egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2005/1. számában

Jól szemléltetõ kommentárt vehet kezébe az olvasó dr. Geréb Zsolt kolozsvári újszövetségi professzornak a két Thesszalonikai levélhez írt exegetikai tanulmányában. Nemcsak megjelent könyvébõl, hanem már korábban, aktív lelkészi idejébõl  amit teológiai tanársága elõtt a mezõségi Mócs egyházközségben végzett , majd egyes cikkeibõl (pl. a Református Szemlében), a kolozsvári Protestáns Teológián és különbözõ nemzetközi konferenciák alkalmával tartott elõadásaiból is érzékelhetõ volt, hogy a szerzõ sok idõt fordított a thesszalonikai keresztyénség kutatására. Ennek az alapos és huzamosabb kutatásnak eredményeként jelent meg az említett kommentár.

Úgy látszik, az újszövetségi tudományokban mostanában a kutatás figyelme Thesszalonika felé is fordul, hiszen az ókorban ott nagyon jelentõs zsinagóga mûködött, és utána a keresztyén gyülekezet is eléggé meghatározó volt a város életében. Ezt legújabban pl. Christoph vom Brocke foglalta össze nagyon jól.

Geréb Zsolt professzor is hosszabb ideig azt figyelte, milyen volt a sorsa az evangélium hirdetésének és az apostoli egyház alakulásának Thesszalonikában. Abból indul ki, hogy mindkét Thessalonikai levél a Corpus Paulinum legkorábbi anyagához tartozik, tehát mindkét esetben feltételezi az autentikus páli szerzõséget, ami itt a Pál-Timóteus-Szilvánusz apostoli munkatársi körre értendõ. Ez a szemlélet eleve meghatározza a kutatás irányát és tartalmát. A szerzõ erõsen kötõdik a bibliai hagyományhoz, mely szerint a thesszalonikai keresztyénséget és gyülekezetét Pál apostol alapította 49-50-ben a második missziói útja alkalmával. Feltételezi, hogy Pál ebben a görög kikötõvárosban mintegy hat hónapot tölthetett el, ami elegendõ volt arra, hogy a gyülekezetalapítás legfontosabb teendõit elvégezze, a gyülekezet tagjaival megismertesse a keresztyén tanítás legfõbb ismereteit, és a további munkát fiatal munkatársaira bízza. Majd leveleiben visszatér még azokra a kérdésekre,  amelyeket az idõ rövidsége miatt nem fejthetett ki világosabban náluk. Így tér vissza pl. a keresztyén család tisztaságával, a parúziával vagy éppen a munkaerkölccsel kapcsolatos kérdésekre. A szerzõ vallja, hogy a thesszalonikai gyülekezet összetétele többségében pogány származású volt, ami majd a levelekben megfogalmazott kérdések és reakciók értelmezése szempontjából lesz fontos, mert Pál számára a teológiai érvelések hátterét nem a judaizmusból eredõ teológiai motívumok, hanem a pogány gondolkodás számára is logikus, és kor- és vallástörténetileg is adekvát magyarázatok képezik. Ugyanakkor a szerzõ megfelelõ figyelmet fordít arra is, hogy a városban levõ zsidó közösség, ill. más vallási közösség elöljárói milyen ferde szemmel nézték az új keresztyén gyülekezet expanzív életét, sok bosszúságot, zaklatást és szenvedést okozva neki. Ennek ellenére a levelekben és a könyvben megfogalmazott gondolatok sok reménységre és Krisztusban örvendezõ életre késztetnek.

Maga a könyv igazából két részre tagolódik, mint ahogy ez a kommentároknál szokás: a bevezetõben (5-21) megismerkedhetünk a páli levelek sajátosságaival, a város történetével és a gyülekezet alapításának körülményeivel, valamint a levelek íróival, irodalomtörténeti kérdéseivel is. Majd a bevezetõ után a szerzõ sorra veszi a levelek anyagát, és a perikópák részletesebb elemzésével adja meg a levelek aktuális magyarázatát (23-190). A könyvet a megfelelõen csoportosított bibliográfia zárja (191-195). Itt a szerzõ szolid tudományos irodalmat sorol fel, amelyben a régebbi és a mai kutatás remekei is benne vannak: ilyenek többek között pl. Martin Dibelius, Charles Masson, Howard Marshall, Wolfgang Trilling exegetikai munkái, beleértve Kálvin János kommentárjait is. A legszükségesebb megjegyzéseket és a megfelelõ irodalomra való utalásokat a lábjegyzetanyag közli.

Geréb Zsolt exegetikai munkájának, akárcsak a Thesszalonikai leveleknek is, sarkalatos pontja a keresztyén élet tisztasága (1Thessz 4,1-8), és fõleg Krisztus visszajövetelének a körülményei (1Thessz 4,135,11; 2Thessz 2,1-12). Itt a végváradalmi problémát fõleg a bonyolult katechon-képzet jelenti, amiben a szerzõ nem akar csupán egy értelmezés mellett állást foglalni, hanem helyesen variálva a mai kutatásban felmerült megoldásokat, inkább kérügmatikus gondolatokkal zárja a kérdéses vitaelemzést. Ezen kívül kritikus szemmel nézhetõ a kérdéses páli szerzõség a 2. levél esetében, beleértve keletkezés- és irodalomtörténeti feltételezéseket is. A legújabb vélemények tendenciája az, hogy nem szükségszerû ragaszkodni Pál szerzõségéhez, és ennek következtében a 2Thessz datálása is késõbbi idõre tolható. A probléma azonban nem egyértelmû, és itt a szerzõk véleménye is megoszlik. Ezért Geréb Zsolt klasszikus álláspontja nem csökkenti munkájának értékét.

A kommentár elõszavából és az egész exegetikai munkából jól sejthetõ, hogy a szerzõ alapvetõ módszere az volt, hogy a Thesszalonikai levelekben megírt apostoli üzenetet ténylegesen õ maga is üzenetté formálja, amely ma ugyanúgy idõszerû és világos legyen: ma is vigasztaljon, tanácsoljon, tanítson és erõsítsen. S mivel Geréb Zsolt erdélyi magyar teológus, érthetõ, hogy magyarázatai során elsõsorban a mai magyar keresztyén egyházra gondolt. „Az erdélyi keresztyén olvasók élethelyzete sok szempontból közel áll ahhoz a szituációhoz, melyben az elsõ századi keresztyének éltek. Gondoljunk csak azokra a korlátozásokra, melyekben egyházainknak része volt a majdnem félévszázados kommunista rendszer alatt. A Kárpát medencében élõ keresztyén gyülekezetek ma is olyan erõt, bátorítást, hitbeli eligazítást merítenek ezekbõl a levelekbõl, mint az elsõ században vagy a reformáció idején” (3). A munkából tehát kitetszik, hogy a mûvet református teológus írta, aki tradicionális alapokon állva gondosan ügyel arra, hogy a mai magyar újszövetségi teológiamûvelés a gyülekezeteinkben meghonosodott hagyományoknak megfelelõen éljen tovább.

Valóban örülhetünk, hogy Nagy Imre (Gyoma, 1895), Masznyik Endre (Budapest, 1905), Hornyánszky Aladár (Pozsony, 1936), Kiss Sándor (1951), Czeglédy Sándor (Budapest, 1977, 21995) és Gál Ferenc (Budapest, 1992) exegetikai munkái után a magyar újszövetségi irodalom újabb jó Thesszalonika-kommentárokkal bõvült. Ugyanakkor sajnáljuk, hogy Maksay Albert (Kolozsvár, 1937) és Budai Gergely (Budapest, é. n.) többé-kevésbé homiletikai jellegû egyetemi jegyzetei a Thesszalonikaiakhoz írt levelekhez csak kéziratban maradtak fenn, és az illetõ teológiai fakultások könyvtárai õrzik ezeket. Annál nagyobb érték, hogy Geréb Zsolt könyve, amely nagyon hasznos problémafeltáró és exegetikai-homiletikai anyagot nyújt, sok olvasó számára elérhetõ és használható a határon túli egyházak és intézeteik körében is.

Kolozsvár, 2004.

Dr. Peres Imre

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.