egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Quo vadis, ecclesia? A kérdés politikai vagy teológiai? címmel konferencia rendezésével emlékeztünk meg az Egyházfórum alapításának 35. évfordulójáról, igaz, a világjárvány miatt egy évvel később, idén októberben. A Súlypont rovat tartalmazza az előadások írott változatát; közlésüket a következő számban folytatjuk.

Czövek Tamás Isten népének küldetését vizsgálja három ó- és két újszövetségi szakasz segítségével. Az ószövetségi próféták rendre figyelmeztették népüket, ha az nem töltötte be küldetését: azaz nem áldást jelentett környezete számára. Jézus e hagyományt követte. A tanulmány következtetése: Isten népének függetlennek kell lennie, ennek jegyében és Istennek engedelmeskedve a prófétai szónak szerepet kell kapnia az egyház életében. Wildmann János értekezésének témája a vallás és az egyház helye a társadalomban. Megállapítja: az elmúlt évtizedben megerősödő új, politikai kereszténység nemzeti és politikai érdekeket helyez a keresztény eredetű, egyetemes emberi méltóság és jogok fölé. A modern korban azonban a vallás sem az államhoz, sem a társadalom egészéhez nem kötődhet úgy, mint morális és szociológiai iránymutatásra váró képződményekhez – erkölcsi erőforrást ugyanakkor jelenthet számukra. A kereszténység radikális autonómiájából következik, hogy önmagát zárja ki minden evilági hatalomból, és minden világi hatalmi megnyilatkozást önmagából, de – a hely és a kor adott körülményeinek függvényében – nyitott az együttműködésre. Vörös Imre az egyházjog intézményét teszi mérlegre. Megítélése szerint az egyház evilági jellegét túlhangsúlyozó, aprólékos, hivatalszerű működést formalizáló tartalom gyakran eltávolodik a nem evilági egyház jézusi képétől, és a krisztushívők életétől idegen, rideg szabályok halmazává válik. Példái az Eucharisztia kiszolgáltatása újraházasodottaknak és a házasság. Megállapítja: az Amoris laetitia ezeket érintő újításai jól mutatják Ferenc pápa törekvését egy emberközeli jogalkalmazásra, amellyel a kánonjog krisztusi, nem evilági küldetését is jobban be tudná tölteni.

Az Egyház és társadalom rovatban Bujk Gábor véleményesszéje a „tiszteletreméltó” Mindszenty József – az idei Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson lezárni remélt – boldoggá avatási eljárása kapcsán ismerteti a néhai hercegprímás életútját. Forrásokra és történészi elemzésekre támaszkodva mutatja be személyes, politikai és egyházpolitikai konfliktusait, és rámutat az ezeket értékelő emlékezetpolitika kiegyensúlyozatlanságára. Hangsúlyozza: számos kérdést felvető ellentét feszül Mindszenty hajlíthatatlan – valóban mártírok elszántságát idéző – jelleme és cselekedeteinek az adott történelmi kontextusokban való, elfogulatlan megítélése között.

Hornyák-Kövi Franciska tanulmánya a Műhely rovatban előbb tisztázza a multikulturalitás, illetve az interkulturalitás fogalmát, majd a vallások és a kultúrák sokszínűségének oktatását helyezi középpontba, érvel fontossága mellett, és vizsgálja lehetőségeit.

Az Utak ismét fordulatokban bővelkedő sorsot tár elénk. Hegyaljainé Nattán Júlia önéletrajzi novellaként felfogható írása szokatlan nyíltsággal vall élete meghatározó belső, lelki történéseiről is.

A Recenzió Csepregi Andrásnak Bibó István munkásságát újszerű, politikai teológiai megközelítésben elemző kötetét ajánlja figyelmünkbe.

Pongrácz Mária

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.