Politizáljanak-e a papok?
- Részletek
Ezzel a kérdéssel gyakran találkozom, pedig a kérdés hibás, mert a papok hivatásukból következően politizálnak. Mindig is politizáltak. 1944-ben politizált Serédi hercegprímás, amikor nem tiltakozott a deportálások ellen, és Márton Áron püspök is, amikor már a deportálások elkezdésekor élesen elítélte az embertelenséget. (Budapesten ezért nincs Serédi Jusztinián tér, viszont van Márton Áron tér. Az utókor előbb-utóbb igazságot tesz.) Az „átkosban” nemcsak a békepapok politizáltak, hanem az az ismerősöm is, aki a szószékről azt mondta: „most itt állok, de nem tudom, holnap hol ülök.” És az a szerzetes is politizált, akit ugyan elöljárói több évtizeden keresztül üres sekrestyében misézésre kényszerítettek, mégsem tűnt el arcáról a mosoly. Ferenc pápa is politizált a Béke Világnapja alkalmából küldött üzenetében, amikor élesen kikelt azok ellen, akik a „félelmet szítják a migránsokkal szemben, esetleg politikai okokból, ahelyett, hogy a békét építenék.” És azok a papok is politizáltak, akik elhallgatták ezt az üzenetet.
Az ördög ügyvédje
- Részletek
Az ördög ügyvédje - 1587-ben vezette be V. Sixtus pápa - (advocatus diaboli) több évszázadon keresztül valóságos jogi pozíció volt a római katolikus egyházban. Isten szolgájaként a szentté avatási eljárásban kellett a jelölt ellen érvelni, ugyanis a bölcs egyházi vezetés okkal-joggal számolt azzal, hogy az Isten ügyvédje (advocatus Dei) is csak ember, és hajlamos „szentül hinni” a jelölt makulátlan életszentségében, akár naiv hittel, akár az önhittség démonától megkísértve. Sokunk bánatára II. János Pál pápa egy eljárásjogi reform keretében megszüntette ezt a sokszorosan bevált pozíciót. A rossz nyelvek szerint - amelyek ugyanúgy szolgálhatják a jót, mint az ördög ügyvédei - az ördög ügyvédjét űző pápa ezért tudott majdnem félezer szentet avatni, míg huszadik századi elődei összesen kevesebb, mint százat.
Veritatis gaudium
- Részletek
A január 29-én közzétett apostoli konstitúció (Papa Francesco, Costituzione apostolica Veritatis gaudium; Roma, 8 December 2017) egy korábbi apostoli konstitúció – Sapientia christiana, 1979 – megújítása. Tárgya az egyházi egyetemek működésének szabályozása (mit és hogyan tanítsanak és kutassanak). Tudni érdemes, hogy vannak ún. egyházi egyetemek (università ecclesiastiche), amelyek mindig egyúttal pápai egyetemek (università pontificiale), és vannak katolikus egyetemek (università cattoliche), amelyek közül csak néhány pápai egyetem. A pápa szerint el kell ismernünk, hogy az egyetemek társadalmi környezete súlyos válságban van. E felismerés paradigmaváltást tesz szükségessé az akadémiai szférában. Ezért került sor a korábbi szabályozás megújítására.
Becsületbeli kérdés
- Részletek
2018. január 19-i szokásos pénteki rádióinterjújában a miniszterelnök úr a „Stop Soros” törvénycsomagról kijelentette: „Én ezt becsületbeli kérdésnek is tartottam, hiszen hogyha indítunk egy nemzeti konzultációt, és megkérdezzük az emberek véleményét, akkor abból valamilyen cselekvésnek következnie kell. Az emberek elmondták a véleményüket, világossá tették a Soros-tervvel kapcsolatban, hogy azt elutasítják, nekünk az a kötelességünk, hogy most mindent megtegyünk azért, hogy a Soros-terv végrehajtását megakadályozzuk.” (http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-a-kossuth-radio-180-perc-cimu-musoraban-21/) Nyilván életbevágóan fontos kérdésről van szó, ha a miniszterelnök az egész interjút ennek szenteli, ezért érdemes megnézni, kiről is van szó. Soros György amerikai-magyar kettős állampolgár, Budapest díszpolgára (2002), aki Mádl Ferenc köztársasági elnöktől 2004-ben Magyarország második legmagasabb polgári kitüntetését - a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét - kapta meg a demokratikus átmenetet támogató két évtizedes munkájáért. Ilyen személyiség esetén nagyon komoly bizonyítéknak kell lennie ahhoz, hogy az illetőt olyan súlyos bűnnel vádoljunk meg, amelynek kivédésére egy egész programcsomagot szükséges kidolgozni.
Meghamisított kereszténység
- Részletek
Sokszor hallunk állami/kormányzati nyilatkozatokban a kereszténységről, mint ami a hatalmon lévők életének és politikájának alapja, keresztény kultúráról, amelyhez ragaszkodnak; új államtitkárság létesítésével védik/mentik az üldözött keresztényeket stb. Legújabban részletezve is halljuk: „a második világháború óta a magyar népnek, a magyar egyházaknak nem volt olyan lehetősége, hogy ilyen támogatást kapjon.” Az első mondatban leírt állítást politikusok hirdetik, alkalmazzák intézkedéseikben; a másodikat a hódmezővásárhelyi plébános beszédét bemutató TV-közvetítésben hallhattuk-láthattuk.
