egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Más-kép a Világ-nézet filiája. Ugyanaz másképpen, vagyis ez a rovat is „világ-nézeti” kérdésekkel foglalkozik, csak más módon, más műfajokban. Ebben szépirodalom (irodalmi esszé, egyperces novella, Biblia-parafrázis) dominál.

Amikor Jézus és tanítványi a Csereháton mentek át istenháta mögötti falvakon keresztül, leült egy kútnál, hogy ott várja meg tanítványait, akik a közeli városba mentek, hogy élelmet szerezzenek A kutat a helyiek, kit tudja, miért, Jákob kútjának nevezték, vagyis hát nevezték valaha, mert a valahai helyiek helyén ott már csak cigányok laktak. Egy szektás cigányasszony jött kúthoz, valamelyik újfajta gyülekezethez tartozhatott, mert amikor egy kicsit kiloccsantott korsójából, egy eléggé furcsa imát mormolt, amelyben angyalok és démonok egyaránt szerepeltek. Jézus megszólította:

- Adj innom!

A szektás cigányasszony így válaszolt:

- Gádzsó létedre tőlem, cigányasszonytól kérsz inni, te jóember?

Jézus ezt felelt neki:

- Ha ismernéd Isten ajándékát, és azt, aki mondja neked, „Adj innom”, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.

A szektás cigányasszony igencsak elcsodálkozott ezen, s ezt felelte.

- Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély, hogyan vennél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki az itteniek szerint ezt a kutat adta nekünk?

Jézus azt mondta neki feleletül:

- Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyből én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, melyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz.

Ezt hallván a szektás cigányasszony háromszor megfordul tengelye körül, majd háromszor keresztet hányt magára, és arra kérte Jézust:

- Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni!

Jézus így válaszolt:

- Menj, hívd el a férjedet, és gyere vissza!

A szektás cigányasszony elvörösödött, valamit magában motyogott, majd kinyögte:

- Most éppen nincsen igazán férjem.

Jézus erre ezt mondta neki:

- Jól mondod, hogy nincs igazán férjed, mert volt ugyan öt is, de azok sem voltak igaziak, és, ugyebár, akid most van, az, bizony, nem a férjed.

A szektás cigányasszony megint valami imafélét kezdett mormolni, de hirtelen abbahagyta, és így szólt.

- Látom lélekbe látó vagy, s talán még próféta is. Akkor pedig meg tudod azt is mondani, hogy hol lehet imádni az egyetlen igaz istent. Itt, ezen a hegyen a falu felett, melyen a régiek szerint eleink az Öregistent imádták? Vagy a plébános úr templomában? Vagy éppen a reformátusokéban? Vagy talán a vatikáni pápa bazilikájában?

Jézus bólogatott, hogy érti ő, hogyisne értené, majd nagyon halkan, mintha valami nagy titkot mondana, ezt mondta:

- Hidd el nekem, asszony, elérkezik majd az az óra, amikor sem ezen a helyen, sem a plébános úr templomában, sem a reformátusokéban, sem a vatikáni pápa bazilikájában, hanem majd lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát.

A szektás cigányasszonyt ettől hirtelen nagy boldogság öntötte el, és azt felelte:

- Tudom, hogy hamarosan eljön, és mindent tudtunkra ad.

Jézus pedig megtelve örömmel ezt válaszolta: 

- Én vagyok az, aki veled beszélek.

Közben visszatértek tanítványai, és amikor meglátták, meghallották, mi történt, idegesen összesúgtak.

- Nem átallott egy cigányasszonnyal…!

- Egy közönséges cemendével, ahogyan a régiek nevezték.

- Nem különben egy szektással…

- Ráadásul szent dolgokról egy ilyen nővel…

- Ráadásul olyasmiről, amiről még soha, senkivel sem… Még velünk sem…

Közben a szektás cigányasszony korsóját otthagyva elsietett.

 - Uram, tűnjünk el innen, de gyorsan - kérlelték tanítványai, - mert ez a némber idecsődíti az egész siserahadat, de nem élő vizet, hanem pénzedet, s ha kell, életedet fogják követelni.

Jézus a fejét ingatta, ami azt jelentette, hogy „ezek szerint semmit sem értettek meg az egészből”. Addigra már ott volt a fél falu. A szektás cigányasszony meg lelkesen magyarázta nekik „Képzeljétek, mindent elsorolt, amit csak tettem”. Azok meg csendben, megrendülten álltak ott, s csak szemükkel kérték Jézust, maradjon velük. És ő két napig ott is maradt, s minden titkát megosztotta velük, akik végül ezt mondták az asszonynak:

- Most már nem a te szavadra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a mi Üdvözítőnk.

 

 Kamarás István OJD

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.