egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

A Magyarországi Református Egyház Kommunikációs Szolgálata 2013. november 20-án kiadott „Közlemény”-e lényegében összemossa az Egyházfórum-ot és a http://jhnnsclvn.wordpress.com internetes blogot. Ennek kapcsán néhány tárgyi tévedés mindenképpen helyreigazításra szorul.

1) Mindenekelőtt örvendetes és megnyugtató, hogy a „Közlemény” egy percig sem vitatja a dokumentumok hitelességét. Feltételezem, hogy a bíróságon külön csemege lesz majd annak kiderítése, hogy ezek miképpen kerültek nyilvánosságra az illetékes hivatalokból; és történt-e bűncselekmény ennek kapcsán? Mindehhez az Egyházfórumnak nincs köze!

2) A „Közlemény” szerzői sajnálatosan felületesen olvasták el a cikket. Az ugyanis nem „Báránybőrben” címmel jelent meg. Az a rovat! A pontos cím: „Hogyan számoljunk el 115 millió forint közpénzt?”.

3) Az inkriminált cikk nem „blog-bejegyzésekre”, hanem kizárólag nyilvánosságra került hivatalos dokumentumokra alapoz. Egyetlen bejegyzésre sem hivatkozik; azokat nem idézi.

4) Mivel a „Közlemény” nem állítja a felhasznált dokumentumok „valótlanságát”; feltételezem, hogy azok „hamisítvány” voltát a bíróságon kívánja majd bizonyítani. Ehhez minden bizonnyal bemutatja majd az illetékes hivatalok „eredeti” és „hiteles” példányait.

5) Az Egyházfórumban megjelent írás nem állít, és nem vádol. Egyszerűen kronológiai sorrendbe rendezte a szétszórtan nyilvánosságra került dokumentumokat, összevetve azokat a hozzáférhető hivatalos információkkal. „Írásomban nem kívánok semmit sem állítani; de még csak értelmezni sem. Csupán kronológiai struktúrába rendeztem azokat a dokumentumokat, amelyek eddig nyilvánosságra kerültek; illetve igyekeztem ráirányítani a figyelmet a nyilvánvaló anomáliákra. Az érintettek és az illetékesek feladata ezeket megmagyarázni. Mivel közpénzekről van szó, megítélésem szerint az a legkevesebb, hogy az állampolgárok legalább értesüljenek a történésekről, amennyiben az illetékesek nem tesznek semmit” (57-58.old.).

6) Értelmezhetetlen a „Közleményben” következetesen használt „cikkek” és a „neves írók” többes száma. A tisztesség minimuma, hogy a többi cikket is jelezze, illetve a „neves írókat” is nevesítse a református Kommunikációs Szolgálat. Miért került célkeresztbe egyedül az Egyházfórum? Mi menti a többi cikket és „neves írót”?

7) Hatalmas tévedés, hogy a probléma kizárólag „a Zsinat elnöksége által a Károli Gáspár Református Egyetem akkori rektorának írt levél egy mondata”. Tulajdonképpen maga az egész levél probléma; és erről az olvasó önálló véleményt alkothat, mert a levelet teljes terjedelmében elolvashatja. Módszertanilag nézve azonban a „Közlemény” kitétele mindenképpen problémás. Ezt nevezik mazsolázásnak! Egyértelmű, hogy a „Közlemény” az önkényesen önmaga által kreált kérdésre reagál. Innentől kezdve egy belterjes, önmagára zárt mentális térben, és a saját logikája mentén zajlik a monológ. A „Közlemény” valójában nem az Egyházfórumban megjelent cikkel, hanem az általa hallani vélt állítással vitatkozik; azt próbálja megmagyarázni. Ezt az önmagával folytatott vitát csak kívülről szemlélhetjük. Abba beszállni nem lehet, és nincs is értelme.

8) A „Közlemény” állításával ellentétben az „állami forrás keletkezése” semmiféle oknyomozást nem igényel. Ehhez elégséges figyelmesen elolvasni a 2237/2006 (XII. 23) sz. kormányhatározatot, amely egy hivatalos és nyilvános dokumentum.

9) Amennyiben, a „Közlemény” állítása szerint, a MRE 2006. december 20-án dr. Veress János pénzügyminiszternél megkötötte a megállapodást, 22-én a kabinetfőnök tájékoztató levelet írt, és 2007. január 19-én dr. Bölcskei Gusztáv püspök „elszámolt”, mi értelme volt még az egész későbbi szerződéskötési és „elszámolási” procedúrának, amiről lényegében az egész írás szól? Értelmetlen hivatali irattermelésről lenne szó? Tekintettel arra, hogy a katolikusok, az evangélikusok és a Mazsihisz is részesültek ebből a 2006-os karácsonyi mannából, a bíróságon minden bizonnyal nem lesz különösebben körülményes dolog tisztázni a kronológiát, és megérdeklődni tőlük, hogy ők hogyan jártak el, és miképpen számoltak el?

10) A „dr. Bölcskei Gusztáv püspök által az OKM kabinetfőnöke részére 2007. január 19-én írt ‘elszámolás’”-ban nincs szó arról, hogy az átutalás már 2006-ban megtörtént volna. De ezt a részletkérdést egy bíróság, amennyiben akarja, pillanatok alatt tisztázhatja. Annál is inkább, mivel vélelmezhetően a többi egyháznak is abban az időben utalhatták át a pénzt!

11) „A dr. Bölcskei Gusztáv által január 19-én, 130066/2007. Eln. számon írt levél két olyan beruházást említett, amelyeket az Egyház 2006-ban végzett saját forrásaiból, és megfeleltek a megállapodásban rögzített és a kabinetfőnök levelében hivatkozott célnak.” Ez minden bizonnyal teljesen rendben is van. A kérdés marad: mi értelme volt még az egész későbbi szerződéskötési és „elszámolási” procedúrának, amiről lényegében az egész írás szól? A bíróságnak, feltételezem, semmibe nem kerül majd az OKM Egyházi Kapcsolatok Titkárságától kikérni a dr. Bölcskei Gusztáv levelében említett 2006-os beruházásoknak a 115 milliót elszámoló dokumentációját!

12) Amennyiben a 2007. január 19-i „elszámolás” mindent rendezett, mi értelme volt a „Közleményben” taglalt februári „egyeztetés előkészítésnek”? Annál is inkább, mivel innentől a „Közlemény” belefullad a saját belterjességébe.

13) Személy szerint nem tudom megítélni, hogy egy elvileg elfogadott közpénzekről szóló „elszámolás” utólagos módosítása mennyire bevett szokás a magyar államigazgatásban. De ennek felderítése nem is tartozik rám. A 2007-es Közbeszerzési Értesítő hivatkozott számaiban azonban a KGRE közbeszerzései pontosan nyomon követhetők.

14) Számomra teljesen érthetetlen és értelmezhetetlen, hogy miképpen jön be a képbe az MRE 2007. évi költségvetésében az szja 1% kiegészítésének 250 M Ft-tal való csökkentésének mérséklése. Mi köze van ehhez „az egyházi beruházások, felújítások, rekonstrukciók támogatására” kapott 115 milliónak? Amennyiben ugyanis igaznak bizonyul a „Közlemény” állítása, hogy „a támogatást cél szerint használtuk fel, és eközben sikerült az MRE költségvetését is egyensúlyban tartani”, akkor valami nagyon nincs rendben. A két dolognak ugyanis semmiféle köze nem lehetne egymáshoz!

15) Tekintettel arra, hogy az Egyházfórumban megjelent cikkben nincsenek „levont következtetések” – maga a „következtetés” szó sem szerepel – feltételezem, hogy ez a többi, meg nem nevezett cikkre és nem nevesített szerzőre vonatkozik/vonatkozhat. Gondolom lesz szerencsém/szerencsénk megismerni őket a bíróságon. Merem remélni azonban, hogy egy jogállamban az őállításaik és következtetéseik felelőssége nem engem és az Egyházfórumot terheli.

16) A „Közlemény” felvet több igen érdekes kérdést. 2006-ban mikor – és főképpen kitől (!) – tudta meg az MRE, hogy karácsonykor kap majd 115 millió forintot? Azt tehát az év folyamán nyugodtan megelőlegezheti a KGRE-nek. És ha mindez közismert volt az egyházvezetés számára, akkor dr. Bölcskei Gusztáv püspök miért nem a KGRE-t írta bele a 2007. január 19-i „elszámolásába”? Arról nem is beszélve, hogy a másik három felekezetnek miről, és mikortól volt tudomása 2006-ban? A magyar államigazgatás csak a reformátusokat avatta volna be ebbe az év végére tervezett rendkívüli pénzosztási akcióba? Feltételezem, hogy biztosan lesz olyan kormányhivatalnok, aki ezeket a kérdéseket gond nélkül megválaszolja majd.

17) Az eddig nyilvánosságra került dokumentumok – főleg a 2237/2006 (XII. 23) sz. kormányhatározat – sem „kompenzációs támogatásról”, sem pedig az állami pénzekért folyó egyházi „harcról” nem tájékoztatnak. Ez a „Közlemény” érdekes adaléka, amelyről adott esetben a másik három felekezet illetékesei biztosan érdekes kiegészítésekkel szolgálnak majd. Nélkülük ugyanis szinte mondhatni lehetetlen lesz feltárni a közpénzek egyházakhoz történő juttatásának mechanizmusait. Ebben a vonatkozásban akár üdvös is lehet egy esetleges bírósági eljárás. Annál is inkább, mert ez az a terület, ahol Magyarországon semmiféle oknyomozás nem folyik.

18) Teljes mértékben egyetértek a „Közlemény” azon kitételével, hogy „az egyház-finanszírozás rendszerének teljes átalakítására” lenne szükség. De ezt szakembereknek kellene átlátható módon kidolgozni, majd szakmai vitát követően elfogadni a törvényhozásnak. Egy republikánus államnak nem feladata a hitélet finanszírozása. Ebből kifolyólag első lépés lehetne, hogy az egyházi intézményeknek különböző (köz)feladatok ellátására folyósított közpénzeket nem az egyházak központi számláin folyatják át, hanem azokat az illetékes intézmények kapják közvetlenül, és ők is számolnak el vele; nem pedig a központi egyházi vezetés! Ezzel pl. elejét lehetne venni a 115 millióhoz hasonló ügyeknek.

19) Kérdés: az elmúlt több mint 20 esztendőben mit tettek az egyházak „a nagymértékű gazdasági, politikai kiszolgáltatottság” megszűntetése érdekében? Esetleg mikor akarják elkezdeni az első lépések megtételét?

20) A tárgyilagosság hiánya, a másik fél meghallgatása kötelezettségének elmulasztása, a tendenciózus és rosszindulatú megközelítés, illetve a „Református Egyház vezetésének rossz színben való feltüntetése” olyan becsületsértő állítások az erkölcsi lécet magasan tartó református egyház Kommunikációs Szolgálata részéről, amelyeket egy bírósági tárgyaláson az egyházi vezetésnek kell dokumentáltan bizonyítania. Ellenkező esetben viselnie kell kezdeményezése minden következményét.

21) Egy jogi lépés esetében a független, illetve a jogállamiság keretei között és normái szerint működő magyar bíróságon reményeink szerint nem csupán a „Közleményben” kiemelt egyetlen ominózus mondatról lesz szó, hanem az egész írásról és magukról a dokumentumokról. Akkor végre rekonstruálni lehet a történéseket, és tisztázni lehet az érintett személyek (pl. dr. Galik Gábor főosztályvezető-helyettes) szerepét. A Gesztelyi Építőipari Szolgáltató és Kereskedelmi Zrt. részére történt 52 milliós készpénzes kifizetésről nem is beszélve. A vállalat illetékesei, gondolom, epekedve várják, hogy mindezt egy független bíróságon, nyilvános tárgyalás keretében, végre el- és megmagyarázhassák!

22) Tekintettel arra, hogy az ilyen jellegű ügyek menetrendszerűen Strasbourgban érnek véget, (jómagam és az Egyházfórum) bizakodva várjuk a beígért „konkrét jogi lépések megtételét az ügyben”! A dokumentumokat nyilvánosságra hozó http://jhnnsclvn.wordpress.com esetében nem az én tisztem nyilatkozni.

Jakab Attila

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.