le oly gyorsan – betegségre hivatkozva – mert Őpápasága, XVI. Benedek ideje alatt ezt a muszlim népvándorlást nem lehetett volna kivitelezni! A háttérhatalomnak olyan pápa kellett, aki Amerikából érkezett, s nincs a vérében az európaiság, az európai kultúra, műveltség, így sokkal nyitottabb, mint lett volna XVI. Benedek pápa! Ezt már csak az nem látja, aki nem használja az eszét!”
Ki védi a kereszténységet?
- Részletek
E-mail-ben kaptam egy katolikus pap (?) által írt levelet, amelyben az áll, hogy Orbán Viktor „védi a Keresztyénséget az Unióval szemben. Más államban az ilyen embert tisztelik és megbecsülik. Nálunk? Ez miért van pont fordítva? Hát imádkozzunk érte!“ Imádkozni bárkiért lehet, természetesen az országot vezető politikusért is. Emiatt nem írnék. Azonban a levél azt is tartalmazza: „Mindegy hol élsz, magyar vagy, magyar vér folyik ereidben, Te is magyar gyökerekből származol, és tetszik vagy nem, Te is felelős vagy, felelős leszel, hová, merre fordul Magyarországon a kocka. Ne hagyd nemzeted cserben!“ Emiatt erre az írásra kénytelen vagyok reagálni.
A Sorstalanság teodiceája
- Részletek
A holokausztot lehet tagadni, lehet relativizálni (elmismásolni, zárójelbe tenni), le lehet vezekelni, túlélőként is bele lehet halni (mint Méry, Borowski, Celan és Primo tették), és fel lehet dolgozni. Érthetően ma már legtöbben feldolgozását, vagyis a szörnyű téma értelmező átbeszélgetését - amelyben mi, magyarok még sokat tanulhatunk a németektől - tartják optimális megoldásnak. Csakhogy Auschwitz, melyet Kertész Imre Szináj és a Golgota mellé helyez mint a kinyilatkoztatás visszavonását, többek - köztük Pilinszky, Johann Baptist Metz és éppen Kertész - szerint lezárhatatlan, és ezért a feldolgozás helyett az emlékezést tartják optimális megoldásnak.
Rahner szerint a „Miért hagyja Isten…?” megválaszolhatatlanságával magának az Istennek a titka tör rá az emberre. „Megengedhető-e, hogy mások szenvedését is Isten felfoghatatlanságára bízzuk?” – kérdezi, és gondolatát Metz még radikálisabban így folytatja: mások szenvedése együttszenvedésre kényszerítő vallási provokáció. Metz szerint Auschwitz ultimátum, rajta csak az áldozatokkal együtt tudunk továbbjutni, és ez nem megy egy vágyainkhoz pontosan illeszkedő Istennel, ezért a kereszténység világprogramja a compassio, a mások szenvedésére való cselekvő emlékezés és emlékezetpolitika.
Mivel a kulturális amnézia korunk egyik legsúlyosabb lelki betegsége, a memoria passionis hatályon kívül helyezi azokat az Istenről szóló beszédeket, amelyek az emberi szenvedéstörténeten kívül bontakoztak ki. Metz végső, kétségkívül radikális végkövetkeztetése az, hogy a teodicea a teológia kimagaslóan legfontosabb kérdése. Rahner arra figyelmeztet minket, hívőket, hogy Istennel kapcsolatban minden ember természetes kompetenciával bír, ezért az Egyháznak és a teológiának készen kell állnia, hogy az Istent érintő kérdésekben mindenkit meghallgasson. Kertészt is érdemes meghallgatni, már csak azért is, mert Metz habitusához nagyon közel állónak érezhetjük az övét, aki minden művében a feldolgozhatatlan Auschwitzra, vagyis az ember szenvedésére emlékezik. Nem ábrázolja a holokausztot, hangoztatja az író, hanem újra és újra érzékelhetővé, emlékezhetővé teszi. Szemben Adornóval, aki szerint Auschwitz után verset írni barbárság, többen - köztük Pilinszky és Kertész is - úgy gondolják, hogy éppen Auschwitz után kell verset írni. És regényt írni. És lehet imádkozni is, már csak azért is - figyelmeztet Metz, mert ott is - a pokolban is - folyt imádság.
Amikor - a Nobel-díj átadásának másnapján - Heller Ágnest megkérdezték, hogy mitől olyan tökéletes a Sorstalanság, azt válaszolta, hogy bizonyosan Isten angyala vezette az író tollát. Kertész Imre halálára című írásában hozzáteszi még: „Isten angyala nehézzé teszi annak az embernek az életét, akinek a tollát vezeti.” Magam pedig hozzáfűzöm: az olvasó életét is megnehezíti a Sorstalanság. Optimális olvasása a compassio lelkületével (vagyis „talpig nehéz hűségben”) lehetséges. Hogy kinek tetszik vagy sem a Nobel-díjas regény, ez merőben ízlés kérdése, ám ettől függetlenül az angyali sugallatra írt Sorstalanság szent könyv, és aki nem tanúsít kellő tiszteletet a kertészi compassio iránt, az - legalább is Pilinszky, Rahner, Metz és Heller mércéjével - bizony, szentségtörést követ el.
KAMARÁS ISTVÁN OJD
író, szociológus
Falak vagy hidak?
- Részletek
A menekültkérdés közel egy éve megoldhatatlannak látszó feladat elé állítja az Európai Unió vezetőit és a tagországok kormányait. Az érvényes szabályozás eleve betarthatatlan volt: a gazdasági és politikai válságba süllyedő Görögország nem volt képes ellenőrizni a magyar-szerb szakasznál tízszer hosszabb tengeri határát Törökország felől, és nem volt felkészülve egymillió menekült regisztrálására sem, a késve fölajánlott segítséget pedig a nemzeti szuverenitásra hivatkozva sokáig elutasította. Ha Hellász még képes is lett volna minderre, akkor sem volt fölkészülve arra, hogy az összes menekülnek szállást és ellátást biztosítson, amint ezt az érvényes előírások szintén megkövetelik. Azt tette, amire tőle tellett: továbbintette a vonuló tömegeket, akárcsak Magyarország, és később Horvátország és Szlovénia is, jó üzlethez jutatva ezzel az embercsempészeket, és nagy számban lehetővé téve úti okmányok nélküli, ezért ellenőrizhetetlen személyek beszivárgását is, amit osztrák és német oldalról már régen fölpanaszoltak.
