egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2008/1-2. számában

Elgondolkodtató szövegek

Merész vállalkozás ez a könyv. Egy hatalmas életműből (csak a Dogmatikája 13 kötet volt) néhány gondolatot úgy kiragadni, hogy a hívő emberek élettanulságot merítsenek belőle, majdnem lehetetlen. Ezt a feladatot csak olyan vállalhatja, aki magáénak érzi a krisztusi életszemléletet és korunk egyre sürgetőbb problémáit.

Nagyszerű gondolat az, hogy aki nem akar félni a mai világban és a világtól, annak a saját fejével kell gondolkodnia, hiszen ez a képesség a Mindenható ajándéka. Így juthat el ahhoz az örömhöz, ami a hívő embert jellemzi. Nem lehetünk szomorúak, mert az Úr fogja jobb kezünket (Zsolt 73,23).

Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után  (Zsolt 42,3). A mi Istenünk így mutatkozik be Mózesnek: Én vagyok, aki vagyok! (Kiv 3,14). Más szóval: Ő az állandóság a változó világban. Így a Kenyérrel táplálkozunk, és lehetőséget kapunk arra, hogy mint egy ostromlott várnép időnként ki-kitörjünk. Az Isten szeret minket és hűséges. Mit jelent ez? Vigyáz a választott népre; ránk is, hívőkre. Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja (Zak 2,12). Isten jóságos és emberszerető. Ez mélységes titok, ahogy egy személy-ben leszállott, és felvette halandó, emberi testünket. Isten emberszeretete a megváltás művének alfája és ómegája. A valódi istenség magával hordja a valódi emberséget is, hiszen úgy teremtett minket, hogy önmagából lehelt belénk egy darabot. De ez még nem elég: a könyörülő Isten mindig kész arra, hogy mindent megtegyen az emberért. Evvel ad példát az isteni magatartásra. Átvállalja terheinket, és segít annak elviselésében. A közösség teremtése a legemberibb, legistenibb feladat. Már a teremtéskor meglátható a gondoskodás, az atyai érzület, hiszen így szólt az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő (Ter 2,18). Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz (Ter 2,24).

Mindennek alapvető mintája a család. Ennek így kell lennie, mert az isteni szeretet példáját valósítja meg, és a Teremtő rendeléséből ered. A család folytatja a Teremtő munkáját, hiszen az örök tervezésben benne foglaltatik: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet (Ter 1,28). A szülői felelősség az, hogy meg kell tenni mindent, ami lehetséges, és a többit a Mindenhatóra bízni. Hiszen az út ki van jelölve, mert mindenkor veled vagyok, te fogod a jobb kezemet (Zsolt 73,23).

A keresztény életpálya céltudatos és Istenhez közelít. Ahogy a régi ének mondja: „Erőnk magában mit sem ér, mi csakhamar elesnénk, de küzd értünk a hős vezér, kit Isten rendelt mellénk.”

A betegség a türelem próbája, hisz a Mindenható csak annyi terhet rak ránk, amennyit el tudunk viselni. Minden Isten szeretetéből indul ki, és oda tér vissza. A keresztény tudás, a cselekvés, a viszony a családomhoz és embertársaimhoz biztos fokmérője az, hogy mennyi az Isten szeretete bennem. Karl Barth mint lelkipásztor és mint igazi tanító, valódi példát nyújtott Krisztus követésére. Élete munkája példát adott arra, hogy hogyan kell az Üdvözítő útját végigjárni.

Válogatta Eberhard Busch, fordította Zámbóné Tóth Emese, Kálvin Kiadó, Budapest, 2006.

RADNÓTI RÓBERT

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.