egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2005/5. számában

„Aki valaha is járt Egyiptomban, annak figyelmét nem kerülheti el a mindenütt jelenlévő sivatag… Kétségtelen a világ egyetlen országában sincs a sivatag közel a lakott világhoz.” Tekintettel arra, hogy a IV. században az egyiptomiak tömegesen lettek kereszténnyé, ide menekültek az üldözések elöl, mert itt az üldözőik is féltek. Az elsők Antal, Ammun és Makáriosz voltak. Ezek a szent öregek megpróbálták komolyan venni a krisztusi üzenetet, és ilyen módon közel kerülni a Mindenhatóhoz. Elsősorban azt jelentette ez, hogy menekültek a várostól, a „bűnös” emberi sokaságtól. És itt a sivatagi magányban próbálták átélni az Evangélium üzenetét.

Lassan alakultak ki a közösségek, szerzetesi telepek, amint Izráel Istene is Egyiptomban kezdte el formálni népét, mielőtt a sivatagba vezette volna őket. Úgy tűnik, hogy az egyiptomiakat különösen fogékonnyá tette a sivatag iránt. Így a sivatag valahogy a Szövetség jelképévé vált. A sivatagi atyák már gyermekkoruktól fogva hozzá voltak szokva a kemény élethez. „Egyiptom mindig egyforma hőmérséklete szilárd és hajlíthatatlan jellemeket teremt” (J.-B. Bossuet). A föld és az otthon elhagyása egy egyiptomi számára a katasztrófával volt egyértelmű. Egyedül a krisztusi hívó szó tudta ezt a csodát eredményezni. Ha megnézzük, hogy a sivatag szerzetesei milyen társadalmi rétegből származtak, akkor azt látjuk, hogy túlnyomó részt iparosok és parasztok voltak. Igaz, volt köztük néhány írnok, sőt még akadtak előéletükre nézve rablók is. Valóban követték a Jó Hír tanítását, hisz: „Világi műveltségünkből semmi hasznunk sincs, ezek az egyiptomi parasztok viszont saját fáradozásaik árán szerezték meg az erényeket.” Emberi mértékkel mérve az egyiptomi sivatagi szerzetesség nem nézett biztos jövő elé. A sivatag mélyén megalapított szerzetesi telepek állandó támadásoknak voltak kitéve. Később alakultak ki a fallal körülvett kolostorok. A püspököket és a patriarchákat a szerzetesek közül választották, így állandó együttélés alakult ki a sivatagi remeteség és az egyiptomi kereszténység között. Ez az együttélés sokban járult hozzá, hogy élni tudtak, és fennmaradtak a muzulmán uralom alatt is. Hatásuk szétsugárzott elsősorban Kis-Ázsiában. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Szent Benedek, és sokan mások, az ő útjukat követték. A mai korban különösen nagyra értékelik a szent atyák mély hitét és elszántságát. II. János Pál pápa mondta: „Isten eme lelkes híveinek üzenete még ma is visszhangzik, aktuálisabban, mint valaha... az emberi szív rejtett titkainak feltárásához szükséges egyedülálló tudás tanúi voltak... a modern civilizáció zsivajában újra felfedezzük az alkotó magányt, melyben nyomába eredhetünk az álarcok, kibúvók, hazugságok nélküli igazság keresésének.”

(Varia Byzantina. Bizánc világa, 8), Bizantinológiai Intézeti Alapítvány, Budapest, 2004.

Radnóti Róbert

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.