egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent a Egyházfórum 2018/4. számban

BEVEZETÉS

„Megvallom, nem volt még a magyar parlamentben képviselő oly nehéz helyzetben, mint amiben én vagyok, mert még senki sem részesült abban a szerencsében, hogy egy nőképviselő után közvetlenül beszélhessen.”[1] Alig két hónappal a trianoni békediktátum aláírása előtt, vagyis a Nemzetgyűlés 33. ülésén, 1920. április 23-án hangzott el az első magyar női nemzetgyűlési, később országgyűlési képviselő, Slachta Margit[2] beszéde a Parlamentben. Felszólalásában vallási meggyőződéséhez híven a keresztény Magyarország újjáteremtésének szükségességét hangsúlyozta, kiemelve a nők társadalomban betöltött szerepét, a Horthy-korszak kezdő időszakának szociális-közerkölcsi problémáit, illetve az iskolareform kérdését. Személye a hazai közvélemény előtt ekkor vált ismertté. Közéleti munkássága azonban korábban kezdődött, hiszen 1908-tól a Szociális Misszió Társulatának tagja, a Társulat által kiadott Keresztény Nő című periodika alapító szerkesztője, amely később Magyar Nő címen működött tovább. A Társulatból kiválva 1923-ban megalapította a Szociális Testvérek Társaságát.

E tanulmány Slachta Margit életútjának későbbi időszakába nyújt rövid betekintést. Munkásságát az 1940-es évek második felétől követjük, miáltal a korabeli hatalom titkos gépezetének működését is felvillanthatjuk. A töredékes forrásokból megismerhető a politikusnő karakterisztikája, amely a korabeli állambiztonsági terminológia szerint arra utalt, hogy a megfigyelt személynek milyen társadalmi kapcsolatai voltak, milyen volt múltbeli szerepe, és hogyan alakult viszonya a kibontakozó politikai rendszerhez. A rá vonatkozó archivált anyagokat elsősorban egyháztörténeti szempontból, a Slachta Margit által képviselt keresztény értékek hangsúlyozásával igyekszem bemutatni. A rövid áttekintéshez az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellelhető, mozaikszerű iratok megállapításai, illetve a vonatkozó életrajzi irodalom lesznek segítségemre. Az életút tárgyalandó korszaka két részre bontható, az emigráció előtti, valamint az emigráció utáni időszakra, vagyis az 1944-től 1949-ig tartó, illetve az 1949 utáni periódusra.

A levéltári források ismertetése előtt szeretném kiemelni, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában Slachta Margit megfigyeléséről önálló személyi dossziét eddigi kutatásaim során nem találtam. Ebből az a következtetés vonható le, hogy személyének megfigyeléséről vagy nem készítettek külön adatbázist, esetleg leselejtezték azt, vagy pedig megsemmisült az 1956-os iratégés során. Az előbbi verzió a politikusnő korai emigrálása miatt is valószínűsíthető. Ugyanis a hazai állambiztonsági szervek 1944-ben kezdték meg működésüket, azonban – ahogyan már fentebb említettem – a politikusnő 1949-ben elhagyta az országot, majd véglegesen az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le.

Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy a Keresztény Női Táborról – a Slachta Margit által alapított és vezetett pártról – készült egy önálló dosszié, amely a tanulmány egyik alapforrását képezi. Ebben az iratcsomóban a párt vezető személyiségeiről alapvető információk találhatók. A dossziéban számos jelentés nehezen vagy egyáltalán nem olvasható ugyan, de jelentős számban találtam benne a párt vezetőjének habitusával, közjogi-politikai tevékenységével foglalkozó fontos utalásokat is. Munkám során ezeket is figyelembe vettem.

 

A MEGFIGYELÉS KEZDETEI, AZ EMIGRÁCIÓ ELŐTTI IDŐSZAK

Az első archivált anyag Slachta Margit önálló kartonja, amely létével igazolja, hogy az állambiztonsági szolgálatok nyilvántartották a politikusnőt. Jellemzése jól tükrözi a kor politikai-közjogi értékítéletét, a betűhív közlés egyben a szöveg megfogalmazójának műveltségi szintjét is mutatja. Eszerint Slachta a „Felszabadulás után a Keresztény Női Tábor elnevezésü, jobboldali párt megalakitója, vezetője és országgyülési képviselője volt. Aktiv ellenséges tevékenységet folytatott a rendszer és a baloldali pártok ellen.”[3] A kartonból a politikusnő töredékes személyes adatai is megtudhatók: „születési helye: Kassa, születési év, hó, nap: 1884. anyja neve: Sárossy Borbála, foglalkozása 1945 előtt: szerzetesnő, lakhely: Budapest XII. ker.”[4]

A „Bihari” jelű iratanyagban Kovrig Béla[5], a neves egyetemi tanár, Barankovics-párti politikus kézzel írott karakterisztikája érinti többek között Slachta Margit személyét is. Az ügynök 1946 szeptemberétől 1948 novemberéig dolgozott a politikai rendőrségnek, majd legálisan elhagyta az országot.[6] Számos korabeli közszereplőről készített jelentéseket, melyek részben kompromittáló, részben konkrét információkat tartalmaztak.[7] Eszerint Slachta Margit:

Szerzetesalapító. Amikor 1919–20 körül megalapította a Keresztény Női Tábort, tömeggyűléseket tartott a Budai Vígadóban és fellépett képviselőnek élesen összekülönbözött akkori főnökasszonyával, Farkas Edithtel. […] A két erős egyéniségű nő nem tudott megférni egy kötelékben. Az erős kereszténységgel rendelkező Slachta új rendet alapított. […] Slachta rövidesen kikopott a politikából, szerzetesrendének kiépítésén dolgozott. Egészen Kaliforniáig egymásután alapított szerzetes házakat és ezeknek ismerete növelte a hazai szervezet erejét. Slachta ma is a rend főnökasszonya. […] Feltűnő volt harcos emberbaráti tevékenysége a hazai náciuralom idején, amikor rendjének tevékenysége szinte koncentrálódott a nyilas ellenes küzdelembe. […] Különben szerzetes rendjének több vezető tagja közismerten zsidó származású. – A felszabadulás után Slachta ismét politikai aktivitást fejtett ki. […] Egy új katolikus pártba való kapcsolódással is foglalkozott és […] szembefordult a Barankovics Kerkai iránnyal és Pálffy Józseffel működött együtt. […] Kilépett a Demokrata Pártból, ma pártonkívüli. Szemmel láthatólag megöregedett, szellemi ereje megfogyatkozott, lelki életre koncentrálódott. […] Nem tudja, hogy valóban individualista ebből következik primitív társadalomlátása, politikai szemléletének korlátoltsága. […] Fő jellemzője: erős együttérzés az embertárssal, heves (lengyeles) szenvedélyesség, nagy emberi, lelki és fizikai bátorság és éber segítőkészség. […] Lelki meglátásai, kiváltképpen a Szent Lélek Kultusza terén azt mutatják, hogy nagysága a lelki életben van – abba politikailag nem számít, tisztelői vannak, de politikai követőkre ma már maga sem számít.[8]

A következőkben egy 1948 februárjában kelt állambiztonsági jelentésből Slachta Margit levelezése ismerhető meg, amely Hamvas Endre dossziéjában található. Hamvas Endre csanádi püspökre 1950-ben nyitottak személyi dossziét.[9] A levélben Slachta a püspököt a Szociális Testvérek Társasága nevében misére kérte fel. A szöveg a következő:

Legyen szabad arra kérnem, hogy Pestre méltóztatik most legközelebb jönni, még a tárgyalások előtt kaphassak fogadtatást, vagy amennyiben nem volna alkalmatlan, kegyeskedjék nekünk azt a nagy örömet megszerezni, hogy Püspök Atyánk nálunk misézik és egyúttal megengedi, hogy az a megbeszélés, amelyet kérni bátorkodom, reggeli után nálunk legyen, és részt vehessen azon egy nagyon kiváló férfimunkatársam, tudásilag, képességileg és jellemileg egy száz százalékos ember. Ha pedig nem közvetlen most volna a küszöbön álló tárgyalás, akkor a későbbi dátumra vonatkozólag legyen szabad ezt a kérésemet fenntartani.[10]

Az állambiztonsági szervek által legépelt levél hátoldalán a következő kommentárok olvashatók: „Próbáljuk megtudni ki az a személy”, fekete tollal egy másik személytől származó feljegyzés: „Feltétlenül!”, ceruzával valószínűleg egy harmadik személytől származó válasz: „Thewrewgh Pallagh Attila ez a személy”.[11] Az iratok szerint a csanádi megyéspüspök egyébként a felkérést elfogadta.[12]

Az előbbi levelezésben „keresett személy” neve már az 1946-ban készült, Legitimista pártok feliratú dosszié jelentésében is felbukkan. A szigorúan bizalmas jelentés a magyarországi legitimisták szervezkedéséről az alábbiak szerint tájékoztat.

A pártokon kívül álló legitimista érzelmü egyének különféle, főként vallásos egyesületek keretein belül szoktak összejönni. Ilyen egyesület a Szociális Testvérek Társasága. A társaság előadásokat szokott rendezni, melyeknek előadói között Lajos Iván, Thewrewk Pallaghy Attila és Schlachta Margit szerepel. A Szociális Testvérek Társasága többek között céljául tűzte ki azt is, hogy ha elkészül Lajos Ivánnak „Magyarország felelőssége a második világháborúban” c. könyve azt terjeszteni fogja. Ugyancsak előadások rendezésével tartja együtt legitimista híveit a Szent Lélek Szövetség. A szövetség munkájában vezető szerepet vitt Oloffson Placid páter. Az előadók között itt is szerepel az előbbi Thewrewk Pallaghy Attila. […] A Pallaviccini-féle legitimista csoport és a Demokrata Néppárt Pálffy-frakció működése illegális jellegű. Kifejezetten legitimista összejöveteleiket titokban tartják meg, a tömegek felé való színvallásuk csak annyi, hogy egyes tagok /Lajos Iván, Thewrewk Pallaghy Attila stb./ a vallásos társaságokban /Szentlélek Szövetsége, Szociális Testvérek Társasága/ tartott előadásaikban és felszólalásaikban burkoltan esetleg fél-nyiltsággal köztársaságellenes legitimista kijelentéseket tesznek. Mulatozásaik, ahol Habsburg Ottóra isznak, zártkörűek.[13]

A Keresztény Női Tábor titkos dossziéjából kigyűjtött anyagok ismertetése előtt idézek egy rövid összefoglalót a pártról. Az írás 1961-ből származik, a Keresztény Női Tábort, a Keresztény Demokrata Néppártot és a Független Demokrata Pártot mutatja be. Hangsúlyozza a katolikusok között egyre mélyülő ellentéteket.

Keresztény Női Tábort támogatták: Mindszenty József vezetésével a püspöki kar legreakciósabb tagjai. Shovy Lajos székesfehérvári püspök, Pétery József váci püspök, Hamvas Endre csanádi püspök. Továbbá a szerzetesrendek főnökei közül: Endrédy Vendel zirci apát. A ciszterek közül még támogatták: Baranyay Jusztin és Hagyó-Kovács Gyula. A Keresztény Női Tábor a háború előtti konzervatív-katolikus irányt, melyet az 1945 előtti politikában és sajtóban Szekfű Gyula képviselt, tekintette programjának. Ezért nyerte meg a főpapság támogatását. Világi politikusai közül Gróh esztergomi ügyvéd nevére emlékszem. A jezsuiták egyenként és együttesen, mint rend a Schlachta-féle Keresztény Női Tábor ellen voltak, mert egyrészt ők egységes jezsuita irányitás alatt álló pártot akartak, másrészt, mert a Keresztény Női Tábor politikai eszménye nem korszerű. Ez ellen Kerkai Jenő jezsuita vezetésével a KALOT-os jezsuiták harcoltak, mint pl. Fritschi Ádám.[14]

Egy 1946. október 15-én kelt jelentéssel kezdem a Keresztény Női Tábor önálló dossziéjának feltárását, melynek tárgya a „Mateovits-csoport”.

Mindszenty teljesen Barankovics ellen fordult, s így teljesen eredménytelen volt Schlachta igyekezete, aki elment Mindszentyhez és kérte Balogh István felmentését az egyházi szankciók alól, s ugyanakkor Barankovics érdekében is akart beszélni. A primás olyan dühbe gurult, már a Balogh ügyének előterjesztésénél is, hogy Schlachta nem mert a Barankovics védelmével előállni. Schlachtát Barankovics mellé az a tény állította, hogy amikor Schlachtát kizárták a Parlamentből, akkor Barankovics noha a bizottsági ülésen a pártja nevében elfogadta a kizárást, a parlamentben mégis a kizárás ellen szavazott. Ez nagyon meghatotta Schlachtát, s azóta lelkes híve Barankovicsnak. Balogh ügyében pedig azért állt ki, mert a rendben vannak zsidó testvérei is Schlachtának, s ezek felbíztatták, hogy Balogh érdekében interveniáljon a prímással. Így most a helyzet megint olyan, mint volt eddig, továbbra is a Mindszenty vonal jó és nincs más út – mondta Kisházi. Kerkad is téved, amikor azt hiszi, hogy lehet valami megegyezés, folytatta Kisházi, majd hozzátette, hogy Mindszenty külön írt neki azért nehogy bármibe elfogadja Kerkad politikai intencióit. Mateovits megkérte Kisházit, hogy Mindszentynél járjon közbe Kéri Nándor, Schlachtapárti képviselő érdekében. A beszélgetésből kiderült, hogy Kérit Balogh István megnevezése miatt fenyegeti a veszély. Balogh István ugyanis azt kérte Mindszentytől, hogy ha neki vissza kell vonulnia a politikától, akkor Kéri, aki szintén pap ugyancsak vonuljon vissza, mert így Balogh kedvezőbben tudná beállítani saját visszahívását. Balogh arra akar hivatkozni, hogy nem személye elleni lépés, hanem általában a papokat hívták vissza. Kisházi szerint Mindszenty már véleményt nyilvánított Kéri ügyében és azt mondta, hogy semmi esetre nem támogatja Balogh István kívánságát. […] Kisházi elmondta, hogy ma reggel szerzett tudomást arról, hogy a kormánynak a különböző közületek, gyárak stb. részéről küldött Mindszentyellenes tiltakozásokat továbbítják Rómába. Szerinte mindez azért történik, hogy a Vatikánnak bizonyítsák Mindszenty eltávolításának szükségét. Kéry Nándor elmondotta még, hogy Schlachta Margitot, Balogh István eszközének használja. Mindezt Schlachta naivsága miatt tudja, csak Balogh István megtenni. Őt magát /Kéryt/ Balogh István arra akarta legutóbb rávenni, hogy Svoyal és több püspökkel beszéljen a szerzetes tanárok kérdésében.[15]

Az alábbiakban áttérek a dosszié következő jelentésére, amely 1949. január 13-án kelt, és tárgya Slachta Margit. E jelentésben a Slachta-nővérek titkos tevékenysége tárul fel: embercsempészés ügyében az államvédelmi szervek által beszervezett ügynök egyeztet Natália nővérrel az előre megbeszélt találkozóhelyen. Az állambiztonsági hatóságok már államvédelmi kérdésnek tekintették a nővérek tevékenységét, ezért folyamatosan követték és dokumentálták az eseményeket. Természetesen sem Slachta Margitnak, sem Natália nővérnek nem volt tudomása arról, hogy egy ügynökkel egyeztetnek. A találkozóról az alábbit jegyezték fel:

Folyó hó 13-án délután fél 7 órakor emberünk találkozott Schlachta Margit megbízottjával, Natália nővérrel az Egyetem templomban. A konspirált találkozó helyéről a templom szemináriumi helyiségébe vezette emberünket Natália nővér és vele az alábbiakat tárgyalta meg. Natália nővér feltette a kérdést, hogy Slachta Margit kívánságára lehet-e, hogy az ő személye helyett kettő vagy három másik apáca disszidálhasson, s ha igen, akkor hogyan. Emberünk kijelentette, hogy igen, [ismertette?] nagy vonalakban a kijutás útját. A konspirált találkozó Budapest vámhatárán kívül történik. A szóban forgó apácák gépkocsival Nagyarboj [helyesen: Magyarbóly – Sch. B.] községbe lesznek levíve, ahol éjjel lépik át a határt. Innen azután Triestbe lesznek közvetlenül szállítva. Kikötés, hogy kevés forintot és lehetőleg csak dollárt vigyenek magukkal. Továbbá, hogy élelmet és egyéb szükségleti cikkeket a legkevesebbet vigyenek és csak a legfontosabb dolgokkal lássák el magukat. […] Natália nővér közölte még, hogy Schlachta Margit megint új helyen van, s ezért előbb meg kell keresnie és vele átbeszélni a dolgot.[16]

A fejezet zárásaképp ismét a Mateovits–Slachta csoport szervezkedése kerül a középpontba. A levéltári forrás a következőt rögzítette:

Mindszenty hercegprímás 1948 első napjaiban utasítást adott a legitimista báró Kray Istvánnak egy 15-20 főből álló népképviselős csoport megszervezésére, akik mindenben Mindszenty köztársaság ellenes utasításait teljesítik. A fenti csoport lenne a bázisa annak a legitimista pártnak, melyet Mindszenty az amerikaiak bevonulása után állít fel. […] November 18-án Gróh József egy gépelt nyilatkozatot hozott a hercegprímástól. Mindszenty neve volt aláírva. A hercegprímás utasítása az volt, hogy Mateovits-Schlachta csoport emberei 5-5 példányban sokszorosítsák és küldjék el. A nyilatkozatban súlyos rágalmak voltak népi demokratikus rendszerünk ellen, szélső jobboldali uszítást tartalmazott. Gróf József Zoltán Pál, Mateovits Ferenc, Fehér Ferenc, Kossler Aladár, Horváth Ferenc terjeszttették a nyilatkozatot. November utolsó napjaiban, Mateovits, Horváth Ferenc és Szabó Ferenc megtárgyalták, hogy kilépnek a DNP-ből, de Horváth és Szabó még nem lépnek ki, hanem beszámolnak Mateovitsnak. December első napjaiban Mateovits, Mindszenty utasítására egy dokumentumot fogalmazott, melynek lényeg az, hogy Magyarországon véres terrorral kényszerítenek embereket Mindszenty ellenes nyilatkozatok megírására és törvényellenes módon üldözik a katolikus egyházat. A hercegprímás utasítása értelmében, a nyilatkozatot alá kellett írni minden Mateovits – Schlachta csoportbeli képviselőnek. A nyugati országok budapesti képviselőinek és a püspöki kar minden tagjának 1-1 példányt akarnak elküldeni, majd utána felolvasni interpelláció gyanánt a parlamentben. A mai napig csak 6 képviselő írta alá, a többiek nem szeretnék, mert nyíltan fasiszta hangban fogalmazta Mateovits. Most Mateovits enyhébben átfogalmazza és a közeli napokban juttatják el a külföldi követségre. Mateovits – Schlachta csoport jelenleg az alkalmat várja, hogy a parlamentben hatalmas botrányt csinálhassanak a „vallásüldözéssel” kapcsolatban és utána illegalitásba vonulnak. Mateovits már értesítette az amerikaiakat, hogy feltétlenül vegyenek részt az általa megjelölt parlamenti ülésen.[17]

 

AZ EMIGRÁCIÓ FELÉ VEZETŐ ÚT

E fejezet rövid életrajzi kitekintésül szolgál.[18] Ahogyan az ismertetett levéltári forrásokból is látható, Slachta Margitot megvádolták illegálisnak minősülő tevékenységekkel (embercsempészet, illetve a köztársaságellenes szervezkedések), amelyekről az államvédelmi szerveknek voltak írásos bizonyítékaik. Azonban most egy törvényjavaslat elfogadásáról szóló parlamenti vita eseményeit ismertetem, amely meghatározó eleme volt Slachta Margit emigrációba kényszerülésének.

1948. június 16-án fogadták el az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot, és éppen ezen a napon szólalt fel utoljára a képviselőnő a Parlamentben. Beszédét folyamatos közbeszólások szakították meg.[19] Bizonyítani akarta, hogy számos tiltakozás érkezett az egyházi iskolák államosítása ellen. 2249 másolatot vitt magával a Katolikus Szülők Szövetsége és az egyházközösségek tiltakozásaiból, amelyeket Kisházi Mihály segédkezésével a Ház asztalára helyezett. Folyamatos zaj hallatszott a beszéd alatt. Vádolták, hogy a levelek hamisítványok, ő készítette azokat. A képviselőnő visszafogottan beszélt. „Nekem jogom van ahhoz, mint képviselőnek, hogy meghallgattatásra találjak.” Erre: „–Egy hang a dolgozók pártjából: de nem soká.”[20] A felszólalási idő lejárt, nem hosszabbították meg, Slachta Margitnak helyet kellett foglalnia határozati javaslatának felolvasása előtt. Azonban fontos megjegyezni azt, hogy az országgyűlési napló nem tartalmazza a teljes felszólalást. A házelnök javaslatára a „nemzeti szuverenitást súlyosan sértő” tartalmat a gyorsíró jegyzetekből törölték, a naplóból pedig kihagyták.[21]

Kimaradt a napló feljegyzéséből Slachta Margit nyelvbotlása is, miszerint a Békeszerződésre hivatkozva hívta fel a figyelmet a vallásszabadság biztosítására, ezért javasolta, hogy a törvényi szintre emelés előtt a külügyminiszter keresse meg az Egyesült Államok Szervezetét, majd javította, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét.[22] Érdekesség, hogy nem ez Slachta Margit első nyelvbotlása e felszólalásában, ugyanis beszédét „Tisztelt Nemzetgyűlés” megszólítással kezdte a „Tisztelt Országgyűlés” helyett.

A naplóból kimaradt felszólalás utolsó gondolatai a következők.

Kérem a Szentlélek Úristent, ihlessen meg egy képviselőt, aki nagyobb képességekkel rendelkezik, mint én, akinek nemzete nagyobb hatalom, mint Magyarország és tagja a Nemzetek Szövetségének, hogy ezt a kérésemet magáévá tegye és a Nemzetek Szövetsége elé terjessze. És ihlesse meg a Szentlélek Úristen a Nemzetek Szövetségét, hogy az ily módon előterjesztett javaslatot a szenvedő emberiség javára határozattá emelje.[23] […] Szakítsa meg az Országgyűlés az iskolák államosítására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását és utasítsa a külügyminisztert, hogy forduljon az UNO-hoz delegáció kiküldése végett [...] hogy vizsgálják meg, vajon a valóságnak megfelel-e az a külföldön elterjedt hír, hogy Magyarországon rejtett vallásüldözés folyik, és a törvények demokráciaellenes terrorral jönnek létre. A vizsgálat vonatkozzék különösen a most tárgyalás alatt lévő s az iskolák államosítására vonatkozó törvényjavaslat előzményeire és a néptömegek valódi kívánságaira.[24]

Az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényjavaslat törvényi szintre emelkedett. A Himnusz alatt a „nemmel” szavazók felálltak ugyan, de nem énekeltek, Slachta Margit azonban ülve maradva nem énekelt. Ezért a Mentelmi Bizottság elé került, egyrészt a határozati javaslatáért, másrészt a Himnusszal szembeni tiszteletlen magatartásáért. Kétszer hat hónapra kizárták a parlamentből, ezzel elveszítette mentelmi jogát. Az eseményekről a képviselőnő testvéri körben a következőképp számolt be:

azt feleltem, hogy valójában hibáztam, – nagyon mélyen érintett, hogy azok kezdik énekelni az „Isten áldd meg a magyart”, akik éppen most fosztották meg az ifjúságot Istentől, – tehát le kellett volna térdelnem és azt a zsoltárt imádkoznom, hogy „… hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön” [136/137. zsoltár].[25]

Slachta Margitnak ekkortól már vissza kellett húzódni a közéletből. November 19-én a Ludas Matyiban jelent meg egy karikatúra „Slachta Jósnőnél” címmel. Az ábrázolásban Slachta egy jósnővel szemben ült, kettejük között az asztalon kiterítve a „kártya”, azon a következő politikusok képei láthatók: Szakasits, Rákosi, Veres Péter, Révai, Marosán és Rajk. A jósnő Rajk László belügyminiszter képére teszi az ujját, és azt mondja „Ez a barna fiatalember sokat gondol magára.”[26] Egy másik lapban egy gondozott kert látható, benne a kertész: Péter Gábor tevékenykedik, előtte áll Rajk és rámutat a Slachta Margit arcát viselő kapirgáló tyúkra, és azt mondja: „Mielőtt kárt tesz a demokrácia virágoskertjében, kergesd ki ezt az örökké kotkodácsoló vén tyúkot!”[27] Mindezek alapján érthető, hogy Slachta Margit az emigráció mellett döntött és 1949 júniustól szeptemberig Ausztriában tartózkodott, szeptembertől pedig az Amerikai Egyesült Államokban folytatta tovább életét.

 

„HOL TARTÓZKODIK SLACHTA MARGIT?”

Az e fejezetben említett források a politikusnő emigrálását követően, vagyis 1949 után keletkeztek. Az áttekintést két dosszié iratainak, a Magyarországon tevékenykedő Intelligence Service-ügynökök anyagának, valamint a Szovjetuniótól átvett kompromittáló anyag 31–32. számú névjegyzékének ismertetésével kezdem. Az első iratcsoportot, amely az I. S. Magyarországon tevékenykedő ügynökeinek feljegyzéseit tartalmazza,[28] 1950. június 7-én nyitották, míg az utóbbi dosszié összeállításának időpontja ismeretlen. A dátumot illetően csupán annyi ismerhető meg, hogy 1956-ban a szovjet állambiztonsági szervektől kapták a magyar állambiztonsági szolgálatok. A politikusnő a megnevezett anyagok névjegyzékében az alábbi rövid jellemzéssel szerepel:

Schlachta Margit: nemzetgyűlési képviselő. A Szociális Nővérek főnöknője. Állandó kapcsolatban van Dietrich-hel, annak titkárján – Spányin keresztül. Közvetít Mindszenthy és az amerikaiak között, továbbá amerikai katolikus magyarság és az itteni egyház között. Orosz-ellenes beállítottságú.[29]

A jelentésen egy ceruzával írott, dehonesztáló kommentár is olvasható: „kiszökött”.

Az orosz feljegyzés felszínesebb, távolságtartóbb, lényegi eleme, hogy Slachta Margit beállítottsága nyugatbarát. „302. /Slahta Margit/ egyéb adat ismeretlen/ 1920-ban a magyar parlamentben országgyűlési képviselő volt. A „Misszionáriusok szociális szervezetének” volt a vezetője. Angolbarát.”[30] Ezen a ponton fontos tisztázni: Slachta Margit 1920-ban nemzetgyűlési képviselő volt, illetve a politikusnő ugyan tagja volt a Szociális Missziótársulatnak, de nem volt annak vezetője.

A fenti két rövid jellemzésből is jól látható, hogy a politikusnő kapcsolatrendszerét a korabeli állambiztonsági hatóságok jól ismerték. Míg az előbbi megemlíti, hogy „oroszellenes beállítottságú”, az utóbbi feljegyzés vélhetően egy szovjet ügynöktől származik, de biztosan a szovjet állambiztonsági szervektől. Kiemelendő a politikusnő regisztrált amerikai-angol kapcsolatrendszere, illetve Mindszentyvel való közeli ismeretsége.

Itt utalni szeretnék arra, hogy a kor kiemelkedő koncepciós eljárásában, a „Mindszenty-ügyben”[31] az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kilenc kutatható dossziéjában szerepel Slachta Margit neve. Tudomásom szerint ezeket az anyagokat Slachta Margittal összefüggésben még nem vizsgálták. Erre – terjedelmi okból – jelen tanulmányban nem térhetek ki, mindazonáltal fontosnak tartottam megemlíteni.[32]

A következőkben Bozsik Pál és társainak vaskos iratfondját ismertetem, amelyet 1950-ben nyitottak. Bozsik Pál és társai ellen a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával indított vizsgálati eljárás iratait tartalmazza.[33] A kihallgatások során konkrét kérdések hangzottak el a képviselőnő tartózkodási helyével, tevékenységével kapcsolatban. Személye iránti érdeklődés az állambiztonsági szervek részéről ekkor már jelentősen megnövekedett.

Az 1951. január 5-i kihallgatáson Bozsiknak arra kellett választ adnia, hogy 1945-ben melyik ellenzéki párt kínált fel neki képviselő-jelöltséget. Az iratok alapján Bozsik így válaszolt:

1945. októberében Slachta Margit megbízásából Palágyi Natália szociális testvér levélben tudomásomra hozta, hogy Pálffy és Slachta a Polgári Demokrata Párthoz csatlakozik, így a PDP lesz az egyetlen és erős ellenzéki párt, s annak ellenére, hogy „nagy viaskodások vannak a helyzetért”, én is kaphatok képviselőjelöltséget. Másnap ugyancsak Slachta Margit megbízásából Bokor Erzsébet szociálistestvér írt levelet hozzám, melyben közölte, hogy igen jó helyen kaphatok jelöltséget a PDP listáján, ezért feltétlenül keressem fel Slachta Margitot megbeszélés végett. A levél alapján 1945. október 22. körül felkerestem Slachta Margitot a Szociális Testvérek Társasága központjában, ahol Slachta kijelentette előttem, hogy egyedül ő hivatott Magyarországon Katolikus pártot vezetni, de szívesen rendelkezésemre bocsájt egy képviselői mandátumot. Én Slachta politikai szereplését igen nagyra becsültem, de nem annyira, hogy őt az én vezéremnek tekintsem. Ezért azután a felajánlott jelöltséget visszautasítottam.[34]

A levéltári iratok szerint a korabeli pártszervezési mozgalmakra utalt Czettler Jenő is az üggyel kapcsolatos perbeli kihallgatásán öt nappal később. Az 1945-ös választások előtt Slachta Margit őt is felkereste, és pártja képviselőjelöltségét kínálta számára. Miután ő ezt elhárította, Slachta megkérte, ha nem indul is a választáson, vállalja az ő csoportjuk támogatását. Erre sor is került, „a választások előtt, főleg Slachta rendházában vagy iskolájában a meghívott pártszervezők, papok és egyéb jobboldali személyek jelenlétében kortesbeszédeket tartottam. Slachta a PDP listáin indult, ezért beszédeimben a PDP-t támogattam.”[35]

A képviselőnő politikai-emberi magatartását kiválóan jellemzi Bozsik Pál 1951. január 16-i rendőrségi vallomása, melyben kapcsolatuk kezdetéről kellett nyilatkoznia.

Mikor és milyen körülmények közt került Ön Slachta Margittal kapcsolatba? Slachta Margitot 1917-óta ismerem. A Horthy parlamentben egyébként mindketten, mint képviselők, a legitimista Keresztény Párthoz tartoztunk. 1932-ben kerültem Slachtával közvetlenebb kapcsolatba, amikor Pesthidegkútra kerültem és 1940-ig a vezetése alatt álló szerzetesrend hűvösvölgyi rendházának kápolnáját vezettem, egy évig pedig a Szociális Testvérek Társaságának noviciáit egyházi liturgiára képeztem ki. 1945-ig kapcsolatunk jelentős részben abból állt, hogy Slachta rendje részére prédikációkat és lelkigyakorlatokat tartottam.

A kihallgatás során további kérdés hangzott el egy 1946-os nyilasmentési akcióról is. Erről Bozsik a következőket nyilatkozta:

1946. elején Engellmayer Jánosné, volt pesthidegkúti lakos hozzátartozói felkerestek plébániámon, közölték velem, hogy a politikai rendőrség Engellmayernét nyilas tevékenysége miatt leinternálta, s megkértek próbáljak közbenjárni az én volt „jó hívem” kiszabadítása érdekében. A kérés alapján írtam egy lelkészi igazolólevelet, melyben kifejtettem, hogy Engellmayerné az egyház „becsületes híve”, csak egy megtévedt ember, aki semmi komoly fasiszta tevékenységet nem fejtett ki a nyilas rezsim alatt. Igazolólevelem hamis adatokat tartalmazott, mert én Engellmayerné tevékenységeit, internálásának okait egyáltalán nem ismertem. Igazolólevelemet elvittem Slachtához és megkértem, hogy képviselői befolyásánál fogva a Belügyminisztériumnál járjon közbe a sváb, nyilas Engellmayerné kiszabadítása érdekében. Slachta vállalta a feladatot, azonban az akció nem sikerült, mert Engellmayernét családjával együtt kitelepítették Németországba.

A terjedelmes kihallgatási jegyzőkönyv utal Slachta Margit későbbi politikai-közéleti szerepvállalására is. Bozsik kihallgatói tudomására hozta, a következőt: „1948 tavaszán, amikor Mindszenthy ellen a baloldali sajtó megkezdte a támadását demokráciaellenes tevékenységei miatt Slachta a KNT nevében írásban egy »hűségnyilatkozatot« küldött Mindszenthynek.” A nyilatkozatot Bozsik is aláírta, „igazolásául annak, hogy Mindszenthy ténykedéseivel egyetértek és azt magam vonalán támogatom”. 1948 nyarán Slachta azzal a kéréssel fordult Bozsikhoz, hogy próbálja megtudni a kultuszminisztériumban, hogy hány tiltakozólevelet kaptak az egyházi iskolák tervezett államosítása miatt – ahogyan azt az előző fejezetben ismertettem –, „mert az adatokat szeretné a parlamenti felszólalásaiban a kommunisták ellen felhasználni”. Kiderült, hogy az egész országból mindössze 25 tiltakozó távirat érkezett a minisztériumba. A kapott adatokkal Slachta rendelkezésére bocsájtotta, „aki igen el volt keseredve, mert azt hitte, hogy az egyházi iskolák államosítása iránti tiltakozólevelek száma több ezerre tehető”. A kihallgatási jegyzőkönyvből kiderült, hogy Mindszenty letartóztatása után Slachtával való kapcsolata megszakadt, később hallotta, hogy egy ideig bujkált, majd disszidált. Az iratok szerint 1949 tavaszán Palágyi Natália említette Bozsiknak, hogy „ő kapcsolatban áll Slachtával, de tartózkodási helyét titokban kell tartania, s nekem sem árulta el”. Bozsik arról is tájékoztatta kihallgatóit, hogy 1949 elején felkereste Szombatfalvi Rudolfné, a KNT egyik világi vezetője. Erről a következőképp számolt be Bozsik:

üzenetet hozott részemre Slachtától, hogy vegyem át a vezetést és hívjam össze a Női Tábor vezetőségét értekezletre a hűvösvölgyi rendházba. Szombatfalvinéval azonban közöltem, hogy a feladatot nem vállalom, mert lebukási veszéllyel járhat. A megszűnt Női Tábor felélesztése érdekében Bokor Erzsébet keresett fel lakásomon, 1950 nyarán. Bokor tanácsot kért tőlem, milyen formában lehetne a Női Tábor működését felújítani. Én kijelentettem, hogy semmi értelme nincs a Slachta pártot újjászervezni, különösképp legális körülmények között, mert neve annyira kompromittálva van, hogy semmi élettere sem lenne a működésének. Bokor magáévá tette véleményemet, felhagyott tervével és visszavonult a politikai működéstől.[36]

Az 1949-et követő radikális politikai változások után már nem volt esély a keresztény pártok politikai szerepvállalására. Bozsik Pál – részben önmentő – vallomása is arra utal, hogy ennek ellenére az illegális közéleti tevékenység igénye továbbra is megmaradt.

A tanulmányom további részében újabb forrást mutatok be, amelyben ismét konkrét kérdések irányulnak Slachta hollétének felderítésére. Dr. Barlay Ödön dossziéjában található a Szociális Testvérek Társasága egyik volt tagja 1955 decemberében lezajlott kihallgatásának jegyzőkönyve. A következő kérdést intézték hozzá:

Hol tartózkodik Slachta Margit? Felelet: Tudomásom szerint, illetve Rónay Paula közlése szerint Buffaloban É-Amerikában tartózkodik. Rónay Paula levelezésben áll Slachta Margittal. Kérdés: Az Ön címére milyen levelek érkeztek Schlachtától? Felelet: Címemre 1955 januárjában és ezt követően még 2 alkalommal utoljára 1955 nyarán érkezett Slachta Margittól. A levél címzésén Slachta kézírását ismertem fel. A feladóként általam nem ismert név volt megjelölve. A leveleket nem bontottam fel, hanem átadtam Rónay Paulának.[37]

Arra a kérdésre, miszerint mi volt a levelek tartalma, a volt szociális testvér azt felelte, hogy vele azt ugyan nem közölték.

Egy másik forrásanyag is igazolja, hogy Slachta Margit emigrálása és tisztázatlan holléte továbbra is nyugtalanította az államvédelmi szerveket. „Varga Kata” fedőnevű ügynök dossziéja a Komárom-Esztergom, valamint Győr-Sopron megyei római katolikus papságról, szerzetesekről és apácákról szóló jelentéseit tartalmazza, illetve részletes beszámolót közöl különféle egyházi mozgalmakról.[38] Az ügynök 1957. július 28-án Tatabányán kelt jelentésében a következőkről számol be.

A Bazilika sekrestyése Kuglics Magda volt szociális testvére [sic!] a Schlachta Margit rendből. Ezeket Budapestről rendszeresen látogatja Gerstner Ida nevü testvér, aki rendi nevén Helga. […] Schlachta Margit Helgán keresztül küld az itthon lévő testvéreknek üzenetet és állitja, őket megfelelő beosztásba, hogy politikai értesüléseiket ottkint leadhassa. E hét keddjén engem is felkeresett Anny nevü testvér, hogy azt az utasitást kapták, keressenek és szervezzenek engem is be, hogy a politikai életről adjak állandóan jelentést. Nem adtam konkrét választ, gondoltam előbb megbeszéljük.[39]

A politikai rendőrség az ügynöknek azt az utasítást adta, hogy vállalja el a feladatot, és derítse ki, pontosan milyen egyesületbe vagy szervezetbe akarják bevonni, továbbá annak kik a tagjai, honnan szerzik az anyagi juttatásokat, és a legfontosabb: mi a célkitűzésük, illetve kik a külföldi támogatóik.

Augusztus 8-án a következőket fogalmazza meg „Varga Kata” fedőnevű ügynök:

A legutóbbi jelentésemben közöltem, hogy az Esztergomban lévő szoc.testvérek közül Anny testvére [sic!] (vezeték nevét még nem tudom, majd megszerzem) felkeresett, hogy Helga üzeni, hogy szeretne velem beszélni és politikai vonatkozásu nézeteimet és véleményemet hallani. Nagyon csodálkoztam rajta, mert mi Helgával nem vagyunk jó viszonyban, még 1946.-ben erősen összeütköztünk. Utoljára 4 évvel ezelőtt találkoztam vele, akkor is csak néhány szót váltottunk. Az volt a véleményem, hogy bizonyára Amerikából kapott utasitást arra, hogy velem felvegye a kapcsolatot és politikai vonalon esetleges hirszerzésre használjon fel. Helga még ma is összeköttetésben van az Amerikában lévő Slachta Margittal, aki rendi főnöknője. Slachta Margit ma New-Yorkban [pontosítás: New York állam – Sch. B.] a magyar bevándorlási iroda titkárnője. Ugy emlékszem, hogy 1949-ben vagy 50-ben ment ki illegálisan. Jelenleg New-York 227. Eost 27. Street Sanef Marp Home-ban lakik. De gyakran van uton, mert Amerikában több háza is van, úgyértem rendháza.[40]

Augusztus 22-én arról számolt be az ügynök, hogy Slachtáék több csomagot küldenek Amerikából testvérüknek, Slachta Borbálának, illetve az ügynök arról is tudomást szerzett, hogy „Slachta Margit nagyon beteg és nagy az izgalom, hogy ki lesz a rendfőnöknő”.[41] Szeptemberben kiderül, hogy Helga az ügynököt női lelkigyakorlat szervezésére szerette volna felkérni, de végül ezt elvetette, ugyanis nem szívesen dolgozik vele.

„Varga Kata” fedőnevű ügynök dossziéjából 1960. január 11-én kelt jelentést emelném még ki, a jelentés tárgya: „Schlachta Margit-tól érkezett csomagról és levélről”. Ez áll benne:

Még a mult nyáron jelentettem, hogy Ausztriából kaptam egy csomag (: 28 kg. :) ruhát és hogy küldöjét nem ismerem, mert egy bécsi gyűjtőcég Ferdinand… a feladó. No­vember 17-én kaptam egy levelet New-Yorkból egy magát miss Morgoret O’Hore 326… 65 Street… 16. N. J. 21. N. J, cimező hölgytől, aki a levelet nem írta alá. A levélben foglaltakról rájöttem, hogy Schlachta Margit a küldője. A levélben közli, hogy már megöregedett nem olyan aktiv, mint volt, de a küldött csomagot megkaptam-e? Mi volt benne és esetleg ujabb fog érkezni. Közli, hogy kint drága a lakbér, ezért az emberek változtatják a lakásukat. Igy irja: „Tehát figyeljen a cím megváltozott” és leközli a fent leirt nevet és címet. Valószínű az egész levélnek csak az a célja, hogy az új cimet közölje és felvegye 10 év óta megszakadt kapcsolatot. – Válaszoltam neki és kiváncsi vagyok, mit vagy egyáltalán ír-e?[42]

Az állambiztonság mindenképp szerette volna felvenni a kapcsolatot Slachtával, nagy lehetőséget láttak a levélben. A dosszié eddigi vizsgálata során azt a következtetést vontam le, hogy vagy nem kapott választ az ügynök Slachta Margittól, vagy az erről készült jelentés megsemmisült, esetleg el sem készült. E kérdés kiderítése további kutatást igényel.

A „Hontalanok” elnevezésű dossziéban, egy 1959. júniusi jelentés szerint Tomek érsek arról társalog egy ügynökkel – természetesen nem tudva róla, hogy az adott személy ügynök –, hogy a „Schlachta Margit féle társaság Amerikában tovább oszlott. Egyes házak elszakadtak Margit vezetésétől és külön állásukat mondották ki”.[43]

A fejezet utolsó forrásaiban a betiltott Szociális Testvérek Társasága emelhető ki. „Pintér” fedőnevű ügynök dossziéjából egy 1960. szeptember 14-én és egy 1962. március 6-án íródott jelentést ismertetek. Az előbbiben ezt olvashatjuk:

A katolikus egyesületeknek két általános jellemzője volt: egyrészt osztályjellegüek voltak, másrészt valamilyen szerzetes rendhez kapcsolódtak/alig volt olyan egyesület, amelynek ne lett volna szerzetesi kapcsolata. Az egyházjog szerint a szerzetes rendek ki voltak véve a püspökök joghatósága alól: igy valójában az egyesületek közvetlenül nem állottak a püspöki kar ellenőrzése alatt. […] Értelmiségi középiskolás lányok számára alakult a KLOSZ. Hivatalosan nem volt egyik szerzetes rendhez sem kapcsolva: valójában azonban a Piaristák és a Szociális Testvérek – Schlachta Margit köre – országos irányitása alatt állott. A kongregációtól abban különbözött, hogy elsődlegesen nem hitbuzgalmi egyesület volt. Elterjedettségük számszerint nem volt nagy, de jól megszervezett garniturájuk volt.[44]

A két évvel később kelt, „Pintér” fedőnevű ügynök által készített jelentésben pedig a következő olvasható:

A KLOSZ szervezet már 1945 előtt is müködött, lapjuk a Nagyasszonyunk testvér lap volt, ami a fiuk számára készült, Zászlóink testvér lapja volt. Elsősorban értelmiségi leányok egyesülete volt és nem kimondottan hitbuzgalmi célkitüzéssel, mint a Mária Kongregáció. Kulturális program mellett társadalmi összejöveteleket is tartottak. Szellemi irányitása közvetlenül nem szerzetesi vezetés volt, mint a Mária Kongregáció. Valójában azonban a „szürkék” Schlachta Margit alapitotta Szociális Testvérek voltak az irányitói. Stadler Frieda és Spengler Mária Mercédes világi nők is ebben dolgoztak. Stadler önnevelési kérdésekkel foglalkozott / több ilyen lányoknak való könyvet is irt, Spengler pedig franciából forditotta a legmodernebb tanulmányokat. Világiak voltak a gyakorlati vezetők is. Fekete Gabriella és egy másik hölgy. A Szoc. Testvérek közül két testvér Petra és Paula volt a rendi nevük tevékenykedtek. Papok közül több világi és több piarista volt lelkivezetőjük, illetve tanfolyamaik előadója.[45]

Végül „Magyar Ferenc” fedőnevű ügynök munkadossziéjából a Szociális Testvérek Társaságáról olvasható egy összefoglaló jelentés 1967 októberéből.

Magyarországon két szociális szinezetü szerzetesrend müködött. A pápai szociális körlevelek, Rerum Novarum és Quadragesimo Anno hatására keletkeztek. Céljuk a szegény néposztályokkal való foglalkozás és a munkásság szociális gondozása. Prohászka püspök égisze alatt keletkeztek. Nevük Szociális Misszió Társulat. A Krisztina krt.-on volt a székházuk. Ruházatuk az akkor [1920.as évek] megszokott egyszerü asszonyok öltözete. Prohászka püspök nem volt elég erélyes, ezért már kezdetben nézeteltérés volt a tagok között és hamarosan kiváltak az u.n. szürkék. A kékeknek vezetője Farkas Edit, majd Schlachta Margit testvérek, a szürkéké a Rónai testvérpár lett. Az utóbbiak székhelye a Thököly uton volt. Az u.n. kékek szigorubbak voltak. Hármas szerzetesi fogadalmat tettek. Sőt örökfogadalmasok is lettek a tagok. A hivatalos egyház nem ismerte el a szerzetesi mivoltukat, így csak u.n. kongregáció rangjuk volt. Tehát pl. a tagokat nem lehet örökös fogadalomra kényszeriteni. A püspöknek joga van akár az egész társaságot feloszlatni stb. A kékek nemcsak itthon, de az utóbbi években a külföldi missziókban is tevékenykedtek. Saját szociális főiskolájuk volt. Igen képzett tagjaik voltak. Sok okl. pedagógus és orvos is. A tagok olyan csoportja is volt, akik nem laktak közösségben, hanem kiki saját otthonában és munkahelyén dolgozott. Keresetének arányában hozzájárult a közösség kiadásaihoz. Időnként beszámolt munkájáról és megkapta az utasitásokat. A szürkék, vagyis a kiváltak neve Szociális Testvérek Társasága. Nem tettek örökös fogadalmat. Bármikor elmehettek a társaságból. Ezek hazai szociális munkát végeztek. A központ csak a vezetőket foglalkoztatta. A tagok gyárakban, irodákban dolgoztak. A leányifjusággal foglalkoztak. A D.L. [dolgozó lány] mozgalomnak voltak a mozgatói. Sok D. L. otthont tartottak fent a fővárosban és vidéken egyaránt. Az ostrom alatt kiváló érdemeik voltak az üldözöttek mentésében. A nyilasok irtották őket. Sok mártirjuk is van. A rendek feloszlása után az utóbbiak egy ideig még fentartották a leányotthonokat, de lassan feloszlottak. Ez nem volt feltünő, hisz addig is munkahelyeinek dolgoztak. A kékek szerzeteseknek tartották magukat. Vezetőik külföldre távoztak, így nincs összetartó erejük. Ketten, hárman jönnek össze és valószinüleg szemmel tartják egymást, számonkérve, vajjon megtartják-e fogadalmaikat.[46]

 

HIT ÉS ERKÖLCS

Tanulmányom zárásaképpen olyan levéltári forrásra szeretném irányítani a figyelmet, amellyel megbontom a tanulmányban követett kronológiai sorrendet. Slachta Margitról köztudott, hogy a második világháború alatt aktív mentőakciókat folytatott. 1946. március 22-én azonban a védelem tanújaként jelent meg a Hain Péter – egykori nyilas – és társai ellen folytatódott, háborús bűncselekmények miatti perben. Kiállását akár ellentmondásosnak is tekinthetjük, ám a tanúvallomás sokat mondó szövegéből érthető meg igazán a Slachta Margit által képviselt értékrend:

1944. novemberében nyilasok hatoltak be külföldi védelem alatt álló épületünkbe, ahol rengetek üldözöttnek adtunk menedéket. Kiválasztottak 40 embert azzal, hogy ezeknek nincs rendben az igazolása és elakarták őket hurcoltatni. Mi közbeléptünk a kormánynál [itt olvashatatlan szó található – Sch. B.], II. rendű vádlott kapta az ügyet kivizsgálni. A kíséretben lévő detektívvel folytatott hosszabb megbeszélés után végül is sikerült a létszámot 20 személyre lecsökkenteni. Ezeket elvitték a Svábhegyre, majd onnan a toloncházba. Két nap múlva valamennyit hazaengedték. Koltay dr. ez alkalommal úgy lépett fel, mint a kormány megbízottja és arra kért, ígérjem meg, hogy a jövőben tartózkodni fogok minden hasonló mentő akciótól. Ezt vallási meggyőződésemre való hivatkozással megtagadtam, mire Ő azt felelte, hogy megérti álláspontomat, többé nem háborgatott, bár megtehette volna, ha rossz szándékkal lett volna irántam. 1945. november 20-án az újságokból értesültem, hogy Koltayt hazahozták és ekkor önként állítok ki részére az iratokhoz becsatolt igazolást, mert nem felejtettem el, hogy nem bántottak, amikor az ő hatalmukban voltam. Ezért jöttem el tanúskodni is, felebaráti szeretetből és ezért hoztam neki élelmet is. A nyilasokat mentesíteni nem akarom, mindig harcoltam és harcolni is fogok a gonoszság ellen.[47]

 

FORRÁS ÉS IRODALOMJEGYZÉK

A Nemzetgyűlés 33. ülése 1920. évi április hó 23-án, Nemzetgyűlési Napló, 1920., II. köt., 185–190

ÁBTL-iratok

2.5.7.-114-1277/1960, Dr. Barlay Ödön

II/1. 4. doboz   Operatív kartonok

A-662/18   Szovjetuniótól átvett kompr. anyag; 31-32. sz. névjegyzék

Cs-2/1   „Hontalanok”

K-384/1   „Bihari”

K-384/2   „Bihari”

M-20223    Varga Kata

M-20887   Pintér

M-34203/1   Ráckevei

M-41283/2   Magyar Ferenc

O-11701   Legitimista pártok

O-12817/1   Dr. Hamvas Endre

O-768   Keresztény Női Tábor

O-9244   Magyarországon tevékenykedő I. S. ügynökök

V-103458   Bozsik Pál

V-103458/b   Bozsik Pál és társai

V-77426/b   Hain Péter, Koltai László, Cser István

Az országgyűlés 73. ülése 1948. évi június hó 16-án. Országgyűlési napló, 1947. IV. köt., 509–516

Berkecz Franciska SSS, Slachta Margit lelki öröksége, III, 1946–1949, Bp., Salkaházi Sára Alapítvány, 2013.

Mona Ilona, Slachta Margit, Bp., Corvinus, 1997.

 

SCHLACHTA BOGLÁRKA LILLA
harmadéves hallgató
Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar

 

[1]
A Nemzetgyűlés 33. ülése 1920. évi április hó 23-án, Nemzetgyűlési Napló, 1920., II. köt., 197 (Nagy János nemzetgyűlési képviselő felszólalása).

[2]
Slachta Margit vezetékneve bizonyos forrásokban „Schlachta” írásformában is szerepel, mindazonáltal a tanulmány célja az idézett források szöveghű közlése. A vezetéknév helyes írásmódja „Slachta”, amely a lengyel nemesi származásra utal. (Lásd Mona Ilona, Slachta Margit, Bp., Corvinus, 1997, 213.)

[3]
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: ÁBTL) II/1. 4. doboz /956, tárgy: Operatív kartonok.

[4] ÁBTL uo.

[5]
Kovrig Béla ügynöki tevékenységével kapcsolatban lásd Petrás Éva, Menekülés az emigrációba. Kovrig Béla kereszténydemokrata szociálpolitikus és az állambiztonság, in Gyarmati György–Palasik Mária (szerk.), A Nagy Testvér szatócsboltja. Tanulmányok a magyar titkosszolgálatok 1945 utáni történetéből, Bp., Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára–L’Harmattan, 2012, 252–259.

[6] ÁBTL K-384/1, tárgy: „Bihari”, 262.

[7] ÁBTL uo., 264.

[8]  ÁBTL K-384/2, tárgy: „Bihari”, 106–107.

[9]  ÁBTL O-12817/1, tárgy: Dr. Hamvas Endre (kivonat).

[10] ÁBTL uo., 130.

[11] ÁBTL uo., 131.

[12] ÁBTL uo., 148.

[13] ÁBTL O-11701, tárgy: Legitimista pártok, 42, 45–46.

[14] ÁBTL M-34203/1, tárgy: „Ráckevei”, 130–132.

[15] ÁBTL O-768, tárgy: Keresztény Női Tábor, 6–8.

[16] ÁBTL O-768, tárgy: Keresztény Női Tábor, 29.

[17] ÁBTL uo., 30; 38–39.

[18]
Mona Ilona, Slachta Margit, Bp., Corvinus, 1997, 181–183; Berkecz Franciska SSS, Slachta Margit lelki öröksége, III, 1946–1949, Bp., Salkaházi Sára Alapítvány, 2013, 252–258.

[19] Az országgyűlés 73. ülése 1948. évi június hó 16-án, Országgyűlési napló, 1947. IV. köt., 514–516.

[20] Uo., 513.

[21] Berkecz, i. m., 254.

[22] I. m., 255.

[23] I. m., 256.

[24] I. m., 256–257.

[25] Mona, i. m., 183; Berkecz, i. m., 257.

[26] História, 1983/5–6, 38, idézi Mona, i. m., 186.

[27] Választási viccek. A koalíciós idők humora, Bp., Cleopátra [1990], 29, in i.m., 186; Péter Gábor: 1945-53 ÁVO vezetője (Mona Ilona jegyzete) in i. m., 255.

[28] ÁBTL O-9244, tárgy: Magyarországon tevékenykedő I. S. ügynökök (kivonat).

[29] ÁBTL O-9244, tárgy: Magyarországon tevékenykedő I. S. ügynökök, 35.

[30]
ÁBTL A-662/18, tárgy: Szovjetuniótól átvett kompr. anyag; 31–32. sz. névjegyzék. 145. Az orosz szöveget lásd ÁBTL uo., 61: „ШЛАХТА Маргит (других установочных данных нет). Депутат венгерского парламента в 1920 году. Pуководила »Социальном Обществом Миссионеров«. Сторонница английской ориентации.”

[31]
A Mindszenty-ügy említett forráshelyei: ÁBTLV-700.; ÁBTL V-700/1; ÁBTL V-700/16; ÁBTL V-700/17a; ÁBTL V-700/2; ÁBTL. V-700/3; ÁBTL V-700/49; ÁBTL V-700/56/A; ÁBTL V-700/9. Lásd a szakirodalomban: Balogh Margit, Mindszenty József, I–II, Bp., MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2015.

[32] Erről kutatásom folyamatban van.

[33] ÁBTL V-103458/b, tárgy: Bozsik Pál és társai (kivonat).

[34] ÁBTL V-103458, tárgy: Bozsik Pál 88.

[35] ÁBTL uo., 102–104.

[36] ÁBTL uo., 122–125.

[37] ÁBTL 2.5.7. - 114-1277/1960, tárgy: Dr. Barlay Ödön, 114.

[38] ÁBTL M-20223, tárgy: „Varga Kata” (kivonat).

[39] ÁBTL uo., 60.

[40] ÁBTL uo. 64.

[41] ÁBTL uo. 72.

[42] ÁBTL uo. 179.

[43] ÁBTL Cs-2/1, tárgy: „Hontalanok”, 202.

[44] ÁBTL M-20887, tárgy: „Pintér”, 353–355.

[45] ÁBTL uo., 514, 517.

[46] ÁBTL M-41283/2, tárgy: „Magyar Ferenc”, 35–36.

[47] ÁBTL V-77426/b, tárgy: Hain Péter, dr. Koltai László, Cser István, 143.

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.