egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2008/6. számában

A Máriának szentelt kötet után (A szűznek neve Mária, Budapest, 2006; lásd Vigilia 72, 2007/7, 556) a hazai olvasóközönség most Jézus életével és annak képzőművészeti ábrázolásaival is megismerkedhet. Jézus a benne hívők számára egyszerre ember és Isten, vagyis Istenember, s a szerző álláspontja szerint, „tán ez a legmegrendítőbb vallási tétel, amit valaha is megfogalmaztak. Ebben áll a kereszténység abszolút eredetisége, s e vallásnak szüntelenül harcolnia kellett – s harcol ma is – e tétel elfogadtatásáért.” Ellenben „akár elfogadjuk, akár elvetjük Jézus isteni mivoltát, annyi bizonyos, hogy útjára bocsátott és hátrahagyott számunkra egy, a maga nemében páratlan üzenetet. Jézus korában éppúgy, mint a miénkben, a hatalomvágyra hatalomvágy, a kegyetlenségre kegyetlenség, a gyűlöletre gyűlölet felel. De ő – és egyedül ő – azt mondta: ‘Szeressétek ellenségeiteket”. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azokat is szeretnünk kell, „akik fájdalmat okoznak vagy kellemetlenkednek nekünk, akik bosszantanak minket, akik rágalmakat és hazugságokat terjesztenek rólunk, akik sértegetnek, meglopnak, vagy akik megsebeznek. Ami nem jelenti azt, hogy hagynunk kellene, hogy ezt tegyék velünk. Jézus csak arra kér minket, hogy ellenük harcolva is szeressük ellenségeinket. És ez a legkeményebben megfogalmazott, de egyben a legszebb kötelezettség minden, a szeretetről szóló üzenet között” (11-12).

Jézus történetiségét ma már egyetlen komoly történész sem vitatja. Az újszövetségi iratok mellett zsidó és római források is utalnak rá. J. Duquesne azonban Jézus életének felvázolásában, amely ötvözi a történeti és a teológiai megközelítést, mégiscsak az Újszövetséget részesíti előnyben, hiszen évszázadokon keresztül ez ihlette a művészeket. Ezért Jézus életrajzát értelemszerűen a megtestesüléssel (angyali üdvözlet és vizitáció, születés, gyermekkor) indítja. Ezt követi az első nyilvános fellépés (megkeresztelkedés, sivatagi megkísértés, tanítványok kiválasztása), illetve a jézusi üzenet ismertetése. Ennek következtében kezdnek gyülekezni a viharfelhők Jézus felett, amelyek végül is elvezetnek a szenvedéstörténethez. Az életrajz természetesen a feltámadással zárul, amely ily módon üdvtörténeti keretbe ágyazza azt. Ezt a szemléletmódot hangsúlyozza az utolsó kép is (Michelangelo, Az utolsó ítélet), amely a könyvet záró idézetet (Jel 20,12) illusztrálja.

Érdemes kiemelni, hogy az egyes jézusi életszakaszokat olyan rövid szócikkek világítják meg, amelyek vitatott kérdéseket igyekeznek tisztázni, illetve segítik az olvasót a kortörténeti háttér jobb megértésében. Ilyenek pl. a két Heródes, Jézus rejtett élete, József, Keresztelő János, a pusztaság, a farizeusok, Mária Magdolna, Júdea és a rómaiak, a főpapok, a keresztfa, Pilátus, illetve Pál.

Kétségtelen, hogy a számos festményt (pl. Giotto, Fra Angelico, Lorenzetti, Veneziano, Vecchietta, Gozzoli, Mantegna, Da Vinci, Carpaccio, Grünewald, Altdorfer, Botticelli, Bellini, Raffaello, Rubens, Cranach, Veronese, Barocci, Caravaggio, Tintoretto, El Greco, Rembrandt, Tiziano, Bruegel, Poussin, Gentileschi, De La Tour, Tiepolo, Delacroix, Gauguin, Redon, Moreau, Derain, Dix) tartalmazó, ízléses kivitelezésű kötetet hívők és művészetkedvelők egyaránt haszonnal forgathatják.

Officina Kiadó, Budapest, 2007.

JAKAB ATTILA

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.