egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Az Európai Unió egyik súlyos politikai és társadalmi problémája a közösségen kívülről érkező menekültek egyre nehezebben kezelhető magas száma. A kérdés komplexitása nem engedi meg a külön utas nemzeti eljárásokat és a túlzottan leegyszerűsítő válaszokat sem megengedő, sem kirekesztő értelemben. Amikor civil, karitatív, egyházi szervezetek, és magánszemélyek segítséget nyújtanak a rászorulóknak származási országtól és vallástól függetlenül, akkor nem kívánják elővételezni sem a politikai döntéseket, sem az egyes menekültkérelmek elbírálásának kimenetelét, hanem csupán az emberi ínséget kívánják enyhíteni.

Az Európai Unió egyik súlyos politikai és társadalmi problémája a közösségen kívülről érkező menekültek egyre nehezebben kezelhető magas száma. A kérdés komplexitása nem engedi meg a külön utas nemzeti eljárásokat és a túlzottan leegyszerűsítő válaszokat sem megengedő, sem kirekesztő értelemben. Amikor civil, karitatív, egyházi szervezetek, és magánszemélyek segítséget nyújtanak a rászorulóknak származási országtól és vallástól függetlenül, akkor nem kívánják elővételezni sem a politikai döntéseket, sem az egyes menekültkérelmek elbírálásának kimenetelét, hanem csupán az emberi ínséget kívánják enyhíteni.

„A migráns ember nem csupán egy megoldandó probléma, egy leküzdendő ellenség, egy betolakodó, akivel szemben védekeznünk kell. A migráns elsősorban egy olyan konkrét személy, akinek méltóságát tiszteletben kell tartanunk és védelmeznünk kell. A bevándorlók befogadása a keresztény ember számára elsősorban erkölcsi kötelesség”, jelentették ki egy hónapja Vilniusban tartott találkozójukon az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának a migránsok pasztorációjával foglalkozó püspökei és országos igazgatói. Nyugati országok egyházi és egyházi szervezetinek vezetői egyrészt rendszeresen felhívják a politikusok figyelmét arra, hogy kerüljék az idegengyűlölet szításának még a látszatát is, másrészt tegyenek meg mindent a menekültek fedélhez juttatása és egészségügyi ellátása érdekében. Ezek elmulasztása súlyos társadalmi konfliktushoz vezethet, amiért nem a bevándorlók, hanem a szükséges lépéseket elmulasztó illetékes állami szervek és a politikai haszonszerzésre törekvő politikusok a felelősek. Az egyházi vezetők azonban nem csak figyelmeztetik a döntéshozókat, hanem szervezeteik maguk is élen járnak a segítségnyújtásban. Nézzük például Ausztriát!

Az Osztrák Püspökkari Konferencia és a Karitász jó két hónapja hozták létre az egyházi menekültügyi tanácsot, amelynek a két testület képviselőin túl tagjai még az egyházmegyei helynökök és gazdasági igazgatók, valamint a férfi és női szerzetesközösségek vezetői is. Peter Schipka, a püspöki kar főtitkára és a stáb vezetője, a közelmúltban ismertette az elért eredményeket. Minden egyházmegyében megtalálták azt a személyt, aki a menekültszállásokra alkalmas egyházi ingatlanokat fölkutatja, és ezekbe a menedékkérők szétosztását koordinálja. A Karitász egy év alatt 2700-ról 4400-ra emelte az alapellátásban részesülő migránsok férőhelyeinek számát, és augusztus végére el fogják érni az ötezret. Ezen kívül megduplázták (5000-ről 10370-re) a mozgó ellátásban gondozottak férőhelyeinek számát is. Az egyházi menekültügyi tanács célja, hogy a Karitász professzionalistása, a hívők segítőkészsége, valamint az egyházmegyék, plébániák és rendházak ingatlan felajánlása révén minél több menedékjogot kérőnek biztosítsák a lakhatást, a teljes alapellátást, és segítsenek nekik az integrációban. Számos hívő társadalmi munkában foglalkozik velük, elkíséri őket a hivatalokba, német órákat vagy értelmes szabadidő tevékenységet szervez nekik.

A bécsi katolikus sajtóhírügynökség (Kathpress) július 31. számában két egyházmegye erőfeszítéseiről számolt be. A lap Ludwig Schwarz linzi megyéspüspököt idézi, aki szerint a menekülteknek érezniük kell, hogy befogadják őket és „egy darab hazára” találnak. Egyházmegyéjében 59 épületben összesen 1299 bevándorlót helyeztek el, akikről a Karitász gondoskodik. A linzi Pedagógiai Főiskolán szeptembertől további 23 migránst látnak vendégül, és nagy készülődések folynak a kolostorokban is. Ciszterek, ferencesek és bencések már most is több tucat szír, afgán, iraki, iráni és afrikai menedékkérőt fogadtak be, egyedülállókat és családokat egyaránt. Megnyitotta ajtaját néhány plébánia is, az egyikbe 29, egy másikba 20, egy harmadikba 16 menekültet fogadtak be, akik között vannak Koszovóból, Tádzsikisztánból és Szomáliából érkezők is. Hasonló folyamatokról számolt be a Kathpress a grazi egyházmegyében is, ahol 650 rászorulónak biztosítanak hajlékot. A migránsokat ott is plébániákon, kolostorokban és egyházi épületekben helyezték el, ellátásukról pedig szintén a Karitász gondoskodik. Hívők, bázisközösségek, kispapok programokat szerveznek a nekik, hogy megismerjék egymást, egymás kultúráját, és közelebb kerüljenek egymáshoz. Itt is napirenden vannak a német nyelvi kurzusok és sportrendezvények.
A szerzetesrendek „genetikailag kódolva” vannak arra, hogy segítséget nyújtsanak a rászorulóknak, nyilatkozta Ferdinand Kaineder, az osztrák szerzetesi közösségek szóvivője. Szerzetesrendek mindig is ott jöttek létre, ahol súlyos szociális szükséghelyzet alakult ki. Ilyen most a menekültáradat, amelyben osztrák egyházi vezetők szerint a keresztényeknek az „Isten hozott” érzését kell közvetíteni a bajban lévők felé. Anélkül, hogy ezzel állást foglalnának az egyes menekültkérelmek elbírálásának kérdésben.

Wildmann János

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.