Az „úgynevezett” és a „valami”
- Részletek
Ingoványos talajra tévednek mostanában a keresztény egyházak püspökei: a római katolikus győri megyéspüspök ez év augusztus 20-án szentbeszédében az „úgynevezett alapvető emberi jogok”-ról szólt (http://www.magyarkurir.hu/hirek/megteresre-es-megujulasra-hivott-veres-andras-budapesten-allamalapito-szent-kiralyunk-unnepen). A református egyház zsinatának lelkészi elnöke pedig „a demokráciának nevezett valami”-ről értekezett az Őcsényben történtek kapcsán (Népszava, 2017.10.14.) azzal, hogy ebbe beleértendő: „el lehet mondani a véleményünket”. A püspök nyilván az Alaptörvény IX. cikkébe foglalt véleménynyilvánítás szabadságára gondolt.
Ördögűzés és imakommandó
- Részletek
Hudák, a 6. b kőkemény és rendíthetetlen balhátvédje (akiről úgy hírlett, hogy elsőáldozáskor összerágta a szentostyát, s ezzel megsebezte az Édesjézust) matekből meglehetősen megrendíthető volt. Ebbéli hátrányát kivédendő a matek-doga előtt farzsebéből elővett egy Szent Antal-szobrocskát, a pad közepén lévő tintatartó fölé helyezve így fohászkodott: „Szent Antal, ha nem segítesz, bele mártalak a tintatartóba. Színtiszta mágia 1954-ben! Vallásantropológia kurzusomon a mágikus vallásosság legújabb kori iskolapéldájaként emlegetem, mostantól azonban akár le is cserélhetném Aradszki András KDNP-s képviselő legeslegújabb kori színtiszta mágikus megnyilvánulásával.
Keresztény Európa — keresztények Európában
- Részletek
Valamikor a nyolcvanas években, amikor az MTA Művelődéskutatási Munkabizottságának titkára voltam Vitányi Iván elnöklete alatt, egy konferenciát szerveztünk Van-e szocialista kultúra? címmel. Kétféle elképzelés feszült egymásnak. Az egyik szerint ki kellene találni, milyen legyen az igazi szocialista kultúra. Mérei Ferenc ezzel szemben azt mondta - ártatlan képpel és gyilkos iróniával, de nagyon bölcsen - a szocialista kultúra nem más, mint ami itt és most van. Úgy vélem némi megszorítással igaz ez a keresztény kultúrára is. Azzal a különbséggel, hogy az olyan-amilyen keresztény kultúrában van egy (Szentlélektől) ihletett szólam, aminek a következtében értékrendjét tekintve még az elvilágiasodott Európa is - nem csak elvileg, hanem de facto is - valamennyire keresztény maradt. Lehet, hogy most már én is papolok?
Tehertételek vagy erőforrások
- Részletek
A tusványosi napok megnyilatkozásait mindig megillető figyelem egyik csemegéje ebben az évben a magyarság határon túl élő roma közösségeinek élethelyzete volt. Átlagosnál nagyobb érdeklődést váltott ki az emberi erőforrások miniszterének erre vonatkozó, az anyaországi érintettségre utaló felvetése. Sok blogban jelent meg pro vagy con vélemény, a trollok lendületesen köszörülték nyelvüket egymáson. Egy szélesebb kitekintésű interjúban (Élet és Irodalom, 2017.08.04. p7) az újságíró, Széky János felidézi Balog Zoltán megállapítását (»nem lehet tudni, a határon túli magyar romák tehertételt, vagy erőforrást jelentenek-e«). Ravasz Ábel, a szlovák romaügyi kormánybiztos pontosít (tudomása szerint a miniszter azt mondta, hogy »még nem döntöttük el«). A kormánybiztos véleménye szerint a két „szörnyű” változat közül az utóbbi az aggályosabb, egy néhány nappal később kiadott közleményben pedig kifejti, hogy szerinte a miniszter dilemmája valójában nem létezik.
Mire legyünk büszkék?
- Részletek
Mindenhol óriásplakátok hirdetik, hogy „Magyarország erős és büszke európai ország.” Próbáljuk megérteni, mire is lehetünk annyira büszkék.
A Tárki 2016-ban tanulmányt adott ki a magyarországi szegénység alakulásáról, amely szerint a magyarországi lakosság 37%-a szegénységben, és 23%-a mélyszegénységben él. Az Eurostat mérése szerint az Unióban nálunk nagyobb szegénység csak Bulgáriában (46%) és Romániában (42%) van. A Tárki tanulmány szerint a teljes népesség 70%-a képtelen egy váratlan kiadás fedezésére és a lakosság 65%-a nem engedhet meg magának évente egy hét nyaralást. Ennek a szegény országnak a miniszterelnöke pedig úgy érzi, hogy a soktornyú Országházban levő reprezentatív dolgozószobája nem méltó hozzá és több mint húszmilliárd forintért építtet palotát magának a Várban. Erre a szociális érzéketlenségre és fennhéjázó gőgre legyünk büszkék?
