egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2007/4. számában

Sajnos régóta nem volt kezemben az Egyházfórum, ezért nem vagyok teljesen képben a pécsi egyházmegyével kapcsolatos „véleményekkel”, de mindenképpen szeretnék pár adalékkal szolgálni.
Néhány kérdés, mely közszájon forgó, meg nem erősített információk alapján merül fel bennem:
- A mai magyar viszonyok közt nem botrány-e egy több, mint 20 millió forintos BMW-vel furikázni?
- Olvasván az egyházi törvénykönyvet, azt ott lefektetett kritériumoknak mennyire felel meg a vagyonkezelő úr?
- Miért kell több száz millió forintért szállodát venni és felújítani Mohácson?
- Hogyan dönthet minden gazdasági és munkáltatói kérdésben egy személyben a vagyonkezelő?
- Miért írhat alá munkaszerződés-felmondást a vagyonkezelő, mikor az az ordinális joga (nemrég lezajlott munkaügyi perből)?
- Miért centralizált minden pénzügyi dolog, tranzakció, gondolván itt a biztosításokra is, mivel tudomásom szerint több olyan plébánia is van, ahol a komoly biztosítási pénzeket a kárrendezés után akár több hónapos késéssel kapták meg a károsultak?
- Miért van az, hogy mikor valaki kérdezni mer, akkor általában a válasz, hogy nem jó újat húzni a vagyonkezelő úrral?
- Miért jó, ha kispapok, felszentelt papok kilépnek egyesek „szexuális” zaklatása miatt?
- Hol van az egyházmegyében a hitéleti támogatásból finanszírozott hitéleti program, tud valaki ilyenről?
- Miért kapják meg az úgynevezett kistérségi támogatást több hónapos késéssel a munkatársak (idén információim szerint a mai napig márciusig sikerült ezt kifizetni)?
- Nem botrány állandóan sírni hallani egyházi vezetőinket az állami támogatások miatt, miközben egy teljesen ellenőrizhetetlen, átláthatatlan vagyonkezelési gyakorlat képe rajzolódik ki az egyházmegyénkre tekintve?
- Nem veszik észre püspök úrék, hogy pár év múlva nem lesz kitől egyházi adót beszedni, nem lesz kit összeadni, nem lesznek elsőáldozók, bérmálkozók?

Én úgy látom, hogy a mezei laikusok nem többek LAI-KUSS!-nál. Az egyházmegyei hivatal meg állam az államban. S ami a legfájóbb, hogy nincs világos koncepció a helyzet kezelésére, nincsenek világos, számon kérhető, követhető programok. Mit tesz például az egyházmegye a fiatalok megtartásáért? Mit tesz a családokért? Mit tesz azért, hogy egy cselekvő, élő egyház legyünk? Mit tesz a püspök atya azért, hogy a rábízott egyházmegye lelki élete pezsgő és gyümölcsöző legyen? Csak azt halljuk, hogy nincs pénz, hogy nincs pénz, és hogy nincs pénz. Mikor látjuk végre, hogy a püspök atya és környezete van értünk, s nem fordítva....?

2007.07.30. 

anonim teológus

 

Az anonim teológus által feltett kérdésekre mind egyértelmű válaszok vannak. Kérdés, hogy minden püspök ismeri-e ezeket? Csak egyet hagy emeljek ki:
„A püspökök mint a TÖKÉLETESSÉG MESTEREI (kiemelés tőlem – K.A.), igyekezzenek gyarapítani papjaik, szerzeteseik és világi híveik – ki-ki sajátos hivatásának megfelelő – életszentségét, el nem feledve, hogy a szent életre nekik kell példát adniuk SZERETETBEN, ALÁZATOSSÁGBAN ÉS SZERÉNY ÉLETMÓDBAN”. (A II. Vatikáni Zsinat CHRISTUS DOMINUS kezdetű dekrétuma a püspökök pásztori szolgálatáról az Egyházban)
És még sorolhatnám, de akit érdekel olvassa el: www.katolikus.hu/zsinat/zs_06.html

Gyakran előjön a kérdés: ha a püspök (egyik) feladata a reábízottak kormányzása (szolgálata, tanítása), akkor nekünk, a híveknek miért nincsen beleszólásunk abba, hogy ki legyen ez a személy. Voltak kísérletek, hogy a hívek választáson döntsék el. Még mielőtt jönne a szokásos ellenvetés – hogy az Egyház nem demokratikus, hanem hierarchikus intézmény –, leszögezném: nem a demokrácia miatt kellene beleszólásunknak lenni, hanem az eredményes munka érdekében. Jézus Krisztus ügyének hatásos előmozdítása miatt. Ha nincs bizalom és együttműködés (kollegialitás) a hívek és a klérus között, akkor csak – jó esetben – egymástól függetlenül végzik a dolgukat. Arról már nem is beszélve, hogy egy egyszerű hívő mikor találkozik a püspökével, van-e rá módja. Pedig a megoldások sokkal egyszerűbbek, mint gondolnánk. Csak több szándék kellene.

2007.07.30.

Kárpáti Attila

 

Szomorú, de érthető, hogy egy tájékozott teológus ma nem vállalhatja nevét. Sok mindent lehet szabályozni joggal, rendelkezésekkel, de a mentalitás átalakulásához szabadságot és lehetőséget kellene biztosítani.
Amikor mai idősebb egyházi elöljáróink szocializálódtak, majd képzésüket kapták, akkor az alábbi, szent XI. Piusz által közzétett enciklika és dekrétum szelleme még nem halványult el (jól emlékszem, gyermekkorom még ebben a légkörben telt el, és nem következmények nélkül): „Az Egyház természete folytán egyenlőtlen társadalom. A személyek két kategóriáját foglalja magába: a pásztorokat és a nyájat. Egyedül a hierarchia mozgat és irányít … Ami a tömeget (!) illeti, neki az a kötelessége (!), hogy szenvedjen (!), vezettessék, és alázattal (!) kövesse azok parancsát (!), akik irányítják” (Vehementes Nos, Acta sanctas Sedis, 39. 1906. 8-9 oldal.).
Ugyancsak szent XI. Piusz tette közzé a Lamentabili sane exitu kezdetű dekrétumot, amely a modernizmus tanításából 65 tételt (pl. evolúció) súlyos tévedésnek ítélt.
Ezzel szemben a II. Vatikáni Zsinat szándéka szerint hatalmas megújulást jelentett: az Egyházat „Isten vándorló népe”-ként nevezte meg. „...ebben az Egyházban egyeseket pásztoroknak rendelt mások szolgálatára, mégis teljesen egyenlő minden hívő méltósága” foglalja össze Nemeshegyi Péter „Mit mond nekünk a II. Vatikáni Zsinat” c. könyvecskéjében. A Zsinat legalább távoli reményt jelentett számunkra, amelyet most megingatott XVI. Benedek pápa „Summorum Pontificum” kezdetű apostoli levele. Olvastán felsejlik a Lékai bíboros által képviselt „kis lépések” kísértete – ellenkező előjellel.

Olvasva a „Báránybőrben” sorait, eszembe jut: mintha Valaki egyszer azt tanította volna, hogy „Ha a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, akkor ki adja oda nektek azt, ami a tiétek? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Lk 16,11-13)
„Nem tudunk élni a szabadságunkkal” olvasom az egyik hozzászólásban. Biztos, hogy csak magunkban kell keresni az okát?

2007.07.31.

MPné

 

Kedves anonim!
Bevallom, hogy eddig én sem hallottam a pécsi botrányokról (csak fél füllel). Azt hiszem, hogy erről is csak azért tudok, mert több médium megírta. Az eddigi botrányoknak nem volt nyilvánosságuk. Erről valamilyen mértékben lehet (!), hogy Ön is tehet. Egyébként Önnek is a Szent Mór volt az apropó, hogy a régebbi disznóságokról írjon.
Nekem semmi közöm Pécshez, de szolidáris vagyok az ott élő keresztényekkel. És úgy látom, hogy az Ön „meséi” sem túl hatékonyak, ha változást akar, még ha érdeklődéssel is olvasom őket. Összefogás kéne, és jogi úton venni elégtételt.[1]

2007.08.24

Kárpáti Attila

Kedves Attila!
Teljesen egyetértek Önnel, ha nincs összefogás, az egész küzdelem egy kalap ..... sem ér! Csak az a baj, hogy jó szokás szerint a különböző érdekek és hagyományok alapján létező csoportok nem tudnak összefogni, mert mindenki csak a saját sebeit nyaldossa. Közben meg a közös „célpont” nyugodtan teszi tovább a dolgát. Én kb. nyolc éve küzdök különböző fórumokon Wolf és bandája ámokfutása ellen, de még soha senki nem állt ki mellettem, mikor konkrétan léphettünk volna! Vesztettem már el állásomat emiatt, kaptam különböző megbélyegzéseket, stb. Ami itt megy, az kb. olyan szintű probléma, mint ami az 1500-as évek elején a protestantizmushoz vezetett. S a legelszomorítóbb, hogy teljesen hiányzik az összefogás és a bizalom a cél érdekében.

2007.08.25.

anonim teológus

 

Szomorúan olvasom a pécsi egyházmegye „dolgait”. Mint itt élő ember, már hallottam ezekről. Szerintem a papság is mélyen hibás, hogy eddig fajultak a dolgok. Mert hát ha kiállnának egymás és persze Krisztus ügye mellett.... Én személy szerint sajnálom a püspök urat és imádkozom érte. Érdekelne, hány papja van, aki – mondjuk – hetente egyszer bemutat érte és az egyházközség megújulásáért egy szentmisét... Mert hát van, ami csak böjttel és imával küzdhető le. Egyébként szerény véleményem szerint „farkas urat” valószínűleg már csak úgy lehet eltüntetni, ha a püspök maga is felállna. Sajnos a sátán ott tombol legjobban, ahol tönkreteheti az egyházat.

2007.08.27.   

 kicsi

 

Kedves kicsi!
Tudom, sokan ismerik az ügyet, sokan egyet is értenek, és nagyon sokan hallgatnak. Talán ez a legnagyobb baj. Úgy érzem, hogy csak sopánkodunk. Ez bizony kevés. Ha végigolvasta hosszú beszámolómat, láthatja – az úgy látszik megszokott – menetrendet:[2]
Vagyonszerzési lehetőség megpillantása,
valótlan alapú igény benyújtása,
tiltakozás esetén fenyegetés,
hatástalansága esetén az összefogás megbontásának szándéka, szétzilálása pénz segítségével.

Itt (Pécs- A szek.) is ezt látom, nagyüzemi módon. Sajnos a püspök úrért mondott ima teljesen hatástalan, és hiábavaló, hiszen ő evilági eszközökkel ugyancsak jól él.

Úgy gondolom, hogy sokkal inkább azokért kellene imádkoznunk, mégpedig összefogottan, akiket Jézus "kicsiknek" nevezett:
A kiszolgáltatottakért.
A meghurcoltakért.
A megfélemlítettekért.
És főleg azokért, akik végre hajlandók valamit is tenni azért, hogy végre napvilágra kerüljön, és rendeződjön ez a szörnyű "kotyvalék".

Ki csatlakozna az imaakcióhoz?

2007.08.28. 

MPné

 

Kedves MPné!
Én csatlakozok a kiszolgáltatokért kezdendő imahadjárathoz. Minden este imáimban ostromolni fogom értük az Eget, de azért én nem teszek le arról sem, hogy Püspök Úrért és Wolf Gyula megtéréséért imádkozzak. Hátha Jézus – ha sokáig kérem/kérjük – betér hozzájuk „vacsorára”... Jézus is imádkozott üldözőiért az utolsó pillanatig. És megbocsátott Péternek... Az ördög, aki ott ólálkodik a püspökség körül, vajon mitől fél legjobban? Attól, hogy a „hatalom” megbukik vagy attól, hogy a hatalmasok megtérnek?

Az is elgondolkodtató, mennyire jó, ha minden kotyvalék napvilágra kerül? Akinek erős a hite az nem fog meginogni, de mi van a ránk bízott kicsinyekkel, akik minderről nem tudnak, akiket mindez váratlanul ér, az egyszerű, de buzgó hívekkel???? Ha a dolgok egy része nem a püspökségen belül (főként a papság közreműködésével!!) rendeződik, és minden szennyest kiteregetünk, megint kinek dolgozunk?

Szép napot mindenkinek!

2007.08.28. 

kicsi

 

Szeretettel köszöntök Mindenkit!
Jó látni, hogy milyen pezsgő élet folyik a fórumon. Az elmúlt pár hozzászóláshoz talán annyit fűznék, hogy a baj ott kezdődik, mikor hagyjuk, hogy gazemberek a papi köntöst felvéve bármit megtegyenek. Miért mindenki a botrány miatt aggódik? Miért gondolja mindenki, hogy a nyilvánosság több kárt okoz, mint az elhallgatás? Véleményem szerint azok, akik vallásosságának a mércéje a klérusba vetett bizalom, azoknak nem baj, ha csalódást okozunk, de azok, akiknek a mérce a Kinyilatkoztatás, azok választ várnak arra, hogy mi folyik itt kérem? Magyarul, a susmus, a diplomatikus viselkedés nem jézusi, Ő nyíltan azt mondta, szavatok legyen igen vagy nem, ami ennél több, az az ördögtől való. Tehát a mérce nem más, minthogy valami jó vagy rossz. A Zsinat szellemével teljesen ellentétes az, ami a mai magyar egyházi gyakorlatot jellemzi. Tele vagyunk jó és hiteles lelkipásztorokkal, akik igazi kovászok tudnának lenni, ha mernénk a penészt kivágni a francba. De nem, mi csitítunk, nyugtatgatunk mindenkit.

2007.08.29.    

anonim teológus

 

[1] Az anonim teológus az Egyházfórum honlapján „állatmeseként” írt le néhány pécsi püspökséget érintő történetet.

[2] MPné egyik, itt nem közölt hozzászólásában egy személyes és negatív tapasztalatáról számolt be az egyházi ingatlanvisszaigénylés kapcsán.

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.