egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Ferenc pápa Áldott légy kezdetű enciklikájával[2] Ökológiai enciklikájában azonban olyan új nézeteket fogalmaz meg, amelyeknek mélyreható következményei vannak a gazdaság elmélete és gyakorlata számára is. Ezek a kulcsfontosságú nézetek: a mértékletesség és a természeti lények önértékűségének elismerése. Írásomban ezen értékválasztások gazdasági következményeit világítom meg.

A mértékletesség fontossága

Az enciklika keményen bírálja az uralkodó „Használd és dobd el!” kultúráját, amely „hatalmas mennyiségű hulladékot termel, pusztán azért, mert az a féktelen vágy hajt bennünket, hogy többet fogyasszunk, mint amennyire valójában szükségünk van”.[4]

A pápa azért aggódik, mert: „Túl sok az eszközünk kevés és silány célra.”[6] Meggyőződése, hogy „a termelés és a fogyasztás ütemének a lassítása a fejlődés és a haladás más módját teheti lehetővé.”[8]

Az egyszerűséghez való visszatérés „lehetővé teszi, hogy megálljunk és értékeljük a kicsinyt, hogy hálát adjunk az élet kínálta lehetőségekért anélkül, hogy ragaszkodnánk ahhoz, amink van, vagy szomorkodnánk amiatt, amink nincs”.[10]

A fogyasztási tevékenységek anyagi-energetikai értelemben negatívan hatnak a természeti rendszerekre, és csökkentik a jövő generációk életesélyeit. A nyugati emberiség jelenleg a súlyos túlfogyasztás állapotában van, jelentős visszafogásra van szükség ahhoz, hogy a fenntartható fogyasztási szintre kerüljünk vissza.

A fejlett nyugati gazdaságok „ökológiai lábnyom”-adatai drámaian mutatják, hogy a természeti erőforrások és terek használata esetükben nagyságrendekkel meghaladja a számukra rendelkezésre álló méltányos „ökológiai részesedés”-t.

Fontosabb OECD országok ökológiai lábnyoma 2011-ben

Ország Ökológiai lábnyom (ha/per fő) Ökológiai túlhasználat (%)
Ausztrália 8,3 488
USA 6,8 400
Kanada 6,6 388
Svédország 6,5 382
Belgium 5,8 341
Svájc 4,9 288
Norvégia 4,8 282
Izrael 4,7 276
Hollandia 4,5 265
Németország 4,4 259
Dánia 4,3 253
Egyesült Királyság 4,2 247
Franciaország 4,1 241
Chile 3,9 229
Japán 3,8 224
Spanyolország 3,4 200

Forrás: Global Footprint Network, 2015

Az erőforrás-hatékonyság növelése önmagában nem megoldás az ökológiai túlhasználatra, mert az – minden más tényező változatlansága esetén – nagyobb kínálatot, alacsonyabb árakat és növekvő fogyasztást indukál. Herman Daly, az ökológiai közgazdaságtan ma élő legnagyobb tudósa – a pápai enciklika tanításával egybehangzóan – a mértékletesség (frugality) elsőbbsége mellett érvel a hatékonysággal szemben.[12]

A frugalitásról szóló, Oxfordban megjelent könyvünkben kifejtettük, hogy a frugalitás az anyagi és a spirituális értékek kiegyensúlyozását követeli meg a gazdaságban.[14]

A gazdaság szubsztantív felfogása mutatja meg az ember alapvető függését a természettől és embertársaitól. A gazdaság az emberek és a természet közötti anyagcsere-folyamat intézményesített rendszere. A gazdaság szubsztantív értelemben az emberi közösségek anyagi szükségleteinek kielégítése.[16] A mértékletesség megvalósítása kisebb léptékű, lokálisan adaptív, kulturálisan sokféle gazdasági szerveződési formát igényel, amely a szubsztantív gazdálkodást részesíti előnyben.[18]

A fenntartható fejlődés nem egyezethető össze a mai, ökológiailag érzéketlen és a valódi társadalmi felelősségvállalástól menekülni akaró vállalati gyakorlattal. A Föld megőrzéséhez és a társadalmi haladáshoz olyan progresszív üzleti szervezetekre van szükség, amelyek tiszteletben tartják a természetet, tekintettel vannak a jövő generációkra és a társadalom javát szolgálják.

A társadalmi és technológiai innovációk döntő szerepet játszanak ebben a kívánatos átalakulásban. Környezetileg érzékeny és ökológiailag rehabilitáló üzleti megoldások a helyi közösségekkel és a nem kormányzati szervezetekkel való szoros együttműködésben dolgozhatók ki, ahol a fő cél nem a minél nagyobb profit megszerzése, hanem a társadalmi-gazdasági jóllét előmozdítása. A demokratikus társadalmi részvétel új típusú, közösségorientált kormányzási formák létrejöttét segítheti elő, amelyek katalizálják az üzlet értékrendjének megváltozását és a környezetbarát technológiai fejlesztéseket.

A természeti létezők önértékűsége

Ferenc pápa arra szólít fel, hogy ismerjük el a természeti létezők önértékűségét, és fejezzük ki a szeretetünket irántuk. „Minden élő szervezet önmagában jó és csodálatra méltó, mivel Isten teremtménye, ugyanez érvényes arra, amikor élő szervezetek egy meghatározott térben, rendszerként harmonikusan együttműködnek.”[20]

A kortárs környezeti etika (environmental ethics) támogatja Ferenc pápa álláspontját. A környezeti etika kiindulópontja az, hogy minden élő dolog önértékkel bír, függetlenül az ember számára való hasznosságától. Az élő dolgok önmagukban és önmagukért értékesek, s nem lehetnek puszta eszközei valamely emberi projekt megvalósításának.

A gazdasági tevékenységek három szinten hatnak a természeti környezetre. Ezek a szintek a következők: az egyes biológiai létezők szintje; a természeti ökoszisztémák szintje; a Föld mint egész szintje. Az egyes szinteken különböző környezetetikai elvek és elméletek relevánsak.[22]

Juan Martinez-Allier, a Barcelonai Egyetem ökológiai közgazdásza pedig azt mutatta meg, hogy a gazdasági, az ökológiai és a társadalmi értékek egyszerűen összemérhetetlenek, ezért nincs és nem is lehet algoritmikus megoldása a komplex környezeti problémáknak. A természeti környezettel kapcsolatos döntések kvalitatív megfontolások alkalmazását és több szempontot is mérlegelni képes bölcsességet igényelnek.[24] A nagy ökológus és antropológus – nem istenhívő – Gregory Bateson hasonló álláspontra jutott a modern tudomány alapján.[26]

A tudomány, a hit és a művészet együtt képes organikus és egészséges cselekvésre serkenteni az embereket. Ahogy Dosztojevszkij mondta: „Csak a szépség mentheti meg a világot.” A szépséget pedig legfőképpen a természetben találhatjuk meg. Olyan ökológiai tudatosság kialakítására van szükségünk, amely gondos és hatékony módon fordítja cselekvéssé azt a hitet, hogy a természeti létezőkkel együtt, mindannyian Isten gyermekei vagyunk, és osztozunk a Föld gazdagságán (Earth Citizenship).

A közgazdaságtant szokás „lehangoló tudomány”-ként aposztrofálni. De nem szükségszerű, hogy így legyen. A gazdálkodás lehet „angyali tudomány” is, ha a teremtett világ megőrzését szolgálja. Erre szólít fel bennünket Ferenc pápa enciklikája.

Zsolnai László
egyetemi tanár
Gazdaságetikai Központ Budapesti Corvinus Egyetem
elnök
European SPES Institute
Leuven

[2]
Ferenc pápa, Az evangélium öröme (Evangelii Gaudium) kezdetű apostoli buzdítása, Bp., Szent István Társulat, 2013; Tornielli, Andrea–Galeazzi, Giacomo, Ferenc pápa: Ez a gazdaság öl, Bp., Jezsuita Kiadó, 2015.

[4]
Ferenc pápa, i. m., 107.

[6]
Ferenc pápa, i. m., 114.

[8]
Ferenc pápa, i. m., 129.

[10]
Ferenc pápa, Áldott légy, 130.

[12]
Daly, i. m.

[14]
Polányi Károly, Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet, Bp., Gondolat, 1976.

[16]
Princen, Tomas, The Logic of Sufficiency, Boston, MIT Press, 2005.

[18]
Ferenc pápa, Az evangélium öröme.

[20]
Ferenc pápa, i. m., 112.

[22]
Gowdy, M. John–McDaniel, N. Carl, One world, one experiment. Addressing the biodiversity – economics conflict, Ecological Economics, 15(1995), 181–192.

[24]
Ferenc pápa, Áldott légy, 131.

[26]
Charlton, G. Noel, Understanding Gregory Bateson. Mind, Beauty, and the Sacred Earth. Albany, NY, SUNY Press, 2008.

[27]
Brown, G. Peter, Ethics for economics in the anthropocene, in Brown, G. Peter–Timmerman, Peter (eds), Ecological Economics for the Anthropocene. An Emerging Paradigm, New York, Columbia University Press, 2015, 66–88.

egysza

Adószám: 19667908-1-43
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.