egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2006/5. számában

Válogatás az Egyházfórum honlapján közzétett, az ország helyzetével foglalkozó hozzászólásokból

Számomra megdöbbentő volt, hogy azután, hogy szeptember 17-én boldoggá nyílvánították a HUNGARISTÁK által a Dunába lőtt Salkaházi Sárát, még aznap este (!) a Kossuth rádió 18 órai híre után egy órával már a Kossuth téren (3 percre a boldoggáavatás helyszínétől) megjelentek a tüntetők, és a lényeg: számtalan HUNGARISTA ZÁSZLÓt lengettek. Kapkodom a fejem.... Országos amnézia? Vagy csak a tüntetőkkel egyetértő hívők amnéziája? Vagy a később nyilatkozó Püspök Úr történelmi tájékozatlansága, aki szintén HUNGARISTA ZÁSZLÓKAT IS lengetők előtt mondta el támogató beszédét? (...)

Kezd identitásom válságba kerülni: vállalhatom-e ezek után tiszta szívvel, hogy magyar vagyok? Vállalhatom-e mint katolikus hívő a tőlem ELVÁRT engedelmességet a klérus irányában? Vállalhatom-e gyermekeim, és a kritikus kamaszkorban lévő unokáim előtt kereszténységemet, aki elítélik ezt a jobboldalos hőzöngést, és a klérus megnyilvánulásait is?
Vagy dugjam homokba a fejemet, ahogy legtöbb keresztény ismerősöm teszi: nem hallgatok rádiót, nem nézek TV-t, nem tehetek róla.
Mit lehet tenni?
Tudom, imádkozni. (...)

2006.10.02.

Mészölyné Klára

 

***

Olvastam Főszerkesztőnk "A kanász és kondája" c. véleményét.[1]
Hozzáfűzném a következőket:
Mi VÁRJUK EL, hogy becsapjanak, hogy hazudjanak nekünk, mert csak akkor vagyunk hajlandók tapsolni. A Horthy korszakban, a Rákosi és a Kádár korszakban egyaránt, csak szép, hangzatos köritéssel tálalják: ez lehet gyűlöletkeltő, ami alkalmas a fölös "gőz" kieresztésére. De lehet könnyekre fakasztó, lehetőleg önsajálati hajlamunkat célozva. Ez egy mókuskerék, mert "ők" a hazugságra hajlandók, hogy hatalmukat megtarthassák, "mi" pedig megmenekülünk a felelősségtől. Szeretünk függőségben élni, mert NAGYON félünk a szabadságtól: hiszen a szabad embernek FELELŐS döntést kellene hoznia. Így van kire kennünk, akár az Ádám-Éva-Kígyó "sztorira" utalhatnék. No és felháborodhatunk, hogy milyen erkölcstelenek! (...)
Ahogy e sorokat írom, még sok minden felidéződik bennem: úgy érzem, hogy fürödnöm kellene, szinte elborít az a mocsok, az az erkölcsi csőd, aminek közepette élünk. Sajnos, ez kéz-kezet mos alapon történik. És a politikaira van rálátásunk. És a többi??
Változtatni kellene ezen!
Ki kezdi?
Ki lép ki már végre a mókuskerékből?

2006.10.02.

M.Pné

 

***

„Miért nem vehet részt püspök tüntetésen?
Mert a tüntetésen jelen levők nem homogén csoport (pont erre hivatkoznak a rendbontókkal kapcsolatban a tüntetők), igy akaratlanul is részese lehet olyan dolgoknak, aminek nem akarna. Másrészt tekintélyénél fogva sem teheti meg, hogy politikai ügy mellé álljon. M.o. demokrácia. Az Egyház megszentelője kell legyen a világnak, de nem politikai eszközökkel, mert azt már sajnos ismerjük. II. János Pál bocsánatot is kért ezek miatt! Felháboritó számomra a megjelenése a püspök úrnak ott. Pár hozzászólással ezelőtt adtam hangot optimizmusomnak, a klérus megújulásával kapcsolatban. Most mit mondjak? Eddig örültem, hogy katolikus pap nyiltan nem politizálhat (éppen elég a templom falai között, ami biztos belügy(?)), és sajnáltam a reformátusokat, hogy szégyenkezniük kell Hegedűseik miatt. Hol az egyházfegyelem ilyenkor? Még bizom Erdő Péterben.

2006.10.02.

Kárpáti Attila

 

***

Megtiszteltetésnek tartom véleményemmel kapcsolatos észrevételeiket, és köszönöm a gondolat tovább fűzését.
A félreértések elkerülése végett: cikkem nem a kialakult helyzet elemzése, hanem egy kiáltás! Mégpedig két okból.
1. Igaz dolgokból nem szabad hamis következtetéseket levonni! Abból, hogy sok jogos kifogás merül fel a rendszerváltó politikai elittel, a „másik oldallal” vagy bizonyos tüntetőkkel kapcsolatban, nem az következik, hogy a Gyurcsány Ferenc botránya fölött is szemet kell hunyni.
2. A jelenlegi miniszterelnök több szempontból is méltatlannak bizonyult posztjára.
Mindazok a problémák, amelyekről Önök írnak, bizonyára léteznek, de a Gyurcsány-ügy nélkül egyik-másik a jelentéktelenségbe süllyedne, a többit pedig a maga helyén lehetne kezelni. Ma semmit sem lehet kezelni! Miért legyen tisztességes a vállalkozó és munkavállaló és miért fizessen adót, ha egy a rablóprivatizációban meggazdagodott hazug politikai kalandor kormányozza az országot? A bal- és liberális oldal tragédiája, hogy Orbán-fóbiájában nem méri fel a helyzet súlyosságát, ezzel olajt önt a tűzre és maga hozza helyzetbe a szélsőséges csoportokat. A tűzzel pedig nem jó játszani! Még a hatalom megtartása érdekében sem!

2006.10.13.

Wildmann János

 

***

Csak két idézet, az első egy főpaptól, a másik egy történésztől:

"Köszönöm bizalmát, aggályainak leírását. Meg kell írnom őszintén, hogy magam is kétségek és gyötrelmek között nézem környezetemben mindazt,
amiből jó nem származhat sem egyházunknak, sem magyar társadalmunknak.Az imádság hatalmas eszközén kívül nincs beleszólásom dolgainkba. Ha
szólnék, csak bajt okoznék, gondolkodásomat a magas papság annyira kiközösítette, hogy csak hallgatással tehetek jót.Persze ez nem jelent
pesszimizmust, kedvetlenséget, csak azt, hogy a józanságra még várni kell. Korszerütlen magyarság-,és egyházképpel élünk, tisztázatlan fogalaminkból és vízióinkból tisztátalan cselekedetek fakadnak. Bocsásson meg, hogy nem tudok vigasztalóbbat írni, csupán benyomásait erősítem meg. Napról napra rosszabb a helyzet, mindent a beteges politika jár át és dönt el. Majd csak vége lesz ennek is, jön kijózanodás."

"A kibontakozás egyetlen módon valósulhat meg. Ha személyi változás történik az ellenzék oldalán. Ezzel a taktikával nincs megoldás. Tegyük fel: csoda folytán a miniszterelnök belefárad a hajszába, és lemond. Akkor sem lehet ezzel a retorikával vinni az ügyeket. Ha Orbán hatalomra kerül, vagy megvalósítja gazdasági elképzeléseit – s az ország tényleg csődbe jut –, vagy nem. És akkor az ő hazugságai is lelepleződnek. Az lesz csak igazán mély, morális válság."

2006.10.13.

Hohlbaum Tivadar

 

***

Hogy miért dohogok? Mert keresztény vagyok, nemcsak megkeresztelt. Mert hiszek a Háromszemélyű Egy Istenben, és nem egy keresztény ideológiában. És hiszek Jézus Krisztus Urunkban, Aki azt mondta magáról, hogy Ő az ÉLET. Az élet megnyílvánulása annyi féle, ahány ember él, élt és élni fog a földön. Ezt az Életet pedig nem szeretném semmiféle ideológia szolgálatába állítani, bármennyire is hivatkozik keresztény értékekre.
De nem csak hiszek az Élet Urában, hanem szeretném teljesíteni parancsát: a missziós parancsot.
És itt van az én nagy-nagy bánatom: nem Hohlbaum Tivadart és Kárpáti Attilát kell Jézus tanítványává tennem (ők valószínűleg bukdácsolva, de ezen az úton járnak, mint én is) hanem azokat, akik nem hisznek Benne. De akit nemcsak állandóan vádolok, rágalmazok, lenézem, megvetek, azzal hogy tudok olyan párbeszédet kezdeni, amely Jézushoz vezeti? A missziós küldést egyetlen aspektusból lehet teljesíteni: az alázatéból. Vagyis ha úgy fordulok a hitetlenhez: a komenistához, hogy tudom, sokszor bűnösebb vagyok nála.
És még egy gondom van: már kívülről tudom azt, hogy ki mit csinált elítélendőt, meggazdagítót a multban. Pedig aki az ekeszarvára teszi a kezét, és hátratekint, az nem MÉLTÓ az Isten Országára. Korunk pszichológusa ugyanezt más szavakkal, de szintén javasolja: lelkünk, és történelmünk gyógyulása a múlt állandó felhánytorgatásával elképzelhetetlen. A feldolgozására szükség van, de nem a vádaskodásra. (Pl. én ezt gondoltam, ezért ezt tettem. Ma már nem így, hanem így és így látom... Hiszen OV is számtalan változáson ment keresztül, - bár múltjába tekintést tőle még nem hallottam.)
De a legfájóbb, hogy a hierarchia 1600 éve nem tud elszakadni az épp aktuális hatalomtól. Pedig a pusztában a Sátán mondta, hogy enyém a hatalom és annak adom, akinek akarom...

2006.10.26

M.Pné

 

***

Rendtársunk, P. Vértesaljai László jezsuita szerzetes pap 2006. október 23-án Budapesten részt vett az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékező nagygyűlésen. Ezt követően a rendőrök két alkalommal gumibottal megverték és összerugdosták. Először mint a nagygyűlésről távozó egyszerű és békés járókelőt, majd mint a rendőrökhöz a békítés szándékával közeledő papot, ismét súlyosan bántalmazták. Ezután a tömeghez visszatérve mindent elkövetett, hogy megfékezze az indulatokat. P. Vértesaljai László sérüléseit gumibotozás, rugdosások és a gyomrát ért könnygáz gránát lövedék okozták, erről hivatalos orvosi látlelet készült.

Rendtársunkkal október 26-án a lengyel TVP és a HÍR TV stábja riportot kívánt készíteni a rend Mária utcai temploma előtt. Ezt közterület-felügyelők és a hívásukra helyszínre érkező rendőrök erőszak alkalmazásával megakadályozták. Eljárásuk indoklásaként terület-foglalási és forgatási engedélyt követeltek, ami a sajtó szabadságáról szóló törvénnyel ellentétes.

A történtek miatt ezen nyilatkozatunkkal kifejezésre juttatjuk megdöbbenésünket és szolidaritásunkat rendtársunkkal, P. Vértesaljai Lászlóval.

2006.10.29.


P. Lukács János SJ
jezsuita tartományfőnök

 

***

A Medián egy friss közvéleménykutatása szerint az emberek nagy részének a kormány, valamint a hadakozó politikai pártok és szakszervezetek mellett az egyházakkal is tele a hócipője. Sajnos ez nem véletlen: egy politikai/ideológiai szinten végletekig megosztott társadalomban a hiteles egyházi magatartás a kiengesztelődés és megbékélés szolgálata lenne.Ehhez viszont a pártpolitikai csatározások felett álló, Wildmann úr szavaival élve a "politikai katolicizmus" kísértésétől mentes gondolkodásra lenne szükség a hivatalos egyházi szinten.
Végezetül egy megjegyzés:A Kossuth téri tüntetők keresztény jelszavakat hangoztattak, de aki hallotta az ott elhangzott felszólalásokat az tudja: annak a szellemiségnek semmi köze nincs a kereszténységhez. Nem más az, mint hangzatos keresztény jelszavak mázával leöntött újpogány nacionalizmus. Józanul senki sem gondolhatja komolyan, hogy ez a keresztény hitet csak eszközként felhasználó szellemiség, ha konfrontálódnia kellene, kevésbé lenne egyház/keresztényellenes, mint mondjuk egy szélsőséges baloldali ideológia...

2006.10.30.

H.J.

 

***

Személyes hozzáállásommal mindig próbáltam érzékeltetni a közösség számára, hogy számomra minden dunabogdányi ember fontos. Nem különböztetek meg senkit sem bőrszíne, nemzetiségi hovatartozása vagy politikai véleménye szerint. Számomra ugyanolyan fontos a már régóta itt élő ember, mint a tegnap ideköltözött. A magánéletem területét is ez a tolerancia jellemzi.
Sok olyan barátom van, akik más politikai nézeteket vallanak. Ez a különbözőség soha nem jelentett olyan szakadékot, amely lerombolta vagy károsította volna a jó személyes viszonyt. Sokan bíráltak, de éppen a tolerancia jegyében nem szövök bele a beszédeimbe közvetlen politikai
agitációt.
Ezen megfontolások után szeretném kijelenteni, hogy amit most el fogok mondani az nem politikai megnyilatkozás. Annál sokkal nagyobb kérdésben vagyok köteles a lelkiismeretem indítása miatt megnyilatkozni. (...)
2006. október 23-a estéjén barátaimmal együtt átéltem, hogy védtelen és békés emberekre, minden figyelmeztetés nélkül rálőttek és rátámadtak azok a rendőrök, akik ezzel a tettükkel beszennyezték ennek a nemes hivatásnak a nevét. Szeretném kiemelni, hogy sok lelkiismeretes rendőr szenved a
törvénytelen cselekedetek miatt. Ne hagyjuk magukra a becsületes rendőröket, akiket emberségükben megaláznak a vezetőik.

Vértesaljai László jezsuita atyát háromszor is megverték a karhatalmi erők. (...) Egy másik atyát, akkor ütöttek meg, amikor egy sebesülten segített. Ezen kívül még sok más papot és magányszemélyt ért brutális bántalmazás. (...) Személyemet is érte zaklatás, bár engem nem vert össze senki, legalábbis egyelőre. Megállt mellettünk egy rendőrségi és egy kommandós autó. Bár nem tettünk semmilyen törvényellenes cselekedetet és nem is voltunk tiltott helyen, mégis megmotoztak, kipakoltak és személyes fellépésükkel megpróbáltak megfélemlíteni minket. Természetesen sikertelenül!
Ezután néhány óra múlva tudatosan kiemelték az autómat Békásmegyeren a sorból, megállítottak, megmotoztak, szétpakoltatták az autót - mindenféle indok nélkül. Ráadásul nem voltak hajlandóak igazolni magukat. Miután kiderült, hogy pap vagyok megpróbáltak provokálni. Személyemben sértettek és hívatásomban gúnyoltak engem. Azonban mi sem előtte, sem ott, sem utána nem tettünk semmilyen törvénybeütköző cselekedetet. (...)

Dunabogdány, 2006. október 28-29.


Neruda Károly
plébános

[1] Wildmann János említett cikke a Népszabadság 2006.09.26. számában jelent meg. Ebben azon véleményének adott hangot, hogy Gyurcsány Ferencnek távoznia kell, de nem azért, „mert alkalmatlan, hanem mert erkölcsileg méltatlan a miniszterelnöki posztra. Mégpedig három együttesen érvényesülő okból: 1. „Ő a rablóprivatizáció egyik cégéres figurája”; 2. „Eljátszotta hitelét: nemcsak most, de most már végleg”; 3. „Kocsmai stílusa elfogadhatatlan”. Wildmann a miniszterelnököt politikai kalandornak nevezi és egy „trágár kanászhoz” hasonlítja. „Tragikus lenne, ha az ország tudatosabb, informáltabb és kevésbé átverhető értelmiségi elitje alkotná e kanász kondáját. Ha ezt tenné, tovább gyöngítené a civil társadalomnak a politikai elitre gyakorolt befolyását, és maga segítene helyzetbe hozni azokat a szélsőséges csoportokat, amelyek ellen fellépni az ország egészének érdeke. Most, a 24. órában ez a fő kérdés: találnak-e a parlamenti pártok egy minden szempontból alkalmas és hiteles miniszterelnök-jelöltet. Ha igen, megállíthatják az ország mélyrepülését. Ha nem, akkor Isten mentsen meg bennünket a még rosszabbtól!”

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.