egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2010/2. számában

Az Egyházfórum 2007/2. számában egy levél részletét közöltük, amelyet egy évvel korábban Wildmann János, folyóiratunk főszerkesztője küldött dr. Ternyák Csaba címzetes érseknek, a Papi Kongregáció titkárának. Szerkesztőségünk akkor azért döntött a részletek közlése mellett, mert Ternyák érsek nem kezdeményezett eljárást a pécsi püspökséggel szemben felmerült gyanús ügyekben, és tájékoztatta az egyházmegye vezetőségét az irat tartalmáról és a levélíró kilétéről.
A HVG 2010. március 27. száma (29-30. old.) az Egyházfórumra hivatkozva újra említést tett az ügyről. Feltehetően ez indította Ternyák Csaba érseket, akit XVI. Benedek pápa időközben egri püspökké nevezett ki, hogy többek között a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) honlapján egy közleményt jelentessen meg. A nyilatkozatra az Egyházfórum főszerkesztője válaszolt, kérve a MKPK titkárságát, hogy honlapján ezt is tegye közzé, de tudomásunk szerint ez nem történt meg. Az összefüggések jobb megértése végett előbb Ternyák érsek közleményét, majd Wildmann János válaszát közöljük. (A szerk.)

 

Ternyák Csaba egri érsek többek között a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia honlapján 2010. március 27. dátummal egy közleményt jelentetett meg, mivel szerinte különböző sajtóorgánumok ismételten bűnpárolással vádolták meg őt amiatt, hogy nem rendelt el vizsgálatot egy általam még 2006-ban neki írt e-mail üzenet ügyében. Mivel az elmúlt országgyűlési választásokon egy párt képviselőjelöltje voltam, és el akartam kerülni, hogy az ügy politikai színezetet kaphasson, a választások befejezéséig nem kívántam reagálni az érsek úr közleményére. Most azonban szükségesnek tartom, hogy válaszoljak az érseki nyilatkozatra.

1. Ternyák érsek úr azzal védekezik, hogy „hogy az ilyen stílusú üzenetekre, ahogy a múltban nem válaszoltam, úgy a jövőben sem” fog, mert az „vádaskodó, bizonyítékokat be nem mutató, pletykálkodó, először bizalmaskodóan fülbesúgó, majd a médiát a nyomásgyakorlás és hitelrontás eszközévé” alacsonyítja.

Levelem valóban nem felelt meg a hivatali etikett szabályinak, hanem tegező és baráti hangnemben íródott, mivelhogy Ternyák Csabát harminc éve ismerem. Ez azonban eddig nem okozott problémát levelezésünkben, sőt volt idő, amikor ő hívott engem, és barátian „fülbe súgott” bizonyos információkat.

Ha azonban a levelemben felvetett problémák súlya nem engedte meg a közvetlen stílust, kérhetett volna egy hivatalosabb változatot is. Ehelyett az érintetteket figyelmeztette a pécsi püspökségen. Ezzel nem csak engem tett ki bizonyos egyházi retorzióknak, amivel egyébként is számolnom kellett, hiszen én már korábban személyesen kerestem fel Mayer Mihály megyés püspököt, és tettem szóvá neki a levélben is említett botrányos ügyeket. Sokkal inkább azon informátorokat sodorta veszélybe, akik egzisztenciálisan függtek vagy még ma is függnek a püspökségtől. Levelem részleges közlése még 2007-ben az Egyházfórumban az ő védelmükben történt. Nyomásgyakorlásra folyóiratunk – sajnos – nem alkalmas.

Ami pedig a bizonyítékokat illeti, ezek beszerzése vagy továbbítása nem az én feladatom. Annál inkább kötelessége lett volna ezeket beszerezni vagy bekérni a felettes egyházi szervnek, jelen esetben éppen Ternyák érseknek, aki ez időben a Papi Kongregáció titkára volt. A levél nyilvánosságra nem hozott része ehhez ugyanis elég konkrétumot (eseteket és neveket) tartalmazott.

A bűnpártolás gyanúja nem csak azért áll fenn, mert az érsek úr nem kezdeményezett vizsgálatot, hanem mindenekelőtt azért, mert figyelmeztette a gyanúsítottakat az üzenet tartalmáról és a küldő személyéről, lehetővé téve ezáltal bizonyítékok megsemmisítését és a tanúk megfélemlítést és befolyásolását.

2. Ternyák érsek úr azt javasolja, hogy a hozzám hasonló üzenetküldő „az esetleg papságunkat is érintő, törvénysértést vagy bűncselekményt megfogalmazó vádakkal legyen szíves közvetlenül a nyomozó hatóságokhoz fordulni”.

Az érsek úr nálam jobban tudja, hogy az iránymutató egyházi dokumentumok és az egyházi gyakorlat az olyan jellegű kérdéseket, mint amelyeket üzenetem tartalmazott, elsősorban az egyház belügyének tekinti, nem egy esetben szigorúan tiltva az állami hatóságok bekapcsolását.

(a) Példaként említem a Szent Officium (a Hittani Kongregáció elődje) által 1962-ben kiadott „Crimen sollicitationis” (Az elcsábítás vádja) dokumentumot, amely az egyházból való automatikus kiközösítés terhe mellett abszolút titoktartásra kötelezi mindazokat, akik az egyházban ilyen ügyekkel foglalkoznak. II. János Pál pápa 2001. április 30-án keltezett „Muto proprio”-já pedig arra figyelmeztet, hogy továbbra is közvetlenül a Hittani Kongregáció hatáskörébe tartozik az egyházi személyek által elkövetett bizonyos hit és erkölcs elleni súlyos bűntettek kivizsgálása. A Hittani Kongregáció feladata az egyházi büntetés kiszabása is. Röviddel később, 2001. május 18-án, Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció akkori prefektusa minden püspöknek megküldte „De delictis gravioribus” (A súlyos bűnökről) iratát, amely tételesen felsorolja, hogy mely esetekben illetékes kizárólag a Hittani Kongregáció, és mely esetekben az egyes püspökségek.

(b) Az egyházi gyakorlatból Hoyos bíborosnak, a Papi Kongregáció prefektusának, vagyis Ternyák érsek korábbi főnökének, 2001. szeptember 8-án kelt levelét emelem ki, amelyben nagyrabecsülését fejezte ki egy francia püspöknek, amiért az nem értesítette a rendőrséget, amikor tudomására jutott, hogy egy papja szexuálisan zaklatott gyerekeket. Mulasztása miatt a püspököt egy francia bíróság három hónap felfüggesztett börtönre ítélte. Sőt maga XVI. Benedek pápa is csak megfosztotta hivatalától Marcial Maciel Degolladot, a mexikói „Legio Christi” rend alapítóját is, mert szexuálisan bántalmazta a rábízottakat, de nem jelentette fel a hatóságoknál, amiért most számos kritika éri a Szentatyát.

(c) Ezen túlmenően még számos oka lehet annak, hogy valaki nem fordul a nyomozó hatóságokhoz. Lehet, hogy valaki csak információval rendelkezik bizonyos gyanús ügyekről, de nem ő az elszenvedő fél, és a bizonyítékok sem az ő birtokában vannak. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy bizonyos cselekedetek a civil jog szerint nem, de az egyházi jog szerint büntetendő cselekedetek (például papok homoszexuális gyakorlata). Ez esetben csak egyházi hatóság járhat el. Végül épp az egyházunk hitelét napjainkban megrendítő pedofília-botránysorozat bizonyítja, hogy az áldozatok sokszor csak évek vagy évtizedek múltán mernek a hatóságokhoz fordulni, mert nem akarják magukat kitenni újabb megaláztatásnak vagy egyházi támadásoknak. A napvilágra kerülő beszámolók ugyanis bizonyítják, hogy gyakran épp az egyházi szervek próbálták meg elhallgattatni az áldozatokat, nem egyszer hazugnak vagy az egyházellenségeinek állítva be őket.

Épp ezért Ternyák érseknek a nyomozó hatóságokkal kapcsolatos javaslatát a saját  felelőssége és mulasztásának beismerése előli menekülésnek tartom. Olyan cinikus megjegyzésnek, amely adott esetben semmibe veszi a sértettek érzékenységét és méltóságát. Közleménye „scandalum pusillorum”, az egyszerű hívek megbotránkoztatása, mert alkalmas arra, hogy az egyházba vetett bizalmat megingassa.

Pécs, 2010. május 5.                                                   

DR. WILDMANN JÁNOS
AZ EGYHÁZFÓRUM FŐSZERKESZTŐJE

 

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.