egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2008/1-2. számában

XVI. Benedek pápa 2007. szeptember 21-én Castel Gandolfóban fogadta a kereszténydemokrata és centrista pártok „Centrista Demokrata Internacionálé” világszövetsége konferenciájának résztvevőit. Ez alkalommal mondta alábbi beszédét.

Elnök úr,
tisztelt képviselők,
igen tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Örömömre szolgál, hogy a Centrista Demokrata Internacionálé Szövetsége Végrehajtó Bizottságának munkája keretében fogadhatom Önöket! Először is szeretném szívből üdvözölni a jelenlévő, a világ sok nemzetéből érkezett számos delegációt! Külön köszöntöm a szövetség elnökét, Pier Ferdinando Casini képviselő urat, kinek köszönöm a jelenlévők nevében hozzám intézett barátságos szavait. Az Önök látogatása lehetőséget ad számomra, hogy figyelmükbe ajánljak néhány megfontolást olyan értékekre és ideálokra vonatkozóan, melyekre Európa, valamint az egész világ keresztény hagyománya rányomta bélyegét, vagy meghatározó módon elmélyítette azokat. 

Tudom, hogy Önök annak ellenére, hogy oly különböző helyekről érkeztek, nem kevés alaptételét osztják e hagyománynak, amilyen például a személy meghatározó jelentősége, vagy az emberi jogok tisztelete, a békéért való munkálkodás, valamint a mindenkinek kijáró igazságosság előmozdítása. Az Önök vonatkoztatási pontját ennél fogva oly alapelvek alkotják, melyek kölcsönviszonyban állnak egymással, miként a történelem tapasztalata is mutatja. Ha ugyanis megsértik az emberi jogokat, akkor a személy méltóságát is sérelem éri; ha meginog az igazságosság, akkor veszélybe kerül a béke. Másfelől, csak akkor beszélhetünk valóban emberi igazságosságról, amennyiben az alapjául szolgáló etikai és morális szemlélet középpontjában a személy és annak elidegeníthetetlen méltósága áll.

Képviselő urak és képviselő asszonyok, az Önök munkája, mely ezen alapelvekhez igazodik, napjainkban a társadalmaink által átélt mélyreható változások légkörében még inkább megnehezül. Ezért még inkább arra bátorítanám Önöket, folytassák fáradozásaikat, melyekkel a köz javát szolgálják, és gondoskodjanak róla, hogy ne terjedhessenek olyan ideológiák, melyek elködösítik, vagy megzavarják az emberek lelkiismeretét, felelősségérzetét. Példának okáért, gazdasági téren létezik egy olyan irányzat, mely a jólétet a profittal azonosítja, ily módon belülről bomlasztva fel az ethosz erejét, és a végén magát a profitot sodorva veszélybe. Némelyek úgy vélik, hogy az emberi ész nem képes rá, hogy felfogja az igazságot, ezért aztán képtelen arra, hogy olyan jólétre törekedjen, mely megfelel a személy méltóságának. Némelyek az emberi élet születés előtti vagy végső szakaszában való elpusztítását is jogszerűnek tartják. Ezen túlmenően aggasztó ama válság, amelyben a család leledzik, a társadalom ama csírasejtje, amely egy férfi és egy nő felbonthatatlan házasságán alapszik. A tapasztalat azt mutatja: ha megsértik az emberek igazságát, ha aláássák a család alapjait, akkor maga a béke is veszélybe kerül, akkor félő, hogy a jog is kárt szenved, és mindennek logikus következményeként igazságtalanságok és erőszak várnak ránk.

Egy további olyan terület, melyet a szíveteken viseltek, a vallásszabadság védelme: egy olyan eltörölhetetlen, elidegeníthetetlen és megsérthetetlen alapjogé, mely minden egyes ember méltóságában gyökerezik, és amelyet több nemzetközi dokumentum is elismer, mindenekelőtt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. E szabadság gyakorlása ama jogot is magában foglalja, hogy valaki áttérhessen egyik vallásról a másikra, amely jogot nem csupán jogilag, hanem a mindennapos gyakorlatban is szavatolni kell. A vallásszabadság ugyanis az emberi teremtményben lakozó nyitottságnak felel meg Isten iránt, aki az igazság és a legfőbb jó tárháza, a vallásszabadság nagyrabecsülése pedig az emberi ész és az észnek az igazság megragadására való képessége iránti tisztelet lényeges kifejeződése. A transzcendenciára való nyitottság az emberi méltóság szavatolásának egyik elengedhetetlen módja, mivel minden egyes ember szívében vannak olyan vágyak és kívánságok, melyek csak Istenben lelnek válaszra és megértésre.  Ennél fogva nem zárhatjuk ki Istent az ember és a történelem viszonyából! Ez okból valamennyi valódi vallási hagyomány közös kívánságának eleget kell tenni, nevezetesen annak, hogy nyilvánosan megmutathassák identitásukat, anélkül, hogy kényszerítenék őket, hogy elrejtsék vagy pedig álcázzák azt.

A vallás tisztelete ezen kívül hozzájárul azon ismételt szemrehányás cáfolatához is, amely szerint elfelejtettük volna Istent. Némely terrorhálózat ezzel a kifogással próbálja meg igazolni a részükről érkező, a nyugati társadalmak biztonságát érintő fenyegetést. A terrorizmus nagyon komolyan veendő jelenség, mely gyakran odáig ragadtatja magát, hogy Istent is eszközül használja fel, az emberi életet pedig igazolhatatlan módon semmibe vegye. Bizonyos, hogy a társadalomnak joga van az önvédelemhez, eme jogot azonban, minden más joghoz hasonlóan, mindenkor a morális és jogi normák teljes tiszteletben tartása mellett kell gyakorolni, a célok és eszközök megválasztása tekintetében is. Demokratikus rendszerekben az erőszak alkalmazása sohasem igazolja, hogy lemondjanak a jogállami alapelvekről. Megvédhetjük-e vajon a demokráciát azzal, hogy veszélyeztetjük a demokrácia alapjait? Ezért szükséges, hogy bátran védelmezzük a társadalom és tagjai biztonságát, mindeközben azonban továbbra is meg kell óvni minden egyes személy elidegeníthetetlen jogait. A terrorizmus ellen eltökélten és hatékonyan küzdeni kell – abban a tudatban, hogy noha a gonosz esetében átható erejű titokkal van dolgunk, az embereknek a jóban való összefogása azonban oly titok, melynek még erősebb kisugárzása van, és amely még gyorsabban terjed.

Az egyház szociális tanítása e tekintetben számos olyan elemet kínál az elmélkedéshez, amelyek hasznosak ahhoz, hogy mind nemzeti, mind nemzetközi szinten előmozdítsuk a biztonság és az igazságosság ügyét – az észből, a természetjogból, valamint az evangéliumból kiindulva, mindabból tehát, ami az ember természetének felel meg, és túl is lép azon. Az egyház tudja, hogy nem az a feladata, hogy maga szerezzen politikailag érvényt tanításának: egyébként segíteni és szolgálni kíván a lelkiismeretes, felelősségteljes ítéletalkotásban a politika területén, annak érdekében, hogy növekedjék a tisztánlátás az igazságosság valódi követelményeit illetően, egyszersmind pedig az arra való készenlét, hogy ezekből kiindulva cselekedjünk, még akkor is, ha ez jelentős érdekekkel ellenkezik (vö. Deus caritas est, 28). Eme küldetésében az egyházat az Isten és az ember iránti szeretet mozgatja, valamint az az óhaj, hogy minden jóakaratú emberrel együtt munkálkodjék egy olyan világ felépítésén, melyben megóvják valamennyi személy méltóságát és elidegeníthetetlen jogait. Az egyház kéri mindazokat, akik hisznek Krisztusban, hogy tegyenek tanúságot hitükről napjainkban, még több bátorsággal és nemesszívűséggel! A keresztények következetességére ugyanis a politikai életben is elengedhetetlenül szükség van azért, hogy az apostoli fellépés „sója” nehogy „ízét” veszítse, az evangélium ideáljainak „fénye” nehogy elsötétüljön a keresztények mindennapos cselekvése során.

Kedves képviselő urak és képviselő asszonyok, még egyszer köszönöm Önöknek szívesen vett látogatásukat! Midőn kifejezésre juttatom jókívánságaimat munkájukhoz, biztosítom Önöket, hogy meg fogok emlékezni Önökről imádságommal, amelyet azért mondok, hogy Isten megáldja Önöket és családjukat, és hogy bölcsességet, következetességet és morális erőt adjon Önöknek az ember és a közjó nagyszerű és nemes ügyének szolgálatához. 

 

XVI. BENEDEK PÁPA
(Himfy József fordítása)

 

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.