egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2011/1. számában 

TÉNYFELTÁRÓ KÖTET A VILÁGOT IRÁNYÍTÓ TITKOS TÁRSASÁGOKRÓL

Napjaink közvélemény-formáló és politikailag korrekt retorikájában minden olyan vélemény, vélekedés, amely egy adott regionális- vagy világeseménnyel kapcsolatosan (pl. 2001. szept. 11., az iraki háború indokai, koszovói események, újabban pedig Líbia) a legcsekélyebb mértékben is eltér a hivatalos magyarázattól, azonnal megkapja a pejoratív töltetű összeesküvés-elmélet jelzőt. A közvélemény felé ez azt az üzenetet hordozza, hogy a felvetett kérdésekkel lényegében már nem is érdemes foglalkozni. Kétségtelen, hogy a kellemetlen kérdés(ek) megválaszolását legkönnyebben a megbélyegzéssel és a lejáratással lehet megkerülni. Régen a keresztény kultúrkörben (gyakorlatilag a 4. századtól kezdődően) ezt az inkriminált iratok elégetésével oldották meg; majd a művek után következtek maguk a szerzők is. Manapság azonban – a demokrácia, illetve a szólás- és a véleménynyilvánítás (alig korlátozott) szabadságának euróatlanti világában – ez már nem minősül elfogadott és kulturált megoldásnak. Amennyiben ugyanis az okvetetlenkedőket hatalmi eszközökkel némítanák el,1 akkor a demokrácia és az emberi jogok paradicsomai semmiben sem különböznének az általuk kárhoztatott önkényuralmi rendszerektől.

Kérdés azonban, hogy a hatalmat legitimáló tömegdemokrácia és a teljes átláthatóságot eszményítő politika időszakában miért van szükség olyan, meghívásos alapon működő (!), szerveződésekre, ahol a világ legbefolyásosabb emberei/döntéshozói – akik lényegében véve meghatározzák a politikai, pénzügyi és gazdasági történéseket, valamint mondhatni a szellemi áramlatokat – a nyilvánosság teljes kizárásával tárgyalnak egymással? Alapkérdés, hogy mikor és hol születnek a ténylegesen lényegi döntések: a zártkörű (pl. bilderbergiek tanácskozása), avagy a hivatalos (pl. davosi Világgazdasági Fórum) találkozókon? Hiszen esetenként ugyanazok az emberek találkoznak és tárgyalnak egymással!

A litván származású spanyol újságíró számos nyelven és országban megjelent könyve2 lényében véve azokra a miértekre keresi a választ, amelyeknek már a felvetése is azonnali elutasítást és megbélyegzést von maga után. Pedig itt létező szervezetekről, valós személyekről és dokumentálható eseményekről van szó. Róluk ír a szerző, még akkor is, ha nagyon messze vagyunk a szenzációs feltárásoktól: a Bilderberg Klubról, a Külügyi Kapcsolatok Tanácsáról3 (amely a szerző szerint a Kerekasztal4 egyik szerve), valamint a Trilaterális Bizottságról.5 Ami azonban mindenképpen kiderül a könyvből, az sem elhanyagolható. Érzékelhetjük ugyanis az összefonódásokat, valamint a média befolyásolásának erőteljes igényét (pl. újságírók megvásárlása révén).

Valószínűsíthető, hogy nincsenek világméretű összeesküvések. Ellenben igenis léteznek stratégiák, célkitűzések, cselekvési és befolyásolási tervek, amelyek mind-mind a hatalomra és az anyagi haszonszerzésre irányulnak. Erről szól tulajdonképpen az ún. “civilizált” emberiség története. Ma azonban, amikor a politikai elit ki van téve az időszakos választásoknak és a szavazó tömegek hangulatváltozásának, valóságos életművészetet igényel az állandó felszínen és pozícióban való maradás. Ehhez nemcsak a szavazók bizalmára, hanem mások, elsősorban a pénzügyi és gazdasági – esetenként a vallási, vagyis szimbolikus – hatalom birtokosainak a jóindulatára és támogatására is szükség van. Ezek a körök kölcsönösen egymásra utaltak – és ebből kifolyólag ki is szolgálják egymást. Ebből értelemszerűen következik, hogy jóllehet ma már nem igazán vannak örökölt kiváltságok; mégis léteznek örökölt és örökölhető, kapcsolati tőkék, amelyek azt teszik nyilvánvalóvá, amiről a tömegnek nem kellene tudni: a gyerekek egyenlő indulási életesélyei kizárólag a politikai retorikában léteznek. A valóságban, a valós életben ez egyszerűen nem igaz!

Napjainkban a mindennemű előnyt alapvetően a tudás és az információbirtoklás biztosítja. Egy információs társadalomban ezt az előnyt azonban csakis úgy lehet megtartani, ha a tömeg egyszerűen belefullad a lényegtelen információk töméntelen áradatába, szétaprózódik, és intellektuálisan teljes mértékben alkalmatlanná válik a szelekcióra, az információ megszűrésére. Mivel rengeteg részinformáció kerül napvilágra, a tudástermelés folyamatait gyakorlatilag alig lehet ellenőrizni. A mindenkori hatalom szempontjából ezért létfontosságú a funkcionális analfabetizmus tömegessé tétele, és a létfenntartási problémákkal küszködők rétegének a folyamatos szélesítése. Csupán így lehet ugyanis a közvéleményt irányítottan befolyásolni; vagyis megakadályozni abban, hogy a történésekben összefüggéseket vegyen észre.

Amennyiben elfogadjuk, hogy nincsenek összeesküvések, akkor értelemszerűen nincsenek összeesküvés-elméletek sem. Összefüggésekkel kapcsolatos kérdések vannak csupán, amelyeket a mindenkor hatalomban levők egyszerűen nem kívánnak megválaszolni. Sőt, mi több. Azt szeretnék, ha ezeket a kérdéseket senki még csak fel sem tenné!

Fordította Sudár Balázs. Alexandra, Pécs, 2008.

 

JAKAB ATTILA

 

1 Egyébként erre is történnek időnként kísérletek. Tanulságos a francia geopolitológus, Aymeric Chauprade, esete, akit egy könyve miatt (Chronique du choc des civilisations. Actualité, analyses géopolitiques et cartes pour comprendre le monde après le 11 Septembre, Éditions Chronique, Périgueux, 2009), amelyben alapvetően azt tette nyilvánvalóvá, hogy a 2001. szeptember 11-ére vonatkozó hivatalos magyarázatot nem mindenki tartja meggyőzőnek és kielégítőnek, a védelmi miniszter utasítására azonnal menesztettek a francia katonai akadémiáról. Elhallgattatni azonban nem tudták (lásd www.realpolitik.tv). De ide sorolható a brit David Kelly, az ENSZ iraki fegyverszakértőjének meglehetősen furcsa öngyilkossága is.

2 Spanyol eredetije: La verdadera historia del Club Bilderberg, Ediciones del Bronce, Barcelona, 2005.

3 Honlapja: www.cfr.org.

4 Lásd www.moot.org.uk/index.asp.

5 Honlapja: www.trilateral.org.

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.