egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2022/1. számában

 

Idén a nagyböjt nemcsak a húsvétra készülődés hagyományos lelki időszaka lett. A szomszédunkban háború dúl: birodalmi érdekek érvényesítéséért, álságos indokok hangoztatásával megtámadtak egy független országot. Keresztényként nem maradhatunk semlegesek: szolidaritást kell vállalnunk, ellent kell mondanunk a Gonosznak, mert nincs semmi, ami igazolhatná vérontást. Az ukrajnai események új, komor megvilágításba helyezik lapszámunk írásait; a megfontolást Olvasóinkra bízzuk.

A Súlypontban folytatjuk jubileumi konferenciánk anyagának közlését. Török Csaba Ferenc pápa magyarországi recepcióját elemzi. Kijelenti: „nem túlzás”, hogy „a magyar katolicizmus elvesztette a pápáját”. „Hittestvéreink előbb sorolnak be politikusok, közszereplők zászlói alá, s csak ezt követően, ennek függvényében értékelik Bergogliót, tanítását és szolgálatát. Nemcsak azért van ez így, mert nincsenek egyértelmű egyházi megnyilatkozások, hanem azért is, mert a kultúrkeresztény összeborulás állam és egyház között megnémító és önálló cselekvésre, ítéletalkotásra képtelenné tevő béklyóvá válik. […K]iforrott egy bipoláris, skizoid magatartás: a katolikus identitás pápaságoszlopát nem kezdték ki explicit módon, ugyanakkor a konkrét pápa személyét a pokolra küldték.” Csepregi András arról ír, van-e út Luther Márton 1521-ben kimondott, a lelkiismeret szabadságát védő mondatai és Martin Luther King bő négyszáz évvel később megfogalmazott, az aktív erőszakmentes ellenállást és a polgári engedetlenséget megalapozó szavai között. Megmutatja, hogy igen, az út hosszú, nem egyenes, itt-ott akadályokkal is nehezített, de járható. Sok kérdésre talán nem válaszol, de fontos kérdések megfogalmazására inspirál.

Az Egyház és társadalom rovatban Jakab Attila a Budapesten két alkalommal is – 1938-ban és 2021-ben – megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok egyházi és társadalmi mérlegét igyekszik megvonni. A két esemény között a világ folyamatos átrendeződésben élt. Vajon mit jelentett Magyarország, a hazai katolikus egyház és társadalom számára ez a két kongresszus? Változott-e érdemben a társadalom és a katolikus egyház? Julia Knop a német katolikus egyház erkölcsi és hitbéli válságáról beszámolva tükröt tart az egyetemes egyház elé is. Kifejti, hogy az egyházi visszaélések mértékének és a rendszerszintű védelemnyújtásnak a tudatosulása hatására 2018 „cezúrává vált az egyház nyilvános megítélése szempontjából, de érintette sokak személyes viszonyát is az intézményhez, amelyben számos esetben évtizedekig lelki otthonra leltek. […A]zóta Németországban (és másutt) sok katolikus eredendő bizalma alapjaiban megrendült. […A]zért hagyják el az egyházat, hogy ne veszítsék el Istenüket.”

A Műhelyben Fehér Pálma Virág a „korona-időszámítással” kapcsolatos gondolatait fűzi tovább. Hangsúlyozza, hogy a segítőnek önreflektívnek kell lennie: tudatossági technikák alkalmazásával a terápiában nyitottan kell viszonyulnia betege szubjektív tapasztalatához.

A Lélekszigetben Gábor Csilla SSS érzékeny, személyes, egyben történetileg alátámasztott elmélkedését olvashatjuk a kézbe áldozásról, Világ-nézet rovatunk Végh Endrének az MKPK-hoz címzett nyílt levelét közli, a Recenzióban Szabó Ferenc SJ új Dante kötetének ismertetését találják.

A hátsó borítón látható fotóért Kardos Tamásnak tartozunk köszönettel.

Pongrácz Mária

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.