egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2007/5. számában

Nagyon sokáig azt hittem, hogy a munkám csak a gyermekekről szól, én nevelem őket, alakítom, és hogy én vagyok az, ki ad, ki áldozatot hoz ezekért a gyermekekért. Be kellett látnom, hogy a mindennapi munkám leginkább rólam szól.

Munkámmal, mit szeretettel, örömmel végzek, nem csak a világot alakítom, hanem mindenek előtt önmagamat. Igazából ezt megértve értem, hogy nem a világ tartozik nekem hálával, hanem én, a parányi drágakő, melyet csiszol az élet, az Isten nevében felvállalt feladat, teher. Igen, csak a mindennapi munkám által szentelődhetek meg, nőhetek fel mesteremhez, Krisztushoz. Személyre szabott feladatom, munkám formál, alakít, szül meg engemet a szeretet végtelen távlatára.

Jézus magához szeretne ölelni; szeretné, ha felnőnénk hozzá. Vár bennünket, hív, és ezért küld az egyetlen létrához, a becsületes, önzetlen szeretetből vállalt munkához, a jó cselekedetekhez, mely átalakít, hasonlóvá tesz hozzá, és felemel az Ő szent országába. Jézus Krisztusnak ezért a földön a legfőbb célja, hogy rávegyen bennünket a jó cselekedetekre. Azt szeretné, hogy kettesével, hármasával nekimenjünk a világnak, az egész nagyvilágnak, és aranyat, ezüstöt nem víve magunkkal, tegyük a jót, szeressük a legkisebbeket, azokat, akik bajban vannak. Érdekes, hogy a szavai nem elvont elmélkedések a Szentháromság titkairól, a dogmatika megannyi nehéz elvont igazságáról, hanem lelkesítő, ösztönző beszédek, hogy mi magunk is a szeretet útjára lépve tegyük, éljük a felebaráti szeretetet.

Hogyan emel fel bennünket a szeretet a szeretet országába?

A cselekedeteink visszahatnak ránk. Mindaz, mit gondolunk, beszélünk, cselekszünk, formál, alakít bennünket. Holnap azok leszünk, amit ma teszünk, mondunk. Saját személyiségünket, énünket, önmagunk formáljuk jobbá vagy rosszabbá döntéseinkkel, áldozatainkkal, bűneinkkel, semmittevésünkkel. Ezért nagyon fontos, hogy ki mit vállal, mit beszél, gondol, cselekszik, az, ahogy él.

Aki lop, az tolvaj lesz; aki folyamatosan füllent, az hazug emberré válik! A semmittevés lustává tesz. A rossz dolgok rosszá, beteggé tesznek bennünket; a pozitív dolgok is átalakítanak, jobbá, boldogabbá, igazabbakká formálnak. Ahogyan a súlyemelő az edzésen nem a súlyokat mozgatja, hanem saját izomzatát fejleszti, ugyanúgy a jó cselekedetek jobbá, tisztábbá, szentebbé tesznek bennünket. Aki folyamatosan a jóra törekszik, az jó ember lesz, aki tisztán él, az megtisztul, és aki a szeretet útján jár, az maga is szeretetté válik, szent lesz.

Azáltal, hogy szeretek, segítek, jót teszek, erényeket gyakorlok, ezek az erények vonzóvá, kedvessé tesznek engem, bennünket az emberek szemében. Természetes, hogy jónak lenni jó, ez sikerélményt jelent, és ez a belső öröm, mint egy öngerjesztő folyamat, az embert további jó tettekre indítja. Továbbformál és alakít, s ezáltal új titkok megértéséhez nősz fel, melyek megismerése továbblendít téged. És így elindulsz, hogy bejárd, felfedezd a végtelent, a csodát melyben élsz, s melynek te is része vagy. Tudnod kell, hogy egyetlen dolog, amit e világról magaddal vihetsz, az te magad vagy! Önmagadat szülöd az örök életre. Gondolataid, szavaid, cselekedeteid megtestesülése vagy, végtelen lehetőség, hisz a határ maga Isten ölelő végtelen karja. S e végtelent bejárni örökkévalóság kell. A szeretet a legnagyobb kaland!

Sajnos a másik út is nyitva áll előttünk. A rossz tetteket bűnnek nevezzük, és a rossz gondolatok, szavak, cselekedetek lehúznak, bemocskolnak, csúffá tesznek, elszigetelnek, bezárnak bennünket. A bűnben élve sok kudarcélményünk lesz, így lassan elsorvad a reményünk és a bizalmunk a környezetünk iránt, hitünk megroskad, és a mellettünk élő ember lassan pokollá válik számunkra. De nem ő a pokol, a pokol az benned van, tetteiddel, közömbös cinizmusoddal, önző kapzsiságoddal, hazug képmutatásoddal te magad teremtetted önmagadban. Lassan elsorvad a lelked, nyugtalan, űzött, boldogtalan leszel. Persze itt nincs vége! Bármikor elkezdhetsz szeretni, jót tenni alázattal, önzetlenül; talpra állhatsz. Ha nem tudsz a szeretet útjára lépni, és szép, jó dolgokat tenni, akkor te magad megteremted önmagad számára a kárhozatot.

És ezek a gondolatok nemcsak a személyes világunkra igazak. A népek, nemzetek számára sincs más út. Én azt hiszem, hogy nagyobb jót senki nem tehet egy néppel, mint aki ráveszi testvéreit, hogy jót tegyenek. A jó cselekedetek egy népet, egy nemzetet is jóvá tudnak tenni. Igaz cselekedetek igazzá, vonzóvá tehetik a népünket. Az önzetlen jóság, a tiszta szeretet, a lehajló irgalom integráló, befogadó, nemzetépítő erővé válik. A közös sikerélmények felemelik a népet, kiegyenesítik a gerincét.

Aki önmagát, környezetét, népét izgatja, gyűlöletre, haragra, ellenségeskedésre buzdítja, vagy aki önző, kapzsi módon csak ítélkezést, rágalmat, bűnt vet testvérei szívébe, az a nemzet gyilkosa. Az is, aki semmittevő közömbösséget áraszt maga körül, az is a népét mérgezi. Aljas tettekkel hitvány rablóbandává lehet silányítani egy közösséget, egy népet, és ilyenkor mint oldott kéve folyik szét a nemzet. Ki szeretne rossz, önző, gonosz emberek közé tartozni? Egy nemzetet bűnökre indító személy, még ha jó szándék is vezetné, nemzetgyilkos, mert beszennyezi a közös otthont, mely ezáltal már nem haza, csak büdös odú, ahonnan menekül az ember. Nevelő munkatársaim tegyétek a jót, mert az megszentel benneteket, jóvá, vidámmá teszi a lelketek! A szeretet szárnyakat bont, és magasba ragad benneteket. A rátok bízott gyermekek előre csak figyelnek, csodálnak titeket, majd ők is egy-egy bátor rugaszkodással nekilendülnek a végtelennek, felemelkednek a kicsinyes áskálódások, árulkodások, semmittevések hínárjaiból. Jóságotok jóságot szül, és gyermekeid elkezdenek tanulni, szeretni, egymásnak önzetlenül segíteni, jónak lenni. Megsejtik a végtelent, mely előttük van, s mely bennetek kinyílt virágot termett, és számukra is vonzó céllá lesz.

Új iskolaév előtt állunk! A tíz evangéliumi szűzre gondolok, kiket maga a vőlegény hívott a lakodalomba. Mind a tíz elaludt – mert sajnos nehéz kitartani a jóban, sokszor elbágyadunk és elesünk –, de az új tanév első napjaiban legyenek példaképeink a frissen felkelő, lámpáikat meggyújtó okos szüzek, kik számára az élet egy csodás lakodalom, és nem egy sötét, balga éjben való bolyongás. Gyújtsátok meg az önzetlen jóság, a lehajló irgalmas szeretet lángjait szívetekben, és vállaljátok a munkát nagylelkűen a gyermekek között!

Isten áldása legyen minden perceteken!

Szeretettel, Csaba testvér

2007. szeptember 12. 

Böjte Csaba OFM

Forrás: http://erdely.ma/jotekonysag.php?id=28019

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.