egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2007/2. számában

Tovább gyűrűzik a pécsi iskolaügy. Mint előző számunkban beszámoltunk róla, egy a Szent Mór Katolikus Iskolaközpont gazdálkodását vizsgáló jelentés felmentette az intézményt, de súlyosan elmarasztalta a fenntartó püspökséget, mivel visszatartotta az állami támogatások egy részét, így az iskola fizetésképtelenné vált. Mayer Mihály püspök nem fogadta el a jelentést és a Püspökkari Konferencia alá tartozó Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézettől újabb vizsgálatot kért. Értesülésünk szerint erre nem a Szent Mór központban, hanem az iskola vezetésének teljes kizárásával a pécsi püspökségen került sor, ahová át kellett szállítani az iskola gazdasági iratait. Időközben ez a második jelentés is elkészült, és – amint egy a neve elhallgatását kérő bennfentestől megtudtuk – nagyjából ez is az első vizsgálat eredményére jutott. Valószínűleg ez lehet az oka annak, hogy a püspök még az iskola vezetésének sem mutatja meg a jelentést, és hallgatásba burkolódzik.
Ezen túlmenően az elmúlt hetekben egy a püspökség és az önkormányzat közötti alkura is fény derült. Alább erről számol be egyik olvasónk, amelyhez egy, a pécsi polgármesternek címzett levél is kapcsolódik. Végezetül – a személyes és kényes adatokra való tekintettel – csupán kivonatosan közöljük azt az előző számunkban már említett levelet, amelyet az Egyházfórum főszerkesztője 2006 nyarán küldött Ternyák Csaba címzetes érseknek, a Papi Kongregáció titkárának. Ternyák érsek úr azonban nem kezdeményezett eljárást, hanem tájékoztatta Wolf Gyulát, a pécsi egyházmegye gazdasági vezetőjét az irat tartalmáról. (A szerk.)

 

ISKOLÁK CÉLKERESZTBEN

Nem tudható, mennyit csuklott Mayer Mihály pécsi püspök az elmúlt hetekben, de az tény, hogy sokan és gyakran emlegették székvárosában. A püspök úr ugyanis - nem tudni, hogy ehhez született érzéke van-e, vagy csak rossz tanácsadói – „iskola ügyben” újra főszerepbe került. Most azonban nem a szeretett intézménye, a Szent Mór Katolikus Iskolaközpont[1] körüli újabb botrány révén vált a közbeszéd tárgyává Pécsen, hanem azzal, hogy szemet vetett az önkormányzati fenntartásban működő Belvárosi Általános Iskolára.[2] Kétségtelen, a Tízparancsolat nem tiltja konkrétan más iskolájának a megkívánását, ugyanakkor az is kétségtelen, hogy közismertté vált terve sem a Római Katolikus Egyház, sem pedig általában az egyházi oktatás ügye számára nem szerzett újabb szimpatizáns tömegeket, hanem épp ellenkezőleg. Ez azért nagy kár, mivel korántsem vagyunk olyan sokan „aklon belül”, mint azt a püspökeink hiszik, és nekik végképp nem az a feladatuk, hogy erős negatív érzelmeket gerjesszenek hívő keresztény vagy az egyház iránt közömbös, de egyébként békés emberekben. De hogyan is jutottak idáig az események?

 

Valahogy kibekkelni 

A nyomtatott és elektronikus médiából a Szent Mórral kapcsolatban sok egyéb mellett az is tudható, hogy nincs tornaterme. Akárcsak az, hogy a szülők és a tanárok értetlenül szemlélték a fenntartó részéről évek óta megnyilatkozó érdektelenséget, mivel tudták, hogy tornaterem híján az iskola nem tud megfelelni bizonyos törvényi feltételeknek, ezáltal pedig a működési engedélye is veszélybe kerülhet (ld. Báránybőrben IV. Iskolafojtás, in: Egyházfórum 2006/5. 29-30).

Utólag úgy tűnik, hogy az egyházmegye téma iránti közömbössége csak látszólagos volt, valójában tudott a probléma égető voltáról, csak a kibekkelés taktikáját választotta. Ez bár idegőrlő, de a legolcsóbb, ugyanis esetünkben egy már kész tornaterem átvételét jelenti. Egy ilyen akcióra ideális megoldásnak látszott a püspöki palota közelében lévő Leőwey Klára Gimnázium[3] hatalmas épületkomplexuma, amely 1948-ig a Miasszonyunk Női Kanonok Rend Szent Erzsébet Gimnáziuma volt.

Maróti Jolán M. Assumpta nővér, a rend főnöknője, akit Pécsen sokan csak „Joli néni”-nek ismertek, 1989-ben Cserháti József püspök tanácsára visszaigényelte az államosított ingatlanokat. Mivel a rend Magyarországon megszünteti működését, várható volt, hogy ingatlanjait a katolikus egyház valamelyik képviselőjére örökíti.

 

Joli néni „kötényt” ad

Ha a Pécsi Egyházmegye lett volna az örökös,  két legyet üthetett volna egy csapásra: egyrészt megoldódott volna a tornaterem-probléma, mivel a Leőwey rendelkezik egy nagy tornateremmel és teremkapacitása alapján a Szent Mór átköltözhetett volna ide, másrészt pedig a Szent Mór jelenlegi épületei felszabadultak volna értékesítésre, vagy egyéb – ahogy a Pécsen hírlik – turisztikai célú hasznosításra.

Assumpta rendfőnöknő 2006 karácsonyán, életének 94., fogadalomtételének 72. évében elhunyt. Végrendelete azonban váratlan meglepetést tartogatott: a Miasszonyunk Női Kanonok Rend ingatlanjait nem a Pécsi Egyházmegyére, hanem a Cisztercita Rendre hagyta. A Cisztercita Rend pedig nem késlekedett kinyilvánítani, hogy szeretnének mihamarabb az örökölt épületben iskolát működtetni. A Leőwey-ingatlan egyházmegyei átvételének álma így végképp szertefoszlott, ezért sürgősen más megoldás után kellett nézni.

 

Kettős csere

2007. március 9-én Mayer Mihály és kísérete a Polgármesteri Hivatalban járt, ahol a Szent Mór tornaterem problémájával indokolva felvetette Tasnádi Péter polgármesternek, hogy a Belvárosi Általános Iskolát az egyházmegye átvenné, helyette pedig egyházmegyei tulajdonban lévő belvárosi ingatlanokat ajánlott fel. Ajánlatát a polgármester kérésére írásban is megküldte. A város ezt megfontolásra méltónak találta, így beindult a gépezet: az Oktatási Bizottság megtárgyalta az ügyet, és a város különböző főosztályai is megkapták az ezzel kapcsolatos feladataikat.

A városvezetésnek kapóra jött Mayer püspök ajánlata, mivel egyrészt az „Európa Kulturális Fővárosa 2010” projekt tartalmaz egy „Nagy kiállító tér” elnevezésű nagyberuházást, amelyhez a város nem rendelkezik beépíthető belvárosi telekkel, amit a püspöki ajánlat bizonyára nem véletlenül tartalmazott, másrészt az iskola átadásával megszabadult volna egy intézménye fenntartási költségeitől.

A közvélemény a sajtó útján szerzett tudomást a Belvárosi átadását célzó tárgyalásokról. 2007. április 16-án az iskola tornacsarnokába összehívott rendkívüli szülői fórumon a jelen lévők egyrészt a püspök ajánlatán háborodtak fel mélységesen („a saját iskoláját sem képes normálisan működtetni, most meg bennünket is tönkretenne”), másrészt a város tárgyalási készségén („a mi szavazatinkkal lettek képviselők, a mi érdekeink képviseletét várjuk el tőlük, nem a püspökét”).

Meixner András, az Oktatási Bizottság szocialista elnöke velük szemben korrektnek és megtárgyalásra méltónak tartotta az ajánlatot. Őt az iskolavezetés hívta meg a fórumra, hogy első kézből származó, megnyugtató információkhoz jusson mindenki az intézmény jövőjéről. Ilyeneket Meixner úr nem tudott adni, arra hivatkozva, hogy még zajlanak a tárgyalások, és még semmi sem dőlt el. Elmondta, hogy a városvezetésnek döntései során egyszerre több eltérő érdeket kell figyelembe venni, amelyek közül nem biztos, hogy most épp az iskola érdeke a legerősebb.

Az az ajánlat végképp nem hatott megnyugtatóan a jelenlévőkre, hogy a Szent Mór tudja vállalni a belvárosis gyerekek további oktatását, amennyiben a szülők ezt kérik. Kifejezetten nem kérték, sem helyben a fórum parázs hangulatában, sem pár nappal később, amikor a Belvárosi vezetése írásos véleménynyilvánítást kért minden ott tanuló gyerek gondviselőjétől. 95 százalékban az önkormányzati fenntartás megmaradását tartották kívánatosnak.

 

„Betonvédelem”

A szülők és a pedagógusok rögtön felismerték, hogy a körvonalazódó Mayer-Tasnádi megegyezés micsoda beláthatatlan következményekkel jár gyermekeik és a tantestület jövője számára. Rádöbbentek, hogy alapvetően csak magukra számíthatnak. Ezért április 19-én a szülői munkaközösség egy szűkített fórumot hívott össze, melyen minden osztályt több szülő képviselt. Ezen megbeszélték az „iskolavédelem” lehetséges módjait, a szükséges lépéseket, megválasztották az egyes reszortok vezetőit, továbbá megadták egymásnak elérhetőségeiket, hogy a riadólánc gyorsan és hatékonyan működjön. A stratégia részletei maradjanak most titokban, hátha szükség lesz még alkalmazásukra.

Megemlítendő, hogy a közgyűlés politikai erői közül egyedül az SZDSZ tartott előzetes sajtótájékoztatót, melyen Bretter Zoltán városi elnök kifejtette: nem hívei annak az eljárásnak, amelynek folyományaként négyzetméterekben mérnék az emberi lelkeket, világszemléletet és hitvallást, ezért nem támogatják az iskola átadását az egyházmegyének. A jobboldali képviselők nem alakítottak ki egységes álláspontot az ügyben, volt aki támogatta, volt aki tartózkodott, vagy ellenezte.

2007. április 20-án szavazott a közgyűlés az új oktatási szerkezetről. Ekkor dőlt el, hogy a Belvárosi átadása (egyelőre) lekerült a napirendről, mivel a közgyűlés MSZP-frakciója kihátrált a jogilag talán nem, de erkölcsileg biztos megkérdőjelezhető cserebere mögül. Valószínűleg belátták, hogy az ügylet az ingatlanok nagy értékkülönbözete miatt a városnak komoly vagyonvesztést jelentene, másrészt politikailag sem hoz semmit a konyhára, csak szimpátia- és szavazatvesztést. Ezekkel pedig csínján kell bánni, ha a 2010-es választásokat újra meg akarják nyerni.

 

Sváb önszöktetés

A Belvárosi nem egy átlagos iskola, hanem az évfolyamonkénti három osztályából kettő német nemzetiségi oktatásban részesül.  Ez azért érdekes a történetben, mivel egy kisebbségi önkormányzatnak már akkor is egyetértési (= véto) joga lenne a nemzetiségi oktatást érintő bármilyen települési önkormányzati ügyben, ha a tanulóknak csak a 25%-a venne részt a nemzetiségi oktatásban. Ez az arány a Belvárosiban azonban több mint 60%.

A Pécsi Német Önkormányzat elnöke, dr. Frank Gábor azzal lepte meg április 20-i felszólalásában a városi közgyűlést, hogy a közelmúlt eseményei kapcsán részükről felmerült a Belvárosi átvételének gondolata. Ez konkrétan azt jelentette volna, hogy a helyi kisebbségi önkormányzat tárgyalást kezdeményez a városi önkormányzattal a fenntartói jogok és feladatok átvételéről. Mivel azonban a Belvárosi a Mezőszél utcai iskola tagintézményévé vált, a Német Önkormányzat eltekintett javaslatának bővebb kifejtésétől és az átvétellel kapcsolatos tárgyalás indítványozásáról.

Jellemző a hivatalos személyek és bejelentések iránti bizalmatlanságra, hogy a szülők között nemsokára elterjedt: a Pécsi Német Önkormányzat csak azért szeretne az iskola fenntartójává válni, mivel át kívánja játszani az iskolát a Pécsi Egyházmegyének.

Ezt cáfolandó a német önkormányzat elnöke a Belvárosi április 27-i Német Nemzetiségi Napján több száz szülő előtt azt hangsúlyozta, hogy a Pécsi Német Önkormányzat az iskolában folyó magas szintű hagyományápoló és nyelvoktató munkát a jelenlegi szerkezetben, a jelenlegi tanárokkal és programmal tartja kívánatosnak megtartani a jövőben is.

A város tehát egyelőre levette az iskolaátadás ügyét a napirendről, ennek ellenére Garadnay Balázs püspöki helynök azt nyilatkozta április végén a megyei napilapnak, hogy a Polgármesteri Hivataltól eddig semmilyen írásos választ nem kaptak, így a püspökség továbbra is fenntartja ajánlatát a Belvárosira.

Félő, hogy e történet nem ezzel a mondattal zárul, hanem lesz még dicstelen folytatása.

 

Transzparencia

A Pécsi Püspökség 2009-ben ünnepli ezeréves fennállását. Ennek kapcsán Mayer Mihály körlevelet adott ki, amely lelki megújulásra szólítja fel a híveket, köztük is elsőként a paptestvéreket. Az is izgalmas lenne, ha megszólítaná a híveket: fogalmazzák meg írásban véleményüket „Az én egyházam”, „Az én főpásztorom” és „Az én lelki atyám” témákban. Bizonyára ezek között szép számmal lennének a klérus számára kiválóan hasznosítható és megszívlelendő gondolatok. Én reagálnék egy ilyen, a magyar katolikus püspöki kar történetében újszerű kezdeményezésre.

Például azt tanácsolnám a főpásztoromnak, hogy törekedjen megvalósítani Maróti Joli néni jelmondatát: „Mindenkinek használni és senkinek sem ártani.” Ennek fényében nem ajánlotta volna fel a városnak a Belvárosi átvételét, mivel ezzel 600 gyereknek és 50 pedagógusnak valamint hozzátartozóiknak okozott (nem is tudja mekkora!) szorongást, félelmet és kétségbeesést. Ezzel pedig sokat ártott keresztény és nem keresztény emberek nagy tömegének, amihez egyszerűen nincs joga. Jézus bár lélekhalászokká tette leghűbb követőit, de bizonyára nem erre a módszerre gondolt.

Azt is tanácsolnám a főpásztoromnak, hogy ha már nem sikerült a „senkinek sem ártani” elvet botlás nélkül megvalósítani, akkor merjen nyilvánosan elnézést kérni azoktól, akiket viselkedésével súlyosan megbotránkoztatott, akiknek álmatlan éjszakákat okozott. Ezzel a megroggyant erkölcsi tekintélyén és hitelességén sokat javíthatna.

Megdicsérném a főpásztoromat, hogy egyházmegyéjében saját folyóiratot ad ki és honlapot tart fenn. Ezek elengedhetetlenül fontos dolgok az információk áramoltatására. Arra bátorítanám, hogy e kommunikációs eszközöket használja bátrabban az aktuális hírek megjelenítésére. Pl. ha gyűjtést hirdet egy rommá vált egyházi építmény felújítására, akkor ne csak az szerepeljen a honlapon,  milyen számlaszámra kéri az utalást, hanem legyen ott az is, mekkora összeg gyűlt már össze, mennyibe kerül várhatóan a beruházás, mennyi egyéb, nem pénzbeli felajánlás történt az ügyben stb.

Ugyanezt a nyilvánosságot és nyíltságot javasolnám az egyházi iskoláknak történt gyűjtésről. Tessék bátran megjelentetni, mennyi pénz gyűlt össze, ebből mely intézmények mennyit kapnak és milyen célra. Így a pap nem figyelmeztetné a híveket a mise elején, hogy aki biztos akar lenni abban, hogy pénzét tényleg megkapja az egyházi iskola, az inkább az intézmény alapítványi számlájára fizesse be az összeget, vagy adja közvetlenül az igazgatónak.

De ugyanezt a teljes transzparenciát ajánlanám az Erzsébet-napi gyűjtéssel kapcsolatban is. Megjelentetném minden orgánumban mekkora összeg gyűlt össze, és ez milyen cél(ok)ra fordítódik. Akkor nem hallanám „máltás” ismerősömtől, hogy az ő szervezetük még soha egy forintot nem kapott ezekből az adományokból, és nem is ismer olyan „máltás” csoportot, amelyik kapott volna.

Azt is javasolnám a főpásztoromnak, hogy ne tartson senkit ellenségének, aki kérdez, netán írott  vagy íratlan szabályok megszegéséről számol be a közösség nyilvánossága előtt. Nem ők a kártékonyak az egyház számára, hanem azok, akik ezeket elkövetik, eltűrik, védelmezik vagy cinkosként leplezik.

Arra lennék büszke, ha az én főpásztorom minden ügyben tájékoztatná egyházmegyéje híveit, ha a döntések a legnagyobb nyilvánosságot kapnák, lett légyen szó akár zarándok-hotelről, új dómorgonáról, Mária-zarándoklatról, egyházmegyei költségvetésről. Ez lenne az igazi lelki megújulás legszebb bizonyítéka, melyet talán más főpásztor is átvenne.

Mindezeket azért ajánlanám tiszta szívvel, mert ha életünkben valóban Krisztust akarjuk követni, ha valóban tiszta viszonyokat akarunk teremteni és valóban hitelessé akarunk válni a többi ember számára, akkor ehhez csak egyetlen eszközünk van, ami Krisztusnak is sajátja volt: az áttetszően tiszta nyíltság.

Ez rendkívüli módon elősegítené azt, hogy a dolgok mindenki számára távolról is pontosan annak mutatkozzanak, mint közelről. Különben úgy járhatunk, hogy ami messziről glóriának látszik, arról közelebbről nézve kiderül, hogy csak egy limuzin fényszórója.

De egyelőre nincs ilyen kérés a hívők felé, így javaslataimat sem küldöm meg a főpásztoromnak. 

Egy "belvárosis" szülő
(név és cím a szerkesztőségben)

 

 

Levél a polgármesternek

Tasnádi Péter polgármester úr részére,

Pécs MJ. Város Polgármesteri Hivatal

Tisztelt Polgármester Úr!

A Belvárosi Általános Iskola Szülői Szervezete és Iskolaszéke nevében tájékoztatjuk, hogy megnyugvással szereztünk tudomást arról, hogy az Önkormányzat és a Pécsi Egyházmegyét képviselő Püspökség között folytatott, az iskolánkat érintő tárgyalások ellenére az iskola önkormányzati fenntartásban marad.

Szükségesnek látjuk azonban Tisztelt Polgármester Úr tudomására hozni azt, hogy a tervezett intézkedés nagyon erős ellenkezést váltott ki az érintett szülők és a tantestület körében.

Erre vonatkozóan, pótlólag csatoljuk az akkor, T. Címzett felé a Szülői Szervezet és az Iskolaszék, valamint a Belvárosi Általános Iskola tantestülete és Közalkalmazotti Tanácsa által megfogalmazott leveleket.

Mellékeljük továbbá az iskolánkban tanulói jogviszonnyal rendelkező 592 gyermek közül, 562 gyermek (94,9 % !) szülei, hozzátartozói által aláírt íveket, mely szerint nevezettek egyértelműen az önkormányzati iskolafenntartás mellett foglaltak állást.

Pécs, 2007. április 23.

Tisztelettel:
a Belvárosi Általános Iskola Szülői Szervezete, Iskolaszéke

 

Levél RómábaTernyák Csaba érseknek

„Kedves Csaba!

… egy kényes és bizalmas ügyben kereslek. Bizonyára hozzád is eljutott a pécsi egyházmegye vezetésének kétes híre (már a korábbi nuncius, Karl Josef Rauber is tárgyalt ezek némelyikéről néhány érintettel, magam is ott voltam). Két-három hónapja felkerestem Mayer Mihályt és elmondtam neki, hogy időzített bombán ül. Eleinte lesöpörte utalásaimat az asztalról, de néhány konkrét eset említése után – úgy tűnt – megdöbbent. Csak címszavakban:

  • Súlyos anyagi visszaélések az egyházmegyei vezetésben…
  • … a közelmúltban rendőrségi házkutatás volt a püspökségen (pedofil képek letöltése miatt – A szerk.)
  • … homoszexuális barátainak juttat egyházmegyei (javakat – A szerk.)
  • Egy… pap szintén a pedofilia gyanújába keveredett… Mayer (püspök – A szerk.) próbálta menteni illegális eszközökkel a menthetőt. A pap csak úgy úszta meg bíróság elé állítását, hogy Mayer hazahozta…
  • Egyre több pap az egyházmegye elhagyását fontolgatja (többen kiléptek a papságból…).

Különösen az döbbentette meg Mayert, hogy tudok a pedofilia-ügyről. Amikor pedig konkrétumokat is említettem, nem is tagadta.

Arra kértem, ne várja meg a botrányt, hanem indítson vizsgálatot….

Csaba, az egyház hitele Pécsett hatalmas kárt szenvedett, de országos szinten is téma az itteni helyzet. Hatékonyan Ti tudtok intézkedni, ami viszont sürgős lenne.

Légy ügyes és gyors!

Barátsággal köszöntelek: János”

Pécs, 2006. június 14.

[1] A továbbiakban: Szent Mór

[2] A továbbiakban: Belvárosi

[3] A továbbiakban: Leőwey

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.