egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2009/1. számában

 

ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT

Január 23-án volt ötven éve annak, hogy a Budapesti Központi Papnevelő Intézet növendékei megtagadták a közösséget a XII. Pius pápa által név szerint kiközösítettek vezette kollaboráns szervezet, az Opus Pacis demonstrációjával, „békegyűlésével”. A jótékonyan feledékeny történelmi emlékezet felfrissítésére az alábbiakban naplószerűen összefoglalom, hogy annak idején mi, hogyan és miért történt.[1]

 

A KONFLIKTUS 

1959. január 22-én összehívták a különböző egyházmegyés növendékek képviselőiét (szeniorokat), akikkel Dr. Hamvas Endre csanádi püspök a dékán, a rektor, valamint az egri káptalani helynök jelenlétében közölte a „határozatot,” miszerint a kispapoknak el kell menni a békegyűlésre, és ezt levélben is átadta a rektornak. Este, a vacsora alatt, Dr. Fábián János prefektus ismertette a „határozatot.”

Január 23-án reggel több ordinárius és elöljáró (a pécsi püspök, a kalocsai és a veszprémi vikárius, az egri káptalani helynök, a szegedi és a központi szeminárium rektora) igyekeztek meggyőzni a növendékeiket a gyűlésen való részvétel szükségességéről. Elérkezett az indulás ideje, s a növendékek (három kispap: Klonfár János szombathelyi egyházmegyés VI. éves, Ferenc István váci egyházmegyés V. éves és Brunner Tibor rozsnyói {egri északi} egyházmegyés V. éves kivételével) a Szemináriumban maradtak.

A professzori kar és a megfélemlített elöljáróság kereste a bűnbakokat, listák készültek az értelmi szerzőkről, javaslatokat fogalmaztak a büntetésekről, a kilátásba helyezhető megtorlásról. Ennek egyik fogalmazványa fennmaradt. Még tartott az elöljárói értekezlet, amikor (nyilván jól működött a külső hálózat is) telefonüzenetet kaptak az Állami Egyházügyi Hivataltól (ÁEH), hogy 26-áig ne hozzanak döntést.

Január 26-án az ÁEH-ban közölték a dékánnal, és a prodékánnal, a rektorral és vicerektorral, hogy külön-külön és közös javaslatuk benyújtását kérik, illetve 29-én új, egyeztető megbeszélést tartanak. A szemináriumi elöljárók javasolták, hogy erre a Püspöki Kar képviselőit is hívják meg.

Január 27-én a Szeminárium elöljárói újabb értekezletet tartottak, erről jegyzőkönyvet készítettek. Elhatározták, hogy a rektor tájékoztatja a főpásztorokat a 23-24-ei megbeszélések eredményéről. A büntetésre két kategóriát határoztak meg: 1. Eltávolítanak évfolyamonként 2-2 növendéket mostani magatartásuk (és egyéb tanulmányi, magatartási kifogások) miatt. Ezek a VI. éves Cséfalvay Pál és Nagy Imre, az V. éves Rubint Ferenc és Szakál Antal, a IV. éves Kiss Dénes és Virágh József, a III. éves Búvári Imre és Horváth Imre, a II. éves Ferjencsik Ferenc és Sulok Tibor, valamint az I. éves Nagy Sándor és Rezsabek Gyula lettek volna. 2. Ezen kívül egyházmegyei visszahívásra javasolnak 5 főt: Medveczky Lajos (V.), Rózsa István (V.), Szegedi László (V.), Vit Gábor (V.) és Székely Tibor (V.) diakónusokat.

A további pontokban szigorító intézkedéseket (szentelési hozzájárulás megtagadása, séták, kirándulások tilalma), új tantárgy (szociológia) bevezetését, kihallgató bizottságok felállítását és az átnevelés szükségességét fogalmazták meg, valamint elhárították saját magukról a felelősséget. Annak érdekében, hogy az Opus Pacisban résztvevő, római cenzúrával sújtottakkal való kapcsolattartás miatt a növendékek igazhitűségén csorba ne essék, javaslatot tettek arra, hogy az békegyűléseket zárt környezetben, a Szemináriumon belül ismételjék meg. 

Ezt követően a Szeminárium elöljárói az ÁEH kívánságának megfelelően egyeztették álláspontjukat az Hittudományi Akadémia vezetőivel és új javaslatot készítettek. A javaslatot harmadnap nyújtották be, de ebben nevek nem szerepeltek.

Január 29-ei keltű az a „A Római Katolikus Hittudományi Akadémia és a Központi Papnevelő Intézettel kapcsolatos szükségessé vált intézkedések” című ÁEH-dokumentum, amelyet – az egyeztetésen – a püspöki kar képviselőinek (Shvoy Lajos, Dr. Hamvas Endre), az Akadémia (Dr. Erdey Ferenc, Dr. Szörényi Andor) és a Szeminárium (Dr. Potyondy Imre, Dr. Semptey László) vezetőinek, illetve a még odarendelteknek (Dr. Várkonyi Imre az Actio Catholica országos elnöke és Brezanóczy Pál egri káptalani helynök) szóban ismertettek, majd írásban is átnyújtottak.

A dokumentum szerint az Akadémiáról Dr. Artner Edgárt nyugdíjazni kell, Dr. Bánk Józsefet vidéki plébániára kell disponálni, a Központi Papnevelő Intézetből Dr. Papp Imre spirituálist és Dr. Liptai György prefektust vidékre kell helyezni, Dr. Takács Nándor karnagyot el kell mozdítani. Az Akadémiáról és az ország valamennyi teológiájáról és szemináriumából ki kell zárni a következő hallgatókat: Krichenbaum József (V.), Cséfalvay Pál (VI.), Rubint Ferenc (V.), Székely Tibor (V.), Sulok Tibor (II.) Nagy Imre (VI.), Takács László (II.), Tabódy István (V.), Arató László (V.), Nemes Balázs (III.), Szakál Antal (V.), Kis Dénes (IV.), Adriányi (Vit) Gábor (V.), Rózsa István (V.). Semmilyen kedvezményben ne részesülhet továbbá Klomfár János (VI.), Ferenc István (V.) és Brunner Tibor (V.). További négy pont pedig különböző szigorítások bevezetését javasolja.

Az iratok másolatát a kórházba vonult Shvoy Lajos helyett Hamvas Endre küldte meg a püspököknek. Február 15-e utánra új püspöki konferenciát irányoztak elő az ÁEH részéről kért intézkedések tárgyában.

Január 30-án a dékán négy hét szünetet rendelt el és a második szemeszter kezdetét március hó 3-ig elhalasztotta. Ugyancsak január 30-án a szemináriumi rektor levélben tájékoztatta az esztergomi vikáriust, Dr. Schwarz-Eggenhofer Artúrt, mint az intézményt felügyelő ordináriust, a január 22-ét követő eseményekről, amelyben a 27-ei jegyzőkönyvi kitételeknél szelídebb hangon a következőket írta: „Az ellenállás kisebb csoport erőszakos fellépésének tulajdonítható. E hangadó csoportnak főbb tagjai voltak az elöljáróság és az akadémiai professzorok megállapítása szerint: Cséfalvay Pál VI. éves esztergomi, Medveczky Lajos V. éves egri, Pálinkás Imre V. éves kassai, Rubint Ferenc V. éves esztergomi, Szakál Antal V. éves csanádi, Székely Tibor V. éves esztergomi és Sulok Tibor II. éves esztergomi növendékek; de hibásnak látszanak Rózsa István veszprémi, Szegedi László váci, Adriányi (Vit) Gábor veszprémi V. éves diakónusok is”. Javasolta, hogy az első hét növendéket azonnal hívják vissza vidéki szemináriumba, a második csoport három tagját az év végi ordináció után helyezzék ki plébániára, és ne küldjék vissza VI. évre. Átmeneti megoldásként pedig hazarendelték a növendékeket azzal, hogy a február 26-ai visszatérésről értesítést kapnak, ellenkező esetben február hó 28-ig vigyék el a holmijukat.

Ezt követően megkezdődött az ÁÉH dokumentumban felsorolt ún. „szükségessé vált intézkedések” végrehajtása. Kizárták az említett 14 növendéket, majd Esztergomból februárban megérkezett a felmentés a spirituálisnak, Dr. Papp Imrének, Dr. Liptay György prefektusnak és Dr. Takács Nándor karvezető, kisegítő énektanárnak. (Takács Nándort ilyen címen alkalmazták, de prefektusi feladatokat is ellátott.)

 

A KISPAPOK SZOLIDARITÁSA

Az ordináriusok „feladata” volt, hogy nyilatkoztassák meg növendékeiket: semmiféle bajtársi eskü nem kötelezi őket, és engedelmesek lesznek az elöljáróknak. A megyék vezetői levélben adtak tájékoztatást a rektornak a visszafogadott növendékekről. 

A március 4-én kelt, 600/1959. sz. levelében az intézetet felügyelő ordinárius, az esztergomi helynök jóváhagyta a „házi szabályzat” kiegészítését és a szigorító intézkedések bevezetését.

Március 9-én a visszahelyezett növendékektől 60 igenlő, 9 ellenszavazattal beadvány készült az püspököknek a 14 főt érintő kizárás megsemmisítésére. Ebben a levélben személyesen is megvádolták Dr. Semptey Lászlót, és bejelentették, hogy bojkottálják Dr. Szörényi Andor prodékán előadásait az Új Emberben megjelent, a 14 kizárt növendéket elítélő újságcikke miatt.

Március 10-én a hallgatók képviselői a dékántól kapott válasz alapján bejelentették, hogy bár fenntartásaikat érvényesnek tekintik, mégis látogatják az újszövetségi előadásokat. A dékáni válasz kiadását az archívumból, a jogutód Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja 2000-ben elutasította, majd annak ellenére, hogy néhány dokumentum megmutatását 2001-ben engedélyezte, nem találtak semmi tárgyi iratot. A dékáni levél fotómásolatban szerepel Rédly Elemér 1961-ben tett vallomásával együtt a vizsgálati anyagban, amelyet Rédly Elemér aláírásával is hitelesített.

 

A KÖZPONTI SZEMINARISTÁK FELÁLDOZÁSA 

Nem maradhatott el az adott helyzetben a püspököknek küldött kispapi felterjesztés retorziója sem. Március 18-án a rektorhoz írt levelében Grősz József kalocsai érsek  felháborodását fejezte ki: „Elrendeljük tehát, hogy mindazokat, akik a Püspöki Karhoz írt levéllel magukat azonosítják, Rektor Úr küldje vissza ordináriusukhoz, aki további sorsuk felől intézkedni fog.” A leveléhez mellékelte az érsek annak a nyilatkozatnak a szövegét, amelynek az aláírását megkövetelték a növendékektől. (Ezt az érsek sajátkezű megjegyzéssel látta el, miszerint azokat a kalocsai növendékeket, akik a nyilatkozatot nem írtak alá, elbocsátotta).

Március 18-án – még a püspökkari konferencia napján – a főpásztorok maguk elé idézték növendékeiket nyilatkozattételre. A növendékek többsége szolidaritást vállalt a tizennéggyel, és nem írták alá a nyilatkozatot. A távollévő győri püspök nevében a rektor járt el, majd levélben közölte, hogy a nyilatkozatot a győriek nem írták alá, így őket is elbocsátotta.

A szeminárium majdnem teljesen kiürült. Az Akadémián a tanítás külsős hallgatókkal és a Szeminárium néhány maradék növendékével folytatódott az 1958/1959. tanév II. szemeszterében. Az üres szeminárium, a fenntartási gondok arra az elhatározásra juttatták az elöljáróságot, hogy javaslatot tegyenek a szeminárium „benépesítésére”, valamint az Akadémia tantervének módosítására. Szerintük az elbocsátott hatvan növendék kétharmada alkalmasnak látszik az „átnevelésre”.

Június 10-én a rektor levelet küldött a püspököknek és az egyházmegyei elöljáróknak. Az archívumban megmaradt, Shvoy Lajos székesfehérvári püspöknek küldött példány szerint a javaslatot tett a problémák megoldására, és ehhez a püspöki kar támogatását kérte.

Június 17-én a püspöki kar tárgyalta az előterjesztést, és Grősz József június 22-ei, a rektornak küldött levele alapján az alábbiak szerint határozott: 1. a január-márciusi események miatt elbocsátottak visszavételére az idő még nem alkalmas; 2. lépéseket tesznek a tantárgyak átcsoportosítására; 3. a szentelésnél figyelembe kell venni az előírt ún. lépcsőzés (interstitium) időigényét; 4. szerzetes tanárjelöltek felvételére lehetőséget látnak.

Július 20-án Schwarz-Eggenhofer Artúr esztergomi püspök visszaigazolta a megküldött előterjesztést és a konferencia határozatát tudomásul vette.

SZÉKELY TIBOR

[1] Részletesebben és dokumentáltan ld. „A Hatalom és a Központi Szeminárium kispapjai” c. tanulmányban. www.mek.oszk.hu/06500/06539

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.