egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent a Egyházfórum 2015/1. számban 

Esterházy Péter Én vagyok a te című írásában így fogalmaz:

A világ olyan, amilyennek ábrázoljuk, ilyeténképpen az angyalok is. Fessek, hatalmas fehér szárnyakkal. Nem lehetett olcsó. Angyalok a tű hegyén… Hány angyal fér el a tű hegyén?, komoly teológiai kérdés. Én nem akarok ebbe beleszólni, a céltábla ne lőjön vissza, de szerintem a szárnyak miatt nem olyan sok. A tű hegyén az angyalok, a tű fokán a teve… Nem összekeverni.1

Mindenkinek megvan a maga helye, és ne mi definiáljuk – a szó eredeti értelmében –, határoljuk körbe az angyalokat, mert tulajdonságuk szerint az ő feladatuk, hogy számunkra tudatosítsák Isten üzenetét, jelenlétét, valamint önmagunk határát.

A kortárs protestáns teológusok többsége Paul Tillich nézetét osztja: az angyalok és az ördög vallási kategóriái az emberi egzisztenciának, a lét hatalmának költői foglalatai. A vallásesztétika szimbólumaiként a lét dialektikáját fejezik ki, a személyiséget, a társadalmat, a történelmet építő és pusztító erők harcát. Valóságos létük bizonyításával azonban a teológusok adósak maradnak.

Természettudományosan bizonyítható-e „valóságos” létük?

Nem a túlvilági, hanem az evilági bizonyíthatóság ekkor a kérdés. Leírható az emberi psziché, amely az angyalokban vagy démonokban hisz, azonban nem írható le emezek konkrét egzisztenciája.

A teológia nem természettudományosan közelít az említett kérdéshez, hanem biblikus teológiaként csak a Szentírás tanításával összhangban képes közvetíteni eme tanítás jó vagy rossz következményeit a hívők közössége számára. Döntő lehet az emberi szabadság korlátozásának kérdése, amelyet bizonyos démon- és angyaltanok fogalmaznak meg.

Ahol az ember Istentől kapott szabadságát föladja arra hivatkozva, hogy ez vagy az az angyal, esetleg démon (horrorfilmek állandó toposza) határozza meg a tetteit, ott az ember szolgasága, fogsága, prostitúciója fenyeget. Ám ezt egyik teológiai irányzat sem állíthatja, ha komolyan veszi az evangéliummal szembeni felelősségét.

Barth Károly Egyházi Dogmatikája III/3-as kötetében külön fejezeteket szentel a témának. Közel kétszáz oldalon tárgyalja az angyaltan határait, az angyalok szerepét, akikről híres Mozart-esszéjében megjegyzi: amikor maguk között vannak, saját örömükre és élvezetükre Mozartot muzsikálnak, amikor viszont Istent magasztalják, akkor Bachot.

És így már helyénvaló az angolszász teológiai irodalomban használt skolasztikus toposz sajátos fordítása: Hány angyal képes táncolni a tű hegyén? (Mint ismeretes: a vita következtében néhányan elvesztették nemcsak állásukat, de életüket is.)

Barth a ,,semmis”-nek (Nichtige) nevezi a sátánt. Ez arra utal, hogy a sátánnak nincs olyan szilárd léte, mint a teremtményeknek vagy magának a teremtő Istennek. A sátán a döntő csatát már elvesztette; sorsa meg van pecsételve. Sok bajt csinál még, de létének érvénye megszűnt. Bár valóságos létező, létének nincs már szilárd alapja.

A karácsonyi ősevangélium (Lukács 2,8–14) alapján 1954 karácsonyán tartott börtönprédikációjában Barth így fogalmazott:

Az Úr angyala ma itt jár a börtönben. Itt van köztünk is, velünk akar beszélni, azt akarja, hogy meghalljuk és meghallgassuk őt. Azért vagyok itt, hogy elmondjam nektek: itt van, és szól hozzátok az angyal. Ez az angyal követ, üzeneteket hoz. A karácsonyi üzenettel jön. Közvetlenül Istentől jön. Némi öniróniával és spirituális humorral fogalmazott: az Úr angyala, az angelus Domini (latinul), angelosz küriou (görögül) nem teológiai professzor. Ő nem elmélkedik, hanem cselekszik (gyakorlati teológus). Rámutat a pásztorokra, és ezt mondja, megszólítva őket: Nektek született ma a Megtartó. Az Úr angyala nem kérdezi, ki vagy, elfogadod-e az üzenetet vagy sem, jó ember vagy, rossz vagy, hívő vagy nem. Rátok gondolt az angyal itt ebben a börtönben is, mert nincs igazi karácsonyi történet nélkülünk – benne vagyunk egészen abban a történetben!...2

Gerhard Ebeling megállapítja, hogy az angyalokról szóló elképzeléseket elsősorban a keresztyén kegyességi nyelvhasználat színezi, nem annyira a bibliai képzetvilág. Márpedig a kijelentés nyelvi eseményénél, megformálásánál mindhárom monoteista vallásban, a zsidóságban, keresztyénségben és az iszlámban egyaránt fontos szerepet játszottak az angyalok, akik Isten jelenlétét, személyes odafordulását az emberekhez, egyben világfelettiségét is hangsúlyozták.

Személyiségük feltétele és eredője az én-te kapcsolat, hogy kommunikációra képesek, azért személyek, mert nemcsak képesek valamit „szóba hozni”, hanem feladatuk is a kommunikáció. Személyességüket az adja, hogy képesek gondolatokat és üzeneteket közvetíteni, amelyek megváltoztatják az ember korábbi – a találkozást megelőző – tudatát, önismeretét, látásmódját.

Ennek a „tudatmódosulás”-nak jelentős eseményei jól ismertek a Bibliából: Mária tudatára ébred, hogy nem kell félnie, mert kegyelemmel teljes, Ábrahám megtudja, hogy fia fog születni, valamint Lótot kimentik Szodomából. Közös élményük az új jövő felragyogása – ígérettel teljes jövő bontakozik ki előttük. Mindenképpen olyan valóságban részesednek az angyalok által megszólított emberek, amelyben Istennek jut a kulcsszerep – Isten ígérete az ember lehetőségévé válik minden esetlegessége ellenére: „Az ígéretben belenyúlik a jelenbe a jövendő, és lehetővé teszi a jövő látásának érvényesítését a jelen körülményei között.”3 Az angyalok így válnak az eljövendőre irányultságunk támogatóivá.

Luther 1531-ben ezt mondta egyik prédikációjában: „Hogyan? Isten nem tud egyedül is megoltalmazni téged? Bizony ezt Ő egyedül is megtehetné. De nem akarja ezt. Ezért parancsolja meg angyalainak a védelmedet.”

Barth Károly hasonlóképpen fogalmazott: „Isten a földön angyalai nélkül is jelenvaló... Ám ahol jelenléte a földi teremtmények számára eseménnyé, tapasztalattá, döntéssé lesz, ott mindig jelen vannak az angyalok is...”4

Az angyalok csodás munkája révén a kijelentés és a történelem összekapcsolódik. Meg az is, hogy „ahol húsz ördög van, ott száz angyal jelenik meg, mert ha nem így lenne, már régen elvesztünk volna”.5 Vagy, még inkább, valódian Pilinszky János Elég című versében:6

És mégis olykor belép valaki
és ami van, hirtelenül kitárul.
Elég egy arc látványa, egy jelenlét,
s a tapéták vérezni kezdenek.

Elég, igen, egy kéz elég, amint
megkeveri a kávét, vagy ahogy
visszavonul a bemutatkozásból”.

Olyan hírvivők vagy talán mémek, akik a világhoz való tudatos viszonyunkat alakítják. És itt már nehéz másként beszélni, csak úgy, hogy az objektív fejtegetések átcsapnak a szubjektív tapasztalás mezsgyéjén. Egyfajta spirituális tudatosság irányába terelésről van szó, amelyben az ígéret a jövőt hordozza, és nem a materiális tudatosság győzedelmeskedik, hanem a spirituális, hogy egyre inkább azzá váljunk, amivé Isten formálni akar bennünket.

OROSZ GÁBOR VIKTOR
evangélikus lelkész

1Esterházy Péter, Én vagyok a te, Jelenkor, LIII, 4. sz. (2010), 353.

2Idézi Békefy Lajos, Mennyei védősereg földi bevetésben, www.fusz.hu (2014. december 23.)

3Szathmáry Sándor–Török István–Kocsis Elemér, Dogmatika II, Eszkatológia, Bp., 2001, 229 (Nemzetközi theológiai könyv 49)

4Békefy, i. m.

5Uo.

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.