egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

 30 ÉVES AZ EGYHÁZFÓRUM

A jubileumi konferencia megnyitója

Amikor bő 30 évvel ezelőtt Paul M. Zulehner professzor úrral az Egyházfórumot megalapítottuk, a nyugat-európai egyházi közösségekben még érezhető volt a II. Vatikáni Zsinat szellemisége és lendülete. XXIII. János pápa arra törekedett, hogy az Egyház figyeljen az idők jeleire. A Zsinat egyik legjelentősebb dokumentuma, a Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció, bevezetőjében az Egyház kötelességének nevezte, hogy „szüntelenül vizsgálja és az evangélium fényénél értelmezze az idők jeleit, e nélkül ugyanis nem adhatja meg minden egyes nemzedéknek a korszerű választ az örök emberi kérdésekre az evilági és a túlvilági élet értelméről és a kettőnek egymással való összefüggéséről” (GS 4). Maga a dokumentum jó néhány ellentmondásos jelet sorol fel a gazdasági fejlődéstől kezdve a szegénység, az éhezés és a nélkülözés problémáján keresztül a különböző politikai, társadalmi ideológiai viszályokig.

Az Egyházfórum ebben a zsinati légkörben született. A mi célunk is az volt, hogy figyeljünk az idők jeleire, és azokra a magunk korlátozott lehetőségeivel próbáljunk választ adni. Különösen is az egyházak állampárti elnyomását és az ettől nem független, de ezzel egészében mégsem magyarázható feudális vonásokat mutató hazai katolikus egyház állapotát tekintettük az idők jeleinek, amelyekre frissen alapított folyóiratban választ próbáltunk adni. Egyrészt azzal, hogy szóhoz juttattuk az elnyomott egyházat, másrészt pedig azzal, hogy megpróbáltuk ápolni a zsinati szellemiségét. Az első feladat hamarosan okafogyottá vált, a második azonban mind a mai napig aktuális.

Most, amikor az Egyházfórum 30 éves fennállását ünnepeljük, újra feltehetjük magunknak a kérdést: melyek a mai idők jelei, és milyen válaszokat adunk rájuk. Csupán egyetlen példát, a menekültválságot említem, amelyre a pápa, a püspökök, a papok és a világiak meglehetősen különböző válaszokat adnak, nem egyszer elfogadhatatlannak vagy egyesen árulásnak tartva a másik álláspontját. Hogyan lesz ebből hiteles és Jézus Krisztus reményteljes üzenetét közvetíteni képes keresztény megjelenés a társadalomban? Márpedig az Egyháznak jelnek kellene lennie a világban! Erre figyelmeztet a II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium kezdetű dogmatikai konstitúciója: „Az Egyház pedig Krisztusban mintegy szakramentuma, vagyis jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének” (LG 1).

Jubileumi konferenciánk mottója: „A jelek ideje”. Ezzel azt kívánjuk kifejezni, hogy nem csak az idők jeleit kell kutatnunk, hanem azt is meg kell vizsgálnunk, hogy mennyiben vagyunk mi jelek. Mennyiben jel az Egyház Magyarországon a jelenlegi történelmi, politikai, gazdasági és társadalmi keretek között? Mennyiben jelek ma a keresztények, magunkat is beleértve, a mindennapokban? Mennyiben jel az Egyházfórum, amelyre Zulehner professzor úr azt mondta: „Felnőttél, fiam, mondd, hát mi lett belőled?” Ferenc pápa írja az irgalmasság rendkívüli jubileumát meghirdető bullájában: „Vannak pillanatok, amikor még sürgetőbb meghívást kapunk arra, hogy tekintetünket az irgalmasságra szegezzük, annak érdekében, hogy mi magunk is az Atya cselekvésének hatékony jeleivé váljunk.” Úgy vélem, a mostani – ilyen pillanat. Ez a jelek ideje.

WILDMANN JÁNOS

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.