egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

- NEM MESE EZ, GYERMEK… -

Megtisztelő, hogy a vén korára magára maradt öreglegény levél formájú politikai morfondírozását az Egyházfórum olvasói mennyire komolyan vették. Örülök a sok értékes véleménynek és hozzászólásnak. Az eltérő aspektusú észrevételekből, szinte mindből, de az ötvenhatos forradalom évfordulóján zászlót bontott demokratikus választási szövetség elementáris erejű rendszerváltó törekvéseiből talán még inkább kitetszik, hogy az ország sorsáért felelősséget érző honfitársaink mind gyakrabban megfogalmazzák, miszerint egy bibliai értékeken alapuló toleráns, egyszerre bal- és jobboldali, tehát „középre” koncentráló politikai formáció színre lépése már-már megkerülhetetlen, noha ennek realitása tekintetében erős kétség is érzékelhető. A legtöbben azt a naivitást vetik a szememre, hogy a kívánatos kiegyezéspolitikai fordulatban a jelenlegi miniszterelnöknek szerepet feltételezek egyáltalán. Individuál- vagy éppen társadalompszichológiai, tehát emberi esélye ennek ugyan tényleg alig van, de egy hívő ember az isteni beavatkozásnak – és váratlan megvilágosodásnak – a lehetőségét sohasem zárhatja ki.

Utólag bevallom, az egész problémafelvetés mélyén bennem első sorban az antiszemitizmus kiújulásának a veszélye munkált. A nyílt levelem megjelenése óta lezajlott Romsics-Gerő vitán1 túl most egy közelgő évforduló is arra késztet, hogy az áttanulmányozott észrevételek birtokában ismét hallassam a hangomat. Öt év múlva lesz ugyanis száz esztendeje annak, hogy a Huszadik Század című folyóiratban Jászi Oszkárék külön számot szenteltek a „zsidókérdésnek”, és ki tudja, hogy megérem-e még ezt a centenáriumot. Hívők és hitetlenek, zsidó és nem zsidó gondolkodók vagy éppen politikusok próbáltak szembenézni már akkor is a társadalomban mind inkább jelenlévő antiszemitizmussal, és keresték a legkülönbözőbb aspektusból ennek okait s leküzdésének lehetőségeit egyaránt. A holokauszt tragikus bekövetkezte volt a csattanós történelmi válasz a vitázó felek jó- és kevésbé jóindulatú észérveire, s ezt – sokunk meglepetésére – az utóbbi évek fejleményei, a fajgyűlölő rasszista ideológiák és mozgalmak, a „tiszaeszlárizmus”2 reinkarnációja még inkább megerősítette. Úgy tűnik, hogy akár az antiszemitizmusnak, akár pedig a zsidóság maradéka mindent túlélésének a magyarázata meghaladja az emberi értelmet, s mintha valami végzetszerűség szabályozná. Emiatt veszem hát most a miniszterelnöknek címzett, korábbi levelem megfogalmazását messze meghaladó bátorságot, hogy az olthatatlan gyűlölködés gócát, a zsidóság sajátosságait, Izrael isteni „kiválasztottságát” az emberiség történelmében a transzcendencia oldaláról próbáljam értelmezni.

Tudom, nem lesz könnyű dolgom. Vagy felütöm a Bibliámat, s a Tóra meg a Próféták, vagy a rájuk hivatkozó Újszövetség igéit-verseit olvasom fel, vagyis evangelizálni kezdek a zsidósors Isten-szerinti értelmezése végett, vagy ezeket megpróbálom a saját szavaimmal, már-már meseként leegyszerűsíteni, summázni. Szent Szellem sugallta prédikálásba kezdeni nincs merszem, és azt az adott fórumon inadekvátnak is érzem. A meseszerű narratívától pedig az tart vissza, már nehogy gyermekded magyarázatom ürügyén utasítsák vissza olvasóim. Mégis ez utóbbi mellett döntök, de így is arra lesz szükség, hogy primitív okfejtésem során a látható és tapintható, érzékelhető földi világunkon túl bátran feltételezni merjem a kozmosz műszereinkkel is detektálhatatlan, többdimenziós és örökéletű mindenségének a mienkénél sokszor valóságosabbnak vélt létezését. Isten és a Sátán mindenek feletti, gigászi, láthatatlan „világháborúját”. Ahogy azt a Biblia, az Isteni Kinyilatkoztatás leírja, vagy legalábbis láttatni engedi.

Mert ha valóban arra teremtettünk, hogy emberként, szabad akaratunkból Isten barátai és munkatársai lehessünk, azt is el kell hinnünk, hogy ebben az üdvtervben Jóatyánk kitüntetett szerepet szánt egy maroknyi népnek, Ábrahám fiainak. A Könyv Népének, akiknek a megigazulásához a Törvényt is kőbe véste, vagy mondta tollba, hogy ahhoz ragaszkodjanak. Tudván tudta azonban, hogy a bűn szolgáiként, Ádám-ősük bukása miatt a teljes Törvényt betartani egyikük sem lesz képes, és túlélésüket is csak az évenként ismételt engesztelésnapi, jomkippúri áldozatukkal tudják biztosítani. Akiknek a megváltása végett, egyetlen bűntelen emberként elküldte közibük kétezer évvel utóbb az Egyszülött Fiát, hogy kereszthalálával, örökös áldozatként, egyszer s mindenkorra kiváltsa őket a Sátán rabságából, és ha majd elfogadják mindezt, a pogányokat is. De – ahogy a próféták előre megjósolták – Izraelt szándékosan vakította meg, hogy ne ismerje fel Megváltóját, és ezért szórassék szerte a Földön az egyistenhit terjesztésére és rengeteg szenvedésre, mígnem minden nép hírt nem kap az Evangéliumról. Ezután, napjainkban kezdett végre hozzá választott népe összegyűjtéséhez, ahogy azt a próféták jó előre megígérték. Mert ezzel veszik kezdetüket azok az Utolsó Idők, amelyek során először az Igazi Egyház tisztul meg s tart bűnbánatot a sok tévelygéséért, többek közt zsidó testvéreinek a gonosz üldözéséért, vére ontásáért, s ragadtatik el a felhők közé, majd Izrael ismeri fel sírva a Megfeszítettben saját Megváltóját. Nos, a Sátán megsemmisülésével tetőzik majd mindez, és a látható és láthatatlan világ is ekkor lesz végleg egybe szerkesztve. Az Ezeréves Királyságba, a világbéke aranykorába, amikor is Isten lesz mindenhol és mindenben, örökké.

Adja Isten, hogy az utolsó megmérettetéskor a magyar nép is a juhok közé számláltasson majd…

FEKETE JÁNOS

 

2 1882–1883 között Tiszaeszláron, majd Nyíregyházán zajlott az a per melyben a tiszaeszlári zsidókat egy keresztény lány, Solymosi Eszter rituális meggyilkolásával vádolták (vérvád). A per a magyar politikai erők összecsapásának terepévé vált, Európa-szerte nagy figyelmet kapott, és nagy hatással volt a magyarországi antiszemitizmus későbbi alakulására. Az 1882-ben a falubeli zsidók és számos társuk ellen megindult eljárás, majd az 1883-ban lezajlott, a koncepciós perek vonásait magán viselő per – amelyben Eötvös Károly és védőtársai vállalták magukra a zsidók védelmét – végül a vádlottak felmentésével végződött. http://hu.wikipedia.org/wiki/Tiszaeszlári_vérvád

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.