A Sorstalanság teodiceája
- Részletek
A Holokausztot lehet tagadni, lehet relativizálni (elmismásolni, zárójelbe tenni), le lehet vezekelni, túlélőként is bele lehet halni (mint Méry, Borowski, Celan és Primo tették), és fel lehet dolgozni. Érthetően ma már legtöbben feldolgozását (vagyis a szörnyű téma értelmező átbeszélgetését) - amiben mi, magyarok még sokat tanulhatunk a németektől - tartják optimális megoldásnak. Csakhogy Auschwitz, melyet Kertész Imre Szináj és a Golgota mellé helyez mint a kinyilatkoztatás visszavonását, többek - köztük Pilinszky, J.B. Metz és éppen Kertész - szerint lezárhatatlan, és ezért a feldolgozás helyett az emlékezést tartják optimális megoldásnak.
Falak vagy hidak?
- Részletek
A menekültkérdés közel egy éve megoldhatatlannak látszó feladat elé állítja az Európai Unió vezetőit és a tagországok kormányait. Az érvényes szabályozás eleve betarthatatlan volt: a gazdasági és politikai válságba süllyedő Görögország nem volt képes ellenőrizni a magyar-szerb szakasznál tízszer hosszabb tengeri határát Törökország felől, és nem volt felkészülve egymillió menekült regisztrálására sem, a késve fölajánlott segítséget pedig a nemzeti szuverenitásra hivatkozva sokáig elutasította. Ha Hellász még képes is lett volna minderre, akkor sem volt fölkészülve arra, hogy az összes menekülnek szállást és ellátást biztosítson, amint ezt az érvényes előírások szintén megkövetelik. Azt tette, amire tőle tellett: továbbintette a vonuló tömegeket, akárcsak Magyarország, és később Horvátország és Szlovénia is, jó üzlethez jutatva ezzel az embercsempészeket, és nagy számban lehetővé téve úti okmányok nélküli, ezért ellenőrizhetetlen személyek beszivárgását is, amit osztrák és német oldalról már régen fölpanaszoltak.
Közoktatás: az egyházi iskolák felelőssége
- Részletek
Ez egy alapvetően naiv írás. De tudjuk: boldogok a lelki szegények.
A sajtó figyelmes olvasója meggyőződhet arról, hogy hazánkban számos alapvető ügy, intézmény, szolgáltatás súlyos problémákkal küzd (egyesek szerint), illetve csődben van (mások szerint – talán ezek az őszintébbek). Ebben az évben – melynek negyed része már eltelt – az oktatásról hallottunk legtöbbet. Ennek az a nyilvánvaló oka, hogy ez a legrosszabb, ennek van a legkárosabb hatása a nemzet jövőjére (bár lehet, hogy ebben a megtisztelő szerepben az első helyet az egészségüggyel holtversenyben foglalja el). A kormány a pedagógusok (és a társadalom) tiltakozását komolyan vette: egy-kettőre személycserét hajtott végre, összehozta a megfelelőnek tartott kerekasztalt, annak munkacsoportjait és máris döntéseket hozott (például, mindjárt a tárgyalások első napján, hogy a tankötelezettség felemelése nem időszerű, továbbá, hogy a tankönyvválasztékot nem bővíti). Külső szemlélő nehezen vetheti el azt a gondolatot, hogy a kormány célja az időhúzás, a tiltakozók kifárasztása és a (számára) lényeges princípiumok feltétlen megtartása.
Civilek győzelme az idegenellenes kormánypárt fölött
- Részletek
Február utolsó vasárnapján több népi kezdeményezésről szavaztak Svájcban. A legtöbb figyelmet bel- és külföldön egyaránt az ún. „Végrehajtási iniciatíva” (Durchsetzungsinitiative) kapta, amely a bűnöző külföldiek kitoloncolásának végrehajtására irányult. A tervezet mögött az idegenellenességéről ismert Svájci Néppárt (Schweizerische Volkspartei – SVP) állt. Az utóbbi 25 évben az SVP egy közepes pártból vált a legnagyobb támogatottsággal rendelkező jobboldali néppárttá és így a svájci politikai paletta legjelentősebb tényezőjévé, amely két miniszterrel is képviselteti magát a többpárti svájci kormányban. Népszavazási kezdeményezésük korántsem volt esélytelen, tekintve, hogy Svájc lakosságának ma már több mint a harmada migrációs háttérrel rendelkezik, amit az alpesi ország polgárainak növekvő része aggodalommal figyel, és persze növekszik a külföldiek által elkövetett bűnesetek száma is. A voksolás eredménye azonban váratlanul egyértelmű lett: ötven százalékkal többen utasították el az iniciatívát, mint ahányan támogatták azt.
Másodlagos frissesség
- Részletek
Mindenképpen örvendetes a pedagógusok minapi ígéretes felbuzdulása, protestálása és pro-testálása egyaránt, vagyis az, hogy nem csak valami ellen (és persze bővel van mi ellen: kerettanterv, KLIK, öncenzúra-kötelezettség, egyentankönyvű diktatúra), hanem valami mellett is (és, hála Istennek, és a pedagógusok ihletett kreativitásának: akad ötlet, program és stratégia is.) Egy valamit azért hiányolok: heves tiltakozást a másodlagos frissességű pedagógiai jelenségek ellen.
