egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2006/5. számában

Véget ért a tusnádi missziónk. Isten kegyelméből sok szegény ember ajtaján bekopogtathattunk. A misszióban közel 40 fiatal és idősebb személy kapcsolódott be. Mindennap egy rövid eligazítás után a mikrobuszokkal elmentünk egy-egy székely faluba, itt Jézus Krisztus kérésére, a hetvenkét tanítvány példájára elindultunk és felkerestük a szegényeket, bajban lévő testvéreinket, de betértünk a jobb módú rendezett családokhoz is. Nagyon sok megrázó élményben volt részünk. Sokszor még a kívülről takaros rendezett házakban is szomorú, tragikus helyzet fogadott

Az egyik székelyföldi nagyközség polgármestere mondta, hogy falujában 5400 személy él, és több mint 2700 személy külföldön dolgozik. Valóban azt tapasztaltuk, hogy nagyon sokfelé csak idősek, betegek, asszonyok, gyermekek vannak otthon. Munkahely nagyon kevés van, különösen a vidéken. Mostanig leginkább fakitermelésből, fűrészáru előállításából, krumpli termesztésből, tehéntartásból éltek az emberek. Sajnos az erdőkitermelést nagyon megnehezítették, rengeteg engedély, papír kell mindenhez. A külföldről hozott olcsó krumpli, tej egyszerűen ellehetetleníti a nehéz körülmények között megtermelt árú értékesítését. Így nagyon kevesen fizetik a betegbiztosítást, a nyugdíjalapot.

Nagyon sok család a tartalékait éli fel. A családok eladják városi házaikat és kis, vidéki házikókba költöznek össze; sokszor többen is. Találkoztunk olyan özvegyasszonnyal, ki eladta az ágyát, és most a földön alszik, hogy meglegyen a mindennapi kenyér a gyermekeinek. Olyan személyekkel is beszéltem, akiknek az ingázási költségekre nem elég a fizetés, amit a háromváltású városi munkahelyeken kapnak. Egy hét gyerekes asszony szomorúan mondta el, hogy az államtól gyerekenként 240.000 lejt kap, de a kötelező szemét elhordásáért személyenként 90.000 lejt kérnek tőlük. Félelmetes látni, hogy nagyon sokan a gyűjtögető életformából tengetik napjaikat, óriási távolságokra elmennek, hogy egy kis gombát, erdei gyümölcsöt gyűjtsenek, és akkor a hatóság éberségét kijátszva, próbálják meg eladni portékájukat. Találkoztunk 45-50 éves emberekkel, kik kisebb-nagyobb betegségbe beletörődve már nem is keresik a gyógyulást, és feladva a létért való küzdelmet egykedvűen várják saját végüket. Sajnos találkoztunk árvákkal, kiknek a szüleit a nehéz, kilátástalan élet az öngyilkosságba sodort.

Sajnos azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok helyt az emberek saját maguk is nehezítik a helyzetüket túlzott alkohol fogyasztással, türelmetlenséggel, erőszakossággal, rossz döntésekkel. Úgy gondolom, hogy a bűntől, italtól való függetlenséget, autonómiát kellene kikiáltanunk mindenek előtt. Nagyon sok család megy tönkre az alkohol miatt. Egy három gyerekes asszony sírva mondta, hogy hetente 2-3-szor berúg a férje, és megveri, de mit tud tenni, hova mehetne a még iskolába se járó három kicsi gyerekével? Sokan kölcsönöket vesznek fel, és nem tudják törleszteni a részleteket. Lopás, verekedés, gyilkosság gyakran előfordul, és így sok egyszerű ember börtönbe kerül.

Szomorú, hogy nagyon sok ember úgy érzi, hogy egymagában van a fizikai, lelki, szellemi, anyagi gondjaival. Sokan azt állítják, hogy senki nem kopogtat be az ő ajtajukon, és ők is hiába kopogtatnak, mert sehol sem nyílik meg számukra az ajtó. Úgy érzem, hogy nagyon fontos lenne egyházaink, népünk felelőseit elvinni egy ilyen misszióra, mert kívülről, egy-egy falunap, ünnepség alkalmával nem látszik, hogy milyen elkeseredett, sokszor kilátástalan harcot vívnak közvetlen közelünkben a testvéreink.

Remény?!

Jó volt látni a székely játékosság, humor fel-fel csillanását, itt-ott. Bárhova is mentünk, senkit nem utasítottak vissza, mindenki a közeledésünket szeretettel, bizalommal fogadta. Sok-sok helyt szinte a semmiből is megvendégeltek, legalább egy-egy pohár vízzel megkínáltak. Nyitottak az emberek a szeretetre.

Jó volt látni azt a kis ágyat, melyet a részeges, elzüllött édesapa faragott bicskával az ő gyerekének. A kinőtt ruhákat, melyeket a sok gyerekes családok továbbadnak szépen kimosva egymásnak. A megosztott játékokat, az édesapát ki a patakról vizet hord fürdőző gyermekeinek.

Jó volt látni a szülőföldhöz való őszinte ragaszkodást, a nagycsaládok megtartó erejét, a hatóságok sokszor elnéző, ezt-azt megengedő támogatását. A sok-sok kérges kezet, a szépen megművelt földeket. Azt, hogy nagyon sokfelé szépítik, javítják az emberek az otthonaikat, virágot ültetnek a kertjeikbe.

Úgy érzem, hogy a fájdalom, a panasz még nem csapott át gyűlöletbe, kérlelhetetlen bosszúvágyba; még gyógyítható a baj.

E hét alatt több mint háromszáz olyan család adatait írtuk fel, ahol Krisztus nevében segítségünket kérték gyermekeik számára. Szeretnénk a tusnádi házunkat, a csíkszeredai irodánkat és a többi otthonunkat is oda fejleszteni, hogy alázattal segíteni tudjunk a gondokkal küzdő testvéreinken. Kisebb testvéri szeretettel kérünk mindenkit, hogy imájával, anyagi támogatásával segítsen, hogy segíteni tudjunk mi magunk is.

Böjte Csaba

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.