egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2013/3. számában

Amikor ez a számunk nyomdába kerül, az iskolákban már javában folyik a tanítás. Az elmúlt hónapok jelentős változást hoztak a közoktatás területén, amelyekről a legkülönbözőbb véleményeket hallhattuk, olvashattuk. Egyik-másik téma, mint például a tanárok fizetésemelése, mind a mai napig előkelő helyet foglalnak el a közbeszédben. Kevesebb szó esik azonban az oktatáspolitika alapvető és hosszú távú változásairól. Hogyan kell értékelnünk ezeket? Egyáltalán mi ezek lényege? Mit gondoljuk a kötelezően választható erkölcstanról és hittanról? Súlyponti rovatunkban két tanulmányt közlünk, amelyek ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. Trencsényi László kutatótanárként az oktatáspolitikai változásokat értékeli. Élvezetes és szenvedélyes stílusban magyarázza el, hogy mit jelentett az egzakt tudományok 20. századi diadalútja, és miért véli úgy, hogy a mostani változások „premodern, a 19. századi gondolkodásmód”-ra jellemző gyökerekkel rendelkeznek. Kamarás István oktatásszociológus a kötelezően választható erkölcstan vagy hittan dilemmájáról értekezik. Üdvözlendőnek tartja, hogy bizonyos évfolyamokon „a hittan órákkal azonos óraszámban jelenik meg az erkölcstan nevű tantárgy”, ami „konszenzusetika maradt”. Az új szabályozás mégis felemásra sikeredett, és a beiratkozási gyakorlat és adatok is nyugtalanságra adnak okot.

Amikor ez a számunk nyomdába kerül, az iskolákban már javában folyik a tanítás. Az elmúlt hónapok jelentős változást hoztak a közoktatás területén, amelyekről a legkülönbözőbb véleményeket hallhattuk, olvashattuk. Egyik-másik téma, mint például a tanárok fizetésemelése, mind a mai napig előkelő helyet foglalnak el a közbeszédben. Kevesebb szó esik azonban az oktatáspolitika alapvető és hosszú távú változásairól. Hogyan kell értékelnünk ezeket? Egyáltalán mi ezek lényege? Mit gondoljuk a kötelezően választható erkölcstanról és hittanról? Súlyponti rovatunkban két tanulmányt közlünk, amelyek ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. Trencsényi László kutatótanárként az oktatáspolitikai változásokat értékeli. Élvezetes és szenvedélyes stílusban magyarázza el, hogy mit jelentett az egzakt tudományok 20. századi diadalútja, és miért véli úgy, hogy a mostani változások „premodern, a 19. századi gondolkodásmód”-ra jellemző gyökerekkel rendelkeznek. Kamarás István oktatásszociológus a kötelezően választható erkölcstan vagy hittan dilemmájáról értekezik. Üdvözlendőnek tartja, hogy bizonyos évfolyamokon „a hittan órákkal azonos óraszámban jelenik meg az erkölcstan nevű tantárgy”, ami „konszenzusetika maradt”. Az új szabályozás mégis felemásra sikeredett, és a beiratkozási gyakorlat és adatok is nyugtalanságra adnak okot.

Jóval a II. Vatikáni zsinat előtt Karl Jaspers többek közt már azt kérdezte: „Toleránsak lehetünk-e Európában a nemkeresztény vallások híveivel szemben?” Milyen joguk van az „igaz” és milyen a „hamis” vallásoknak? Talán még az is elképzelhető, hogy az egy igaz vallás „különböző szertartásokban jelentkezik”? Mindenesetre elgondolkodtató, hogy „egyedül az isteni kinyilatkoztatásba vetett hitre, vagyis a Bibliára alapozott vallások hirdetik, hogy ők az igazság egyedüli birtokosai”. Kizárólagosságuk tudatában a történelem során nem egyszer halálos ellenségeskedést szítottak és szörnyű pusztítást okoztak. Milyen esélye van ezek után annak, hogy a különböző vallások tagjai megértsék egymást? – A nyugati világ a mennyiségi növekedésre helyezte hangsúlyt a minőséggel szemben, ami viszont hosszú távon aláássa egy ország szellemi-erkölcsi erejét, véli P. Gábor Mózes. Sürgető szükség van ezért arra, hogy a modern világ visszataláljon a belső erőforráshoz, végső soron pedig a metafizikához, mert nem csak az igaz, hogy a „rend a lelke mindennek”, hanem az is: „a Lélek a rendje mindennek”.

Sokat hallani manapság a posztmodernről. Mit jelent ez a hazai katolikus egyház esetében? Szécsi József egy iróniától sem mentes előadásában ennek néhány vonását rajzolta meg a görög-zsidó hagyománytól kezdve a biblia-, egyház- és ökumenéértelmezésen keresztül a politikáig. – Miért szánja rá magát egy magyar, hogy immár negyedszer zarándokolja végig a több mint 600 kilométeres Szent Jakab utat? Mint Hanti Vilmos beszámolójából megtudhatjuk, ő 2013 nyarán egy olyan Magyarországért zarándokolt, „ahol hétköznapi érték a szabadság, egyenlőség, testvériség”. – Hegedűs Zoltán a Jakab levél elemzésével bizonyítja, hogy „a Szentírás kihagyhatatlan és kifogyhatatlan tananyag egy korszerű vezető, egy hatékony menedzser számára is”. – Minden ellenkező híreszteléssel szemben a kormány „az elmúltnyolcévben” is osztott ajándékot a történelmi egyházaknak. Jakab Attila egy 2006-os karácsonyi ajándéknak megy utána, valamit annak, hogyan is számolták el ezt a közpénzt a református egyházban.

WILDMANN JÁNOS

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.