egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2006/1. számában

A Globális Képzés (Global Education: GE) egy kritikus oktatási válasz a globalizációra; ernyőfogalom, amely magában foglalja:

- a nemzetközi fejlesztési képzés (Development Education: DE, az adományozó ill. a fogadó országokban egyaránt, bár különbözőképpen),

- a fenntarthatóságra való ill. környezeti nevelés,

- az emberi jogok képzés,

- a békére és kölcsönös megértésre nevelés,

- az interkulturális/multikulturális nevelés és

- a demokráciára/állampolgárságra nevelés

globális dimenzióját.

Jellemzi a globális megközelítés, az igazságosság és fenntarthatóság szempontja, a jogok hangsúlyozása és a tanulók aktív részvételének módszere.

„– Gondold meg, Yeshu; ez a legnagyobb dolog, amit csak ember felvállalhat, többet tehetsz többekért, és tovább fennmarad, mint bármi más, amit tehetnél. Yeshu, egy ilyen embernek, mint te, illik nagyravágyónak lennie, s én lehetővé tudom tenni, hogy nagy dolgokat tehess. Tartozol azzal embertársaidnak, hogy felismerd a lehetőségeket, amelyeket Adonáj adott neked, hogy gazdagítsd a világot, hogy jobb életre alkalmassá tegyed. Bűnt követsz el, ha ezt az istenadta tehetséget hagyod kárbaveszni…

– Tiberius, a jelenlegi császár, szintén neked dolgozik, igaz?

– Vagy nekem dolgozik, vagy nem császár. De Yeshu, szinte nincs is olyan emberi tevékenység, ahol ne tudnék használni olyan embereket, akik jól végzik a munkájukat. Mindig rátermett embereket keresek érdekeimet képviselő menedzsereknek. Tudok használni művészeket, filozófusokat, költőket is. Nincs senki a világon, aki annyit tudhatna a magáénak, mint én, vagy aki olyan busásan fizethetné a menedzsereit, mint én tehetem és teszem. Csak mondd, mit kívánsz, és a tiéd.

– Ezt úgy mondod, mintha Adonáj maga sem fizethetne jobban.

– Adonáj nem valami híres arról, hogy jól fizeti a beosztottjait. De ne gondolj semmi rosszra. Amit ezek az emberek felvállaltak, az az emberi fajta boldogulása, annak előmozdítása, hogy az ember uralja a világot…

– Nem!

– Mi?

– Tűnj el!

– Yeshu, senki sem viszi el szárazon, aki engem elutasít. Hallottál már valaha is egy Szókratész nevű athéniről?”[1]

A történelmen végighúzódó, de korunkra globálissá vált, ezért már a földi életet fenyegető ökológiai, népesedési, fegyverkezési válság mögött alapvető vallási okok húzódnak:

– a halálfélelem és az örök fiatalság vágya,

– a növekedés mítosza,

– a csoporthoz tartozás és elismertség elidegenedése,

– a fogyasztás függőségei,

– a biztonság valláspótléka,

– csekély képesség a nem-anyagi gazdagság (lelki élmények, szellemi kincsek, szeretetkapcsolatok) közvetlen megélésére,

– az emberréválás lassúsága a korlátlan élőlényi termékenységet felváltó felelős szülőség terén,

– az érdekek fölénye az értékek fölött,

– a kozmikus ámulat és a természetmisztika halványsága,

– a csend előli menekülés a megoldatlan lelki problémák miatt,

– a pihenés és a játék elüzletiesedése,

– a vallások visszahúzódása a valóságtól, stb.

Mindebből látszik, hogy egyrészről a vallások okai is a globális válságnak, másrészről a megoldás kulcsai közül is sok az ő kezükben van. Emeljünk ki néhány területet a vallások globális képzési lehetőségei közül.

 

Üdülés vagy felüdülés?

A hétvége igen nagy lehetőség a vallásos nevelés számára. Ha megkérdezzük, mi az élet célja, miért dolgozik az ember és mire törekszik, a válaszokban szinte biztosan szerepel a szórakozás, üdülés, kikapcsolódás. Sok ember egész héten a hétvégét várja.

A hét utolsó napjának ősidők óta ilyen nagy a jelentősége, de egészen más értelemben. Az Istennek szentelt pihenőnap az egyetlen rituálé, amely bekerült a zsidó, a keresztény és az iszlám vallásnak egyaránt szent Írás magjába, a Tízparancsolatba, az erkölcsi parancsok közé. Ezt a napot Istennek kell szentelni, e napon semmilyen munkát nem szabad végezni. Az első leírás (Kiv 20,8-11) azzal indokolja ezt, hogy Isten is a teremtés után a hetedik napon pihent. A második leírás (MTörv 5,12-15) az Egyiptomból való kiszabadításra utal.

A mai ember számára magától értetődő szociálhigiéniai intézkedésnek tűnik, hogy az ember kipihenje heti munkája fáradalmait. De a Bibliában nem erről van szó. A Bibliának egészen más a felfogása a munkáról és a pihenésről. A munka itt nem erőfeszítést jelent, hanem az ember – akár konstruktív, akár destruktív – beavatkozását a teremtett világba. A pihenés pedig az ember és a természet közötti béke állapota. A szombat parancsa az ember és a természet közötti harmónia parancsa.

A Biblia mondanivalója az Éden hiánya és ígérete közt ível. A hiány állapotának jellemzői a harmónia hiánya ember és termőföld, ember és állat, az ember és saját faja, az ember és saját teste között (vö. Ter 3,15-19). Az ígéret, a próféták igehirdetése, a messiási kor leírása pedig a harmónia képeit mutatja mindebben: a föld ismét termékeny, az oroszlán és a bárány békében él egymással, a kardokat ekevasakká alakítják, nem lesz többé háború, az asszonyok fájdalom nélkül szülik gyermekeiket (Talmud), az egész emberiség igazságban és szeretetben egyesül. A szombat ennek a messiási kornak szimbólikus elővételezése, sőt reális előfutára és útkészítője.

Látható, hogy pihenni és nem dolgozni vallásilag egészen mást jelent, mint a mi modern „kikapcsolódásunk”. Ember és ember, ember és természet közti harmóniát, békét. Célbaérést, tökéletességet, Isten teremtés előtti és utáni örök boldog közösségi létezésének ízét és méltóságát. Pillanatnyi szabadságot a küzdelem alól. Egy darabkát a jövendő Édenből.[2]

Nagyon konkrét jelentősége van az Istennek szentelt nap újra fölfedezésének, mert a modern kikapcsolódás ezzel szemben a természetbe való egyik legdurvább beavatkozás okozójává vált. Gondoljunk például a turisták tömegeire, a tájak és partok konzum üdülőhelyekké változtatására, a hétvégi közlekedés hömpölygésére, a szeméttel teleszórt erdőkre-mezőkre, a hétvégi és nyári szabadság alatti túlfogyasztásra és felfokozott háztartási üzemre. Ez lett a szombatból és vasárnapból, esetleg egy istentisztelettel megfűszerezve, ahová természetesen kocsival megyünk?

Ezzel szemben az Istennek szentelt nap egészen másként az öröm és élvezet napja: pihenés, lelki és szellemi élmények, szerelmi együttlét, a személyesség élménye baráti, közösségi és családi körben, játék, ünnepi lakoma (nem dáridó) a jellemzői. Azzal, hogy egy napra megtöri a beavatkozást a természetbe, kikapcsolja az időt: ha nincs változás, akkor idő sincs. Így a szombat annak átélése, hogy az ember nem csak testtel rendelkező állat, aki alá van vetve a természet törvényeinek, az idő és a halál rabszolgája, hanem olyan lehet mint Isten, lélekkel, értelemmel, szeretettel és szabadsággal megajándékozott lény, aki végső soron nincs alávetve az időnek, a halálnak.

 

A Biblia legtöbbet idézett mondata

A vallások alapvető nevelési területei az értékek megőrzése és a családi élet, így természetesen adódhatna a Teremtés megőrzésére és a felelős családtervezésre nevelés. E két terület ráadásul kiemelkedő jelentőségű a globális képzésben, hiszen egy-egy régió ökológiai és/vagy demográfiai túlterheltsége sokszor alapvető szerepet játszik a szegénység, igazságtalanság, konfliktusok, erőszak, demokratikus deficit stb. terén is. Mi lehet az oka, hogy a környezet kérdését többnyire profán témaként mellőzik, a családtervezés kérdésében pedig nemigen reagálnak az idők jeleire?

Noha a Föld ökológiai túlterhelése és a népességrobbanás az utóbbi egy-két évszázadban egyre fokozódóan aggasztja a tudományos gondolkodókat, a Könyv vallásai lassan reagálnak ezekre a villámgyorsan növekvő veszélyekre. A Biblia állítólag legtöbbet idézett mondata (Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok minden élőlényen! – Ter 1,28) pontosan erről a dupla problémáról szól. A hetvenes évektől heves vita folyik arról, hogy az ebben a mondatban kifejeződő zsidó-keresztény-muzulmán gondolkodásmód mennyiben felelős az ökológiai válságért.

A teológusok hamar megállapították, hogy ez a „hajtsátok uralmatok alá” (a katolikus fordítás kifejezése) valójában gondoskodást kell jelentsen[3]. Mégis, a Teremtés megőrzésének keresztény kötelessége még szavakban is ritkán jelenik meg. S vajon mennyi idő kell, amíg az ún. prédikációs tudatba, valamint a papok, a templomba járó politikusok, gazdasági döntéshozók, hétköznapi fogyasztók gyakorlatába is eljut?

Skolimowski[4] tud egy Tizenegyedik Parancsolat Szövetségről, de úgy látja, hogy szavuk elszigetelt hang csupán: „A 11. parancs: ‘A Föld és bősége Istené: ne rabold ki a Földet és ne pusztítsd el rajta az életet!’ Tedd ezt személyes etikád alapjává. Tájékozódj folyamatosan az ökológiai válságról, s alkalmazd ismereteidet saját életedben”.

A „keresztény” és tudományos kultúrkörünkben pogányként vagy primitívként emlegetett vallásoktól sokat tanulhatunk a Teremtés rendjébe illeszkedésről. „A kereszténység és a marxizmus egyaránt a minden teremtményt átfogó egység és szolidaritás finom hálójára való tekintet nélkül a többi faj fölé emelik az emberiséget. A buddhizmus, a taoizmus és a hinduizmus tanainak alapja az egység minden élőlénnyel. Csak egy ostoba ember távolodik el a Taotól (a helyes úttól), pusztítja az élet más alakjait, s végül ezáltal a sajátját… Nem a technológia rossz működéséről van szó, hanem épp a rendeltetésszerű működése rossz…”[5]

 

A következő evolúciós lépés

Ami a szaporodás témáját illeti, az már elméletben is sokkal kényesebbnek bizonyul. Még a földalatti korszakában nyitott, kutató szelleméről ismert Bokor berkeiben sem váltak ismertté, pláne nem elfogadottá a túlnépesedésről szóló teológiai megfontolások, annak ellenére, hogy épp a Bokor tagjai fordítottak ezzel is foglalkozó ökoteológiai írásokat 1991-ben.[6] Ennél is konzervatívabb körökben még csak föl se merülhet a téma.

Az ökológiai lábnyom számítások szerint a gazdag Nyugat területét csak a túlfogyasztás terheli túl, a szegény országok területe viszont a nagy népesség miatt már a szegénység szintjén is túl van terhelve. A „babamenyországból” gondatlanságból és rövidtávú érdekből erőltetett ütemben Földre rángatott jövő generációkra egy lerobbant Föld vár: fogynak az erdők és a talaj, süllyed a talajvíz, megbolondul a klíma, pusztul a fajgazdagság… s e romló eltartóképességnek egyre több embert és egyre nagyobb fogyasztást kellene eltartania.

Ha a világ mai térképére nézünk, úgy tűnik, a túlnépesedésért nem a kereszténység felelős, hiszen népességrobbanás elsősorban Kínában, Indiában, s a muzulmán országokban (Pakisztán, Bangladesh, Indonézia, Afrika, Közel-Kelet és Kaukázus) történik. De ne feledkezzünk meg arról, hogy népességrobbanás először Európában következett be, s a megélni nem tudó, kiáramló tömegek az utóbbi fél évezredben leigázták, kirabolták, kiirtották más kontinensek népeit. „A brit birodalom azon angolok generációinak a melléktermékeként jött létre, akik ehető étel után kutatva barangoltak a világban” (Bill Marsano). Csak a XIX. század során félszázmillió ember zúdult ki Európából. Európa népsűrűsége ma is kétszerese a világátlagnak, területének ökológiai túlterheltsége kétszáz százalékos, életmódját a világ más részeinek erőforrásaival tartja fenn. Az európai népességfogyás ezért a fenntarthatóság felé vezető egészséges folyamat.

A The New Road, a WWF vallások és ökológia tárgyú, 1992-ben, Svájcban kiadott lapja a világvallásokból egy-egy elismert tudós álláspontját közölte a túlnépesedésről. A válaszok többnyire a népesedési verseny önközpontú vallási igazolásának és a tudomány ellentmondásos szemléletének („más téren jó, e téren nem”) képét mutatják. „A csekély zsidó népesség számára megmarad a ‘Szaporodjatok és sokasodjatok’ parancs, de a zsidó környezeti tan azt is mondja: Ne pusztíts!” „A dzsainista hívőknek inkább túl alacsony számuk miatt kellene aggódniuk, de a fogamzás előtti módszerek alkalmazhatók.” „A szikhizmus a természetes módszereket ajánlja.” „Ha korlátozzuk a szegény családok nagyságát, az felbátorítja a gazdagokat, hogy továbbra is többszázszor többet fogyasszanak a szükségesnél és egészségesnél; az ilyen korlátozást nem támasztja alá a hinduizmus.” „Mohammed azt mondotta: a muszlimok növeljék a számukat.” A buddhista tudós általában önzetlenségről és mértékletességről ír. Az anglikánok 1920-ban még óvtak a fogamzásgátlástól, 1930-tól már csak az abortusztól.[7] A vatikáni álláspont – amely a felmérések szerint Északon ugyan nemigen van hatással a katolikusok magatartására, de a szegény népek közt igen – a fogamzásgátlás szándékát nem, csak a fogamzás természetes módszerekkel való kerülését gondolja elfogadhatónak.

Pedig van mire támaszkodni a vallásos globális képzésben, hiszen a vallások alapvetően törekszenek a nem-anyagi értékekre, és kerülik a Föld túlterhelését. Mohamednek ugyan több gyermeke volt, de Buddhának csak egy, Ramanak kettő, Krishnának és Jézusnak egy se. A papi-szerzetesi (1. szűzesség, 2. szegénység, 3. engedelmesség) hármas eszmény 1. a saját gének terjesztésében, 2. az anyagi fogyasztásban és 3. a pozícióharcban való mértékletességgel pontosan a Földet túlterhelő 1. szaporodás, 2. termelés-fogyasztás-szennyezés és 3. küzdelem ellenpontja. Mindez civilek számára megfogalmazva 1. a felelős szülőség, 2. a nem-anyagi gazdagság és 3. a békére törekvés hármas eszménye.

A jövő generációk iránti felelősség, a felelős szülővé nevelés terén sok a tennivaló: minden másodpercben körülbelül 3-4 nemkívánt, gondatlan nemzés történik a Földön, évente kb. százmillió. E terhességek kb. fele abortusszal végződik, másik fele pedig az emberiség létszámának évenként közel nyolcvanmilliós növekménye részeként az elhanyagolt, nem-kívánt gyermekek, gyermekmunkások, gyermekprostituáltak, gyermekkatonák, gyermekkoldusok, jómódban szeretethiányos gyerekek stb. számát szaporítja.

A statisztikák azt mutatják, hogy ha a nőknek jogaik, tudásuk, álláslehetőségük lenne és elérhetők lennének számukra a családtervezési eszközök, már nem lenne népességrobbanás a szegény országokban sem. A nem-kívánt foganások megelőzésében az abortusz-vita mindkét oldalán állók egyetérthetnek. Hollandiában harmadannyi abortusz van, mint Magyarországon, és ez elsősorban az oktatásnak köszönhető. T. de Chardin omega-pontja felé haladva az evolúció mostani lépése az emberréválásban az élőlények korlátlan szaporodási ösztönétől a felelős szülőség felé vezet, s ebben kulcsszerepük lehet a vallásoknak és a globális képzésnek.

 

Igazságosság, béke, és a Teremtés megőrzése

Még mindig kevéssé ismert lehetőség a kifejezetten globális problémákkal foglalkozó keresztény Zsinati Folyamat. Mivel a Föld világfaluvá zsugorodásával egyre nehezebb a pusztulást mások környezetére korlátozni, aggodalom kezd végre ébredni a kiváltságosabbak köreiben is. Persze gyakran csak olyan önző és rövidlátó „halványzöld” hozzáállás, amely a maga környezetét akarja védeni; a saját fogyasztási szenvedélyeinek érintése nélkül. Pedig nincs megoldás a környezet problémájára, csak az igazságosság és a béke megteremtésével együtt, hiszen a környezetrombolás erőszak mások élettere ellen, és az erőszak esztelenül rombolja a környezetet is, miközben a környezetrombolás nyomort szül és a nyomor környezetrombolást.

Ebből a felismerésből született keresztények közt az ún. Zsinati Folyamat, melynek jelmondata: Igazságosság, Béke és a Teremtés megőrzése. 1983-ban az Egyházak Világtanácsa közgyűlésén hirdették meg a keresztény egyházak világkonferenciáját, amelyre 1990-ben került sor Szöulban. Előtte, 1989-ben, Bázelben összeurópai konferenciát tartottak.[8]

A II. Összeurópai Ökumenikus Gyűlés 1997-ben volt Grácban. Az Egyházak Világtanácsában a római katolikus egyház csak megfigyelőként vesz részt, de ezeket a nagygyűléseket az Európai Püspöki Karok Tanácsa és az Egyházak Európai Tanácsa egyenrangú partnerként szervezik. A III. Összeurópai Ökumenikus Gyűlés is meg van már hirdetve, 2007. szeptember elején lesz Nagyszebenben, így közvetlenül érinti a magyar egyházakat.

Egy konferencián nem születhetnek határozatok, amelyek kötelező érvénnyel befolyásolhatnák az egyházak gyakorlatát. Zsinatra volna szüksége az egyetemes egyháznak (értve ezen az összes keresztény felekezetet), amely kötelező érvénnyel rögzítené, a tanbeli különbözőségeket mellőzve, a helyes keresztény magatartás alapelveit. Hiszen a globalizáció korábbi lépései (kiterjeszkedés más földrészekre, közlekedés, szállítás, kommunikáció, gazdaság és kultúra globalizációja) elsősorban keresztény háttérrel történtek, és a kereszténység ma is a világot domináló erőket leginkább befolyásoló vallás. A keresztény emberek többsége is része azoknak a gazdasági, társadalmi és politikai struktúráknak, amelyek tovább mélyítik a globális ökológiai és túlnépesedési válságot, az égbekiáltó igazságtalanságokat és a szüntelen erőszakot.

 

A Teremtő az emberiség közös istene

De lehetséges-e egységes gyakorlat ökumenikus egység nélkül? Igen, ha az egyház egységén nem a tanbeli és szervezeti uniformizálást értjük, hanem a tanúságtétel és a szolgálat konkrét közösségét. Csak az etikai alapdöntésben kellene az egyházaknak egységesnek lenniük: a jövő generációk és az élővilág iránti felelősségben, a szegények melletti döntésben, az erőszakmentességben…

A Teremtőre való figyelés sokat segíthet a keresztényeknek egy ilyen ökumenikus egységhez közeledésben. Sőt, a Teremtő közös Istene lehet valamennyi vallásnak, továbbá pl. az ökológiai lábnyomszámítás, mint a Teremtő egyik kinyilatkoztatása közös alapot teremthet a vallások és tudományok hagyományos távolsága ellenére a kiút együttes kereséséhez. Tehát a keresztény felekezetek közti ökumenét, a vallások közti etikai közeledést, és a vallások és tudomány közti eszmecserét egyaránt szolgálja, ha fölfedezzük, hogy a Teremtő Isten a vallások közös Istene.

Végül egy ilyen etikai alapdöntésben hívők és nem-hívők is egyetérthetnek. „Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá. Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk.” (Róm, 1,19-20) „Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket.” (Bölcs 13,5) „A világot s a benne találhatókat teremtő Isten nem lakik emberi kéz emelte templomokban, hiszen ő az ég és föld Ura. Nem kívánja emberi kéz gondoskodását, mintha szüksége volna valamire, hisz ő ad mindennek életet, levegőt és mindent. Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk idejét és határát. S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk…” (ApCsel 17,24-28)

Pál és a Bölcsesség könyve természetesen azért írja ezeket, hogy a bálványimádók ismerjék fel a teremtett világból az igazi Istent, a Teremtőt. De ma a kérdés másik oldala is igen éles: a vallásoknak kell a teremtett világból, a tudomány segítségével felismerniük, Isten hogyan határozta meg az emberek „ittlakásának határait”!

A német evangélikus egyház mártírja, Dietrich Bonhoeffer, 1934-ben, a II. világháború közeledtének láttán, egyetemes békezsinat összehívását sürgette: „Az emberiséget fenyegető szörnyű veszélyt csak Krisztus szent egyházának egyetemes zsinata háríthatja el, amely Krisztus nevében kiveszi fiai kezéből a fegyvert, megtiltja nekik a háborúskodást és az őrjöngő világban kikiáltja Krisztus békéjét”. Sajnos ezeket a prófétai szavakat az egyházak felelősei nem tették magukévá, sőt az erőszakmentesség még ma is néhol gyanús, néhol tiszteletreméltó különcségnek számít az intézményes egyházakban.

A vallásoknak két uralkodó rossz magatartás közt kell egy keskeny út járására nevelnie. Civilizációnkban a környezeti válság súlyosságának technokrata, vagy épp a gondviselésre hivatkozó tagadása ugyanúgy jelen van, mint a környezeti válság felismeréséből fakadó kétségbeesés, nihilizmus, „utánunk a vízözön” magatartás. Mindkettő kirabolja a természeti kincseket, amelyeket Isten a jövendő generációknak szánt, és tönkreteszi mások talaját, vizét és levegőjét. Mindkettőnek természetes, hogy a közlekedés költségeiben benne van a balesetek tömege, a városok lakhatatlanná válása… s életformánk költségeiben benne van az egész élettérpusztítás. A vallásoknak megvan az erejük, hogy a válság súlyosságának felismerését és a reményteljes cselekvést szintézisben, egy értékes, értelmes, élvezetes életként bemutassák.

A vallások a jelen szükséghelyzetben igenis képesekké válhatnak elősegíteni a civilizációs paradigmaváltást, a Föld boldogtalan-gondatlan fogyasztó-szaporodó tönkretétele helyett felmutatni az igazi fejlődést, nem-anyagi gazdagságra törekvést. Képesek az örök értékeket túlvilági vigasz helyett úgy bemutatni, mint amelyek a földi életet teszik igazán boldoggá, és ezt a boldogságot örökítik át a halálon túlra is. Menővé tudják tenni a szolidaritást a szegényekkel, és a felelősséget a jövő generációkért és az élővilágért. Tudnak váltani a szexualitás iránti gyanakvásból annak nem-fogyasztói szeretet-örömként való elismerésére. Át tudnak váltani a termékenység felelősségének Istenre hárításából („ahol Isten báránykát ad, legelőt is ad hozzá”) a felelős szülőségre nevelésbe. Meg tudják akadályozni, hogy különböző tömegek a vallásokat időnként gyilkos fanatizmusként jelenítsék meg. Példát mutathatnak a békére és igazságosságra az egyházak saját belső életükben. Felismerhetik és hirdethetik kulturánk bálványimádó voltát és az ősi hármas életszentség nélkülözhetetlenségét. Az egyházak kontraszttársadalommá válhatnak, megvalósíthatják az általuk hirdetett üdvösséget halált termelő, szenvedélybeteg civilizációnk közepette.

Simonyi Gyula[9]

[1]A pusztai kísértés”, in: John L. McKenzie, The Civilization of Christianity.

[2] Erich Fromm, „A szombat rituáléja”, in: Mesék, mítoszok, álmok.

[3] Nincs Ég Föld nélkül (Ökológiai Információs Központ, Bp. 1991) http://bocs.hu.

[4] H. Skolimowski, The World as Sanctuary.

[5] Uo.

[6] Nincs Ég Föld nélkül, http://bocs.hu.

[7] Érted vagyok 92/3.

[8] Erről magyar nyelven legalaposabban az Egyházfórum 1989-es különszáma tudósított. A nemzetközi katolikus folyóirat, a Concilium 1991-es ökoteológiai száma pedig, amelyben több tanulmány is foglalkozik a Zsinati Folyamattal, a Bokor fordítóinak köszönhetően már két hónap múlva megjelent magyarul: Nincs Ég Föld nélkül, http://bocs.hu.

[9] A szerző közgazdaságtant, ökológiát és béketudományt, teológiát és hitoktatást, matematikát és informatikát tanult, a CONCORD Development Education Forum magyar tagja, a BOCS Alapítvány elnöke. A CONCORD másfélezer nemzetközi fejlesztő és segélyező civil szervezet szövetsége az EU-ban.

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.