egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2016/2. számában

Folyóiratunk 30., jubileumi esztendejében az Egyházfórum Alapítvány pályázatot hirdetett Keresztény értékek és a felelősségvállalás aktuális lehetőségei, irányai és eszközei Magyarországon címmel. Ifjú teológusoktól, a társadalomtudományok fiatal kutatóitól, illetve egyetemi hallgatóktól vártunk írásokat – felekezetektől függetlenül. A díjnyertes pályamunkák közül kettőnek lapunk hasábjain is helyet adtunk, ezek képezik jelen számunk Súlypontját. Az Új gyermekség szerzője, Hidasi Márk megállapítja, hogy korunk a társadalom és a személy felnőttkorának betegségétől szenved. Érzékeny esszéjében a művészet és a teológia segítségével kutatja a gyógyulás: az új gyermekség lehetőségeit. Meggyőződése: „A hit és a művészet józanító, méregtelenítő erejének tapasztalata nélkül a valóság és a tények összemosódnak. Jézus gyógyított, csodákkal küzdött a valóságért. Az értékek egymással való megosztása a kenyérszaporítás csodájához hasonlítható.” Pálóczi Alexandra és Szirák Sáraa Tiszántúli Református Egyházkerület Hirdesd az Igét az iskolákban! elnevezésű kreatív videóinak arculatépítő hatását elemzi. Fókuszcsoportos keresztmetszeti kutatásuk alapján megállapítják: a vizsgált ismeretterjesztő videókkal a TTRE – elrugaszkodva a korábbi, elavult és merevebb kommunikációs módszerektől – hatékony értékközvetítő szerepet vállalt magára.

És még mindig az Irgalmasság Szentévében járunk – botladozva az elénk kerülő nehézségek göröngyeiben. Jóllehet előző számunkat e témának szenteltük, a megjelenése óta eltelt időszak eseményei immár parancsolóan állásfoglalásra köteleznek. Szécsi József vallásfilozófus az irgalom fogalmának újszövetségi, valamint ókori zsidó értelmezési tartományába kalauzolja az olvasót. Iványi Gábor napjaink valóságával szembesít. Szavai keményen csattannak: „Magyarország ma az irgalmatlanságra és az önzésre bátorítja polgárait.” „Nem csupán egyes személyek, hanem […] áttételesen a nemzetek is felelnek azért, hogy az élet válságos pillanataiban milyen döntéseket hoznak, vagy miért hagyják, tűrik, támogatják döntések létrejöttét.” Felteszi a kérdést: „Vajon valóban a másféle kultúráktól és vallásoktól kell-e Európát félteni? Vajon nem elgyávult, elnehezedett, erkölcseiben, szolidaritása hiátusa miatt elmagányosodott egyházaink és híveik jelentik-e a legnagyobb veszélyt?” Deák Dániel egy gyűjteményes kötet értékelése kapcsán a theodicea alapproblémáját veti föl: „miért hagyja Isten, hogy igazságtalanság történjék a Földön? A politikai teológia azt tanítja, hogy Isten neve nem csupán a szeretet, hanem az igazságosság is.” Sürgeti a visszatérést a katakomba-egyház mintájához, tisztázó vitákra hív arról, mit jelent demokratikus és jogállami viszonyok között az állam ideológiai semlegessége.

Wildmann János interjúja egy világi lelkipásztori munkatárs 30 éves pályáját mutatja be egy olyan hierarchikus rendszerben, ahol „minden a pap körül forog, és a világi nem rendelkezik ugyanazzal a joggal és méltósággal, ő csak pótlék és a papság kiszolgálója lehet”.

A Műhely rovat szerzője, a klinikai szakpszichológus Fehér Pálma egy gyászfeldolgozó esetbemutatás krónikáját írja meg. Lapszámunk egyik recenziója szintén egy elengedést feldolgozó műről szól, míg a másik a Ferenc pápa-legendáriumot méltatja.

Pongrácz Mária

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.